Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 98. szám
HATVANNEGYEDIK ÉVF. 98. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton. v SZOMBAT, 1943. DECEMBER 11 s^^-?Í^Sz'erdán 20 fillér, szombaton 24 fillér Előfizetési ár 1 hóra: 2 pengő. Ä háború alatt fontos a családi nevelés HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Peyer háromemeletes bérpalotát építtet Budapesten tizenhárom kiadó lakással. — 134.000 iparos fizet mérsékelt ált. kereseti adót. — Budapesten tízmillió literrel emelkedett az idén a gyógy- és szikvizfo- gyasztás. KÜLFÖLD Jeruzsálemben feloszlatták az önkéntes kötelékeket. — Sztálin meglátogatta a perzsa sahot. — Montenegróban nemzeti felkelő szervezetek alakultak. — Az angol király diszkardot küldött Sztálinnak, ki a kardot átvételkor megcsókolta. — Roosevelt a perzsa saht és feleségét meghívta Amerikába. — A szövetségesek együttes támadást határoztak el Teheránban Németország ellen. — Bulgáriában 700 időszaki lap és folyóirat jelenik meg. — A dohány fej adagot Horvátországban leszállították. — Koncentrációs táborba szállították Rómából a zsidókat. — Megcáfolták Ciáno gróf kivégzésének hírét. — Rómában a fasiszta párt 40 vezető tagját letartóztatták. — A német katolikus papság erélyesen állást foglalt a nyílt városok bombázása ellen. — Svájcban a hadikiadások csökkentését követelték. — A déltiroli német népcsoport vazetője légitámadás áldozata lett. — Algírban letartóztatták König tábornokot, a szakadár francia haderők helyettes vezérkari főnökét. — A Szovjet mozgósította már téli hadseregét. — Példátlan erejű hóviharok vannak a keleti arcvonalon. — A törökök további hat hónapra meg hosszabbították egyes helyeken az ostromállapotot. — Időzített bombák robbantak Szófiában. — Lipcséi is bombázták az angolok. — Németországban 50 százalékkal felemelik a tűzoltóság létszámát. — Egységesítik az irodai nyomtatványokat Németországban. — Az idén sem kap Franciaország karácsonyra narancsot és datolyát. — Angliában szabadon bocsátották Pless herceget, Felső-Szilézia ieggazdagabb földbirtokosát. — Újabb földrengések voltak Törökországban. — Bel- grádban elfogták a kommunista ve zérkart. — Erősen terjed a kommunizmus az északafrikai gyarmatokon. — Bolívia hadat üzent a tengelyhatalmaknak. — Török gyárak művezetői Angliába utaztak szakszerű kiképzésre. — Amerikai kőolajszakértők megvizsgálták a mosz- szuli olaj mezőket. — Palesztinában házkutatásokat tartanak és elkobozzák a fegyvereket. — Olaszországban a rossz idő megbénította a na gyobb hadműveleteket. — Roosevelt és Churchill Péter jugoszláv király lyal is tárgyaltak. — Verdier volt párisi érsek unokaöccsét agyonlőtték a kórházi ágyon. — 10.000 olasz katona tért vissza Németországból hazájába. — Mexikó nem küld csapatokat tengerentúlra. — Palermo- ban eltiltottak az egyházi prédikációkat. — Braziliába a háború után egy-egy országból 5000 ember vándorolhat ki. Azzal, hogy a szülők fizikai életet adnak a gyermeknek részeseivé válnak bizonyos módon az Isten teremtő munkájának. Ez azonban csak egyik része ama szent kötelességnek, melyet magukra vállaltak az Isten oltára előtt a házasság megkötésekor. A világra született kicsi emberpalánta oly tehetetlen, oly gyámoltalan, hogy egy gondos édesanya nélkül csakhamar elpusztulna, meghalna. Tehetetlen ugyan de lelkében ott van minden jónak és nemesnek a csirája, szinte titkos erők feszitik a kicsi szivet, hogy minél előbb dolgozhassanak. Azt a jót, azt a lappangó erőt kell majd a családi nevelésnek felszínre hozni, kipattantam. Amikor a gyermek fejlődik, igyekszik magát fizikailag függetleníteni az anyától, de most már a szellemi, a lelki igények lépnek előtérbe. Amint a pici emberke kezdi magát önálló lénynek érezni megkezdődik a szülők ráhatása, megkezdődik a nevelés. Itt az anyának és apának teljes egyetértésben kell eljárni, hogy egész munkát végezzenek. A szülőket a nevelés szempontjából négy osztályba sorolhatnánk. Vannak szülők, akik nemcsak nem nevelik gyermekeiket, hanem rossz példájukkal megbotránkoztatják őket. Kiölik lelkűkből az Istentől beléjük ontott szent szikrát, a jóra való hajlamot, Istenről, erényről nem hallanak soha és még kevésbé gyakorolják azt. Akadnak olyanok is, akik közömbösek, nem törődnek gyermekeikkel, ezek úgy nőnek fel, mint az erdő fái, azt mondják, hogy nincs idejük, sok egyéb gondjuk van. Olyan szülőkkel is találkozunk, akik nevelik ugyan gyermekeiket, de teljesen az ő egyéni elveik szerint, csak ezt az életet tartják szem előtt, ők csak az anyagi jólétet tartják fontosnak, csak az bir előttük értékkel. Ezzel az élettel mindennek vége, nincs örök cél és ha hallani is valamit, az csak emberi találmány, nincs örök élet. Szerencsére olyan szülők is vannak, akik komolyan gondolkoznak és átérzik szent hivatásuk magasztos voltát, a krisztusi erkölcs szerint igyekszenek nevelni gyermekeiket. Kevesen vannak az első osztályba sorolhatók, de fájdalom, hogy az utóbbiba sem sokan tartoznak. Ha az emberek halhatatlanok lennének, halhatatlan lenne a társadalom is, nem lenne kitéve a folytonos változásnak. Mindig a jó, a becsületesség, az erény uralkodna, de mivel nem igy van, szükséges a nevelés, hogy a gyermek megszokja a jót, a becsületes és erényes életet. Mi, akik a krisztusi erkölcs alapján állunk, szent hitünk fényénél kell, hogy e kérdés mélyére nézzünk, hogy azt az Egyház tanítása szerint oldjuk meg. Ma talán még nagyobb szeretettel kell a gyermekhez közeledni, mert mindenfelé csak a szeretetlenség és a gyűlölet szirénáinak búgását hallja. Szeretet szükséges, nagy szeretet, gyakorlat, az a gyakorlat, melyet az édesanyák leikébe maga az Isten öntött. A mai fiatalság nagy részét nem a szülő neveli. Idegen kezek kontárkodnak itt is, idegen hang után mennek. Neveli őket az utca, a mozi, a rossz társak, a gyárak. Ezek közül egyik sem szerepel a nevelési tényezők között és mégis nekik jut a legnagyobb szerep. Igaz, a szülők legtöbbje azzal védekezik, hogy igen sok az anyagi gond, sok a baj, elég nagy fáradságba kerül a mindennapi kenyér előteremtése a számos családnak. Ez igaz, valóságban azonban egyik sem elegendő ok arra, hogy a szülők elhanyagolják a másik nem kevésbbé fontos kötelességüket, a gyermekük nevelését, mert az is igaz, hogy az egyiket meg kell tenni, de a másikat sem szabad elhanyagolni. Az ilyen gondterhes időkben még nagyobb odaadással kell nevelni a gyermeket. Ma fegyelmezetlenebb a gyermek mint régen, alig tűr maga felett tekintélyt, azt érzik a szülők és érzik mindazok, akik gyermekneveléssel foglalkoznak, Iáiig ismer el valakit feljebbvalójának, 1 nem hajlandó elismerni, hogy nemcsak lelkesedés de tapasztalat is kell a nagy müvek megvalósításához. Ha van is külső fegyelem, kevés a lelki fegyelmezettség, ahol pedig ez nincs meg, ott nem is lehet igazi erény sem. Vannak szép intézményeink igyekeznek pótolni a hiányos családi nevelést, az eredmény azonban nagyon kétséges, mert a pótlék értéke sohasem egyenlő a valódival. Erősítsük meg a családokat és ott a családi nevelésnek adjuk meg az őt megillető szerepet, hogy az ott született gyermek testileg és lelkileg is megerősödjék. A nevelés ama ráhatások összessége, amelyek előkészítik az egyént, hogy majd méltóképpen töltse be az Istentől az ő számára kijelölt helyet a társadalomban, lelkiismeretesen teljesítve állásának kötelességeit, hogy így végcélját is elérje. Az a társadalom, melynek tagjai neveletlenek őmaga is neveletlen, nem felelhet meg rendeltetésének. Tehát nevelni kell a gyermeket. Nincs igaza Russeau-nak, aki azt tanította, hogy az ember természeténél fogva jó, csak magára kell őt hagyni, nem kell őt nevelni, mert a neveléssel csak rontunk rajta, de jobbá nem tesszük. A nevelés első sorban a szülők feladata, ebben senki és semmi nem gátolhatja őket. Ök maguk sem mondhatnak le eme kötelességükről. Itt az első szerep az édesanyáé. Boldog az a gyermek, aki érezte az édes anyai puha kéz símo- gatását, boldog az, aki élvezte a családi tűzhely melegét, boldog, aki látta az édesapa szeméből sugárzó erőt és a férfias bátorságot. Ebben a nehéz munkában a szülők segítségére siet az Egyház az ő tanításával, hogy teljes sikert érjenek el. Az ember későbbi életszemlélete az ifA világszerte dúló nagy háború súlyosan érezteti hatását életünknek úgyszólván minden területén : sok helyen bénít, vagy visszatart, másutt új kérdéseket tár elénk és tanulságokkal gazdagít. Az iskola állandóan lépést óhajt tartani az élettel, figyeli annak mozzanatait és jelenségeit, s értelmezi, magyarázgatja azokat. Szempontokat emel ki, alapokat nyújt, értékeket válogat, s ezzel szilárd támpontokat ad felfogásunk és magatartásunk kialakítására, lelkiségünk világnézetünk helyes kifejlesztésére. Különösen nagy a fontossága ennek napjainkban, amikor a katonai front mellett a szellemi, az erkölcsi front hasonlókép fontos ; amikor a fegyverek küzdelme mellett az eszmék, világnézetek harca is döntő ; és amikor a katonai front szilárdsága mellett a lelkek szilárdsága és egysége hasonlóan élet vagy halál kérdése lehet. Ez a mai időkben különösen aktuális szempont vezette tankerületünk kir. főigazgatóját, amikor a tankerület történelem tanárait összehívta, hogy előttük a'mai kor és a mai történetírás néhány legfontosabb kérdését megvilágíttassa. Hívó szavára tekintélyes számú és lelkes tábor gyűlt össze az értekezletre, december 2-án Esztergomban a bencésgimnázium dísztermében, december 6-án pedig Komáromban, az ősi vármegyeház nagytermében, tankerületünk középfokú iskolái történelem tanárainak részvételével. Csaplovics József tanker. kir. főigazgató vezette a gyűlést, gondolatokban gazdag megnyitó beszédben és záróbeszédben ismertetve az összejövetel céljait és fontosságát. Különösen kiemelte az emelkedett és szilárd lelkiség és világnézet nagy jelentőségét, valamint érnék kialakításában a magyar iskola és benne a történelemtanár fontos szerepét júkorban kapott neveléstől függ. Olyanná lesz az ember, amilyen gyermekké nevelték a szülők ; akad ugyan kivétel, de valójában az állítás igaz. Nem sikerül kitörölni a gyermek leikéből a családi nevelést. ,,Az ifjú a maga életútját akkor sem hagyja el, mikor megvénül" mondja az írás. Nem vonhatják ki a szülők magukat ez alól sem az anyagi gondok miatt, sem az élet kényelme kedvéért, sem betegség, sem szegénység miatt, tőlük ezt senki és semmiféle hatalom el nem tilthatja. Nemes munkát végez a művész, amikor egy élettelen kőbe az ő lelkében élő ideális nemeset és szépet igyekszik érzékelhetővé tenni. Mennyivel nagyobb művész a szülő, amikor az isteni szépséget az erkölcsös élet alapját rakja le gyermeke szivébe, amikor magát Krisztust teszi szinte láthatóvá az által, hogy gyermeke mintegy alter Christus, másik Krisztus jelenjék majd meg az emberek: előtt. Szeress és tégy, amit akarsz, olvashatjuk szent Ágostonnál. Szívesen és örömmel csak azzal foglalkozunk, amit szeretünk, A szülő is akkor fogja jól végezni munkáját, ha igazán szereti gyermekét, ha tudatában van annak, hogy ő itt az Isten helyettese. Az édesanya a család világitó fáklyája, az édesapa a család oszlopa, az édesanya a gyengédség, az édesapa az erő, az édesanya a megbocsátás, az édesapa az igazságosság, ha ezek az erények összhangban érvényesülnek, a szülők teljes munkát végeznek. Minél erősebb a családi szellem, annál erősebb a nemzet. Az a nemzet, amely nem értékeli a családot, a családi életet és annak tisztaságát, az saját magát Ítéli halálra, az már a megszűnés felé halad. Lelket, Krisztus lelkét a szülőknek, tekintélytiszteletet a gyermeknek, Isten félelmet szivébe, hogy bűn nélkül tiszta erkölccsel lépjen majd az életbe. és értékes munkáját. Ezért hívta egybe a gyűlést és tűzte ki ezeknek a kérdéseknek megvilágítására. Az egyes előadások az említett gondolatkörbe kapcsolódtak bele. P. Burka Kelemen költői formába öntött, emelkedett szempontú és szellemű előadásban szólott a világnézetnevelésről a történelemtanításban. Rámutatott az emberiség életét irányító Gondviselés szerepére, s arra a jelentőségre, amelyet ennek nyomán minden nyer. Hangsúlyozta, hogy világnézetünknek így elsősorban vallásosnak, emellett szociálisnak és magyarnak kell lennie, Dr. Csonkás Mihály a helyi történet és lokálpatriotizmus jelentőségét ismertette, emelkedett szellemű, csiszolt formájú előadásában bőséges utalással, hivatkozással és példatárral hozva közel szép tárgyát a lelkes hallgatósághoz. Dr. Marczell Árpád gazdasági erőforrásaink történeti áttekintését vázolta az egybegyűltek elé, sok szemléltető adattal bőven megtűzdelt előadásában, különösen kifejtve az erkölcsi tényezők szerepét, valamint a zavartalan harmonikus együttműködés szükségességét. Dr. Vas Károly (Érsekújvár) a politikai nevelésről értekezett széles alapokon felépített gondolatmenetben. Dr. Vasteleki Jenő (Léva) pedig a magyar önzetlennevelés lényegét és fontosságát fejtegette, meggyőző erővel hangoztatva nemzeti értékeinket és Zrínyi Miklós örökemlékű mondását bizonyítva : Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak ! Esztergomban Blaskovics Piacid leánygimnáziumi igazgató köszönte meg a rendezőség fáradságos munkáját és a hallottakat, biztosítva, hogy azok eleven eiőként fognak majd hatni a magyar tanárság munkájában a mai súlyos időkben is, a jobb jövő érdekében. Dr. Czuczor János Tanári értekezlet volt Esztergomban és Komáromban
