Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 9. szám

2 l943. január 30 ESZTERGOM is VIDÉKI Az esztergomi belvárosi temető sirlámpái mellől. XIV. Séta a halottak városának utcáin. A telekrész záró vonalára jutottunk. Jáky Aladár honvéd-alezredes sírjának szomszédságában szürke-marvany obe- liszk mellén tíurián fái neve olvasható. Fergeteges idők tanúja és szereplője, a negyvennyolcas szabadsagharc honvéd- szazadosa. A továbbfutó sorok Burián Lajos rendőr-alkapitanynak a nevét hozzák. Burián Lajosné Pinksz Laura asszony a iájó írás szerint „családjá­nak mindene volt." A sírkő bal oldalán csupa apróság integet a csillagok honá­ból : B. Dézsáké, Lajoska, Mádika, Marcika. A hátsó lapon újra csöppségek szivárványos mosolya kísért : B. Laura, Gyula, Sándor, Erzsi. Összecsukott ró­zsabimbók a szürke márvány hótüzéres kőfalán, A márvanyemlék baloldalán a 18 éves Burián lloná-t, „apjának min­denét" siratják a gyászoló sorok. A hazáért egészségét, nemes életét ál­dozó katonatiszt dombolt sírja előtt kell megállanunk. Az első világháború for­gószele s a legfőbb hadúr parancsa ra­gadta 1914. augusztus havában kimond­hatatlanul nehéz harcokba az akkor még zászlós Szomor Gyula-t. Az I. tá­bori zászlóaljnál teljesített arcvonal- szolgálatot. 1916. júliusában, a nagyon emlékezetes Bruszilov-offenziva idején főhadnagyi rangban orosz fogságba esett. A Szibériában elszenvedett keser­ves hadifogság hat esztendejéből hár­mat elviselhetetlenül gyötrő foglalkozás­ban töltött. Mint zsákoló munkás ke­reste könnyekkel sozott kenyerét. Fog­sága utolsó szakában a krasznojarszki hadifogoly-tábor pénztárosa volt. 1922. április 14-én került haza egy túszszál­lítmánnyal a megsiratott és megsóvár- gott hazai földre. Hazajutása után a nemzeti hadsereg kötelékében szolgált a nagykanizsai m. kír. 6. gyalogezrednél, mint az I. zlj-nak parancsnoka. Később átszervezés miatt a 3./1. hatarőr-osztály- nak parancsnoki tisztségét nyerte el. Tiszti zubbonyának gallérját ekkor már őrnagyi csillagok diszítették, Fogságban meggyötört szive azonban egyre nehezeb­ben birta a testi szervezet teljes erejét kívánó katonaszolgálatot s a kötelsség- teljesítésnek áldozzatául 49 esztendős ko­rában a harctéren elesett baj társak hősi seregébe kellett megtérnie. De lenn .Csak teste porlik, lelke most is él, Azt nem borítja föld és szemfödél !" Magasabb építésű, vaskerítéses sírbolt­hoz lépcsők vezetnek. A jól elrendezett­ség, az erő szelleme, fegyelme szólal meg minden diarabján s ad méltóságos megje­lenést a tervszerűen összeválogatott ré­szek egységes alkotást nyújtó törekvésé­nek. A kriptazáró födelek hátsó pereme mellől magas talapzatú, szép megmunká- lású svéd-gránit kereszt feketéllik a márványalap, márványlapok fölé. Két ol­dalt virágkosaras oszlopok állnak dísz­őrséget a Kruplanicz-család síri pihenője fölött, A márvány tükröző fekete lapján arannyal árkolt betűk kruplaniczi Krup­lanicz Kálmánt emlegetik. Név, mely a múlt század utolsó négy évtizedében mélyvágású emlékekkel került bele Esz­tergom vármegye történetébe. — Eszter­gom talajából sarjadt. Atyja, Simon a primási javak igazgatója. Az élénkeszű ifjú a bencések iskolájának elvégzése után 1848-ban 18 éves korában a várme­gye szolgálatába lépett. Erős szerepe van a vármegyében a negyvennyolcas nemzet­őrség megszervezésében. A horvát betö­rés hírére a megye tisztviselői közül töb­ben karddal sietnek a haza védelmére. Közöttük van az Andrássy Mihály mel­lett elnöki jegyzőként szolgáló Krupla­nicz Kálmán is, aki a 17. honvédzászló­alj hadnagya lett. Rövidesen főhadnagyi rangban Báthori Schulcz Bódog oldalán találjuk, mint hadsegédet. Zászlók töré­sekor, kürtök hasadásakor elfogalásának megelőzésére, belép az osztrák hadsereg­be. Tízévi szolgálat után otthagyja a ka­tonaságot s újra a vármegyénél vállal szolgálatot. A közbeeső tisztviselőállomá­sok után 1871—94-íg a vármegye alis­pánja, majd 1894—1900-ig főispánja. A lelkiismeretes, teljes idejét munkára for­dító tisztviselőnek mintaképe, Minden ügy egyformán fontos volt előtte, A pon­tosságot, munkaszeretetet az önkinzásig vitte. Fegyelmezett magatartása, minden­kiben tiszteletet ébresztet. Szives modo­ra, előzékenysége a szegények és felsőbb körök részéről egyképen ritka népszerű­séget biztosított számára. Főispání kine­vezésével a „hasznos munkásság polgári erényét" jutalmazták. Közszolgálati tevé­kenységének ötvenéves fordulójakor jogo­san nyilatkozhatott a hosszú fáradozás sok érdemére, 30 évig vezette a vármegye politikai életét. Az ország „nagy törté­nelmi korszakában hűséges lélekkel igye­kezett hazafiúi, polgári és tisztviselői kö­telességét teljesíteni." Áldozatos, munkás életének értéke szétfeszíti sírja szűk bör­tönét és kisérteni száll fel. Tettekre inti a példákon nevelődő ifjúságot. — Mellette pihen felesége, életének hűséges osztá­lyos» : Kruplanicz Kálmánná berethei Márton Hermin. Kruplanicz Ödön, Esz­tergom varmegye főjegyzője is itt talált sin pihenőre, egy esztendőt meg nem ért kis Udón fia tarsasagaban. — A sírem­lék jobboldalán tiulenyi Győző dr. nevét vetítik az aranyköntösű betűk. Az első világháború előtt és alatt Esztergom vár­megyének főügyésze. Az ország hazában egy ülésszakon keresztül a dorogi válasz­tókerületet is képviselte. — A sort foly­tató htter Dezső dr. királyi ügyészt tra­gikus eset sodorta a családi kör meghitt melegéből az életből korábban távozott rokonok mellé. Budapesten egy épülő ház állványáról lejére hullott tegia halálra zúzta, Az ősi földbe, ahonnan elkerült, tért meg elpihenni. — Nagy-Emeokei Deseö Leo m. kir. honvéd-hadbíró 15 éves korában elhalt Mariska leányával együtt zárja a Kruplanicz-sírbolt rokon halottainak láncsorát. Fehér márvány szikrázó fehérségén tündöklő, friss aranyban fürdetett betűk Spóner Jánosnak, a Bottyán-mozgókép- szinház volt tulajdonosának sírba hullott életét beszélik, h élkörrel ívelt síremléké­nek peremén kőviragok fűzére fut. Alatta a márványlap anyagából faragott Krisztus-arc szelíd tekintete oszlatja a halál keltette fájdalom felhőit, gyötrel­meit. dj A nem könnyű út vége felé járunk. Nem árt a pár pillanatnyi pihenés. Szem- ugyrevehetjük a harmadik telekrész utol­só, negyedik sávját, amely a sor záró sír­boltjának út felé eső része s az Eggen- hoiier Tamás-síremlék jobb oldala meg­szabta vonalak között fut az itt enyhén emelkedő domboldalnak. A halálon túl is élő szeretet, ragaszko­dás emelt márványban, kőben szomorko- dó, a kereszt jelével az üdvözítő megvál­tást hirdető temetői emléket. A kősír mé­lye bistei Gönczy Béla dr.-nak, a Kolos- kórhaz alapitó-igazgatójanak földi pá­lyafutást záró lakasa, munkában töltött, attól megőrölt nemes életnek földiektől nem zavart pihenőhelye. — A születés szalai nem Esztergomhoz fűzik, de azért az esztergomiak magukénak vallhatják a munka nemesi levefenek alapjan. itt szök­kent fontos és értékes alkotásokba terem­tő kedve és szelleme, itt kezdte és fe­jezte be áldásos orvosi hivatásának gya­korlását, amely annyi embernek adta vissza legdrágább földi kincsét: egészsé­gét. — A Nagyságos Fejedelem varosá­ban, Kassán iatta meg isten simogató napvilágát. A Budapesti Tudományegye­temen végezte felsőbb tanulmányait. Az orvosi, műtői és törvényszéki orvosi ok­levél birtokában kezdi meg működését Esztergomban 1896-ban a hivatasa izzó szeretetétöl és nagy tervektől fűtött fia­tal kórházigazgató. Abban az időben a városi kórház inkább szegényház-, men- helyszámba menő intézmény, amely csak kezdetleges igények kielégítését nyújt­hatta. A hercegprímás, a vármegyei se­gélyforrások s egyéb támogatásokkal i897-ben megveti a Kolos-kórhaz alapját. Pár év alatt 80 ágyas intézménnyé fej­leszti alkotását, melyet 1902-beiv nyitnak meg. A kor igényeinek mindenben meg­felelő, kitűnő kórházat most már biza­lommal keresik fel a társadalom minden rétegéből, még messzebb vidékekről is. A szép eredmények a fiatal kórházigazga­tót dicsérték, aki nem könnyen mosódó betűkkel írta be nevét a kórházalapítá­sok történetébe. — A betegek háláján kívül kartársai figyelme is feléje fordult. Esztergom-Komárom Vármegyék Orvos­szövetségének elnöki székébe ültetik, majd mikor nyugalomba vonulásakor le­köszön tisztségéről, díszelnöküknek vá­lasztják meg. — A hivatalos világ szin­tén hódol az érdemnek. 1924-ben egész­ségügyi főtanácsosnak nevezik ki. 1933- ban, pihenésre térésének esztendejében, Magyarország kormányzója a Signum Laudis-szál tünteti ki. Mint a társada­lomnak annyi kiváló munkása, ő sem nyugodhatott sokáig a nagyon megérde­melt nyugalom csendesebb révében. Még kitüntetésének évében dőlt ki agyonfá­radt testtel az élők sorából, hogy odake­rüljön, ahová mindnyájan járandók va­gyunk. Ennek a nemcsak jó orvosnak, ha­nem egyben jó és érzőszívű embernek sírja fölött hálás emlékezések el nem her­vadó csokrai díszlenek és esdenek örök- kétartó nyugalmat azoknak nevében, akiknek földön jártában tudása, szíve gyógyulást és enyhülést nyújtott. A Göncfy-sírbolt mögött kettesével kö­vetkeznek egymásután a szűk sávon a sírhalmok. Legelsőnek Glatz Gyula polgármester sírkeresztje jelzi a szám­adásra megtéri vezelőtiszlviselőnek föld mélyében vetett ágyát. Ezen a részen, kisebb területen üres hely terjeng, A vá­ros díszsírhelyek számára tartotta fenn. Ezt a szintén hallgatag lakókra váró, könnyek harmatát szomjúhozó kis öfld- foltot is elfoglalják majd a most még fenn tevő-vevő érdemeket szerzők, ha „el­múlnak egyszer arcaik." Apró, örökké zajló hullámvart« bús szig»t » bánatok dajkálta szélesterű temetőben ! Mellaga György, hitvese : Gyurovics Rozália és Szalay Adolf síremlékén fe­ketevonalú sorok hadirendje nézi hol a napsütéses, majd borús világot, hol a csillagos, máskor fénytelen éjtszakát. Mögötte az Éftesy-család karcsú, fehér obeliszkjén a sok név aranybetűje csillog és szórja az emlékezés ragyogó szálait. Mihályfi Lipót és Szabó Lajos kir. tör­vényszéki főigazgató síri lakásának már­ványkövei a temető nyugalmát törő han­goskodásra, döngésre figyelmesek. Szom­szédságukban új lakásnak vetnek mély ágyat. Az ilyen munka nem jár halotti csenddel, de háboríttatásukban is a be­érkezettek nyugalmával vesznek tudo­mást a hangos mozgolódásokról. Érzik : a zaj majd egyszer sarut old, hogy ő is felnézhessen a hívó csillagokba. Kókay Kálmán vas- és szerszámkereskedő ké­szítteti itt a messzi haza várócsarnokát arra az időre, mikor a szálló évekkel az életek is halnak ! (Folyt, köv.) Vértes Zoárd Felügyeleti vizsgálat a városi közellátási hivatalban A Közellátásügyi Miniszter Urnák és a vármegye főispánjának, mint közellá­tási kormánybiztosnak, rendelkezése foly­tán Esztergom megyei város közellátási hivatalát kiküldötteim útján megvizsgál­tam. A vizsgalat, amely a közellátási ügyek valamennyi csoportjára kiterjedt, folyó hó 26-tól 29-éig — teljes három na­pig — tartott és azon a közellátási fel­ügyelő is elejétől-végig résztvett. Ezen­kívül a vizsgálat egyik napján maga a Főispán Ür Öméltósága is megjelent, részben, hogy már a vizsgálat tartama alatt is tájékoztassa magát, részben pe­dig, hogy személyes megjelenésével kü­lön is kifejezésre juttassa, hogy mennyi­re súlyt helyez a vizsgálat alapos, min­den részletre kiterjedő lefolytatására. A vizsgálatról felvett terjedelmes jegy­zőkönyvből, valamint kiküldött előadóim szóbeli beszámolójából örömmel állapí­tottam meg, hogy a város közellátási hi­vatala a reáháruló nehéz feladatokat a legteljesebb odaadással és az átlag-tiszt­viselői munkateljesítményt messze meg­haladó ügybuzgalommial igyekszik meg­oldani. A vizsgálat alkalmából akta- és adat­szerű pontos betekintést nyertem a váro­si közellátási hivatal működésébe, amely­nek során azt is megállapítottam, hogy azok a panaszok, amelyek a közönség kö­réből a hivatallal szemben oly gyakran hallhatók, leginkább azokra az általános nehézségekre vezethetők vissza, ame­lyek a háborús idők velejárói. Ezekért a nehézségekért azonban a közellátási hi­vatalt felelőssé tenni nem lehet. A köz­ellátási hivatal is, mint minden közigaz­gatási hatóság vagy hivatal, csupán a kormányzat végrehajtó szerve, amely nem a saját elgondolásai szerint, hanem a fel­sőbb rendelkezések értelmében jár el. És ha ehhez hozzávesszük, hogy ez a hivatal egy 22.000 lelket számláló város összes közellátási ügyeit kénytelen az adott kö­rülmények között — és mindig nehezebb viszonyok mellett — ellátni, amely mun­kájában nap-nap után, sőt mondhatnám : napjában annyiszor, ahány féllel dolga va, rendszerint csak közönyt, türelmet­lenséget, ellenszenvet, nem egyszer sanda gyanúsítást is tapasztal, méltányosságot és megértést azonban csak a legritkább esetben, akkor kellő értékére kell leszál­lítani azokat a panaszokat is, amelyek olykor a közellátási hivatal egyes tiszt­viselőinek a felekkel szemben való érint­kezési módját kifogásolják. Egyébként is ezek a panaszok inkább csak általános­ságban hangzanak el, konkrét feljelentés egy városi közellátási tisztviselő ellen sem érkezett, ezért ezeknek a bővebb ki­vizsgálását kiküldötteim már azért sem tartották szükségesnek, mert ezzel szem­ben megállapították, hogy a hivatal ügy­kezelése az előírásoknak megfelelően a legnagyobb pontossággal történik és az oda beosztott tisztviselők kivétel nélkül lelkiismeretesen dolgoznak, így jogos és méltányos igényeit illetően senkit sére­lem vagy mellőzés nem érhet. Amidőn ezért a közellátási hivatal tisztviselőinek ezennel nyilvános köszö­netét mondok, külön elismerésemet feje­zem ki a hivatal megszervezéséért és erőskezű vezetéséért Schalkház Ferenc m. kír. gazdasági tanácsos, városi főinté­ző úrnak, valamint az egyes csoportok ügyeinek kifogástalan adminisztráció­jáért Bálint Lajos és Zalaba József váro­si tisztviselő uraknak. Esztergom, 1943. január hó 30. Dr. Beér Gyula 5. k. alispán. bapiinkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. Nyolcvanesztendős a Eszter­gomi Kát. Legényegylet Azt a valóságot, hogy egyesülésben rejlik az erő, nem a mai idők embere ta­pasztalta legelsőként. De még ezt meg­előző kor földi halandója sem. Az 1848-í szabadságharc után érezte legjobban Esz­tergom iparos társadalma, és rá 14 év múlva, 1863 március 25-én megalakította az Esztergomi Kát. Legényegyletet, Elődeinket a Kát. Legényegylet meg­alakítására kétségtelenül a védekezésnek amaz ősi ösztöne vezette, amely az em­berben már a legrégibb kezdettől fogva él. Ebből az alapból kiindulva, nekünk, akik már az újabb kor harcosai vagyunk, egyletünk életrehívását esetleg nem is kellene különösebb eseménynek tekinte­ni, Még talán csodálkozni is lehetne azon, hogy a megalakulás jóval előbb nem tör­tént meg 1938. március havában megjelent egyik számunkban bőven foglalkoztunk legény- egyletünk 75 éves jubileuma alkamlával az Egylet történelmével, megvalósított programmjával, célkitűzéseivel, nevelő hatású munkájával, melyet az egylet 5000-nél több tagja igazol az elmúlt 80 év alatt, kik a Kolping-zászló alatt tömö­rültek, dolgoztak és lettek Esztergom és a magyar haza tisztességes iparos pol­gárai. Ez év március 21-én az egylet 80. köz­gyűlése alkalmával d. e. fél 11 órakor találkozóra fognak összejönni az egylet 1907—13. éveiben 30—35 évvel ezelőtt volt rendes tagjai, hogy az egylet iránt érzett őszinte szeretetüknek és ragaszko­dásuknak adjanak kifejezést a jubileum alkalmából. A háborús viszonyoknak megfelelően nagy külsőségek nem lesz­nek — ez nem volna méltó az egylet ha­gyományaihoz —, amikor a tagok nagy száma katonai szolgálatot teljesít, védi a hazát az idegen elváramlatok ellen. De ez úton is felszólítja a régi tagokat, hogy készüljenek a március 21 -i találkozóra. Már régen nincsenek közöttünk azok, akik a Kát. Legényegyletet nyolcvan esz­tendő előtt életrehívták. A tőlük örökölt szellem az, amely még mindig hat és él bennünk. A mi örökségünk joggal tölt­heti el az egyesületünkhöz tartozókat a legjobb érzéssel. Már azért is, mert a mi örökségünknek az anyagi javakkal szem­ben az a csodálatos tulajdonsága, hogy nem lesz kevesebbb, ha másokat is meg­ajándékozunk vele. Legyünk tehát bőke­zűek, mert minél szélesebb körben oszt­juk széjjel ezt a fölbecsülhetetlen értékű kincset, annál inkább gyarapszunk és an­nál méltóbban áldozunk elődeink emlé­kének. Legényegyletünk öreg harcosai : Le­gyünk ott, vegyünk részt az 1943 március 21-í jubiláris találkozón ! KEK Adomány. Dr. Serédi Jusztinján bibornok hercegprímás a hadbavo- nult honvédek itthonmaradt hozzá­tartozóinak felsegítésére fo’yamat- ban lévő gyűjtés céljaira 5000 P-t adományozott. Házassági évforduló. Kuhinkai, beleznai Beleznay Béla m. kir. rendőr­hivatali főtiszt és neje, szül. Mizsey Anna folyó hó 26-án ünnepelték há­zasságuk 25-ik évfordulóját Eszter­gomban. Ezen ünnepélyen részt vet­tek : leányuk, férjezett Hajdú László- né szül. beleznay Katalin oki. taní­tónő és férje, a „Hangya“ propa­ganda-osztályának tisztviselője, tart. hadnagy, valamint Töhike és Agika kis unokáik is. Az Esztergomi Polgári Egyesü­let í. évi február hó 2-án, kedden d. e. 11 órakor tartja évi rendes közgyűlését, melyre a tagokat ez­úton is meghívja az Elnökség. Esküvő. Baják Ilonka és Knauz László m. kir. honvédőrmester feb­ruár hó 2-án (kedden) déli 12 óra­kor a belvárosi plébániatemplom­ban tartják esküvőjüket. Meghívó. Az Esztergomi Kát. Kör 1943 január 31-én, vasárnap d. u. 6 órakor tartja a Kör helyiségében 51. évi rendes közgyűlését, az alábbi tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jelentések. 3. Tisztikar, választ­mány és számvizsgáló-bizottság megválasztása. 4. Esetleges indít­ványok, amelyek 8 nappal a köz­gyűlés előtt írásban bejelentendők,

Next

/
Thumbnails
Contents