Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 39. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1943. május 15 Már Kr. e. időkben nyomát találjuk bizonyos pénzváltó és bankári művele­teknek és a kereszténység gyermekévei­ből, a Bibliából tudjuk, hogy a Megváltó kiűzte a pénzüzéreket a templomból, mint a népek csoportos gyülekező helyé­ről. A középkori pénzváltók meg a város nyílt piacán folytatták pénzváltó és hite­lező tevékenységüket. A lombardiai zsi­dók zálogtárgyakra nyújtottak kölcsönt, innét származik a ma is használatos lombard-kölcsön elnevezés, A legelső bank Olaszországban keletkezett és 1156, vagy 1171-ben a velencei köztársaság kormánya alapította. Középkortól indult az állami és uralkodói pénzverés, de el­indult sötét útjára a hamis fémpénz is, ami viszont a közlekedés és közbiztonság nehéz végei miatt is a giró-forgalom ki­alakulására vezetett. Amerika felfedezése után Európa északi és nyugati részén élénk kereskedelmi élet alakult ki, ami az amsterdami és hamburgi bankok ala­pításához vezetett, Országunk a török hódoltság lenyű­göző hatása alól csak lassan ocsúdott fel, Megfogyatkozott népessége helyzetén az örökös belvillongás és az osztrák iga is csak pusztítólag hatott. 1694-ben alakult a világ leghatalma­sabb bankja, a Bank of England, mely intézmény segítette kibontakozásra Eu­rópa nemzeteit, köztük a mi koronánk megszilárdítását is a világháború után. A franciák első bankja 1776-ban, a bécsi Nationalbank pedig 1816-ban alakult. Magyarországon csak jóval később in­dul meg a pénzintézetek alapításának korszaka és a XIX. század derekáig nem volt még rendszeres bankári tevékenység. A hitelműveleteket ez időben még a gö­rög kalmárok és zsidó pénzváltók látták el. Földesuraink és vagyonos kereskedő­ink pénzfeleslegeíket a Királyi Kamara hitelpénztáránál helyezték el, de az igy egybegyült milliókat az állam használta fel a saját céljaira. Nagymagyarország legrégibb takarék- pénztára az 1836-ban alakult Brassói Általános Takarékpénztár volt, ám ez a német szervezetű intézet különleges hely­zete folytán, s mert az ország határán működött, alig számítható magyar intéz­ménynek. Mi a Fáy András által 1839-ben ala­pított Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület működésének megindulása óta számítjuk a magyar pénzintézetek hosszú sorának elindulását. Pestvármegye egyik szerény szobájából sugárzott ki elsőnek az új korszakot megteremtő alkotó nap fénye. A pesti példát rövidesen követi az Aradi Első Takarékpénztár 1840-ben, majd Nagyszeben és a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bank 1841-ben, Pozsony és Sopron 1842. évben. Az 1844. év több magyar pénzintézet alapításának ideje ; ez évben létesült a győri, a kőszegi és a kassai, továbbá ami az esztergomi polgárságot legközelebbről érdekli, az Esztergomi Takarékpénztár. Alakulásának körülményeit alapos ta­nulmányban ismerteti Reusz József, az Esztergomi Takarékpénztár R. T. 50 éves története c. 1895-ben megjelent müve. A pesti példát 5 év múlva 6-iknak követte tehát városunk. A felsorolt városok a múlt század derekán igen fontos keres­kedelmi gócpontok voltak. A következő 1845. évben ismét több új intézmény létesül, igy Eperjesen, Ko­máromban, Miskolcon és Nagykanizsán, majd Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém városokban. 1846-ban 9, 1847- ben 5, de a minden magyarnak fájdal­masan dicsőséges 1848-ban már csak 2 új takarékpénztár alakult. A magyar szabadságharc vérzivataros idejében működött 36 pénzintézet mint látjuk, az ország dunántúli és felvidéki részében és Erdély fontos városaiban, míg a magyar alföldön ebből a számból csak 2 intézet volt. A földmívelő őster­melő alföld népe csak később kapott kapcsolatot a fejlettebb nyugattal, bár a városokban már itt is erős közgazdasági élet nyomai mutatkoztak. A szabadság- harc leveretése, politikai és gazdasági, majd a Bach-korszak elnyomatása, Kos- suth-bankók elégetése, a súlyos veszte­ségtől legyengült gazdasági élet, a lel­keken uralkodó csüggedés csak lassan engedte az öntudat ébredését és az ön­bizalom életrejutását. Nem is alakult 1857. évig újabb pénzintézet országunk­ban. nemcsak vélt sérelmek mielőbb orvoslást nyerhessenek. — Ne méltóztassanak azonban félre­érteni : a legjobban szeretnék a megye Harun al Rashidja lenni, aki személy­telenül és felfedetlenül kóborolja be annak földjét s aki előtt azután gátlások nélkül tárulhat fel az a valami amit leg­először szeretnék itt megfogni : a vár­megye közönségének lelke. — Ezt így elgondolásom szerint sajnos nem tehetem meg, de bízom benne, hogy a részemről őszinte, érdek és számítás nélküli közeledés le fogja bontani az idegennel szemben mindig érzett, sokszor titkolt, de néha meg is nyilvánuló tar­tózkodást. — Azok a szíves és bizalmat előlegező szavak, melyekkel engem most fogadni méltóztattak, minden reményt megadnak arra, hogy bízhassam szándékaim és törekvéseim megvalósíthatásában. — Tudniillik csak egyet szeretnék : ezekben a gondterhes, az idegzetet amúgy is igénybevevő nehéz időkben a tekinte­tes törvényhatósági bizottság részemre nélkülözhetetlen segítségével s tiszti­karom megértő, lelkiismeretes munkájá- /al minden körülmények között továbbra is megőrizni a békességet és nyugalmat, mely minden építő munkának elenged­hetetlen előfeltétele. — Ezzel azonban egy másik célomat és szándékomat is elárultam. Azt tudni­illik, hogy építeni is szeretnék, tovább fejleszteni a már meglévő és működő szervezetet. Nem önös célból, hogy ma­radandó emléket hagyjak magam után, hanem azért, mert tudom, hogy az életet nem lehet megállítani, a spontán jelent­kező fejlődési törekvést nem lehet el­fojtani. Ezután megköszönte a hozzá intézett őszinte szavakat és kérte a főispán, a tisztviselők és a törvényhatósági bizott­ság őszinte és megértő további támoga­tását. Végül bejelentették a törvényhatósági bizottságnak, hogy a m, kir, belügy- niniszter Esztergom vármegye ideiglenes hatállyal kinevezett tisztviselői közül dr. vitéz Únody-Jánoskúti Józsefet vm. főjegyzővé, dr. Szöllőssy Tibor Istvánt és dr. Rogriin Jenőt vm. aljegyzővé, dr. Szalay Gyulát vm. tiszti főügyésszé, Maros Antalt az esztergomi járás, dr. Eleméri Imrét a párkányi járás főszolga- bírájává, dr. Riedl Ferencet és dr. Re­viczky Gézát szolgabíróvá végleges ha­tállyal kinevezte. * Igaz Lajos alispán 1891. március 20-án született Budapesten, nős, 3 gyermek atyja. Iskoláit Budapesten végezte. Vé­gigharcolta a világháborút és mint had­nagy szerelt le, több kitüntetés tulajdo­nosa. 1926-ban kezdte meg Baranya vár­megye szolgálatában közigazgatási pá­lyáját. 1938-ban Gömör-Kishont várme­gye II. főjegyzőjévé, 1939-ben főjegyző­jévé nevezték ki. A m, kir. belügyminisz­ter 1943, április hó 30-án Esztergom vármegye alispánjává nevezte ki. Pénzintézetek alakulásáról (Tanulmány.) Irta ; Einczinger Ferenc. Mikor az ember, mint a fejlődés ma­gasabb fokán álló egyén már határozott körvonalakkal, az öntudat biztos érzésé­vel s a szükségletek kielégítésének tuda­tos rendszerével jelenik meg a földön, hogy a maga felsőbb életét élje, már ak­kor, a ködbeveszö múltban, elindult a hitelélet kezdetleges alakja. Elindult a kereskedelem ősi formája, a termelt ja­vak kicserélése, mely már legkezdeti időben sem nélkülözhette a hitelt, mert a csere kéztől-kézbe sokszor nem volt azonnal lebonyolítható. Hosszú évezredek lassú folyamata el­vezette az embert a földmívelés és állat- tenyésztéshez, ami már új életformákat, új társadalmi helyzetet teremtett. Da­cára, hogy már Szuméríában és Egyp- tomban, a fáraók korában ismerték a nemes fémeket, a pénz, mint értékmérő csak jóval később került forgalomba. A nép már mai viszonylatban is jól élt, jól öltözködött, kényelemben Lakott. Babi­lonban már arany- és ezüstrudak kerül­tek forgalomba. Első vert pénz I. Dárius idejéből ismerünk. H. G. Wells szerint a rabszolgaság hanyatlása a pénz meg­jelenésével indult el, iamí új lendületet vett a népek érintkezési és gazdasági életében. A későbbi századok haladásá­ban a görög nép, Róma, majd a közép­kor világhatalmiaín keresztül fokozatosan eljutunk a ,,pénz és hitel' a világi nagy­hatalmak nagy hatóerejű mai forgal­mához, A pénz és hitel mai közgazdasági éle­tünk alig nélkülözhető eszközei. Azok szerves és okszerű kezelése és irányítása a pénzintézetek hivatása. Itt kell, hogy összegyűljenek a tőkefeleslegek, hogy a gazdasági élet szervezetébe szétáradva megtermékenyítsék a népek gazdasági életét, Látogatás Bánsághy Az Esztergomi Széchenyi Kaszinó dísztermében ma képkiállítás nyílt meg. Bánsághy Vince festőművész az elmúlt esztendő munkásságáról számol be en­nek a kiállításnak keretében. Ez a kiál­lítás cáfolata annak a sokszor hallott esztergomi mondásnak, hogy itt minden halott, hiába való fáradság, nehezen mozdul a lakosság a művészi értékek iránt. Ezzel a cáfolattal fogunk találkozni a megnyíló képkiállításon. Bánsághy Vince a felszabadulás éveitől kezdve szorgal­masan látogat el városunkba és itt va­lósággal meghódította a város művésze­tet szerető közönségét. Nem szorul bő­vebb bemutatásra, mert képei, melyeken szép esztergomi tájaink és szűkebb pátriája, Helemba bontakoznak ki, min­dennél jobban beszélnek. Művészetének értékvonalát nemcsak országosan isme­rik, de neve ismerős már külföldi vi­szonylatban is, s a művészeti életre bénítólag ható mostani világháború előtt egyre élénkülő kapcsolatot tartott fenn külföldi művészi körökkel. A mai nappal megnyíló kiállítás se­regszemléje az utóbbi két esztendő ered­ményének, amely a művészet nyelvén el fogja mondani annak történetét... Mi azonban az élő szó sokkal egysze­rűbb, de közvetlenebb nyelvén kivánunk tőle beszámolót hallani, s felkerestük őt otthonában. A párkánynánai vasútállomástól indul velünk méltóságteljesen a pesti vonat s alig tizenöt percnyi zakatolás után érünk el Helembára. A vasúti dombról leérve jutunk be az elég szegényes falucskába. Muskátlis ablakok, a házak előtt játsza­dozó gyerekek fogadnak. Bánsághy név kimondása után útba­igazítanak, az Ipoly partja felé, ahol a távolban a gyümölcsfák között fel­tűnik a művész szürkepalás tanyája. Ha igy megállók távol a lakástól, nem is mondhatok el róla mást, mint azt, hogy Bánsághy Vince a harmóniák mestere. Minden összhangba olvad környezetében. Háttérben a Máría-nosztrai hegyek, az Ipoly és a Duna alkotta félsziget. És a nagy csendben az ütemet, az életritmust a szobi hídon átrobogó személy- és gyorsvonatok sokasága adja. A hosszú kerten végigsétálva a gaz­dasági udvar és méhes mellett elhaladva jutunk a falutól távol lévő kastély csen­des birodalmába, Ez a távolról tanyának nézett kis ház valóban kastély, még hozzá művészi. A lépcső kőoroszlánjai mellett megállva érezzük már a kora tavaszi virágok között, itt a világese­ményektől távol, hogy itt a béke, a nyu­godt csendes élet és a boldogság ta­nyázik. Vince festőművésznél Amilyen szép az épület körül minden, olyan pazarul van a kis lakás beren­dezve. Az előszoba, a fogadó és a mű­terem remek berendezése mellett a fa­lak roskadoznak a sok képtől. Sok itt a kép, de mégsem bántóan sok a szemnek. A művész helyett — maga is derüt- árasztó kedves úriasszony — a feleség fogad. Az ezernyi szinpompában nem tudjuk a kedves fogadtatásnak, az őszin­te magyaros vendégszeretetnek, vagy a képeknek örüljünk. A fogadóban és a műteremben fest­mények mindenütt. A falakon, az aszta­lon, minden sarokban leállítva, széken, rekamién, a kiállításra készülődés hatja át a termet. Az uralkodó elem a sok esz­tergomi és a vidék gyönyörű képei. Mély természetszeretet jellemzi ezeket a ké­peket olyan lélekbe-nyúló, titkokat nyi- togató áhitattal, amilyen kevés művész képein tükröződik vissza. A Duna vagy az Ipoly partján szinte érezni a föld és a víz illatát, téli képein megcsikordul képzeletünkben a hó, a* balatoni képein halljuk a hullámverést, az őszi szél vagy a tavaszi szél hullámzását szinte érezzük képein. De találkozunk egészen ismerős tájakkal és emberekkel is. Amíg így gyönyörködünk, a ház ven­dégszerető asszonya asztalra varázsolja konyhájának és házának kincseit. Van itt „mohos csuka" (így nevezi a kolbászt a művész), méz, befőtt stb. Igaz, távol dörögnek az ágyúk, de azért Helembán megtermett minden. Bánsághy Vince ön­ellátó, A javakorbeli férfi elmondja, hogy távol az emberek zajától már a háború előtt önellátásra rendezkedett be, voltak te­henei, dísznai, az udvaron nyüzsgött a sok baromfi, a kert egyik része konyhá­kért, amely megtermi az egész évi kony­haszükségletet, a akiás mellett az egyik felén a föld kapásnövényeket, a másik felén a szükséges gabonafélét termi meg. A kert tele különféle gyümölcsfákkal, a ház előtt lugas húzódik, a fák alatt 40— 50 méhcsalád sokszínű kaptárja tarkái­nk. A ház előtt a virágok sokfélesége pompás, ezek a művész modelljei. Lenn az Ipoly zöldes vizén fehér csónakot hintáznak az apró hullámok. Bánsághy Vince nemcsak festő, hanem ezermester, őstermelő, kitűnő műasztalos, nagyszerű építész, elsőrangú halászmes- ter, szakértő kertész és méhész. Az épület alsó részében a konyha mellett van az asztalos műhely, ahol a művész feleségével együtt téli estéken készíti a kereteket. Ha a képsk kereteit nézzük, akkor csodálattal állapítjuk meg, hogy azok olyan változatosak, mint a művész képei és felveszik a versenyt a legelső képkeretgyár készítményeivel. Ha jön a tavasz méhészkedik, vagy az Ipoly partján festői szép vidékben gyö­nyörködve, végtelen türelemmel hor­gászgat. Beszélgetés közben a művész fele­sége elővesz több albumot, amelyek fény­képekkel, kivágott újságcikkekkel van­nak tele. A fényképreprodukciók között ismerkedhetünk meg Bánsághyval, mint portréfestővel, A reáliák szempontjából talán ez a legérdekesebb ága művészeté­nek. Édesanyja, felesége, prel. kanono­kok egész galériája, s még egész sorozat rendelésre készült arckép, amely már kiállta a kritikát. Bánsághy Vince ko­moly művészettel rajzolja meg beszédes fejeit, s minden arcon életteljesen tük­rözik vissza az egyéniség. így szemlélődünk a műteremben, a- meiyben úgynevezett „lázas munka" fo­lyik. A művész családjával rendezi az anyagot. Az anyag szép, gazdag és ér­tékes, s örömmel érezzük, mint már annyiszor, hogy Bánsághy Vince nem is helembai, hanem esztergomi. Ott áll a sok kép előtt a művész és mi a terveiről érdeklődünk tőle. — Különösebb terveim nem alakultak ki — kezdi beszédét — a háború miatt. Irányvonalam ma is az, ami a háború előtt volt : a munka és a kötelességtel­jesítés. Dalgozni, fejlődni, beleadni be­csületesen minden energiát a munkába, ezek az elgondolásaim. Csendben festeni az országnak ezt a szép városát és az örök természetet magyar szívvel és lé­lekkel. Jelentős sikereiről már beszámoltunk ennek az újságnak hasábjain, ami időn- kint a művészt érte. Mi hisszük, hogy a régi sikert még jobban öregbíteni fogja a mostani kiállítás és mi szeretettel fel­karoljuk, támogatjuk és magunkévá tesz- szük Bánsághy Vince művészetét. A kiállítás méltán tarthat számot a nagy érdeklődésre, melyet máma, Etter Jenő dr. polgármester nyit meg d. u. 5 órakor a Széchenyi-kaszinó nagytermé­ben. A kiállítás nyitva f. hó 15-től 24-ig, d e. 9 órától este 6 óráig. HÍREK Gyászhir. Özv. Márkus Ferencné sz. Manhart Anna f. hó 14-én éle­tének 89 éves korában elhunyt. Te­metése f. hó 16-án, vasárnap d. u. 4 órakor lesz a belvárosi teme­tőben. Márkus Kálmán ny. fővárosi és Márkus Ferenc esztergomi elemi iskolai igazgatók édesanyju kát gyá­szolják az elhunytban. Májusi litániák szónokai Vízi­városon. Május 15-én KÖrmendy István piefektus, hittanár; 16-án dr. Gianits József hittanár; 17-én dr. Jámbor Mike bencésgimnáziumi igazgató; 19-én P. Csontos Tiva­dar; 20-án Kövér Lajos bencésta­nár; 21-én Tarda Jenő hittanár; 22-én Kovács István segédlelkész; 23 án dr. Vajda József teológiai ta­nár. Halálozás. Kapisztory Ferenc tart. tüzér százados, több katonai kitün­tetés tulajdonosa, a Petz Iparművek Rt. főtisztviselője, f. hó 13-án vá­ratlanul elhunyt. Temetése f. hó 15-én volt a szentgyörgymezői temetőben. Halala nagy részvétet keltett város­szerte. Az Osztge emlékezése Hőseink­ről. Az Országos Szent Gellért Egye­sület, miképen már két évtizede, május 21-én d. u. 5 ótakor a Bu­dapesten, a Szent Gellért kegyelet­helyen tartja meg ezidei hősi em­lékünnepségét írói és művészi ki­válóságai közreműködésével. Alkal­mi beszédeket mondadak dr. Tóth László egyetemi tanár, a Nemzeti Újság főszerkesztője és dr. Szent- iványi Gábor ny. államtitkár. Eljegyzés. Koráik Mancika és Mol­nár Pál jegyesek. A leventéknél is kötelező az egy­házi házasság A honvédelmi mi­niszter intézkedett, hogy a leventék házasságukat egyházukkal is áldas- sák meg. A rendelet felhívta a le­vente csapatparancsnokokat, hassa­nak oda, hogy amiként ezt a hon­védségnél is kötelezővé tették, a le- venteintezményen belül ugyanígy minden esetben gondoskodás tör-r tenjék az egyházi esketésryl.

Next

/
Thumbnails
Contents