Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 39. szám

HATVANNEGYEDIK ÉVF. 39. SZ.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton.

Keresztény politikai és társadalmi lap.

SZOMBAT, 1943. MÁJUS 15

Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 50 fillér

Igaz Lajos alispánt fényes ünnepségek között iktatták be Esztergom vármegye alispáni székébe

A közpályán működő vezetőnek kötelessége, hogy közvetlenül lásson és halljon mindent, maga vegyen észre mindent

s ha kell hallgatva és habozás nélkül cselekedjék — mondotta az új alispán

Esztergom vármegye közönsége f. hó

11-én első ízben töltötte be az üresedésben levő alispáni széket az 1942. XXII.

t.-c. rendelkezései szerint. Ezen törvény felhatalmazása alapján a m. kir. Belügyminiszter Esztergom vármegye alispánjává Igaz Lajos Gömör-Kishont vármegyék főjegyzőjét nevezte ki.

A beiktatást nagy érdeklődés előzte meg. A megyeházán a nemzeti és a megye ősi zászlóját lengette a tavaszi szél. Az autók hosszú sora állt a megyeház előtt. A nagyteremben magyar és sötét ruhában csaknem teljes számban megjelentek a törvényhatóság tagjai és a hivatalok vezetői. Népes küldöttség jött Gömör-Kishont megyéből dr. Radvánszky György főispán és dr. Horváth Árpád alispánnal az élen.

11 órakor a halk beszélgetést Maros Antal főszolgabíró hangja szakítja félbe : dr. Késmárki Frey Vilmos főispán úr. Zúgó éljenzés fogadja a vármegyénk közszeretetben álló főispánját.

A főispán elfoglalja helyét az elnöki székben és megnyitja a közgyűlést. Üdvözli a megjelent törvényhatósági bizottság tagjait és az alispániktató közgyűlésen megjelent vendégeket, hölgyeket, (akik zsúfolásig megtöltötték a karzatot és akik között ott láttuk az újonnan kinevezett alispán feleségét is) és a rendkívüli közgyűlést megnyitja.

Emlékezés az elhunyt tagokról.

A tárgysorozat letárgyalása előtt megemlékezett az elhunyt dr. Fehér Gyula és Reusz Ferenc törvényhatósági bizottsági tagokról, Dr. Fehér Gyula pápai prelátus, az esztergomi Székesfőkáptalan nagyprépostja, felsőházi tag, a törvény- hatósági bizottságnak örökös tagja. 50 éve annak, hogy a törvényhatóságunk elsőízben tagjai közé választotta. A közügyek iránti fáradhatatlan érdeklődés, önzetlenség jellemezték a félszázados közéleti és társadalmi működését. Reusz Ferenc takarékpénztári igazgató ritka

Í

iéldáját mutatta annak, hogy hogyan ehet és kell maradék nélkül teljesíteni a közzel vállalt kötelezettségét. A vármegye intézményeinek és a vármegye által őrzött tradíciónak rajongója volt és a vármegyét érdeklő bármely közérdekű ügy mindenkor számíthatott lelkes támogatására. Mindkettő érdemeit jegyzőkönyvben örökítik meg s mélyen átérzett gyászuknak néma felállással adóztak.

A volt alispán búcsúztatása.

A legutóbbi közgyűlés óta még egy fontos személyi változásról számolt be az elnöklő főispán. A m. kir. belügyminiszter dr. tusnádi Beér Gyulát, Esztergom vármegye volt alispánját ezen szolgálata alól saját kérelmére felmentette. Dr. tasnádi Beér Gyula mint idegen jött ide, aki két és félévi főjegyzői működése és egy évi alispáni működése alatt elismerésre méltó buzgalommal és főleg nagy szeretettel vitte felelősségteljes munkaköreit. Közvetlen modora és úri felfogása, a vármegye ügyei iránt érzett szeretetteljes érdeklődése és erős szociális érzéke csakhamar közkedveltté tették őt lakosságunk minden rétegében. Az elnöklő főispán őszinte érzéssel mondott köszönetét és kívánta, hogy új hatáskörében még sokáig értékesíthesse a köz javára alapos tudását és értékes tapasztalatait.

A napirend letárgyalása után dr. vitéz Onody-Jánoskúti József vm. főjegyző ismerteti a tárgysorozat harmadik pontját, amely szerint a m. kir. Belügyminiszter Igaz Lajost Esztergom vármegye alispánjává kinevezte.

A főispán indítványozta, hogy a törvényhatósági bizottság a Belügyminiszter által kinevezett Igaz Lajos alispántól a törvényben előírt hivatalos esküt vegye ki és őt e célból törvényhatóságunk színe elé küldöttségileg hívja meg.

A küldöttség tagjai dr. Drahos János érseki helynök vezetése alatt vitéz Szi- vós-Waldvogel József, dr. Mattyasóv- szky Béla, Róth Kálmán, Petz Lajos, Seres János, Jeszenszky Kálmán és dr. Poruhszky Géza törvényhatósági tagok voltak.

Az új alispán eskütétele.

Hatalmas éljenzés fogadta a teremben a küldöttség élén megjelent alispánt, aki ezután elfoglalta az alispáni széket a főispán jobbján. A főispán ezután felszólította, hogy a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt tegye le. Az esküszöveget dr. vitéz Onódy-Jánoskúti József vm. főjegyző olvasta fel.

Az eskü letétele után dr. Késmárki Frey Vilmos főispán emelkedett szólásra.

— A vármegyei autonómiák keretében évszázadokon át kialakult egészséges szellemnek lényegét nem képezheti a megszokott formaságokhoz való merev ragaszkodás, hanem a tradíciókat a kor követelményeivel összeegyeztetni törekvő haladás. A köz érdekében még "az előjogokról is lemondani tudó önzetlen hazaszeretet, a mindenkit érdemei szerint mérleglő igazság és megalkuvást nem ismerő becsület. Ezek a lelki tulajdonságok és hazafias erények tették vármegyénket a nemzet létét biztosító alkotmányunk kiapadhatatlan erőforrásává. Ezen nemes eszméket követő vármegyék vannak hivatva ma is az egészséges közszellem kialakítására és megerősítésére, hogy ennek révén a magyarságot életerejének és nemzeti öntudatának teljességében vezessék át a kétségtelenül súlyos megpróbáltatások fájdalmas, de szebb jövőt ígérő szenvedésein.

— Az autonom vármegyék nemzet- fenntartó hivatásának magasztos érzésétől áthatva nyújtom át Alispán Urnák közgyűlésünk színe előtt és annak hozzájárulásával Esztergom feletti impérium jelképeként a vármegye pecsétjét. Teszem ezt örömmel, bizalommal és atya- fiságos szeretettel, mert Alispán Úrnak két testvértörvényhatóság szolgálatában értékesített kiváló hivatalos érdemei, eredményes társadalmi ténykedései és tiszteletreméltó egyéni tulajdonságai teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy minden gondolatában, minden tettében elsősorban és mindenek fölött a Haza, a vármegye és a köz érdeke fogja vezérelni és hogy vármegyénket nemcsak kivételes tudással, és szorgalommal, de meleg szívvel, úri felfogással és az igaz férfi követésre méltó példaadással fogja kormányozni.

— Az ily irányú munkásságához ajánlom fel szerény tehetségemből kitelő segítségemet és megértő együttműködésemet és kérem vármegyénk és annak minden lakosa javára irányuló nemes munkásságára a Mindenható bőséges áldását.

Üdvözlés a megyei tisztikar részéről.

A főispánt meleg ünneplésben részesítették beszéde elmondása után, majd a tisztviselők nevében dr. vitéz Onódy- Jánoskúti József vm, főjegyző üdvözölte az alispánt.

Az alispánt ezen ünnepélyes alkalommal közvetlen szavakkal köszöntötte a vármegye tisztviselői nevében, majd visszapillantást tett a történelem folyamán betöltött alispáni tisztségre és szerepére. Az alispán volt az, aki a történelmi idők folyamán irányította és élő valósággá is alakította a vármegye elhatározásait és akaratát s mint a vármegye első katonájának, majd legfőbb

bírójának olyan szerep jutott, amelyhez hasonlót nem igen találunk még a külföldi jogrendszerekben sem.

— Ezen ősi falak közül indult ki a nemzetet fejleszteni, megőrizni és európai szerepre alkalmassá tenni hivatott keresztényi gondolat, itt rakták le a magyar államiságnak, nemzeti kultúrájának első alapjait. Aki Esztergomba jön, nem tud szabadulni Szent István városának hatásától és azoknak a döntő jelentőségű történelmi eseményeknek az emlékeitől, amelyek ezekhez a kövekhez fűződnek.

— Nagyságod idegenből került vármegyénk élére, hogy nemes elődei nyomdokán haladva vezesse, irányítsa annak életét, figyelemmel kisérje, biztos kézzel segítse annak fejlődését, osztozzon örömében és bánatában, segítsen, jutalmazzon és ha úgy látja jónak, erős kézzel szorítsa vissza a kisiklásokat.

— A világot őrlő és az egész európai kultúrát fenyegető élet-halál harcból nekünk osztályrészül jutott legfontosabb feladat, az úgynevezett ,,belső front“ megőrzése, vagyis más szóval a magyar élet egységének, folyamatosságának, fejlődésének — a háború ellenére is — minden körülmények között való biztosítása. Biztosítása a vármegyei élet keretén belül, illetőleg a vármegyei igazgatásnak alkalmassátétele ezen feladatok megvalósítására.

— Nagyságodat eddigi sokoldalú vármegyei szolgálata, munkabírása munkaszeretete, kiváló szellemi és lelki tulajdonságai predesztinálták arra, hogy vezetőjévé legyen egy vármegyének, vezetője legyen vármegyei életünknek. Hiszen ha talán Esztergom vármegye kissé idegennek is látszik Nagyságodnak, de nem idegen a vármegyei élet eddigi munkásságának színhelye.

— Most, midőn mint Nagyságod törvényszerinti helyettese, a vármegye tisztikarának nevében mély tisztelettel, nagyrabecsüléssel üdvözlöm, — felajánlva a magam, mind tisztviselőtársaim munkáját, tehetségét és odaadó szorgalmát Nagyságod segítségére, — arra kérem, őrizze meg vármegyénk kipróbált szellemét, ne engedje, hogy azon romboló idők erőt vegyenek, hanem mentsük azt át arra a boldogabb, békésebb, nyu- godtabb korszakra, amelyért most már Nagyságod vezetése alatt fogunk szorosan együttműködve dolgozni, küzdeni és amelyet mindnyájunk szívéből kívánom, a Mindenható kegyelméből minél hamarabb sikerüljön elérnünk.

A mély hatást gyakorló üdvözlő beszédet óriási lelkesedés és taps követte.

Dr. Gróh József üdvözlő beszéde.

Ezután Gróh József dr. a vármegye részéről üdvözölte az alispánt és miként a főispán és főjegyző, úgy ő is történelmi visszatekintést adott. 1867 után mindenki függetlennek kívánta látni a vármegyét, ámde ennek sok akadálya volt. A 80-as években a vármegye elvesztette szuverén költségvetési jogát és ezzel gazdasági fejlődésének lehetőségét. Idővel bizonyos közigazgatási jogkörök is leváltak a vármegyéről, míg most történik meg először, hogy alispáni eskü már kormánykinevezésen alapul. Felszólaló egyetértett az e tárgybani törvény rendelkezéseivel és célkitűzéseivel, mégis történelmi kötelességnek tartotta erre az átalakulásra rámutatni.

Majd megemlékezve Andrássy János, Perényi Kálmán, Palkovits László és Késmárki Frey Vilmos volt alispánokról felszólaló kiemelte, hogy a vármegye alispánjaiban mindig önmaga megszemélyesítőjét látta és e szellemet fenn- tartandónak találná a jövőre is. Majd

arra kérte a vármegyét, hogy öltsük magunkra gr. Széchenyi István szellemét és ne ékes, de üres beszédekkel — amelyhez felszólaló a maga szavait is azokhoz sorolta, — hanem jószándékú, önzetlen munkával szeressük e hazát és mint Ver- bőczy mondotta, a vármegye egész népét emeljük az una eademque nobilitas, vagyis az egy és ugyanazon nemesség magaslatára

Megemlékezett Gömör vármegyének, vagyis azon helynek történelmi értékeiről, ahonnan az új alispán jött. Esztergomot „a hon, a hit és história" megszentelt helyének nevezte, ahonnan minden Istenbe vetett hittel dolgozó ember soha meg nem fogyatkozó erőt meríthet munkájához,

Az alispán székfoglaló beszéde.

Az üdvözlések után Igaz Lajos alispán emelkedett szólásra és mondotta el első beszédét a vármegye törvényhatósága és tisztviselői előtt.

—■ Ma, amikor először jelenek meg a törvényhatósági bizottság előtt és ennek iá vármegyének vezetését átveszem, legelsősorban is be kell vallanom, hogy nem vagyok a mondott, az elröppenő szavak embere.

— Ne várjanak tőlem úgynevezett szép és keresett szavakat, ígéreteket vagy programot, különösen ne ma, mikor öt napja vagyok a vármegyében és annak is a székhelyén, így annak még nem ismerem viszonyait és szükségleteit, még legfőbb vonásban sem lehetett megismernem, annak lelkiségét megfognom és átértenem, s mikor a mai rendkívüli viszonyok mellett ígéreteket tenni és programot adni talán könnyű, de azokat betartani annál nehezebb dolog.

— Természetesen azonban, hogy ebbe a vezető pozícióba kerülve, mint itt új és ismeretlen embernek mégis kötelességem megnyilatkozni és elmondani egyet s mást azokról a szándékokról és elhatározásokról, melyek működésemben vezetni fognak.

— És ez a szándék feltárás nem is

lesz nehéz dojog. Közigazgatási pályámon az iskolát itt a Dunántúlon, nagyrészt hasonló összetételű és szellemiségű kultúrterületen : Baranyában jártam. Az iskola kitűnő volt : egy tárt ablakú és

puritán levegőjű, több mint két évszázadra visszatekintő, a hagyományokhoz okosan ragaszkodó és mégis haladó szellemű, ugyanilyen barokk megyeházé, ahol a közigazgatás nemcsak apró-cseprő ügyek gondos elintézésében vagy bürokráciájában élte ki magát, hanem sza- kadatatlanul teremtett és alkotott, egyre újabb és újabb ágakat vont be működési körébe s így nem önmagáért, hanem a közönségért élt.

— Ezt a szellemet vittem magammal második állomáshelyemre s ezt hozom ide is.

— Közpályámon mindig azt vallottam, hogy a vezető állásban lévő közigazgatási tisztviselő, különösen az alispán ne mint elefántcsonttoronyban üljön fenn a megyeházán, hanem közvetlenül lásson mindent, maga vegyen észre mindent s ha kell, hallgatva és habozás nélkül cselekedjék.

— Itt is ezt a felfogást kívánom érvényesíteni. Járni fogom a megyét, hogy lássak és halljak mindent, hogy élő és nem írott szavakból minél előbb teljesen megismerhessem, hogy közvetlenül meg- nyilatkozhassék előttem minden kívánság és óhaj, minden baj és esetleges sérelem, minden igény és szükséglet, hogy azután a köz érdekének feltétlen érvényesítésével, a közvagyonnal való hű sáfárkodással a jogos vágyak és kívánságok, a reális igények és szükségletek mielőbb kielégülést, a bajok és