Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 84. szám
HATVANNEGYEDIK ÉVE. 84. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Keresztény politikai es társadalmi Iftp, SZOMBAT, 1943. OKTÓBER 23 Szerdán 20 fillér, szombaton 24 fillér Előfizetési ár 1 hóra : 2 pengő. HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Jánoshalma 1579 vagon gyümölcsöt exportált. — A fővárosnak 28.6 millió pengőjébe kerül a jövő évben az utak, csatornák és parkok fenntartása. — A fővárosba érkező tűzifa 10 százalékát a pékek kapják meg. KÜLFÖLD Laval francia kormányfő a legnagyobb szigorra utasította az ügyészeket a terroristák ellen. — Az angolszászok növelik a Szovjetbe irányuló kölcsön-bérletszállításokat. — Halálbüntetésre Ítélik Görögországban a zugkereskedőket. — Az amerikai pénzügyminiszter öthetes szem- leútra ment az arcvonalra. — A moszkvai értekezleten meg akarják rövidíteni a háborút. — Portugália két angol hadihajót kapott. — Japán is tiltakozott az Azori-szigetek megszállása ellen. — Feloszlatják az afrikai francia idegenlégiót. — Kanadában megszüntették a légvédelmi elsötétítést. — Donald Nelson, amerikai hadfelszerelési vezető Sztálinnak ajándékozta értékes pipagyűjteményét. — 130.000 hindu halt éhen Bengáliában. — Írországtól is támaszpontokat követelnek az angolszászok. — Roosevelt lépéseket tett Argentínában a zsidók ér dekében. — A bolgárokat kitelepítik Bánátból. — A horvát katonaköteleseket behívták. — Heti negyven cigaretta a római fejadag. — Több bolgár várost légitámadás ért. — Növelik az angolszászok a szovjetszállításokat. — Amerika nem engedi a balti államok bekebelezését. — Mussolini teljesen új embereket állított vazetőhelyekre. — 16 frank az amerikai búza ára, míg a szállítási költség 37 frank Svájcba. — Gróf Sforza megérkezett Olaszországba. — Horvátországban az us- tasa-mozgalmat megtisztítják és erkölcsileg megerősítik. — Nyolcezer külföldi hallgató jár a nématországi főiskolákba. — Németország felvásárolta Bulgária dohánytermésének nagy részét. — Bukarest 12 elővárosát beolvasztották a bukaresti közigazgatásba. — Finnországban megtiltották a vidéki lakosságnak a városokba özönlését. — A moszkvai pátriárka Angliába utazik. — Nápolyban 381 pap halt meg légibombától. — Magyar bort csak palackokban lehet árusítani Szlovákiában. — Mascagni a Vatikánban helyezte el műveinek kéziratát. — A csungkingkinai újságírók rizsben kapják a fizetésüket. — Hitler a pártvezetők és katonai parancsnokok előtt ismertette a politikai és hadihelyzetet. — Ausztrália követeket küld Délafrikába, Egyiptomba és Argentínába. — A balti államok emlékirattal fordultak az angolszász hatalmakhoz függetlenségük érdekében. — Kanada két cirkálót és hat rombolót kap Angliától. — Zogu albán király beutazását nem engedték meg Algírba. — Több amerikai üzem polgári ruhák előállítására rendezkedett be. — A békeértekezletet csak a háború befejezése után egy év múlva hívják össze, — Szövet- ségközi bizottságot alakítanak a szovjet nyugati határainak megállapítására. — Amerika teljesen átszervezi katonai képviseletét Moszkvában. — A Szovjet ragaszkodik a balti államok bekebelezéséhez. — A fasiszta csapatokat a németek nem az olasz fronton használják fel. |^itézRONKAYANIAL| Futótűzként terjedt Esztergom városában a hétfői nap folyamán a szomorú hír, hogy az esztergomi székesfőkáptalan tagja, vitéz Ronkay Antal protonotárius kanonok váratlan hirtelenséggel elhunyt. A további hírek során tudtuk meg, hogy nemrég ment végzetes baját kezeltetni Budapesre, ahol hétfőn hajnalban hirtelen elhunyt. A hír vétele után nemcsak volt növendékeit, tanártársait és barátait borította gyászba, hanem városszerte nagyon sokan fájlalják elmúlását. Krisztus szíve szerint való pap volt. Aki csak ismerte, barátja, tisztelője lett egy egész életen át. Bárhová állította a sors, odaadó és önfeláldozó lendülettel, önzetlenül végezte kötelességét. Fiatalon, a front küzdelmeit átélve került városunkba, mint hitoktató, majd hittanár lett. Igen népszerű és kedvelt hitoktató volt az iskolában. Kevésnek jut ki közülünk olyan osztatlan, általános és érdektelen szeretet, mint amilyennel a leányifjúság őt körülvette. S mindezt azzal érdemelte ki, hogy tanítótársait megbecsülte, hogy buzgó pap, jóságos, szolgálatkész, emberszerető tanár volt, , Nagy gonddal, a legnehezebb időben vezette a Papnevelő Intézetet, majd később a Tanítóképző Intézet internátusá- nak gazdasági ügyeit. Gondossága, figyelme olyan légkört teremtett maga körül, amilyen kevés egyénnek jut ki e városban osztályrészül. A vitézi életet, mint igazán őszinte jó magyar, százszázalékig élte. A vitézi rendben sok-sok hátrahagyott emlék hirdeti az ő érdemeit. Személyével kapcsolatban annak emléke él és marad fenn különösen, hogy élénk színekkel és tettekkel tartotta fenn az érdeklődést a vitézi rend iránt. Ha vitézi ügyről volt szó, százszázalékig azok mellé állt, fáradozott az ország legelső haderőn kívüli katonai intézményének megbecsülésén és felvirágoztatásán. Áldásos egyházi és világi munkáját mindig mások szolgálatába állította. Magas helyen lakott, a Várhegy lábánál, de lelkileg sem volt messze az égtől Önfeláldozó, fáradhatatlanul eltöltött munka után igénytelen, de nagy lelkét bizonyosan magasba emelte az Úr. * * * Vitéz Ronkay Antal 1880. december 27-én született Nagyszombatban. Szelíd természete s nemes gondolkodása már kora ifjúságában a papi pályára vonzotta. Az esztergomi teológia elvégzése után 1903-ban szentelték pappá. Ez év szeptemberétől káplán Vitencén, 1904- ben hitoktató Budapesten, 1905-ben káplán Nagyszombatban. 1915-ben saját kérelmére katonalelkész lesz. A világháborúban mint tábori lelkész küzdi végig a frontokat, ahol egymásután érik bátor és vitéz magatartásáért a katonai kitüntetések. Elnyerte a II. osztályú Katonai Lelkészi Érdemkeresztet a kardokkal, az Ezüst Érdemérmet, a Bronz Érdemérmet a kardokkal, a II. osztályú Vaskeresztet és a Károly-csapatkeresz- tet. A frontok összeomlása után dr. Cser- noch János hercegprímás az esztergomi leányiskolák hittanárává kinevezte és egyben megbízta az Érseki Papnevelő Intézet vicerektori teendőivel. A háború alatt a teljesen kiürült, valósággal tönkrement papnevelő intézetet helyreállította, felszerelte és elindította hivatásának megfelelően a régi mederben. Közben a vízivárosi zárdaiskola minden iskolatípusában tanított. Papi és tanári munkája közben soksok szentbeszédet, lelkigyakorlatot tartott s a lelkiélet nagyban fellendült az ő munkássága nyomán. 1929-ben az Érseki Tanítóképző felépítése után az in- ternátust rendezi be a kor igényeinek megfelelően, oly bőkezűen, hogy a legelső internátusok között foglal helyet. Ebben az évben nevezték ki az interná- tus élére rectornak. Az internátus vezetésétől 1940-ben vált meg, de emlékét hirdeti a házikápolnában a saját költségén építtetett orgona, az Isten dicséretére. Közben 1931-ben érseki tanácsossá nevezték ki. A sok gond és munka közben jutott idő arra is, hogy a vitézi rend munkájába is bekapcsolódjon. 1935. december 27-én leteszi a vitézi esküt és 192ó. május 24-én vitézzé avatták. Az Esztergom vm. Vitézi Székkapitányság kötelékébe kerülése után részt kért és kapott a munkából, mint járási hadnagyhelyettes az esztergomi járásban. 1939-ben megválik a katedrától és csak az inté- zeteK ügyeit intézi. Érdemes gazdag és sokoldalú munkájára felíigyeltek-a felsőbb körök is és igy 1941-ben dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás mesterkanonokká kinevezte, majd 1942-ben szentszéki bíróvá. Az alattomos kór, rákbetegség támadta meg, amellyel az orvostudomány sem tudott megküzdeni. Betegségéről nem igen panaszkodott. Amikor érezte a vég közelségét, érzékenyen elbúcsúzott paptarsaitól. Budapestre ment, de onnan már nem tért vissza, szeme örökre lecsukódott, az imádságos ajak elnémult s jóságos szíve megszűnt dobogni. * * * Kihűlt tetemét a Bazilikában ravatalozták fel. A koporsót beborították azzal a vitézi halotti lepellel, amelyet ö készíttetett. A ravatait elborították a baráti szeretet, a ragaszkodó tanítványok és kartársak, intézetek koszorúi, virágai. A ravatalnál a vitézek álltak dísz- orszéget. A temetési szertartást dr. Meszlényi L. Zoltán sinopei püspök végezte nagy papi segédlettel. A gyászszertartás -be- lejezése után a holttestet a székesegyház kriptájába helyezték a boldog feltámadásig örök nyugalomra. A gyászszertartáson a lökáptalan tagjain és a papságon kívül részt vett Igaz Lajos alispán, vitéz Szívós-Waldvogel József és vitéz Bo- rókay Rudolf ny. vezérőrnagyok, dr. Eiter Jenő polgármester, Bartai Alajos és Obermüller tere ne tanügyi főtanácsosok, Klész Ferenc m. kir. adóhivatali főnök, dr. Csiby László alezredes, vitézi székkapitány, a vármegye és a város, a főkáptalani és a hercegprímási uradalmak tisztviselői és az iskolák tanárai és tanítói igen szép számban. Ez a tény élénk fényt vet arra a szeretetre és nagyrabecsülésre, mellyel a megboldogultat paptársaí, barátai és növendékei elhalmozták. g-M ^^i.-i!T^---^:.r^rg^al-r;1rg^-~^;rx; ..^--ait--^7Kr-^f j,L -ia£r-ri,rTl; yjz. ix iig—aira Esztergom vármegye uegy űőnapjaaak tűkre az alispani jelentésben Esztergom vármegye életében mindig nagy figyelmet keltett az alispánt jelentések félévi vagy negyedévi építő munkájának eredményéről szóló beszámoló. Örömmel állapítjuk meg azt a testvéri együttérzést, amely az alig négy hónapja varosunkban tartózkodó Igaz Lajos alispán jelentéséből kicsendül. Jó érzés azt tudni, hogy a vármegye új alispánja a háború közepette a vármegye minden községéért, városáért áldozatkész munkát folytat és minden lakosát, gazdagot és szegényt, polgárt és munkást egyaránt gondjaiba vesz, — Rendkívüli idők közepette — írja jelentésében — mindenki szorgalmas munkában töltötte el ezt az időt, amióta a vármegye népét ismeri. A gazdálkodó, akinek vállaira az új terménybeszolgál- tatási rendelettel és az időjárásnak ismét rendkívüli alakulásával újabb gondok nehezedtek, az iparos és kereskedő, akinek jelentős anyagbeszerzési nehézségekkel kell megküzdenie és az értelmiségi réteg, melynek gondjai részben az általános munkaszaporulattal és a folytonosan fokozódó megélhetési nehézségek révén sokasodtak meg. Nagy elismeréssel adózik az alispán a hatalmas munkát végző tisztviselőknek, akik erejüket megfeszítve dolgoznak a legkisebb községházától kezdve a vár- megyeházáig. A felszaporodott munkánál a tisztviselőknek a katonai behívások miatt meg kell kétszerezni erejüket, mert máskép a vármegye közönsége és az államvezetők megelégedésére a munkát ellátni nem tudták volna. Fennakadás a vármegye területén sehol sem volt észlelhető, mert a magyar tisztviselő az állam leghűségesebb és legmegbízhatóbb embere, még a mostoha körülmények között is százszázalékig teljesítette a kötelességét és az idők szavát megértve emberfölötti munkát végzett. A jelentés külön-külön fejezetben foglalkozik a vármegye életével és nevezetesebb eseményeivel. Ez az ősi történelmi tradiciókon felépült vármegye mindig megünnepelte az országos nemzeti és egyházi ünnepeket, külső és belső gyásznak adott kifejezést akkor, mikor egy-egy törvényhatósági bizottsági tagja, vagy tisztviselője elhunyt. A szervezeti és személyi ügyeknél megemlékezik a tisztviselői karban történt változásokról. A vármegyei és városi tisztviselők közül igen sokan teljesítenek katonai szolgálatot, akik közül többen a keleti fronton állnak őrt hazájuk védelméért. A vármegyében az engedélyezett községi tisztviselők és alkalmazottak létszama 34 vezető jegyző, 32 segédjegyző, 25 írnok, 11 díjnok, 16 O. M. díjnok, A vármegye és községek háztartása fejezetben a vármegye pénzügyi helyzetével foglalkozik. A vármegye költség- vetését a belügyminiszter jóváhagyta, amely a következőkép oszlik meg : A háztartási alap 375.006 pengő szükséglet, 28.594 P fedezet s igy a hiány 346.412 pengő. A nyugdíjalap 192.938 pengő szükséglettel, 39.150 fedezettel s igy 153.788 pengő a hiány. Az egyéb vm. adóalapok költségvetése 29,104 pengő szükségletet, 100 pengő fedezetet, 29.004 pengő hiányt mutat. Összesen tehát 597.048 pengő szükséglettel, 67.844 pengő fedezettel s így 529.204 pengő híány- nyal hagyta jóvá a belügyminiszter a vm. költségvetését. E hiányok fedezésére Esztergom városában 18.7, a nagy- és kisközségekben pedig a 32.9%-os vármegyei pótadó kivetését engedélyezte. Pótadó címén f. évi augusztus hó végéig összesen 452.152.72 pengő folyt be. A vármegyei alapok pénzügyi helyzete kedvezőnek mondható, mert a szükségletét mindenkor idejében ki lehetett elégíteni. A vármegyei háztartási alap pénzkészlete 11.260,26 pengő, betétállo- j mánya 199.647 pengő, a vármegyei nyugdíjalap készpénzkészlete 25.215.32 pengő, betétállománya 144.276 pengő, a zöldkeresztes egészségvédelmi alap kész- pénzkészlete 7.026.25 pengő, betétállománya 26.016 pengő, a vármegyei közp. szegényalap készpénzkészlete 3.156.79 pengő, betétállománya pedig 35.507 pengő volt. Az ősi vármegyeházán nagy átalakítások is folytak, így megkezdődött az esztergomi járási székház építése a Jó- kai-utcában 236.809.20 pengő vállalati összeggel, a párkányi járási székház telkén altiszti lakás és óvóhely építése 35.217.35 pengő vállalati összeggel, a vm. székházban elkészültek a főispáni hivatalos helyiségek és a hivatalos vendégszobák és az alispáni lakásnak az átalakítása is befejezést nyert.
