Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 15. szám
HATVANNEGYEDIK EVF. 15. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Keresztény politikai és társadalmi lap. SZOMBAT, 1943. FEBRUÁR 20 Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 50 fillér Erkölcsi őrségváltást is HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Két és félmilliót jövedelmezett Ko lozsvárnak a múlt évi idegenforgalom. — Győr 200 évvel ezelőtt kapta meg a szabad királyi városi címet. — Buddhista szentté avatják Körösi Csorna Sándort.— Több mint 8 millió pengő jött össze a hadba- vonultak családtagjai részére. — Az ONCsA 1941-ben 6563 családi házat épített. — Budán 47 kilátó és menedékház épül. — A keresztény kereskedelem részére 22 millió pengő folyósítását engedélyezték. — A Sajó hajózhatóvá tételére 22 millió pengőt irányoztak elő. — Öt vagon minta almaszállítmányt küldtünk Svédországba. KÜLFÖLD A tengely különleges csapatai Tu niszban nagy győzelmet arattak az amerikaiak fölött. — Hitler marad továbbra is a német véderő parancsnoka. — Gandhi állapota egyre rosszabbodik. — Amerika nem ismeri el Sztálin igényét a Balti-államokra. — Fellázadtak az Afrikába küldött délamerikai csapatok. — A bolsevisták 60.000 embert végeztek ki Eszt-országban. — Keménypapírból készül az aprópénz Amerikában. — Amerika teljes embertartalékát igénybeveszik. — Fölemelték Amerikában a munkaidőt. — Felfegyver- zik Hollandiában a nemzetiszocialista párt tagjait. — A Vatikán és a Szovjet között nincs semmiféle diplomáciai kapcsolat. — Kínában 20 millió embert éhhalál fenyeget. — Mohából kenyérlisztet őrölnek Norvégiában. — A pápa 10.000 ajándékcsomagot küldött az Egyiptomban lévő hadifoglyoknak. — A földön kétmilliárd ember él. — Rendi alapon épül fel a francia mezőgazdaság. — 15.600 menekült van Svájcban. — Felemelték Horvátországban a vasutak tarifáját. — Eddig 110 millió török fontot fizettek be vagyonadóban. — Korlátozták a tőzsdeforgalmat Görögországban. — ötven kilométernyire vetették vissza az amerikaiakat Tuniszban. — A Szovjet gyilkoltatta meg a volt bolgár külügyminisztert. — Szovjet légitámadások közepette zajlott le a finn elnökválasztás. — Az anglikán egyház a Szovjet győzelméért imádkozott. — Felülvizsgálják a cseh földreformot Szlovákiában. — Franciaországban bevezették a kötelező munkaszolgálatot. — A szovjetkormány tiltakozó jegyzéket nyújtott át az emigráns szerb koimánynak. — Rooseveltné erős kijelentéseket tett a kommunizmus ellen. — Nem szovjet, hanem angol és amerikai tábot- nokok tárgyaltak Brazíliában. — Korlátozzák az aranytermelést Afrika partján. — Egyenjogúságot követelnek a nők Amerikában. — Európai partraszállást terveznek az amerikaiak. — Charkov városát a németek kiürítették és hadifontos ságú berendezéseit tervszerűen elpusztították. — Ezer páncélost lőttek szét a németek llmen-tónál. — Japán elleni offonziváról tanácskozott a csendesoceáni haditanács. Az „őrségváltás" szólama az utóbbi időkben úgy repkedett az emberek ajkáról a levegőbe, mint a kiszakadt párnából a tollpihe. Lépten-nyomon találkoztunk vele és tetszetős szóalakja elbűvölte mindazokat, akik a régi poshadt világ letargiájából az új világ hajnalába kezdtek ébredezni. Ámde, mint minden ilyen esetben, hamar hétköznapivá vált ez a kifejezés. Még jó, hogy nem hozták forgalomba az „őrségváltás-rúzst“, vagy az „átállításcipőkrémet“. Mert ezek kerülnek ki leghamarabb az ötletgyártók agyából. De rávetették magukat erre a kifejezésre azok is, akiknek csak cégérül kell valamely szólam és ha annak belső tartalmáról beszélnének előttük, unottan légy intenének. Pedig valljuk be őszintén : a valódi őrségváltás mindezidáig még nem történt meg. Egyelőre csak ott tartunk, hogy a zsidók kezéből egyrészt átvettük azokat az üzemeket és intézményeket, amelyekben ők voltak túlsúlyba és e cégek élén ma már okmányokkal igazolt keresztény vezető áll. Eleinte mindenkire megnyugtatóan hatott ez a szerepcsere. Később azonban szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy az őrségváltás végrehajtásakor nem mindenkor sikerült a tulajdonképpeni célnak elérése : az erkölcsi súlynak a biztosítása. Mert magában véve a kereszténységnek ősök szerint való igazolása semmiesetre sem lehet elegendő. Ez csak any- nyit jelentene, hogy folytassuk ott, ahol a zsidó vezetők abbahagyták : különbség csak annyi, hogy ezentúl ugyanazt keresztény jelszavak alatt űzzük. Mindinkább kiderült, hogy — tisztelet a kivételnek, — akadnak olyanok is, akik ennek a magábanvéve elismerésreméltó mozgalomnak élösdijei, huligánjai akarnának lenni. Ezúttal nem a strómanokról van szó, hanem azokról, akik az őrségváltást egyéni gyarapodásuk gyors megvalósítására használják fel, és így lealacsonyítják az egész mozgalomnak tekintélyét. Nem kell különös bizonygatás arra nézve, hogy maga a keresztény származás nem jogosítvány új irányok szabályozására, vagy kijelölésére. Ahhoz keresztényi lelkületre, keresztény erkölcsökben megedzett jellemre van elsősorban szükség. Enélkül karikatúrává válhatik minden, — eredeti elgondolásában mégoly nemes mozgalom is. Nem a megvagyonosodás, a pénzéhség kielégítése a főcél, hanem a nemzet érdekeinek szemelőttartása mind az iparban, mind a kereskedelemben és az egész gazdasági életben, sőt irodalomban és művészetben is. A.míg ugyanis ezt az illetékesek nem látják be, s amíg az üzlet érdekében az erkölcsöket és etikai kérdéseket félreállítják az útból, amíg szépirodalomban, színpadokon és filmekben a közönség alccsonyabbfokú ízlésére támaszkodnak abból az elgondolásból indulva ki, hogy ez jobb üzletet, teltebb házakat eredményez, addig valódi őrségváltásról nem lehet szó. Ha ujjal mutatunk a szidó mentalitás felé és szidjuk a zsidó üzelmeket, de adott esetben magunk is azon a nyomon akarunk haladni, szégyenteljes torzfigurát alkotunk az őrségváltásról. Nagy városokban gyakran tapasztalhatjuk, hogy a villamos megállóhelyek előtt tömegével állnak az emberek és valóságos közelharcot vívnak a feljutásért. Ilyenkor hangzanak el a közismert kitakadások : „Kérem ne álljon az ajtóban ! Más is fel akar jutni! — Mikor azután az energikus pasas szintén feljutott, ő is megelégedetten áll meg az ajtóban és nem sokat törődik a mögötte tülekedővei. így van valahogy az őrségváltással is. Sokan csak addig lármáztak az őrségváltás szükségességéért, amíg be nem jutottak valami „átállított“ intézmény élére. Ott azután nyugodtan sütkéreztek a régi, annyiszor lecsepült üzleti elvek szellemében immár a maguk számlájára. Vigyázzunk, míg nem késő ! Most még orvosolni lehet a bajokat és az erkölcsi alap nélkül működő u. n. „keresztény üzemeket és vállalatokat“, a lelkiismereti kérdésekben laza felfogású vezetőket meg lehet rendszabályozni és az őrségSzékesfehérvér épúgy, mint Esztergom, tele van történelmi emlékekkel, amelyek katolikus kultúrában fényes múltra utalnak. Szent István építette itt a messze földön megcsodált óriási Nagyboldogasz- szony templomot. Ezt szánta koronázó templomnak és itt jelölte ki kriptáját az Árpádház nyugvóhelyéül. Székesfehérvárott született Szent Imre. E templom kriptája adott örök nyugvóhelyet Szent Istvánnak. A Nagyboldogasszony templomban tartotta Szent Gellért térítő beszédeit. Szent László ebben a városban tartotta a pápa engedélyével azt az országos zsinatot, amely a csodák tanúsága alapján elrendelte, hogy Szent István, Szent Imre és Gellért oltárra emeltessenek. A város falai között élt a lánglelkű Prohászka Ottokár püspök, aki a várost újabb nemesveretű névvel gazdagította. E város a szentek városa volt. A példás, szentéletű emberek vonzották és vonzzák ide az emberek ezreit. A történelem tanúsága szerint a szentek tiszteletének módja változik az idők szelleme szerint. Ugyanazon szentek másmás arculatot kapnak különböző korszakokban. Az egyes népek és népfajok kiváló nagy nemzeti szentjeik erényeit, szellemét és lelkét az idők változatával beállítják a jelen korba. Sokan vannak ma, akik azt állítják, hogy a modern világban nincsenek szentek. Tévednek. Ma is vannak, itt élnek közöttünk. Napjanikban ismét feltűnt egy szentéletű ifjú Székesfehérvárott, hová a hívők ezrei zarándokolnak el, hogy közbenjárását ki- esdekeljék az Egek Uránál. Kaszap István, sírja sokáig a sóstói temetőben volt, de onnan elvitték a ferences atyák közbenjárására a Prohászka- templom mellé. Vasárnap reggel fél 8 óra van. Állok a sírnál és már ekkor ott van több száz ember, akik néma ajakkal imádkoznak. Vannak közöttük idős és fiatal családok, egyesek, katonák, tisztek, városi és falusi népek, akik bensőséges imába merülve térdelnek. Szinte mindig vannak emberek a sírnál és nem egyszer százan, ezren is, hogy alig lehet megközelíteni. Megható szeretetnek a jelet azL, a sok virág, amely a sírt borítja. A vasútról valóságos zarándoklatok jönnek a sirjához, hogy Kaszap Istvánnak ajánlják fel gondjaikat, bajaikat, mert sokan voltak már akiket megsegített. Ki volt Kaszap István I Kaszap István,, a világháború idején 1916. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén született Székesfehérvárott. Napsugaras, pajkos gyermekkor után, nemes és mély életszemlélet s bámulatosan akaraterős törekvés jellemezte a ciszterci diákot. Kemény kitartással a közepesből szinjeles tanulóvá küzdötte fel magát. Kitűnő tornász is és 17 éves korában Dunántúl ifjúsági bajnoka lesz. Buzgó cserkész, hűséges kongreganista és társai között igazi apostol. Példaképüknek tartják, akit szerénységéért, önzetlen szolgálatkészségéért, egyenes jelleméért és nemes elveiért mind szeretnek és tisztelnek. Kaszap Istvánt magas eszmények vonzzák : pap, szerzetes szeretne lenni, de erre képtelennek, méltatlannak érzi magát. Sokat imádkozik s fájó tépelő- déseiből az Isteni Gondviselés a Jézus Társaságába vezérli. Szerzetesi életét a Manrézában teljes, hősies odaadással kezdte. Fennmaradt bizalmas feljegyzései halála után elárulták, mily elszántsággal és erős szeretettel tört az életszentségre. Lankadatlan váltás valódi céljáról alaposan ki is lehet oktatni. Az őrségváltás révén pozícióhoz jutottaknak példás erkölcsi tisztaságban kell tündökölniük, amelynek ragyogása valóban ellentétét mutassa a lelkiismeretlen üzérkedéseknek. (Ky.) energiával és határtalan bizalommal küzdött hibái ellen s az ima kegyelméért, és bámulatosan hamar ért el eredményt. Az áldozatos, vidám testvéri szeretet, mély alázatosság és apostoli lelkűiét egész életét áthatotta. Az önmegtagadás szent passziója lett ; az Oltáriszentséget lángoló szeretettel imádta, a napi áldozás volt életének energiaforrása. Amellett mindig egyszerű, megnyerőén kedves, jószivü és minden tettében „kristály- tiszta áttetsző“ volt. Sokat elmélkedett Jézus szenvedéseiről s a bűnösökért engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát Jézus Szívének. Ettől kezdve tudta, hogy sokat fog szenvedni és még fiatalon meghal. Nemsokára kínos rejtelmes betegség tört ki rajta, mellyel szemben az orvostudomány szinte tehetetlennek bizonyult. Betegsége a bibliai Jób sorsában részesítette, egész testét elborították a gennyes sebek, fekélyek. A nehéz operációk s a fájó kezelés szenvedéseit hősies, Isten szeretetében izzó lélekkel viselte. A legnehezebb óráiban is mindig tapasztalta Szent József segítségét, kit különös négy bizalommal tisztelt. A testi fájdalom mellett súlyos lelki megpróbáltatásokban is része volt. De erényei is ekkor bontakoztak ki teljes szépségükben, erejükben. Türelme, áldozatkészsége csodálatos volt. A legsúlyosabb fájdalmak között is mindennap hálahimnuszt, Te-Deumot mondott. Apostoli szeretete is ekkor lett legizzóbb. Minden szenvedését a bűnösökért ajánlotta fel és beteg társait is buzgón térítette a kórházban. Lelki végrendeletében kevéssel halála előtt mindenről lemondott a bűnösökért és a tisztítótűzben levő lelkekért és ihletett szavakkal kinyilvánította élete értelmét, belső lelki hivatását, melyre Jézus választotta ki : „Szeretettel, szenvedéssel szolgálni a szeretet Székhelyét, Szent- séges Szívedet.. Újabb megpróbáltatások után, hosszú, gyötrelmes szenvedéseit hősies halállal koronázta 1935. dec. 17-én. Gégéjét felmetszették ; halálos ágyán úgy feküdt, mint az áldozatok ; szólni nem tudott, de élete utolsó percében az örök élet küszöbén felírta búcsúszavát : „Ne sírjatok, mennyei születésnap ez.“ Kevéssel halála előtt megígérte, hogy az iránta tanúsított szeretetet viszonozni fogja. Temetésén már erényeit, hősies sze- retetét ünnepelték. Azóta is mind többen kérik bizalommal égi pártfogását és igen sok feltűnő ima-meghallgatás történt. Boldoggá- és szenftéavatási pör. 1941. október 11-én délelőtt kezdődött a székesfehérvári püspöki palota egyik termében Kaszap István boldoggá- és szenttéavatási pőrének egyházmegyei eljárása. Shvoy Lajos püspök és a szentszék bírói ezen a napon tették le a hivatalos esküt. Ezen eskütétellel megindult a hivatalos pör. Annak azonban, hogy egy boldoggáavatási pör megkezdődhessék, sok előfeltétele van. Ezek között egyik legfontosabb az u. n. szentség híre, amely Kaszap Istvánnal kapcsolatban már évek óta egészen rendkívüli módon fennáll. Kifejezésre jutott ez azokban a Székesfehérvári püspökségre benyújtott szép és meleghangú iratokban is, amelyekben maga a város — főispánja és polgármestere személyében, — továbbá különböző közületek és az összes egyházközségek kérték Kaszap István pőrének megindítását. Szent István király városa szeretettel állt Kaszap István ügya mellé. Ezzel is Székesfeüéi várott Kaszap István sírjánál
