Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 17. szám

2 1SZTEKGOM és VIDÉKÉ 1Ö43. február 27 galomba, hogy a vallásos és haza­fias irányzatnak és életnek egyik vá­rát kiépítette és átadta az utókor- nad. Nádler Istvánt közéleti pályáján több szép kitüntetés érte : 1927-ben pápai titkos kamarás, 1931-ben ér seki föszentszéki biró, 1940-ben m. kir. tanügyi főtanácsos lett s az állami és katolikus tanítóképző-inté­zetekben mint tanulmányi felügyelő s a budapesti tanítóképzői képesítő­vizsgálatokon mint elnök működött. 1910-től kezdve élénken részt vett a vármegye és a város közügyei­ben, mint Esztergom vármegye tör­vényhatósági bizottságának és Esz­tergom város képviselőtestületének tagja. Ezenkívül több közművelő­dési egyesület tagja és elnöke volt. Nádler István most lelép a tanári és igazgatói katedra dobogójáról, mert elvégezte a rábízott nehéz fel­adatok sokaságát s derekasan meg­felelt a vállaira rótt kötelességeknek s mert ebben a nagy munkában egészsége megrongálódott; de meg­maradt a legszebb helyen : a mi szi­vünk polcán, hová őt emberi szép tulajdonságai, egyéniségének kiváló ságai, megnyerő modora, a jó ügyek iránti önzetlen buzgalma, de legfő- kép: szülővárosának szinte fanati­kus szeretete állították. Egész etn bér volt, az integer vir példaképe s ezért nyerte el kortársainak s pol­gártársainak őszinte és teljes nagy­rabecsülését. Ezért is nem búcsúzunk tőle, mert ő továbbra is a miénk marad, de szülővárosa érdekében teljesített munkássága jutalmául nyugalmas, szép, emlékekben gazdag és öröm teljes pihenőéveket kívánunk néki. Meghallgatta gazdáink panaszát Sander Antal országgyűlési képviselőnk Az elmúlt évi kukorica-beszolgaltatási rendelet, továbbá az elkövetkező évre mar előre annyit emlegetett „Jurcsek- terv" és annak várható kihatásai arra indították Esztergom gazdatársadalmá­nak egy részét, hogy Brinzik József szentgyörgymezei plébános vezetése mel­lett kuldöttségileg keresse lel városunk országgyűlési képviselőjét, Kunder Antal ny, minisztert. A ny. miniszter azon óhajának adott kifejezést, hogy itt a helyszinen, személyesen akarja hallani a panaszokat és sérelmeket. E hó 18-an, csütörtökön le is jött Esztergomba, hol a Belvárosi Kát, Olvasókör nagytermében összegyülekezve várta őt nemcsak a bel­városi, hanem tekintélyes számú szent- györgymezei kisgazda is. Az Olvasókör elnökén, dr. Felber Gyula kanonok-plébá­noson kivül jelen volt dr. Kaiser Ferenc szentannai plébános, társelnök, Brinzik József szentgyörgymezei plébános, az egész olvasókör vezetősége és a gazda- társadalom értékelt tagjai, akik megtöl­tötték a nagytermet. ny. minisztert) Nem politikai összejövetel ez a mai — mondotta — de úgyis, mint képviselő és mint harcteret megjárt ka­tona, kötelessége kitérnie és rámutatnia arra, hogy ez a mostani háború merőben más, mint minden eddigi háború volt. Kiszámíthatatlan lenne, mi történnék, ha a háborút elveszítjük. Mert, tegyük fel, — folytatta Kunder — hogy igazak azok a szirénhangok, melyeket angolszász ol­dalakról fúj felénk a szél, hogy a Kárpá­tok gerince lesz az orosz határ, először is : milyen jóleső érzés a bolsevista Orosz­országot közvetlen szomszédként ,,élvez­ni". De meg Anglia és Amerika semmi­képpen sem lesznek abban a helyzetben, hogy ha Sztálin netalán ezt az ígéretét sem akarná betartani, mint annyi mást hogy ez elé bármiféle akadályt tudnának gördíteni. Nekünk tehát csak egyetlen célunk lehet : ezt a háborút megnyerni ! (Hosszantartó éljenzés és szűnni nem akaró táps.) Ennek a célnak a szolgálatá­ban kell, hogy álljon belpolitikánk is, hogy az országban rend és nyugalom le­gyen és hogy a közellátás zavartalanul biztosíttasék. Tudja jól, hogy Esztergom behozatalra szoruló vidék. A békében is pl. a Tiszán­túl eladott, a Dunántúl vett, A háborús időkben — ha esetleg szigorúbb keretek között is, de —- ugyanezt a szempontot kellett volna figyelembevenni. Ezt teszi Németország, mely híres a rendszereiről. A termésrendelet-tervezettel kapcsolatban rámutatott arra, hagy eddigi rendszerek nem váltak be. Egy jó rendszerhez meg­felelő szervezet kellene. Van ugyan OMGE stb. De nincs ilyen Összefogó szer­vezetük pl. a kisgazdáknak. A mostaná­ban kreált „községi mezőgazdasági bizott­ságok" nem működnek, mert nincs meg­felelő hatalmuk. Utal Ács István fel­szólalására, aki az áldozathozatalról be­szélt és azt mondta : igen, ma mindenki­nek áldozatot kell hozni, de az áldozat­hozatal igazságos legyen ! Már pedig ez az u. n. ,, Jurcsek-terv" nein igazságos ; példával illusztrálta, hogy egy 10 holdas, u. n. 22 koronás földnek (melynek katasz­teri tiszta jövedelme 22 K.) 110 méter­mázsa búzát kellene beszolgáltatnia ! Más a 10 holdas és más az 1000 holdas gazda helyzete. Az előbbi családjával maga el is fogyasztja a hozamot, az 1000 holdas pe­dig — természetesen — a piac számára dolgozik. Igazságos volna a beszolgálta­tásnál bizonyos fokú progresszivitás. (Általános helyeslés.) Azonkívül a család­tagok számát is figyelembe kell venni, A nagycsaládú gazda kevesebbet tud csak beszolgáltatni, így a prémiumtól elesik a tervezet szerint : vagyis az állam meg­bünteti voltaképpen a többgyermekeseket. A maga részéről megígéri — fejezte be szavait képviselőnk. — hogy a 42-es bi­zottságban a legerélyesebben síkraszáll a Juracsek-terv elvetése ellen és kívánja az elszámolásos alapra való visszatérést. A kormánynak ebben a kérdésben meg kell győzetnie magát a helyes érvekről. Ha kell, esetleg nélkülözünk is, de ez a nélkü­lözés a minimális legyen, okos és igazsá­gos. A közellátás igazságos intézése ma alapfeltétele a nyugodt kormányzásnak. Dr. Felber Gyula elnök megköszönte a nagy szakszerűséggel és megértéssel el­mondottakat képviselőnknek és az érte­kezletet berekesztette. A jelenvoltak azzal a megnyugtató érzéssel távoztak, hogy ezúttal panaszaikat jó helyen mond­hatták el és azok megfelelő helyen és formában szóba is kerülnek — és talán orvoslásra is találnak. Beszámoló az Esztergom-Szentlstvánvárosban épülő templomról A rögtönzött értekezletet dr. Felber Gyula elnök nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket és kérte a város képvise­lőjét, hogy hallgassa meg a panaszokat. Egyben felkérte Brinzik József plébá­nost ; ismertesse az értekezlet elé ho­zandó megbeszélés anyagát. Brinzik József azzal kezdte, hogy Esztergomban túlnyomórészt kis- és tör­pebirtokosok vannak. Aggodalommal tölti el a gazdákat az az újsághírekből már közölt ismertetés, amely a jövő évi gabonabeszolgáltatás szempontjából egyenlő elbírálás alá kívánja venni a törpebirtokost, a kis- és nagybirtokost. Ez teljesen lehetetlen, különösen az em­legetett arányszám szerint, mert egyálta­lában teljesen kizárt, hogy csak meg is teremjen az esztergomi kisgazdának az a gabonamennyiség, amelynek beszolgál­tatására kötelezni akarják. Ugyanez vonatkozik a beszolgáltatandó zsírmeny- nyiségre is, Nem igazságos, de egyenesen antiszociális az a tervbevett intézkedés is, hogy a családtagok számára nem kívánnak tekintettel lenni. Esztergom bányavidék, ez, valamint a közeli főváros mindent felszív, aminek következtében itt mindennek óriási az ára. Az állatait nem birja etetni a gazda, mert a saját termé­nyét be kell szolgáltatnia, az állatvasár- lásra kapott utalványt pedig sem a Hom­bár, sem a Futura, sem egyéb szerv be nem váltja. Vehet a vásárlási igazolvá­nyával, ha akar — de csak feketén. Utána megindult az általános vita, melyben résztvettek : Sebők Ferenc, Ku- bovics János, Béták Lajos, Ács István, Móczik Mihály, dr. Berényi Róbert, Her­mann Lajos, Kubovics Ferenc, Kiffer Fe­renc és mások. A felszólalók mind arra mutattak rá, hogy az esztergomi sovány föld, melyet ma trágyázni sem tudnak, nem is teremtheti be azt a mennyiséget, melynek jövőbeli beszolgáltatására köte­lezni akarják a kis- és törpebirtokosokat is. A napszámárak túl alacsonyan vannak megállapítva, abból megélni teljes lehe­tetlenség, de azonfelül lehetetlenség is napszámost kapni azon az áron. Minden­nek, különösen az alsó- és felsőruhára valónak ána, óriási módon felszökött, ma­ga az állam is felemelte sok dolognak az árát, amellett a búza ára változatlanul 30 P. Azonkívül a kükoricabeszolgáltatással kapcsolatban hangzottak el konkrét és személyes sérelmek. Ezután Kunder Antal emelkedett szó­lásra. Beszédét azzal kezdte, hogy régen nem járt már a kerületében, de ez ön­hibáján kívül történt mert behívták ka­tonának és a harctéren volt hosszabb ideig, (Itt zajos ovációban részesítették a Örömmel jelentjük, hogy a templom -—a torony kivételével — kivül teljesen elkészült, Utoljára az ajtók és ablakok is elkészültek. A még hátralévő belső munkák az enyhébb időjárás beálltával nyernek befejezést (a kazettás íameny- nyezet és ajtók festése, a templom belső meszelése stb.). így minden reményünk megvan ahhoz, hogy a templomszente­lés ritka-szép ünnepségét a tavasz végén megülhessük. Sajnos, még hiányzik a templom belső berendezése : padok (8000 P), szószék (1000 P), gyóntatószék (3000 P), csillá­rok (600 P), orgona vagy harmónium, sekrestye! öltözőszekrény (300 P), piros, fekete, zöld és viola színű míseruhák, ministránsruhák, oltárszőnyeg, áldozta- tókehely, gyertyiatartók, füstölő tömjén­tartóval, szenteltviztartó hintövel, csen­gők és sok más apró felszerelési tárgy. Segíthetjük a templomot téglajegyek vásárlásával (1 drb. 50 fii.) és márvány emléktábla rendelésével is. Az új temp­lomban márvány emléktáblán örökítjük meg minden személy vagy intézmény ne­vét, ahonnan 50 pengős adomány érke­zik. Márvány emléktáblát előjegyeztet- hetünk havi részletfizetésre is. A felírás árának szives beküldését kérjük : egy betű bevésése 35 fillér. Adományainkat küldhetjük bianco- csekken is, amelyre ,,Esztergom-Szentisl- vánvárosi Egyházközség, Esztergom“ cí­met és ,,3.657"-es számot írunk. Legutóbbi kimutatásunk óta az új templom részére a következő adományok érkeztek be : Pénzben : 20.000 P Őeminenciája útján a Kát. Vallásalaptól ; 150 P : Gregoro- vits Lipót és N. N. ; 100 P : Brutsy Je­nő, Róth Kálmán, Dorogi Plébánia hívei és az Esztergomi Széchenyi Kaszinó ; 96 P : N. N. ; 72 P : Esztergomi Takarék- pénztár ; 70 P : Weszelovszky Lajosné a tábori hivek adakozásából ; 57 P : Cser- no Lajos és Kanicska Józsefné ; 54.50 P : dr. Horváth Detre ; 54.20 P : özv. Sz. Sóki Józsefné ; 50 P : Bekő Anna, v Borsodi Hermanné, Brenner Julia, özv. FIolop Istvánná, özv. Vass Mihály- nó, Budapesl-Városmajori Kongreganisla és Sipka József ; 49.45 P : özv. Rácz Jó­zsefné ; 40 P : Csente Jánosné és Eszter­gomi Kereskedelmi és Iparbank ; 33 P : Püspöki Aladár és Sz. Rácz Imre ; 30 P : Kovács Domonkos ; 28 P : Zsombok Jó­zsefné ; 27.70 P : Bagi Ferenc ; 20 P ; Kőhalmi Imréné, N. IN. és N. N. ; 19.20 P : Farkas Lajos ; 16 P ; Lakatos Lász­ló ; 10 P : Ábel Ferenc, Babura Sándor, Berthold József, Budapest-Belvárosi Fe­rencesek, Gáspár Gusztáv, Kertai Jó­zsef, özv. Kusnerik Ferencné, Meszes Gyula, özv. Novák Mihályné, Nusser Ernő, Pifkó János és V. Dejcző János ; 7.30 P : Henschl Károlyné gyűjtése ; 6.70 ; Pázmány Béla S. S. gyűjtése ; 5 P : Pifkó Ernő, Egy Szent József tisz­telő és Réti Ferenc ; 4 P ; N. N. és Var­ga Ferencné ; 3.50 P : özv. Réti József­né ; 3.10 P : N. N. és Esztergom és Vi­déke útján; 2 P: Janda Ludovika és Serédí György O. S. B. ; 1 P : özv. Pat- kóczy Ferencné, N. N., Németh István, Sziráki Hangya és Újvári Julianna. Márvány emléktáblára beérkezett ed­dig összesen 15.554 P 25 fii., a téglaje- gyekböl 1.800 P. Természetben: 2 álba, 2 karing és 1 misekönyv néhai Benye Ferenc bajtai esperes-plébános hagyatékából Pásztor Józsefné sz. Benye Mária és Benye Ilo­na révén ; 1 alba, 1 karing, 2 alsó és 2 felső oltárterítö, 8 palla, 5 korporálé, 4 kehelykendő, 5 kéztörlő és 2 ministráns ing Berthold Anna ajándéka, 1 csipke oltárterítő, 1 csipketerítő szoborállvány­hoz N. N. családtól, 1 köböl faragott fali szenteltviztartó az esztergomi szegény­gondozó nővérektől és 1 ciborumköppeny N. N.-től. A szentségi Jézus nevében hálás kö­szönetét mondunk mindazoknak akik új szentélyét akár pénzbeli, akár természet­beni ajándékkal támogatták. Nagy örömmel jelentjük még, hogy az esztergomi bencés gimnázium tanári ka­ra dr. Jámbor Mike igazgató vezetésé­vel az új templom rendelkezésére bocsá­totta Szent István királyt ábrázoló ara­nyozott rámába foglalt, művészi szép festményét, amíg a főoltár mögött a szen­tély falára tervezendő Szent István fres­kó el nem készül. Ez a gyönyörű szép kép födísze lesz az új templomnak. Ezért a nemes jóságáért külön is hálás köszöne­tét let mondunk dr. Jámbor Mike bencés igazgató úrnak és Tanári Karának. Ritka szép vallásosságról tanúskodik a Don partjáról 1942. december 23-án kel­tezett és hozzánk érkezett következő le­vél : Nag)ji"jC főtisztelendő Plébános Uram ! 1942. március 9-ike óta teljesítek ka­tonai frontszolgálatot sok veszély, majd önbizakodás és remények közepette. El­határoztam, hogy az 1942. szeptember 12-én megjelent „Esztergom és Vidéke" című helyilapban közzétett adományra való felhívásnak Istennek tetsző dolgot cselekedve eleget tegyek, mivel lakásom közel van a most épülő templomhoz. Az ott lakó, többnyire munkás lakosság igen nagy szükségét érzi az Isten-házának . . . Szeretnék szerény adományommal a ka­tonai zsoldomból 50 pengős összeggel én is hozzájárulni az építkezéshez és gyor­sabb befejezéséhez, Jelen soraimmal egy- időben a tábori posta átutalásával útjára és rendeltetésére bocsájtom az összeget. Jószándékomat Istennek felajánlva kívá­nom, hogy az 1943. év meghozza a temp­lom teljes felépülését. Boldogabb újesztendőt, jó egészséget kívánva, maradok alázatos tisztelettel és üdvözlettel a Don-parti dombokról : Dicsértessék a Jézus Krisztus ! Sipka József őrvezető. Azóta Sipka József 50 pengős ado­mánya megérkezett, hogy ő is boldogan résztvehessen a templom építésében. Kü­lönös hálával köszönjük neki, hogy a tűzvonalból is támogatja templomunkat. Mert a mi derék honvédeink nemcsak ha­zánkért és családjainkért, hanem oltá­rainkért is harcolnak 1 Amit Isten házára adunk, magának a jó Istennek adjuk, aki ezerszeresen visz- szafizeti nekünk ! Széni Anna Plébánia (Esztergom, Rudnay-tér 4.) «íiimmiiiii&iii'íiHiiiyBiiiiiHíiiiiniiiiHiyHiiiHiiiiiaiiiiHiiiiniiiiii Jól sikerült a „Száz piros rózsa“ előadása Az Észtéi gomi Ipartestület a MOVE— Petz műkedvelő gárdája közreműködésé­vel a Hadigondozó Szövetség és a Baj­társi szolgálat Esztergom vármegyei szer­vezetének javára vasárnap, a Fürdő-szálló nagytermében, zsúfolt ház melett tartotta meg a „Száz piros rózsa" c. operett elő­adását. Az előadáson megjelent a város színe- java. A megjelentek között ott volt dr. Késmárki Frey Vilmos főispán és neje, dr. Csárszky István prot. kanonok, dr. Etter Jenő polgármester és neje, Serédi Sándor és neje, Kubinyi László OTI ügy- vezetóje és neje, vitéz Bánomy Antal fő­jegyző, a város, a megye és az ipartestület vezetői közül igen számosán. Az operettben szereplő gárda immár másodszor mutatta meg, hogy vidéki szín­padon is lehet műkedvelőkkel, jó rende­zővel fővárosi nívójú operettet bemutatni. Az első jelenettől az utolsóig a közön­ség ujjongó szeretettel, lelkes tapsokkal fogadta a szereplők fáradságos munkáját. Budapesten százas szériát kifutott, ügyes kézzel megírt, hangulatos, fűszeres zenéjű operett: a „Száz piros rózsa" került színre a város legjobb műkedvelő, gárdá­jával és a rendelkezésre álló legjobb erőkkel. Kovách Kálmán librettója lehetőséget nyújtott a sok pesti sláger népszerű szer­zőjének : De Fries Károlynak, hogy szen­timentális és a jazz határán mozgó inven­cióitól duzzadó zeneszámaival tegye érde­kessé és vonzóvá ezt a különben megszo­kott keretek között mozgó operettet. A rendezés a nagy rutinnal és sok évi tapasztalatokkal rendelkező Lieszkovszky László kezében gördülékenyen kapcsoló­dott egybe tökéletes egésszé. A díszletek szépek és a kis színpadhoz mérten nagy­szerű megoldást nyertek. A szereplők, akik lassan már a város kedvencei lesznek, kétségtelenül jó erők. Báró Antalffy Annát Németh Ili hozta a színpadra. Játéka, hangja csupa finomság­gal Van tele. Mozdulatai, énekei együtt­véve a legkellemesebb benyomást keltet­tek. Kitűnő volt mellette Wassel Ica Gás­pár Lola szinésznő szerepében. Nagy­szerűen táncol, jó hangja van. Kedvence a közönségnek partnerével : Lieszkovszky Lászlóval, aki Antalffy br. szerepében a humor és a jókedv irányítója. Mozdula­tain, játékán meglátszik, hogy a világot jelentő deszkán működött, ö a darab főerőssége. Petrik Gizi Antalffy Ágnes szerepében jól megállta a helyét, csak az az érzésünk, hogy az énektechnikáját még céltudatosan fejleszteni kell. Müller Ferenc Bodnár István szerepében igen nagyszerű és markáns szerepet hozott a színpadra. Valóságos bonviván volt. Lon- lay Dénes szerepében Fazekas Lajos ki­tűnő játéka maradéktalan volt. Kár, hogy a maszkírozás nem sikerült teljesen. A főszereplők mellett a kisebb szerep­lők is tökéletest alakítottak, így Bodnárné szerepében Keszthelyi Mária az őszinte magyar asszonyt elevenítette meg. Torma József Huber, az új gazdag szerepében és Székely Gyula Bodnár vincellér szerepé-

Next

/
Thumbnails
Contents