Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 9. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai ŐS társadalmi lap.' ——Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 50 fillér HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Az ország 265.362 kisiparosa a múlt évben 2 milliárd pengőnyi ér­téket termelt. — Balkán kiállítás lesz Budapesten. — Csathy altábor­nagyot vezérezredessé nevezte ki a kormányzó. — Vitéz Littay és Dab- leva vezérezredesek nyugalomba vo­nultak. KÜLFÖLD Sztálingrád hős védői 39 szovjet hadosztályt vontak magukra. — Csú­fos kudarcba fulladt az angoloknak partraszállítási kísérlete Norvégiá­ban. — Tuniszban fog eldőlni Észak- afrika sorsa. — Veszedelmes mére­teket öltött az argentínai hőhullám. — Roosevelt és Curchill Casablan- kában fontos tanácskozást tartottak. — Tíznapos afrikai értekezleten ki­dolgozták az idei haditervet. — A csunkingi kormány bankjegynyom­dát állított fel. — Sztálin nem ment el az afrikai konferenciára. — Fe­renc Ferdinándról készült filmet ját­szanak Zürichben. — Dánia meg­szállásának költségei eddig 24 mil­liárd koronára emelkedtek. — Egy spanyol légvédelmi lövedék megölte a kanadai rádió -Casablancába tartó berr ondóját. — A perzsa főváros­ban az összes lapokat betiltották. — A genfi kantonban elkobozták a látcsöveket. — Bécsben nyomják az új török bélyegeket. — A német tá­bornokok az első vonalban küzde­nek a katonákkal Sztálingrádban. — Menekült zsidók hazája lesz Líbia. harmincnégy olasz katonai lelkész esett el eddig a háborúban és 160 esett fogságba. — Lefokozott tisz­tekből álló századok harcolnak a szovjet hadseregben. — De Gaulle és Giraud szakadár francia táborno­kok között megegyezés jött létre. — 250 embert letartóztattak Szó­fiában. — Utcai harcok vannak Mar­seille kikötőjében az odatm nekült idegen bolsevistákkal. — három chilei miniszter lemondott a tengely- hatalmakkal való szakítás miatt. — A boszniai nagy földrengés 400 mil­lió kuna kárt okozott. — Megdöb­bentő módon terjed az ópiumszen- vedely a kínaiak között. — Japán elismerte Burma függetlenségét. — Norvégiában nagy a felháborodás a Szovjet területi követelései miatt. — Erős kritikát gyakorolt a versáillesi szerződésről a vatikáni rádió — huszonkét állam képviselteti magát a francia kormánynál. — Világren- dörség és világtörvényszék felállítá­sát tervezi Amerika. — Kizárták a zsidókat Bulgáriában a szeszkeres­kedelemből. — Az olaszok szerint az angol repülők dum-dum lövedé­keket használnak. — Németország mozgósította férfiait 55, nőit 45 évig. A közös főparancsnokság terve megbukott Casablancában. -- Eredménytelen volt Giraud és De Gaule francia tábornokok találkozá­sa. — Elrendelték Szlovákiában a juhtej és juhtermékek kötelező be­szolgáltatását. — Roosevelt és Chur­chill közös jegyzéket küldött Sztá­linnak. — Angol repülőgépek Kop­penhágára bombákat dobtak. — Az európai japán követek Rómában ta­nácskozásra jönnek össze. — Eltűnt a gyufa a franciaországi piacról. — A szovjet által tönkretett petsamoi nikkelbanyak újra megkezdték mű­ködésüket. — Svédországban női A történelmi események igazságos és tárgyilagos megítéléséhez bizonyos táv­latra van szüksége az embernek, mert könnyen igazsagtalanul birálhat meg ese­ményeket. ismerni kell azok okát és kö­vetkezményeit is. Az elioguitság mindig igazsagtalan Ítéletre készteti az embert. A nagy történelmi időket átélt vagy most átélő nemzedék, mely hónapok alatt na­gyobb világ rengéseknek a tanúja, mint elődeink tálán évszázadok alatt sem vol­tak, a régi eseményeket csak úgy félvál- ról veszi, nem tulajdonít azoknak na­gyobb fontosságot, pedig nem egyszer a mai események abban a korban elvetett magvakból keltek életre. Mi későbbi nemzedék csak a történe­lemből és talán dédapáink elbeszélései­ből ismerjük a francia forradalmat, azt a nagy világeseményt, melytől oly sokat várt a szegény emberiség. Ma mar nem igen érdekel bennünket, legfeljebb a tör­ténetírók forgatják még a nagy forrada­lomra vonatkozó feljegyzéseket, a többi ember csak a könyvekből olvas róla egyet mást. Akkor is marói holnapra alakult át Európa térképe és olyan gyorsan tolo­gattak az országok határait, akárcsak ma. Pillanatok alatt lettek földönfutóvá koronás fejek és emelkedtek a trón ma­gaslatáig azelőtt alig ismert egyszerű, szürke emberkék. Mennyire igaz, hogy mily csekély bölcsesség kívántatik meg a világ kormányzásához, mar az embe­rek részéről. Talán dédapáinknak is eszükbe jutott Dániel próféta látomása, mely szerint egy hegyről elindul egy kis kődarab, meg­üti a hegylábánál álió hatalmas arany­szobor cserép lábát s az pillanatok alatt porrá zúzódik. Ez történelem. Az Isten felemel és megaláz, ítélkezik emberek és nemzetek felett. Az 1815-ös események és Európa ak­kori állapota sokban hasonlít a mai ver­gődő Európa állapotához. Ama kor né­peinek és nemzeteinek feje is szinte be­leszédült a gyors ütemű események szem­lélésébe, de mit szólnának a mai esemé­nyekhez, melyek oly gyorsan történnek, hogy sokan észre sem veszik, csak a kö­vetkezményeit látják ? Akkor elvekért folyt a harc, először csak vérontás nél­kül, de később oly hatalmas hullámok­ban hömpölygött a meleg ember vér, hogy az egész világot el akarta árasztani. Uj világot, boldogabbat és igazságosabb helyzetet akartak teremteni. Nem is kí­mélték magukat, nem is voltak nagyon válogatósak az eszközökben, hogy elveik­nek fennmaradását biztosítsák. Egyedüli céljuk az Egyház megdöntése, a vallás kiirtása és minden szent dolog nevetség tárgyává való tétel volt legfőbb céljuk. Találhattak volna ugyan ennél nemesebb foglalkozást is, mert a szegény emberek százával haltak éhen az utak mentén, a mezőkön, ahová úgy jártak legelni, mint az állatok ; nekik nem volt szívügyük a szegények sorsa, nekik más gondjaik voltak, az Istent akarták megfosztani is­tenségétől, őrültek, hogy a nyomort még nagyobbá tették, hogy ezt is az Egyház kontójára írhatták, mert szerintük az Egyház sohasem törődött a szegények sorsával ! Napoleon és az általa pillanatnyi életre keltett országok mind elpusztul­tak. A forradalom nyomában feltámadt az erkölcstelenség minden formában és mindenhol. A forradalom hatalmas hul­lámverése azután magával sodorta a for­radalom előidézőit is. A világ egy való­ságos kórház lett telve gyógyíthatatlan beteggel, egy nagy temető telve csontvá­zakkal és el nem temetett bűző hullák­rendőrséget állítanak fel. — Bulgá­ria nagymennyiségű gyufát rendelt Olaszországban. — Spanyolország 50 millió pezeta kölcsönt vet fel hajoepitésre. — Repülőgépen szállít­ják a gumit az Egyesült-Államokba kai. Ezt nem látják, vagy nem akarják észrevenni a forradalom győzelmét di­csőítő szerencsétlenek. Szerintük ez a szebb jövő érdekében történt, mert meg­kezdődött a létért való ádáz küzdelm, melyben a gyengébbnek el kell pusztul­nia. De hát hova lett a testvériség, hol van az egyenlőség és a világszabadság ? Oly nagyon hirdették mindazt, mintha bizony ók találták volna fel, ők ajándé­kozták volna meg az emberiséget a sza­badsággal ! A nagy francia szónok, Bossuet, látva <a szegény nép ilyen nyomorult pusztulá­sát és a nemzetek végpusztulásba való rohanását, így kiált fel : Hol van az em­ber, aki gátat tud vetni ennek a pusztu­lásnak, hol van az új Illés, aki visszave­zeti az embert és a félrevezetett nemze­teket az Istenhez ? Az új Illés akkor már megszületett, csak Isten hívó szavát várta, hogy mun­kába álljon. Amikor Don Bosco megje­lent a világon, ilyenek voltak az állapo­tok. Az istentelenek útón-útfélen han­goztatták ; Nem akarjuk, hogy Krisztus uralkodjék felettünk, nem akarunk még egyszer megkötöttt lelkiismeretüek lenni, örülünk, hogy leráztuk magunkról az Egyház gyűlöletes igáját, elég volt a pa­pok uralmából, nem kell nekünk Isten, mi már nagykorúak lettünk, nem tűrjük mások gyámkodását felettünk ! Még az Isten fogalmát is igyekeztek kiirtani az ember leikéből. Ennek a szónak : Isten, nincs helye a szótárban, mert az még az üres fogalomnál is kevesebb. Ennek a pokoli tervnek érdekében meg is tesznek mindent és elkezdődik a küz­delem. A harc mindig hevesebb lesz és a kishítűék már azt hiszik, hogy az utolsó pápát temetik, hogy már meghúz­hatják a lélekharangot az Egyház utolsó napja felett, már készülnek a romok el­takarítására. Ki kell irtani az Isten fo­galmát a családból, ki a nemzetek közül. Isten malmai lassan, de mindig biztosan őrölnek ! A gyermek. Azt mondották és helye­sen, hogy a gyermek a jövő társadalom. Nincs mit csodálkozni tehát, ha azok az ístentagadók minden erejüket első sor­ban a gyermek birtokbavételére irányít­ják. A régi időkben a római cirkuszok­ban folyt a harc az igazságért, vagy a máglyákon tettek tanúbizonyságot a vér­tanuk hitük igazságáról. Don Bosco ide­jében és utána még hosszú éveken át az iskolákban és a piacokon ép úgy mint a gyárakban kellett megvívni az Isten har­cait. Hitehagyott Julíanus módszere, me­lyet még a pogány Amiánus is kemény szavakkal Ítélt el, ismét feltámadt új köntösben és teljesen átfestve az egyes nemzetek színeivel. Feltalálták a semle­ges iskolát, ahol csak tanítani volt sza­bad, de nevelni nem, mert szerintök a nevelés megrontja az ember szivét. Azt vélték, hogy egy gyermek képes megál- lani a jó és rossz között, azt akarták el­hitetni, hogy világosság és sötétség azo­nos fogalmiak, hogy erény és bűn nem is létezik, azt csak kitalálták. Tanítottak, de nem neveltek, ha ugyan lehetséges az egyiket elválasztani a másiktól. A munkás. Talán jobb sors vár a fiatal, szabad polgárra, amikor kikerülve az is­kolából, jogainak teljes birtokában, mint egyenjogú polgár belép a nagy tesevéri- ségbe, melyért talán apja a bitófán halt meg? Mekkora csalódás! Az új.világ magasztalói már ott várják őt az iskola kapujában és hiénaként vetik rá magu­kat, mert ez döntő pillanat, hogy azon­nal bevonják lelkét saját szivükből ki­áradó sárga méreggel, hogy kiöljék leiké­ből azt a kevés vallásosságot, melyet esetleg magával hozott volna a családi tűzhely mellől. Felkorbácsolják legnem- teienebb szenvedélyeit, szítják lelkében az elégedetlenség és gyűlölet indulatát és végre odaállítják a puskagolyók zápo­rába, mert elhitették vele, hogy egy nagy célért hal meg. Ok maguk ellenben csak távoli szemlélői az eseményeknek és még fülüket is bedugják, nehogy meghallják a szerencsétlenek halálhörgését. Nem kell törvény nem kell vallás, nem aka­runk sem Istent, sem urat ! Ez iaz ő munkaprogramjuk ! A nő. Elképzelhetjük, hogy milyen volt a nő sorsa az ilyen állapotok kö­zött, Megrontották testét, lelkét és any- nyira lealacsonyították, hogy sok esetben még a férfin is túltett elvetemültségben. Letépték homlokáról legszebb díszét, a kersztény szemérmetességet, elhitették vele, mert ő maga is akarta, hogy az anyaság egy elviselhetetlen teher, utat nyitottak egy új és még nagyobb förte- lemnek, az u. n, szabadszerelemnek. Ez­zel a nemzetek végpusztulását vélték el­érni. íme, hogyan fest a szabadság és az egyenlőség ! A család. Könnyen elképzelhetjük, hogy milyen lehet az olyan család, amely ilyen elemekből tevődik össze, A házas­ság már nem szentség, az ép olyan kö­zönséges szerződés, mint bármilyen más adás-vételt igazoló írás, melyet ha jól esik úgy és akkor lehet felbontani, ami­kor a szerződő felek újabb szerződést óhajtanak kötni. Ehhez az Egyháznak annyi köze sincs, mint ha valaki egy bár­mily értékkel biró tárgyat akar elidege­níteni és azzal teljesen szabadon rendel­kezik. így hát nem is lehet a házasság örök, hanem csak addig áll fenn, amíg a felek saját elhatározásukból azt fel nem mondják. A társadalom. Ha a család a társada­lom bölcsője és ha igaz, amit az utóbbi koyok egyik nagy pápája, XIII. Leó mon­dott, hogy a nemzetek sorsa a családi tűzhelyek mellett dűl el, mit lehet vár­ni egy olyan társadalomtól, melynek tag­jai előtt semmi sem szent, semmi sem igaz, semmi sem örök érvényű ? így azu­tán nincs mit csodálkozni, ha a viszo­nyok napról-napra rettenetesebbek és el­viselhetetlenebbek lettek, amikor az ál­lamhatalomnak kellett volna sorompóba állani, hogy védjen minden jogot, torol­jon meg minden jogtalanságot, álljon oda az Egyház mellé és közösen igye­kezzenek a bajokat leküzdeni és jobbí­tani a szegény nép sorsán. Igen, csak­hogy az akkori államoknak másfajta sza­badság kellett. Nekik nem kellett az er­kölcsök tisztasága, már azért sem, mert ezt az Egyház is követelte és követeli. Nekik nem kellett az Egyház által év­századok által hirdetett és követelt egyenlőség és testvériség. Nekik a por­nográfia kellett, fülüknek jobban esett az istenkáromlás, mint ia templomi ének. Előttük a fennhangon hirdetett szociális érzés csak üres szólam volt. Elveik még soká fennmaradtak ugyan, de ők maguk mindenkitől átkozva és szidva, sírba szál­lottak, hogy méltó jutalomban részesül­jenek annál az Istennél, kinek létezését nem akarták tudomásul venni. A sajtó. Ez még mind nem elég. Noha a sötétség, mely már iaz eget veri, egy hatalmas, átláthatatlan ködhöz hasonlít és a láthatár telítve van vihart hozó sö­tét felhőkkel, a világmegváltók még sö­tétebbé igyekszenek azt tenni. A vallás- talanság már általános, a gyermek már nem Isten áldása, a nő már nem anya, a munkás már az állatok szintjén áll, már csak közönséges eszköz. Ez lett tehát a beígért új világból, az emberből vadállat lesz az Isten és vallás nélkül. Hogy még inkább kiöljenek minden ideaolizmust az ember leikéből és még jobban terjesszék mérges bacillusaikat, kizárólakos hatal­mukba kerítik a sajtót, ezt az utóbbi ko­roknak legnagyobb nagyhatalmát. Szem­rebbenés nélkül terjesztik a legképtele­nebb elveket, az erkölcstelenséget cuk­ros, papírba csomagolják. Ahová nem jut­hat el szavuk, biztosan eljut írásuk és így is célt érnek. (Vége köv.) Dr. Czuczor János Don Bosco nemzedékeket mentő munkája i. a 100 év tükrénen

Next

/
Thumbnails
Contents