Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 51. szám

2 ESZTERGOM is VI5EKE 1943. junius 26 a dési leventevezetök felé elsősorban, mert időt nem sajnálva, fáradságot nem kiméivé utunkat előkészítették, az anya­giakat pedig a megegyezésen felül vál­lalták és teljesítették. Szívből jövő köszönet és hála Szalay százados, dési járási leventeparancsnok úrnak, ki atyai gondoskodását és jószi­vét minden vonatkozásban és cselekedet­ben megmutatta, velünk éreztette, to­vábbá Pál Károly városi mérnök, levente egyesületi titkár úrnak, kit aranyos hu­moráért, szeretetteljes bánásmódjáért örökre, mindnyájan szivünkbe zártunk. Köszönet a körzetparancsnok zászlós uraknak, a levente egyesületi pénztáros úrnak, végül Horváth csendőr főtörzsőr­Nem a magyar tanítóság hivatássze- retetének és ideális lelkesedésének hiánya, hanem a rendkívüli háborús viszonyok folytán még súlyosabbá vált mostoha anyagi körülmények és a tár­sadalmi megbecsülés nem megfelelő volta miatt válságba jutott a tanító­front. Miközben a nemzetnevelés fon­tosságát hirdetjük mindenütt szóban és írásban, évek óta fokozatosan elnép­telenedik a tanítói pálya. Mind keve­sebb ifjú megy erre a pályára és a líceumot, tanítóképzőt végzettek is más hivatás után néznek az oklevél meg­szerzése után. Jellemző, hogy pl. az esztergomi tanítóképzőben oklevelet szerzettek között alig akad, aki a taní­tói pályán akarna elhelyezkedni, vi­szont az oklevél megszerzése után azonnal elhelyezkedett egy ifjú Buda­pesten egy előkelő banknak A tanító- nőképzőben pedig kihirdették ugyan azt a miniszteri rendelkezést, mely sze­rint aki kötelezi magát arra, hogy szep­temberben tanítói állást foglal el, már júliustól kapja fizetését, a tanítónő- jelöltek közül egy sem írta alá a köte­lezvényt. A válság így nőttön nő és az elnép­telenedés komoly jelei mutatkoznak, amelyek illetékes körökben ma már nagy gondot okoznak. Az ifjúságnak a tanítói pályától való idegenkedését pedig nem annyira az országnagyobbo­dás folytán előállott nagy tanítószük­séglettel, mint inkább cikkünk elején már említett jelenséggel lehet magya­rázni, Nemcsak azzal, hogy a pályája kezdetén önálló életre kényszerült fiatal tanítónak és tanítónőnek még normális gazdasági körülmények között sem len­ne elegendő a fizetés, hogy hivatásához méltó életet élhessen, hanem főként azzal magyarázható a pályától való idegenkedés, hogy még mindig hiányzik a hivatásának és állásának kijáró meg­becsülés. Tagadhatatlan, hogy ma még a pozíciók, rangok és címek országában élünk. A tanító pedig — noha ő hiva­tásánál fogva befelé élő ember, aki nem a külsőségekre állította be életét — azt tapasztalja, hogy az egyenlő képesítésekkel bírókról nem is szólva, a nálánál jóval alacsonyabb képesíté­sekkel rendelkezők társadalmi meg­becsülése is minősítési, cím- és rang­sorral intézményesen biztosítva van. Hiába éptí ő a belső értékekre, ha a mai magyar társadalom még másként él és másként értékel. Ö is a magyar társadalomnak egyik tagja és nem sza­kíthatja ki magát belőle. A társadalmi értékelés mai alapjait és feltételeit pedig neki is — sokszor fájóan — tudo­másul kell vennie. Nem változtat a helyzeten az, hogy illetékes, irányadó helyekről, kiváló közéleti . emberek ajkáról sok szép és nemes dolgot hallunk a tanítói hivatás megbecsüléséről. így például a tanító­ság szívében meleg visszhangot keltett liorony-Pálfi Aurél fővárosi tanácsnok megnyilatkozása a budapesti tanítótes­tület közgyűlésén, ahol bejelentette, hogy a székesfőváros nagy anyagi áldo­zatokkal megkezdte a fenyegető tanító­hiány leküzdését. Ö mint a székes- főváros közoktatási ügyosztályának fő­nöke mondotta, hogy a tanítók és peda­gógusok munkájáról ma lekicsinylőén beszélni, egyértelmű olyan jóvátehetet­len ostobasággal, amely önmagában ki­zár minden hetvenkedőt a magyar szel­lemi élet közösségéből ! Ezek a megnyilatkozások azonban nem elegendők arra ihogy a tanítói pálya nemcsak a nemes, szép hivatást, hanem az állásbeli, társadalmi megbe­csülést illetően is vonzóvá tegyük az ifjúság számára. A mai ifjúság már nemcsak lelkesedik, hanem számot vet a reális élettel is. Feltétlenül szükséges, hogy a megbecsülés intézményes bizto­sítása tekintetében is igazságot szolgál­tassunk a tanítói állásnak. Amíg a mai hivatali fokozatok, címek és rangok szerinti minősítések országának társa­dalmi viszonyai és megítélései között élünk, — nem fog ártani a tanítói hiva­tásszeretet lényegének és tartalmának mester úrnak a szives útmutatásért, a magyaros vendégszeretetért és főleg azért, hogy még mindig szereti Eszter­gomot. Külön elismerés és dicséret illeti a Horváth fiúkat, kik a dési Levente Egye­sület mozgató erői, igazi levente törvény szerint élő és gondolkodó példás le­venték. Legvégül hála és elismerés Szeredi Károly karnagy úrnak, a fáradságos nagy munkáért és a Levente Zenekar minden egyes tagjának odaadó példás, katonás és fegyelmezett magatartásuk­ért. Munkájuk a magyar jövő záloga. az, ha pl. a fizetési osztályoknak meg­felelően egyéb tisztviselői kategóriák­hoz hasonlóan itt is jelezzük hivatalosan is a tisztes munkával elért fokozatot. A jobb időkben bekövetkezhető anyagi lehetőségek biztosítása mellett főként ezzel a hivatalosan is kifejezésre jutó megbecsüléssel vonzóbbá tehetjük a tanítói pályát az ifjúság részére, amely ideális lelkületének szavára, hivatás- szeretetböl bizonyára szívesen menne a tanítói pályára, ha az előbb leírt formában is előre látni állása hivatali és társadalmi megbecsülésének intézmé­nyes biztosítását. Honvédnap Esztergomban Az esztergomi honvéd helyőrség f. hó 28-án (hétfőn) tartja meg az évente szokásos ,,honvédnap“-ot. Délelőtt fél 10 órai kezdettel a hely­őrség csapatai tábori misével egybekö­tött díszkivonulást tartanak a párkányi gyakorló téren. Délután 5 órai kezdettel ugyancsak a párkányi gyakorlótéren látványos be­mutatások, harckocsik áthatolása aka­dályokon, gépkocsizó alakulatok zárt- rendi gyakorlatai, motorkerékpáros ver­senyek ügyességi számai, gépkocsizó lövészek, harckocsik és utászok együttes harcgyakorlatai, valamint tábortűz ke­rül bemutatásra, A m. kír, esztergomi honv. állomás­parancsnokság mind a délelőtti, mind a délutáni ünnepségekre a város és kör­nyék közönségét tisztelettel meghívja. Kedvezőtlen időjárás esetén az ün­nepségek elmaradnak. Kétely esetén ér­deklődni lehet a József Nádor laktanya ügyeletes tisztjénél vagy a 221. számú távbeszélő állomáson, íiii!if»iii!iBi>iiniiiiiai«!iaiiiJii!iiia!iiiniii!Hi!i!iBiiiiiaii!iiUiiiuniiu Templomszentelés a Szent- istvanvárosban Az esztergomi Szent István Egyház­iközség június hó 29-én délelőtt fél 10 (órakor tartja templomszentelését, me- yet dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímás fog nagy papi segédlettel végezni. A szentmisén a dorogi bányatemplom vegyeskara Schubert ; Ünnepi miséjét adja elő Kövecs György kántortanító ve­zényletével. A templomszentelés után déli 12 óra­kor díszközgyűlés lesz az áll. elemi is­kolában az alábbi műsorral : 1. Nemzeti Himnusz. 2. Megnyitó. Mondja : dr. Kaiser Fe­enc plébános. 3. Beethoven : Isten dicsősége. Énekli a bányatemplom vegyeskara. 4. Ünnepi beszéd. Mondja : dr. Etter Jenő polgármester. 5. Mindszenty Gedeon : Diadalének. Szavalja : Máthé Béla gimn. tanuló. ó. Hódolat a szivek királya előtt. (Je­lenet.) Előadják : az áll. népiskola nö­vendékei. 7. Pápai Himnusz. Esztergomból körmenet indul a Szent Anna-templomból reggel 8 órakor. Esz­tergomból a 8 óra 44 perckor induló vonattal is ki lehet menni Esztergom- táborba. Visszafelé a díszközgyűlés után Esztergom táborból déli 1 óra 07 perckor induló vonattal lehet visszajönni. Mennyi befőzési cukrot kap­nak a háztartások? A közellátásügyi miniszter rendeletet adott ki a befőzési cukor kiutalásáról. Eszerint a gyümölcsnek házi feldolgozá­sához az 1943. évben cukrot igényelhet az 1931. évi január hó 1 napja után született személy, továbbá az a gyü­mölcstermelő, aki 1942-ben befőzési cuk­rot kapott, amennyiben földieperrel, rí- bizlivel, málnával, cseresznyével, megy­gyel, körtével, birsalmával, kajszi- vagy őszibarackkal beültetett, szakszerűen kezelt gyümölcsösének a területe leg­alább 300 négyszögöl. Aki 1942-ben nem kapott befőzési cukrot, a most kiadott rendelet alapján csak akkor részesülhet befőzési cukor­ban, ha községi bizonyítvánnyal igazolja, hogy időközben megfelelő gyümölcsöst szerzett, illetőleg, hogy az 1942, évben még nem termő gyümölcsösében az 1943. évben termés várható. A befőzési cukrot kizárólag az erre a célra szolgáló „Befőzési cukorvásárlási engedély" ellenében szabad kiszolgál­tatni. 1 Az 1943. január elseje után született személy részére fél kilogramm befőzési cukrot lehet igényelni. A háztartás feje a befőzési cukor vásárlására az enge­délyt legkésőbb június 30-ig igényelheti és azt gyermekének neve, születési éve feltüntetésével azon kereskedőnél igé­nyelheti, iletve kaphatja meg, ahol a cukrot szokta vásárolni, A gyümölcstermelők közül az, aki gyümölcsbefőttek és gyümölcsíz-félék eladásával üzletszerűen nem foglalkozik, 5 kilogramm befőzési cukrot igényelhet, tekintet nélkül arra, hogy gyümölcsösé­nek összes területe mennyivel haladja meg a 300 négyszögölet. Cukorigénylé­süket a postahivatalnál e célra rendsze­resített 10 filléres levelezőlap kitöltésé­vel f. hó 30-ig a közellátási hivatalba küldjék be, A mostani rendelet alapján kiadott cukrot csakis az 1943, évi termésű gyü­mölcs feldolgozásához szabad felhasz­nálni, a befőzési cukorvásárlási enge­délyt, vagy annak alapján megvásárolt cukrot masnak kölcsönadni, eladni, fel­dolgozásra átadni, vagy egyébként forgalomba hozni, illetőleg átvenni tilos. Biggíni olasz miniszter és kí­sérete Esztergomban A Budapesten tartózkodó Biggini Car­lo Alberto olasz nemzetnevelésügyi mi­niszter és kísérete, Attilio de Cicco rendkivüli követ és meghatalmazott mi­niszter, Giuliano Balbino szenátor, a ma­gyarországi olasz kulturintézet elnöke és Biggini Franco személyi titkár, báró de Ferraris Salano követségi titkár kí­séretében kedden délután hosszabb vi­déki körútra indultak, amelynek során Esztergomba is ellátogattak. A vendé­geket magyar részről elkísérte Szinyei- Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter, Hankiss János államtitkár, Gerevich Tibor egyetemi nyilvános ren­des tanár, Csernyus Béla miniszteri tit­kár és Ruzicska Pál miniszteri segéd­titkár. A körút résztvevői hét óra előtt né­hány perccel érkeztek Esztergomba és megtekintették a Bazilikát és a törté­nelmi nevezetességű árpádkori királyi palota feltárt műkincseit. A történelmi helyek megtekintése után az olasz vendégek és kíséretük Serédi Jusztinián biboros hercegprímásnál tet­tek tisztelgő látogatást. A hercegprímás az olasz küldöttséget és a kíséretükben levő magyar előkelőségeket estebéden látta vendégül. A körút résztvevői a ké­ső esti órákban tértek vissza Budapestre. HÍREK I MERÉNYI GYULA | Csütörtökön reggel a városháza előtt levő zászlórudakon fekete zászlók leng­tek. A városban mindenki részvéttel ér­tesült arról, hogy Merényi Gyula városi irattáros rövid szenvedés után, 56 éves korában hirtelen elhunyt. Merényi Gyu­la, a népszerű „Gyuszi bácsi“, annyi sok műkedvelő előadás rendezője, akinek csak tisztelői és jóbarátai voltak a vá­rosban, nincs többé. Tisztviselő társai, akik között élt, megdöbbenve vették tudomásul a hirt, mert Merényi Gyulában egy előzékeny, kedves, a kartársak ügyéért önzetlenül dolgozó férfit vesztettek el. Már az elő­ző világháborúban, de a mostaniban is szivén viselte a tisztviselők ellátási gondjait, ahol és ahogy csak tehette, iparkodott a beszerzési gondokat eny­híteni. Hosszú tisztviselői pályafutását elő­ször Újbányán, mint jegyzőgyakornok kezdte, de a szülőföldhöz való ragasz­kodás csakhamar visszahozta városunk­ba. 1907-ben már a város szolgálatába áll, mint gyakornok s megfeszített mun­kával dolgozik egész haláláig. Merényi Gyula az a tisztviselő volt, aki sohasem tudott pihenni, hanem éjt nappallá téve minden idejét a köz szolgálatának szen­Müller Ferenc A TANÍTÓSÁG VÁLSÁGA telte. Mint az ifjúság lelkes barátja, 1912-ben a Kát, Legényegylet titkára lesz, mely tisztséget haláláig viselte. A Legényegyletben azután fáradhatatlanul dolgozik az ifjúsággal. Nagy érdeme, hogy a Kát. Legényegyesületben a mű­kedvelő gárda nívóját oly magas szín­vonalra emelte, hogy a városban min­denki a legnagyobb elismerés hangján beszélt róla. O maga is kitűnő szavaló és színész volt. A kulturmunka mellett szí­vén viselte az egyesület anyagi ügyeit is és sokat fáradt anyagi egyensúlyának a helyreállításán. Az ifjúsággal való foglalkozás mellett jutott idő arra is, hogy a városban a többi jótékonycélú egyesületben is köz­reműködjön és rátermettségével azoknak segítségére legyen. De szívesen közre­működött a város összes katolikus kö­reiben, amelyeknek csaknem kivétel nél­kül tagja volt. Sok felejthetetlen derűs percet szerzett a Polgári Egyesületben tartott műsoros estéken is, ahol vidáman előadott, város ügyeit karikaturázó szá­mai nagy derültséget keltettek. Amilyen hozzáértéssel fogott a színdarabok ren­dezéséhez, oly ügyesen rendezte a Nagy- boldogasszonynapi vagy egyéb felvonu­lásokat, majd az utóbbi időben a Szent Anna egyházközség körmeneteit. A sport terén is az ifjúság mellé állott mikor elvállalta a „Kitartás Kerékpáros Kör“ elnökségét. Itt is nagy gonddal és körültekintéssel rendezte a Nagyboldog- asszonynapi szokásos kerékpárverse­nyeket. Mint mélyen vallásos ember teljes lé­lekkel állt be a Szent Anna egyházköz­ség alapítóinak sorába s ezen egyház- község egyik leglelkesebb tagja, gondno­ka lett. Az egyházközség minden ügye mélyen érdekelte és ezért a legnagyobb lelkesedéssel dolgozott. Halála előtt nagyban készült a Szent István város­részi templom felszentelési ünnepének megrendezésére. Mélyen vallásos, izzó hazaszeretettől lángoló vidám lélek volt, akinek böl­csességét, munkabírását é3 áldozatkész­ségét mindvégig élvezte városunk min­den egyesülete. Isten gondolata szerinti férj és család­apa volt. Halála mélységes gyászba borította nemcsak a kedves családot, rokonságot hanem mélyen fájlalja halálát a Kát. Legényegylet, az egész Szent Anna egy­házközség, ahol őt mindenki szerette és­tisztelte. Pénteken délután kisérték a belvárosi temetőben óriási részvét mel­lett utolsó útjára, ahol a sírnál a város nevében dr. Etter Jenő polgármester, a Szent Anna egyházközség nevében dr. Kaiser Ferenc plébános, a Kát. Legény- egylet nevében pedig dr. Felber Gyula belvárosi plébános, elnök mondottak utolsó Istenhozzádot. A temetési szer­tartást Mátéffy Wiktor kormányfőtaná­csos, országgyűlési képviselő végezte. Merényi Gyula koporsója felett bezá­rultak a szülőföld hantjai, de szorgalmas munkájának eredményei itt maradtak cs további ernyedetlen munkára ösztönöz­nek bennünket. Örökség ez, amelyet fiúi melegséggel akarunk követni, ha most e gyászos pillanatban búcsút is kell venni Tőle. Koporsója mélyéből visszhangzik felénk a nagy költő szava : Non omnis moríar. Nem halok meg mindenekben. Jézus Szíve-ájtatosság a Bel­városban. A belvárosi plébánia- templomban július hó 1—4-ig be­zárólag Jézus Szíve-ájtatosság lesz. A szentbeszédeket P. Erdélyi István S. J. tartja. Az ájtatosság az első három napon este fél 7 órakor, vasárnap pedig este 6 órakor kez­dődik. A vasárnap esti szentbeszéd után lesz a Jézus Szíve-körmenet Gregorovits Lipót protonotárius, prelátus kanonok vezetésével. Ez­úton is kérjük a katolikus testvé­reket, hogy mind a megelőző tri- duumon, mind a vasárnapi kör­meneten minél nagyobb számban vegyenek részt. Gyászhir. Magos Sándor ny. m. kir. honvédőrnagy, a Magyar Tűz­harcos Szövetség esztergomi főcso­portjának alelnöke, f. hó 23-án a hosszú orosz hadifogságban szerzett betegségében hosszas szenvedés után Budapesten elhunyt. Temetése ma, szombaton délután 5 órakor lesz a belvárosi temetőkápolnából az ugyan­ottani családi sírboltba. A Bakács-kápolnai férfi IHárla- kongregáció f. hó 27-én, vasárnap tartja szokásos havi gyűlését. —

Next

/
Thumbnails
Contents