Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 98. szám

2 4 SZTIIGOH «• VIDIKI 1943. december 11 Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XLV. Séta a halottak városának utcáin. Szűkszavú írás gömbölyíti szavakba kívánkozó, megmerevedett vonalait Haach Ferenc-nek és családjá-nak szélesmellű, magas síremlékén. A ma Esztergoménak erre járó vándora érdeklődést vesztett közömbösséggel áll meg előtte, pedig a múltakba eliaradó kutatás és visszaszál­lás érdemes értesítéssel tud szolgálni az elhanyatlott évek és napok többé életté nem válható egybesereglésénél. — Haach Ferenc az előző század harmincas-hatva­nas esztendeinek jónevű szitás iparosa. Temesvárról került ifjú éveiben a ma­gyar sorsfolyó évezredes városába. Öccse a 48-as szabadságharc idején szereplő Haach József minorita szerzetesnek, akit a küzdelmes harcok egyik vezetőemberé­nek szöktetéséért ötévi fogsággal bünte­tett a tipró hatalom. Az üldözötteket se­gítő, nemzeti érzéséért büntetett testvér 1885 őszén a messzi Erdélyben zárta sze­mét hosszú álomra. Kolozsvárott, a há- zsongárdi patinás, árnyas temetőben vár­ja az utolsó ítélet harsonáját, — A to­vábbfutó sorok a J3é£ássy-család tagjai­ról emlékeznek. Békássy Rezső 18/6— 1908-ig volt Esztergom sokat emlegetett rendőrbiztosa. A rendnek, az igazságnak rettenthetetlen, vaskezű védelmezője. Az oktalan, helytelenül ,,virtusos"-nak ma­gasztalt késelésnek itt, Esztergomban nem sok hűhót csapó kiírtója. A garáz­da, nagylegények réme, aki bölcs belá­tással, józan ésszel úgy magyarázta az egyensúly-helyzet természetét, hogy a rakoncátlankodóknak kell áldozatot hoz­mok a tisztesség és rend fennmaradásá­ért. A közbiztonság bolygatói, felíorgatói nemcsak a fennálló bástyás rendbe, ha­nem valósággal „vastestű személyébe" is beleütköztek. Rettegtek a négyszemközt való találkozás elkerülhetetlen pillana­taitól. Másodszori, harmadszori találko­zásra nem igen került sor, A tanítás fo­gott. A fejből elszállott a hóbortos pára s a vér mederbe kényszerítetten mosta az élet partjait. A nem könnyen felej - tódő rendbiztos Gy őrszentmár ionban született 1836-ban. Hosszabb időn ke­resztül Olaszországban katonáskodott. Rendet, fegyelmet szerető természete minden bizonnyal itt kalapálódott azzá a vas akarattá, acélos jellemmé, mely nehéz munkájának minden nehézséggel dacoló, minden dicséretet megérdemlő elvégzőjévé tette. Nem ismerte a felesle­ges elérzékenyülést, de jóságos szívvel fordult a sértettek, a kárvallottak felé, A lágyságot, szelídséget ezeknek tarto­gatta. Ezért rajongtak érte a hátsó aj­tókat készenlétben nem tartogatok. Fel­jebbvalói becsülték, rendőrei atyjukként tisztelték. A legtöbb bűnügy szálát ered­ményesen gombolyította fel. Ügyes fogá­saiért többször megjutalmazták. Becsü­lettel, hűséges kötelességteljesítéssel megfutott pálya után adta át testét a visszaváró földnek. Lelke az örök Igaz­ság előtt jelent meg, hogy számot adjon embertársai között végzett sáfárkodásá­ról. —• Vele osztja meg a síri nyugalmat hitvese : Haach Franciska, a korábban említett Haach Ferenc-nek leánya, 88 éves korában került halott ura mellé. A sírkő írása nem említi, de a temető nyil­vántartó könyve szerint Békássy Rezső, B. Gyula és B. József még a síri lakás lakója. A föld mélye sok titkot takar. Olyan, mint a tenger, elnyeli fiait. Emberi test, kincs, ház nincs tőle biztonságban. Előbb- utóbb a gyomrába kerül. Itt, az elmúlás mezején is lépten-nyomon láthatjuk a kettő küzdelmét, A domboldalról leso­dort vékony rétegek, a szomszédban meg­ásott sírok elmaradozó hantjai lassan- kint feltöltik az ápolás nélkül maradt sírok kőemlékeinek apró előterét. Elme­rülnek a betűk. Küzdeni kell kiszabadí­tásukért. Alacsony, földbe süppedt már­ványkereszt neveket őrző soraiért folyt most is a csendes és rövid harc. A vilá­gosságra szabadított betűk felvilágosítás­sal hálálkodnak : Itt nyugszik Istenben boldogult Guzsaly „Josef" és Borbála sz. Neogrády. Felejthetetlen szüleimnek fi­vérem, György és nővérem, Teréz nevé­ben örök hálául Ft. Guzsaly „Josef" lo- vászhetényi „blébános" Pécs megyében. (A két utolsó szó a pécsi egyházmegyét akarja jelezni. Az említett helység Baranya vármegye pécsváradi járásának egyik kisközsége.) — A sírkő ügyét ellátó kőfaragómester nem a honfog­laló ősök bús magyar fajtájához tar­tozhatott. A „Josef“ ismételt szere­peltetése, a „p“ betűt felváltó „b” jelentkezése nem a pattogó nyelv iva­dékát sejteti, — A hálás gyermekek a márványkereszt felállításával atyjuk, Guzsaly József takácsmester emlékének áldoztak. Hatesztendős korában került a fedeles koporsó hideg ágyába Kanozsai Ibolyka. Örökzöld levelek foglalják keretbe a kő­emléket kesergő versével együtt, melyben a vlrághullást sirató szülők a találkozás reményével vigasztalódnak. A magyar felírások mellől csak nem tud elmaradni a német nyelven fogalma­zott halottsiratás. Érthető. Az 1850-es esztendők közepén járunk errefelé. Eb­ben az időben pedig fel-felbukkan a régi haza elkísérő nyelve. Szép szál, vállas márvány kissé előredűlő falán csordul­nak versbe a könnyekvéste sorok : HIER IN DIESER KÜHLEN HÖHLE LIEGET EINE IÜNGE HÜLLE, DIE VOR MÜH’ UND EMSIGKEIT IST GESTORBEN VOR DER ZEIT. CLARA WANITbCHtK WARD ICH GENANNT IN HIMMEL IST MEIN VATERLAND. ICH LASS’ MEINEM MANN GROSSE SORGEN, DREI KLEINE WAISLEIN GOTT WIRD’S VERSORGEN. Gestorben den 17. Febr. 1854. — A föl­di élet tűnő árnyékhoz hasonló rövid fu­tását példázzák a hívő, bízó sorok, ami­kor Wanitschek János esztergomi pol­gárnak fiatal, 30 esztendős feleségéről, Debik Klárá-ról kesergik el a fájó bú­csúzás szívet hasogató szavait. Szabó Rácz Mihály-nak és élettársának, Brutsy Máriá-nak márvány emlékén túl új sor kezdő szakaszán három egyforma szabású sírkő álldogál egymás mellett. A faragás dolgában nem sok különbséget mutató sírkeresztek közelebbi kapcsola­tokat gyaníttatnak; Tájékozódó utána- nézés és elsétálás a korábbi esztergomiak családfáinak erdejében igazolja a fel­vetődő sejtéseket. A legelső emlék az út partos szélén birkózik a küzdeni sose szűnő idővel. Mintha a sulykoló ütések jórészét az el­sőség jogán maga fogta volna fel, annyi­ra sebhelyes gyötört teste, megszabdalt arca. A megtört vonások és betűk német szövegű soraiból a már többször feljaj- dult életsiratás s az itteniek imádságát kérő könyörgés szól a temető útjait járó érző, emlékező szívekhez. Megismertet a Bariról Esztergomba átkerült szabómes­terrel : Hier ruhet Mathias Zalitsek. Ges­torben den 27. Febr. 1839. Gewidmet von seiner Gattin Anna gebohrne Zeloski. — A középső sírkereszt Zeloszky András takácsmester földről elkanyargó életé­nek jelző állomása. Iparostársai között hosszú időkön át fennmaradó emléket biztosított nevének. Az esztergomi bazi­lika főoltárának világhírű képével kap­csolatban az ő munkás élete is felújuló emlegetést érdemel. Michelangelo Grigo- letti kérésére vállalkozik a megtisztelő, nem könnyű munkára : megszövi a hatal­mas oltárkép óriási vásznát. Külön erre a célra készített szövőszéken fonódott vetélője, ügyes keze nyomán a szálak mérhetetlen ezreinek erdeje egységben engedelmes szövedékké, hogy a rászálló királyi szivárványszínek ujjongással ma­gasztalják a Boldogságos Szüzet, akit az üres sírnál összegyűlt apostolok ég felé vetődő tekintete kisér az angyalok kará­ba. — A neves takácsmester nem sokáig volt magányos lakója csendes tanyájának. Nagyatyjuk halálára hét hónappal a két kis unoka, az ötéves „Kakass Lipód“ s a háromesztendős „Kakass Kálmán" sietett a nagyapától többé el nem váló találko­zásra „szüleiknek felejthetetlen fájdal­mára." A harmadik sírkőnek szárazon is könnyes írása szerint „eredete helyére tért vissza Goger Josepha, Kakass Fe­renc hitese. Életének 31. évében. A bol­dogult édesanyának elsőszülött fia, Fe­renc szinte elnyugodott hétéves korában." A három sír dombját a feledés szá­raz gyepszőnyege borítja. Zeloszky An­drás sírhalmán azonban ilyentájt, amikor szakad és száll a felejtés sűrű ködfala, mintha színes rózsák fakadnának, hajla­doznának. Szalva Dezső a szülőváros földjének megnyugtató, puha ölén talált síri szál­lásra. A Megfeszítettnek áldozott el- kötelezés napszámában térült-fordult a lelkek földjén, járta a határt, s terel­gette a tikkasztó élet szomjasait az Örök Ige hűsítő forrásához, 39 esztendőt egy­befogó, Isten országát munkáló lelkipász­torkodásának kezdő évei Udvard, Buda­pest, Komárom, Érsekújvár között osztód­tak meg. 1911-ben Ógyallára került plébá­nosnak, Itt újjáépítette leégett templo­mát, kibővítette plébániáját. 1927-ben távoznia kellett őrhelyéről. Véka alá nem rejtőzködő magyarsága szálkaként szúrta az ijedősen éber és nyugtalan cseh szemeket. Aholcsak lehetett, kelle­metlenkedésekkel gyötörték. 1925-ben a plébániájához tartozó Bagotán az össze­tákolt köztársaság „állambiztonsági kö­zegei" házkutatást tartottak a 6—10 éves kis fiúkból és leányokból szervezett is­kolai szívgárda apró helyiségében. Pus­kák, kardok, öldöklő fegyverek után szi­matoltak. A nagy munka után a bagotai jegyző dörgő rendelettel feloszlatja a veszedelmes alakulatot : „az egyesület müködéséL felfüggesztem, s annak vagyo­nát, mely áll 2 darab réztrombitából és 5 K 60 fillér készpénzből, ezennel elkob- zom." — A meg nem szűnő gyanúsítások, áskálódások Garamkövesdre sodorják 1927-ben a betolakodottak előtt nem kedves plébánost, A visszatérés után még 3 évig munkálkodik az Űr szőlőjé­ben. 1941-ben vonult vissza Esztergomba, boldog gyermekévei városába rövid pi­henőre, hogy pár hónapra rá a sírnak ütés, szeretetlenség nem háborgatta nyu­galmas párnájára dőljön. — Nagyatyja, Ibermasszer Mátyás és nagyanyja Hauer- stein Erzsébet síri álmainak megosztója. Elhalt szülei nem itt, Ógyallán nyugsza­nak. — A díszes kőemlék középső lap­jának teteje felé töviskoszorús Krisztus­fej ébreszt érzést és gondolatot a meg­váltás örök értékéről. Lenn fekete hu­musz apró halmai borulnak a még nem is olyan régen színekben tobzódó rózsa­tövekre. Pihennek, alusznak. Álmodoz­nak madárdalról, tűző napról, amikor majd újra tavaszi szellő társalog a lombosodó fákkal. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Megkezdődött városunkban is a leventék által városszerte az üveggyüjtés Háborús időkben a cél az, hogy az összes használható hulladékanyagot ösz- sze kell gyűjteni és azt az anyaggazdál­kodás szolgálatába kell állítani. így ke­rült sor a használt üvegek gyűjtésére is, amelyeket már több városban nagy si­kerrel gyűjtöttek össze a leventék. Kedden megjelentek a sárga plakátok az utcákon és városunk minden lakójá­nak tudomására hozták, hogy f. hó 9-től 19-ig a leventék összegyűjtik az összes használatlan üvegeket. A leventék csütörtökön délután utcá­ról utcára járva szedték össze az üvege­ket. Felmentek a padlásra, lementek a pincébe és minden használható üveget összegyűjtöttek. Öröm volt nézni a fiú­kat, amint megrakott kosarakkal hordták az üvegeket a polgári iskola (a volt Szent István elemi iskola) helyiségébe, ahol az átvevő bizottság átvette tőlük. Az egyik lelkes csapat után mentünk és látogatást tettünk a gyűjtőállomáson. A polgári iskola egyik termében nagy a sürgés-forgás. Itt veszik be a fiúktól a gyűjtött üvegeket. A folyosón csapato­san állnak a kosaras gyermekek, akik várják, hogy az átvételnél sor kerüljön rájuk. Boldogan mesélik, hogy egyik, másik lakás poros padlásán milyen szép mennyiséget szedtek össze. Csak az a baj, hogy hamar sötétedik és a ház- tulajdonosok nem engedik sötétben a padlásra és a pincébe, mert nincs ott világító eszköz. De nem baj, amit ma nem tudnak elvinni, elviszik azt holnap. — Hogyan csináljátok fiúk ? — adjuk fel a kérdést az egyik lelkes, pirospozs­gás leventének. — Hát kérem, a plakátok felhívták a lakosság figyelmét és mindenki érezte a kötelességét. Mi pedig minden házba röpcédulát vittünk és bejelentettük, hogy mikor jövünk az üvegekért. Van ahol azonnal megkapjuk, van ahol másnap, harmadnap kell az üvegért elmenni. Nincs olyan ház, ahol elhasznált gyógy­szeres, dianás, pezsgős, sörös stb. üveg ne porosodna a lakás egy eldugott sar­kában és amelyet a gazdaasszony öröm­mel ne adna oda, mert nem kell már neki tovább kerülgetnie. — Mi ketten, hárman összeszövetkez­tünk, egyikünk bemegy a lakásba, addig a többi kint vár a kosárral, ha nagyobb mennyiség van, akkor ők is bejönnek és így szedjük össze a használt üvegeket. Benn a teremben Szalva László fő­oktató, a gyűjtés irányítójával és szer­vezőjével is beszélgettünk, aki a leg­nagyobb készséggel ad felvilágosítást a megkezdett munkáról. — Esztergomban nehezen indul meg minden — kezdi beszédét — de ha meg­indul a gyűjtés, akkor oly nagy a lelke­sedés és olyan eredményeket hoz létre, hogy valósággal bámulatba esünk. Sőt, nem egyszer sokszorosan felülmúlja a hasonló városok eredményét. A teremben valóságos üvegerődöt látnak, ez mind a mai nap eredménye. Kétezer üveg egy nap alatt. Általában a központ gyakor­lati embereitől kapott értesítés szerint annyi üveg szokott összegyűlni egy vá­rosban, ahol lelkes munkát végeznek, mint amennyi az illető város lakosságá­nak a száma. Fel, fiúk, a 22.000 felé ! Hiszem, hogy az utolsó nap mi is elérjük ezt a számot. Állandó kitartással végzett lelkes munkára van szükség, mely még a legnagyobb akadályokat is leküzdi. — Mi történik az olyan házakkal, ahová a gyűjtők nem tudnak eljutni? — Bárkihez, aki ezt a leventéknek bejelenti, nyomban kiküldjük a gyűjtő­járőröket és azok összeszedik az üvege­ket. A délutáni órákban 2—6-ig itt az iskolában egy átvevő bizottság működik, amely bármely mennyiségű üvegeket át­vesz, de nemcsak a leventéktől, hanem másoktól is és köszönettel nyugtázza. Boldogan távoztunk az üveggyűjtő központ helyiségéből, mert láttuk, hogy a mi népünk is megérti a kor hívó szavát és a hulladék vagy elhasznált anyagokat az anyaggazdálkodás szolgálatába állítja. Sok örömmel és lelkesedéssel nézünk a megkezdett munka elé és várjuk aí eredményeket. Karácsony előtt kibocsátásra kerülnek a buzakötvények A buzakötvények kibocsátására irá­nyuló előkészítő munkálatok serényen folynak a pénzügyminisztériumban, A buzakötvények kibocsátásának feltételei tekintetében értesülésünk szerint a vég­leges döntés már megtörtént. Eszerint a buzakötvények emissziója 200 millió pen­gős keretben történik, a kötvények ka­matozása 3 százalék, a kölcsön lejárata pedig 25 év. A buzakötvények 5, 10, 25 és 100 mázsa búzára szóló címletekben kerülnek kibocsátásra. Lényeges feltétele a buzakötvényeknek még, hogy a jelenlegi 40 pengős búzaárat biztosítják még arra az esetre is, ha a háborúutáni években a búza ára esetleg 40 pengő alá esne vissza. Ez tehát két­ségkívül olyan előnye a kibocsátandó kötvényeknek, amely különleges vonzó­erőt biztosit számukra. Az új állami emisszió legnagyobb je­lentősége abban rejlik, hogy az újtipusú buzakötvények alkalmasak arra, hogy visszavezessék a gazdasági élet vérkerin­gésébe azokat a bankjegyeket, amelyek jelenleg el vannak rejtve, aminek alapja az is, hogy jelenleg, amikor a kisemberek nagyobb jövedelemhez jutnak, nem szok­ván még hozzá ahhoz, hogy takarékbeté­tekbe fektessék, vagy másféleképpen he­lyezzék el pénzüket, ezért a szükséglet­nél nagyobb mennyiségben otthon tart­ják pénzüket. Értesülésünk szerint az új állami emisszió előkészítő munkálatai már igen előrehaladt stádiumban vannak, úgyhogy még a karácsonyi ünnepek előtt piacra kerülnek a kötvények és igy a legjobb tőkeelhelyezést biztositó uj állampapírok karácsonyi ajándék céljaira is felhasz­nálhatók lesznek. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦f Kitünően sikerült az Egész­ségvédelmi Szövetség műso­ros- és Mikulás-estje Minden évben a téli társas összejöve­teleinek bevezetője városunkban az Or­szágos Egészségvédelmi Szövetség Esz­tergomi Fiókjának rendezésében meg­tartott Mikulás-vásár és az azt meg­előző hangulatos műsor. Aki ezen a két estén a Szécheavi Ka­szinó termében megjelentek a jótékony célra való tekintettel, felejihetetlen és kedves élményben volt részük. A rende­zők felé a szép eredményeKért sok-sok hála fog szállni azoknak ajkáról, akik karácsony előtt ennek a jótékony célú estnek eredményeit élvezni fogjak. 4-én, szombaton este műsoros estben gyönyörködtek a megjelentek. A szépen feldíszített színpadon a négy ászt meg­személyesítő képek jelentek meg, minde­gyikéhez stílusos táncot tanult be varo­sunk fiatalsága. A táncok telva voltak finomsággal, bájjal, csupa kecsesseg volt az egész. Nagyon szép és finom volt a tavasz, nyár táncszáma, igazi magyar levegőt árasztott az ősz tánc­jelenete és csupa derű és kedvesség volt az elemi iskolások télitánca. Ámon Magdolna Tschaikovszky müvei­ből válogatta össze az előadott darabo­kat. A szerencsés összeállítással egyben a • művész emlékének is áldozott halálá­nak ötvenedik évfordulója alkalmából. Tschaikovszky műveinek előadásával világos jelét adta, hogy ismeri kifejezési hajlamainak irányát és ambícióit tuda­tosan állítja azzal egyenesvonalba. Az előadás ritka élvezetes perceket szerzett ezúttal is hallgatóinak, neki pedig sok újabb megérdemelt elismerést. Vasárnap délelőtt városunk hölgyei és fiatal lányai buzgón árusították a szebbnél-szebb kézimunkákat, köröndi művészi agyagedényeket és apró Miku­lás-napi kedvességeket és édességeket. Este öt órakor jött a kicsinyek régen óhajtott Mikulása, aki izgalmak és drukkolások közepette kiosztotta a vár- va-várt ajándékokat. A kedves napot ajándéktárgyak kisorsolása fejezte be. Amint értesültünk, az est nagyszerűen sikerült anyagilag is, mert több mint 1500 pengő jövedelmet hozott a jótékony célra, HMMimillMHtMMUlMt Lapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol.

Next

/
Thumbnails
Contents