Esztergom és Vidéke, 1943

1943 / 3. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor-u. 20. Keresztény politikai és társadalmi lap. Szerdán 14 fillér, szombaton 20 fillér Megjelenik minden szerdán és szombaton. " Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 50 fillér HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD Háromezer kiló almamagot gyűj­töttek 60.000 pengő értékben. — Magyar szeretetcsomagokat kaptak a Bécsben ápolt finn katonák. KÜLFÖLD A bolsevisták új tömegsírja lett Velikije Luki. — Göring szerint a háború 1943-ban győzelmesen véget ér. — Japán elleni háborúban ed­dig 38 kínai tábornok esett el. — Timosenkot a délkeleti arcvonal fő­parancsnokságának élén Zsukov tá­bornok váltotta fel. — fiavonta öt­ezer repülőgépet gyártanak Ameri­kában. — Az egyiptomi angol had­erő a múlt évben 1163 repülőgépet vesztett. — Amerika csapatai brazil kikötőket használnak. — Egységes politikai irányítást követelnek a gaue- listák. — Csang Kai-Sek felesége mint rendkívüli követ Amerikában marad. — A németek szigorú rend­szabályokat léptettek életbe Brüsz- szelben. — Proklamálták a tangeri övezetnek spanyol-marokkói protek­torátusba való bekebelezését. — Há­borús kormányt akarnak felállítani Washingtonban. — Győzelmi adót kell fizetni Amerikában. — Tunisz bán légikaravánokkal kerítették be az amerikai csapatokat. — 44 fokos hőséget mértek árnyékban Brazíliá­ban — Tuniszban a német csapa­tok a franciák ellen harcolnak. — Szlovákiában takarékossági okból 109 lapot megszüntettek. — Több katonát kér Ausztrália Amerikától. — Megszüntették a pozsonyi rádió magyar óráját. — Ee Gaule Afri­kába helyezte át székhelyét. — Az amerikai haditengeiészeknek nem szabad naplót vezetni és a meglé­vőket meg kellett semmisíteni. — Szlovákia a filinka-ifjúság számára rendezi be Rákóczi nagysárosi kas­télyát. — Horvátországban a do­hányzók naponkint tiz cigarettát vagy két szivart kapnak. — Roosevelt ki­adta a háborús Fehér Könyvet. — Ukrajnából eddig már 4000 élelmi­szervonat ment Németországba. — Ideiglenes francia kormány lé'.esíte:- tek. — Bombát dobtak Marseilleben a németek által megszállott szállo­dára. — Lemondott az amerikai köz- ellátásügyek vezetője. — Eeltalálták a művért Németországban. — Ame­rika brazil katonákat akar küldeni Uj-Gueniába. — Életfogytiglani fegy- házat kapnak a bulgáriai spekulán­sok. — Afrikában 18 vonatkisiklás történt az amerikai invázió óla. — Wavell tábornokot közellátási taná­csadónak hívtak meg Iránba. — Perzsiában előtérbe kerül az ame­rikai befolyás. — Amerika hadikia­dásai messze felülmúlják Angliáét. — Mexikóban elrendelték az általá­nos védkötelezettséget. — A svéd kereskedelmi flotta háborús veszte­sége a múlt évben 45 hajó. — Az angol Fidzsi-szigetek amerikai mjg- szállása befejeződött. — Sztálin ren­deletére visszaállították a cári kato­nai egyenruhát. — Az amerikai had­seregnek 10 százaléka négerekből áll. — Uj helyesírást vezettek be a szerb iskolákba — Párisba akarja áthelyezni székhelyét a francia kor­mány. — Kvaternik horvát tábor­nagy nyugalomba vonult. — Lezu­hant az amerikai légierők parancs­noka. — Egy angol folyóirat Szov­jetoroszország felosztását követeli. — A világ guminitermelésének 90 szá­zaléka a tengelyhatalmak kezében van. — Amerikában korlátozták az olaj fűtést. Országos gyűjtés a honvéd családokért Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz. Az áldozat és a kötelesség jogán hívok minden igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világ­szerte tomboló háború s hazánk, immár második éve fegyveres résztvevője, szen­vedője, de minden megpróbáltatás elle­nére is a nemzet örökkvalóságában hivő harcosa a népek sorsát eldöntő küzde­lemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egyideig polgári nyugalom­ban szemlélhettünk, immár a mi életünk­ben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi ál­dozatait azok közül, akik nekünk a leg­drágábbak. Sok anya, velem együtt tud­ja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk; meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyek va­gyunk a fájdalomban, mi érezzük leg­jobban, mi az, magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell ! Meg szeretnénk érin­teni a szíveket, egyenkíní szembe szerel­nénk nézni mindenkivel s hozzáintézni a kérdést : „Felelj ! Megtetted-e te is kö­telességedet a hazáért, enyhíteiied-e azoknak a bánatát és gondját, akik hoz­zátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvé­reiket, családjuk támaszát és reménysé­gét, vagy pedig egyetlen kenyérkereső­jüket veszítették el a becsület mezején 1 Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn har­colnak a mi biztonságunkért és éle­tünkért. 1" Válaszoljon erre a kérdésre mindenki, becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatá­sával, hanem némán : cselekedetekkel. Amikor ezév augusztusában azzal a ké­réssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki ieheisége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló vé­reink részére, kérő szavam meghallga­tásra talált. Most még többet, még ben­sőségesebben kérek : a hadbavonuliak családjainak, az emberieleiti áldozatta! harcolók itthonmaradottainak. Január 17-tői február 7-ig országszerte minden eddiginél nagyobb arányú gyűj­tést rendezünk a harctéren lévők itihon- maradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk : a tehetősektől ezreket és száza­kat, a szegényebbektől filléreket, de min­denkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gon­dok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom tá­mogatását. Gondoljunk arra, hogy a ma­gyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, ag­godalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak ; mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradá­sáért harcol vagy szolgái. Gondoljunk ka­tonáinkra, akiknek fegyvereit megacé­lozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért fo­lyó harctói függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a le­hetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég ! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyet­len eredményes fegyvere van : a jó szív­vel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mini jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmuta­tása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk min­den egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok ! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészsé­günk legszebb ünnepévé I Adjatok, hogy a legtöbbet áldozok hozzátartozóit, gyer­mekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló kar­ja ! Adjatok, hogy az elkövetkező nem­zedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták I Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk I Budapest, 1942. december 31, napján. HORTHY MIKLÓSNÉ. E nemes és hazája minden fiának sorsáért aggódó lélekből fakadó felhí­vás olvastán önkéntelenül az a kérdés tolul fel szivünkből : Akad-e egyetlen ember ebben az országban, aki ennek a felhívásnak ellenállom tudna ? Akad-e egyáltalán magyar állampolgár, aki ma­gának jobb falatot, nagyobb kényelmet merne követelni, mint amilyen katonáink hozzátartozóinak jut ? Akad-e valaki eb­ben a sok szenvedésben is előkelő lelkü­letű hazában, bármilyen nemzetiségűnek vallja is magát, aki el ne révülne a saját harcoló hozzátartozója, messze idegen­ben nélkülöző, szenvedő, vagy sebesülé­sében nyöszörgő apja, fia, hitvestársa, vagy testvére, s akinek el ne szorulna a szive, ha lelki szemei előtt elvonulnak hazafelé tekintő vérei ? Aki nem látná be, hogy mennél többet tagad meg, an­nál több szenvedést, fáradtságot, erőtlen­séget barázdál annak leikébe ? Meg vagyunk győződve, hogy a ma­gyar mindig magyar marad, jólétében éppen úgy, mint nehéz, gondterhelt nap­jaiban és a kevésből ugyanolyan szere­tettel ad, mint egykor a sokból adott. El­képzelhetetlen magyar fejben az a ke- vély és jellemével össze nem egyeztet­hető felfogás, hogy adománya kegy, vagy nagylelkűség. Nem! Égzengés dörögje a fiilébe, villámok fénye szikrázza szeme elé a lelkiismeret szavát: Nem nagylel­kűség, hanem kötelesség! Félre a ma­gyar szívből az efféle kevélységet! Hajtsuk meg fejünket a magyar katona­eszmény előtt, amelyet ma a legegysze­rűbb honvéd közlegény is ragyogóan képvisel ott künn, a Don mentén, vagy a Volga partján. Záporesőként, felhőszakadásként hull­jon most a pengőknek özöne s mutassa meg minden magyar állampolgár, hogy hazaszeretetben, áldozatkészségben, kö- ielességtudásban nem marad el egyetlen más nemzet mögött sem. Akinek még él a harcoló hozzátarto­zója és eddig baj nélkül küzdötte meg a maga hősi harcát, — nehogy vakme­rőén megtagadja ezt a kötelességét. Akinek pedig már hősi halált halt családjának valamely kedves tagja, az még önmegtagadóbb lélekkel áldozzon a haza oltárán és aranyozza meg buzgó imájával is, hiszen az elesett Hős érzi gondolatainknak, jócselekedeteinknek minden melegét és tudja, hogy a hátra­maradottak hazafias áldozatkészsége az ő iúlvilági boldogságát is emeli és hazá­jáért, övéiért mondott imájának erejét is fokozza. Ne feledje senki, hogy annak a fenn- költ Nagyasszonynak, aki az adakozásra való felhívást kibocsátotta, szintén átjár­ja édesanyai szivét hős fia elvesztésének fájdalma és nemes szive mégis a többi honfitársának és hozzátartozóinak jólé­téért remeg . .. Ne csak ajkunkkal énekeljük Szóza­tunkat, hanem lelkiismeretünk is figyel­jen fel és remegjen meg annak intelmére: ,,Hazádnak rendületlenül légy hive ó magyar !“ Második szavam minden esztergomihoz! Első cikkemben : ,,Egy szót minden Esztergomihoz !“, amely cikk ezen új­ság karácsonyi számában jelent meg, ki­fejtettem, hogy milyen káros az eszter­gomi kereskedőre, ha az esztergomi la­kosok vásárlásaik eszközlésére a fővá­rosba utaznak. Kifejtettem továbbá, hogy a pénznek Esztergomból való ki­vitele nemcsak a kereskedőnek, hanem közvetve a városnak is kárt jelent. Azt is mondottam, hogy hazafias kötelessége elsősorban minden esztergominak, hogy itt vásároljon, mert itt minden szakmá­ban éppen olyan választék, éppen olyan olcsó és jó árú található, mint Buda­pesten. Figyelmeztettem azonban a kereske­dőket is, helyezzenek nagyobb súlyt a vevőszerzésre, mert ezen a téren itt Esztergomban jóformán semmi, vagy na­gyon kevés történik. A kereskedők kö­zönye az oka annak, hogy annyi eszter­gomi eszközli Budapesten vásárlásait és ez a közöny — Csipkerózsika álmának neveztem — most egész Esztergomra súlyként nehezedik. A magam részéről nagyon elitélem, hogy egy ilyen gyönyörű és híres város mint Esztergom, Csipkerózsika álmát alussza. Megkértem minden esztergo­mit és ezt a kérést most megismétlem, járuljon hozzá, ébressze fel Esztergomot Csipkerózsika álmából. A városi veze­tőség támogatását is kértem ehhez és ma már megelégedéssel mondhatom, hogy időközben a magas városi vezető­ség is megígérte errevonatkozó támoga­tását és mind a közönség, mind a keres­kedők köréből számos beleegyező írást kaptam. Kitűzött célom, hogy segítsek, mindig az lebeg szemem előtt, hogy Esztergo­mot felébresszem és igyekszem majd tervem pontjait be is tartani, E téren ma egy lépéssel tovább sze­retnék haladni, és bepillantást engedek az esztergomiaknak tulajdonképpeni munkatervembe. Mindenekelőtt a legközelebbi napok­ban intézkedni fogok „Idegenvezető“ ki­adása iránt, amelyet többezer példány­ban fognak kiadni és amelyet minden Esztergomba érkező a vasúton és autó­buszon díjmentesen kap kézhez. Ez az „Idegenvezető“ utalni fog Esztergom város látnivalóira, hozni fogja az ösz- szes esztergomi kereskedő eladási aján­latát és hirdetéseit. Természetes, hogy a vendéglők és szórakozóhelyek sem fognak hiányozni. A magam részéről minden erőmmel és minden rendelkezésemre álló eszköz­zel azon leszek, hogy a kiskereskedő­nek és kisiparosnak valamilyen formá­ban pénzügyi könnyebbséget nyújtsak. Tervbevettem továbbá a kirakatver­senyt is, valamint virágos-ablak-ver- senyt, azonkívül sport- és játék-ren­dezésekre gondolok, korcsolya- és sí­verseny, ródli, torna, tennisz, football, úszás, evezés, stb., stb. Foglalkozom to­vábbá ,jFilharmonikus Egyesület" meg­alakításával is, amely nyilvános hang­versenyeket fog tartani. Ez a rövid vázlata az én tervem pont­jainak, amelyet a legközelebbi időben óhajtok keresztülvinni és hinni szeret­ném, jövő nyáron meg lesz a lehetősé­ge, hogy ezt a tervemet ki is bővítsem. Azt is szeretném remélni, hogy minden esztergomiban szives munkatársra talá­lok, hogy az unalmas arckifejezés, a

Next

/
Thumbnails
Contents