Esztergom és Vidéke, 1943
1943 / 3. szám
2 J.943. január 9 nadrágzsebbe helyezett kézzel, Csipkerózsika álma egyszer- és mindenkorra és végérvényesen el fog tűnni, hogy minden megmozdul, minden feléled és Esztergom felébred. Természetesen olyan hangokat is hallok, amelyek azt jósolják, hogy csodálkozni fogok az eredménytelenségen, no, meg, hogy fejjel megyek a falnak. Én tudom, hogy Esztergomban nem hiányzanak az ú. n. ünneprontók, akik végeredményben mindenhol találhatók, — de nem hagyom magam tőlük elriasztani és nem akarom, hogy engem az én cselekvési kedvemben megzavarjanak. És ha néhányan azt hiszik, hogy bennem az „idegent“ látják, aki ,,új és reform" ötleteivel forradalmasítani akar, akkor ezeknek azt válaszolom, hogy Esztergomban és az esztergomiakkal szemben nem érzem magam „idegennek" megtanultam Esztergomot és az esztergomiakat becsülni és szeretni és mindenkinek tiszta szívű barátja és nem „idegen" vagyok. Itt is hagsúlyoznom kell, hogy ne gondolják az emberek, hogy most Esztergomban vidám napok fognak felvirradni, tobzódunk majd a szórakozásban, ESZTEI60M és VIDÉKÉ táncban és játékban, akik ezt gondolják, tévednek ! Erre vonatkozólag világosan szeretnék beszélni. Bizarr dolog lenne olyan időben, amikor apáink, testvéreink és fiaink a nemzet szabadságát életükkel védik, amikor óráként, sőt percenként hullahegyek tornyosulnak, mi ünnepségre, táncra és szórakozásra gondoljunk ! Mindenkinek cselekednie kell, amit én is meg akarok tenni. Mindenkinek segítenie kell, hogy nagy magyar nemzetünk felépítésénél az ország belsejében már ma kezdjük meg az építő munkát, mialatt odakint a nemzet megerősítéséért és fenntartásáért folyik a harc. És mi esztergomiak ne zárkózzunk el ez elől az építő munka elől. A gyönyörű Esztergom kapui táruljanak fel az ideözönlő idegenek előtt. A kereskedelemnek, egész Esztergomnak fel kell virágoznia, fel kell ébrednie. Esztergomiak ! Arra kérlek : segítsetek valamennyien, kövessétek tervemet, nem rólam van szó, hanem minden egyes emberről, egész Esztergomról. Ébredjetek ! Dr. Brenner Péter Uözgazdaaági tanácsos. Krisztus szobra hirdeti az örök élet győzelmét a sírok felett. A síremlék testvérmása az első telekrészben ismertetett Nitter-család síri otthona fölé állított szobros emlékkőnek. Az idő patinájától bevont szürke sírkő mellén verssorok idézik Thausz József Károly-nak, az Esztergomi Kereskedelmi Egylet egykori elnökének munkás életét. A tekintélyes kereskedő és „városi polgár“ hittel tanít és esedezik : Tűnő sugár volt életem, Mint röpke fény, elszállt velem. Sírom fölö t ne sírjatok Hű nő s ti árva magzatok. Inkább az Istent imádjátok, Hogy szent honába jussatok. A síremléket hitvese, Kogelbauer Anna „emelte a maga és árvái : Kálmán, Győző, Károly, József, Ödön és Elek nevében.“ Nagy turista sírjához közeledünk emlékeket kereső utunk során. A régebbi Esztergom tisztes polgárának síri pihenőjénél kell pár percre elidőznünk. Brilly Gyula életét és nevét nem a múlt töimelékei közül kell kimentenünk. Nemes egyénisége ott él a közös életsorsot megfutottak értékeket őrző emlékezetében. A pozsonyi volt cs, és kir, 71. J gyalogezred főhadnagya volt. Morvaországból származott el a magyar sorsfolyó ősi városába, ahol a katonaság kötelékéből való kiválása után szállítási vállalatai alapított. Bár mondatszerkesztése s egyéni ízű kifejezései nem mindig egyeztek meg a magyar nyelvtan és stílus követelményeivel, lelkes magyarság jellemezte. Kezdeményezője és megalapítója a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályának. A Vaskapu-menedékház az ő fáradságai nem ismerő buzgóságára épült a Vaskapu tetejére. A menedékház falán bronz dombormű és emlékező sorok hirdetik munkásságának eredményét. A nagy természetbarát s Isten hatalmának elmerengő csodálója egykor a zúgó erdőket, víllámokverte hegytetőket járta, madárdaltól, kristályos patak gyöngyöző csobogásától ittasult. Most a jóságos föld alatt álmodik tovább. Terméskövekre emlékeztető sírkövét és síri ágyát az esztergomi turisták emelték a budapestiekkel együtt nagyon megbecsült ügyvezető elnöküknek. Síremlékén a megváltás jele, a kereszt hirdeti az üdvösség zálogát s az életnek halált győző folytatását. (Folyt, köv.) Vértes Zoárd. Az esztergomi belvárosi temető siriámpái mellől. XI. Séta a halottak városának utcáin. Amit nem kellett volna megírni az „Esztergom Vármegye“ társadalmi és politikai hetilapnak A harmadik telekrész sok sorában akadunk katonatisztek sírhalmára. Életük nem egy napját kísérte ágyúdörges, csatazaj, dobpergés és trombitaharsogas. A megálmodott dicsőség elszállt szép napjai után hányatott testük a mindenki földjébe került, ahol sárral, porral elegyedtek az aranyzsinóros, díszes atillák, itt elpihennek a tört remények és csapkodó szárnyak. A csend és béke szól : minden földi valóság csak futó árnyék, tűnő csillogás és színes délibáb. Szürke obeliszk merev ,,vigyázz"-ban őrködik Steyszkál Károly-nak, az egykori cs. és kir, 26. gy, ezred őrnagyának síri szállása előtt. Sírdombja közepén gömbbe borult örökzöld bokor zörgő levelei verik az emlékezés halkszavú sóhaját, A síri veremnek nem egyedüli lakója. Tóth Fanni, életének tarsa nyugszik mellette, aki katona urával együtt várja a feltámadás harsonáját. Német felírás és búcsúztató sorok hozzák át az elhanyatlott múltból az emlegető jelenbe Etter János serfőzőnek emlékét. A legjobb atyát, barátot és hitvest siratják a könnyes sorok, aki híven kitartott a kötelesség és az adott szó szolgálatában. Meghalt ugyan, de tovább él szerettei szívében. A hátramaradottak nyugalmat esdenek a sír lakójára. Kérik az égi jutalmazót, fogadja az örök boldogság honaba az elköltözöttet. Elter Annuska, Etter Auer Erzsébet, Etter Meszéna Etel földi életére utalnak a betűkbe dermedt nevek. A sírkő legfelsőbb szalagján arannyal futtatott kőrózsák között Etter Nándor földi vándorlására figyelmeztetnek a kőre szállott emlékeztető betűk. A kiszámíthatatlan halálra mindenkinek mindenkor készen kell lennie. Itt nincs helye a tervező számítgatásoknak. Senki sem kapott ígéretet, hogyan, hol és mikor esik találkozása a titokzatos ismeretlennel. Erő, rang, kor nem irányítja megjelenését. Kopogtat az ajtón. Nem várja válaszunkat. Ránk nyit. Elénk toppan, s máris mennünk kell I Zsolnay Jenőnek, a helybeli bencés gimn. VII, o. t.-nak, ifjúsága Ígéretes tavaszán kellett távoznia a földről, mely várakozással fordult feléje. Két évvel a fiú nagy útja után az apa, Zsolnay János dr., a pannonhalmi főapátság főorvosa tért pihenőre véréből sarjadt gyermeke mellé. Vasrács keretében sziléziai márvány őrzi fakuló emléküket. Német írás Hobza Rudolfról, az első világháború előtti idők cs. és kir. 26. gy. ezredének főhadnagyáról hoz katonásan rövid adatokat. A fiatal, 33 éves tisztnek tiszttársai állítottak síremléket. A kereszt és szív egymástól elválaszthatatlan világáról beszél Tóth Imréné nemes Kintzly Irén szobros sírköve. A sírbolt fedéllapján görögruhás fiatal nő ül. Tekintete a kezében tartott nyitott könyv két lapjára esik. Az egyiken szívet, a másikon keresztet domborított a szobrász vésője. Olvasnunk kell a betiik nélkül is érthető szöveget: ahol szív van, a kereszt elmaradhatatlan s csak a szív tudja elhordozni az egyébként elviselhetetlen fájdalmas kereszteket. A síri pihenőre tért úrasszony Tormay Cecilnek, a kiváló írónőnek s a Magyar Asz- szonyok Nemzeti Szövetsége elnöknőjének volt unokatestvére. Az ,,Esztergom és Vidéke" 1938. évi folyamának 79. sz.- ban bájos aprósággal hódol az akkor már halott híres-neves unokanővér emlékének, aki törhetetlen akaraterejének, ragyogó tollának s nagy szervezőerejének már 10 éves korában figyelemreméltó jeleit mutatta. Üjra tiszti sír előtt állunk. Mag*srangú katona életfutását szedik németül beszélő sorokba a rendekbe parancsolt betűk. Appel Ferdinánd lovag emlékét idézik. A már többször emlegetett cs és kir, 26. gy. ezrednek parancsnoka volt. Harsány vezényszavak, csillogó kardok köszöntötték egykor a nagy urat ! Vasból formált katonaderekak sorerdeje gyökerezett a földbe villámló szeme előtt ! Ma ? Hűs, csendes, eseménytelen sír ölén pihen, őrtálló sírkövek karéjában, zörgő avar, bánatosan síró szellő muzsikája mellett. Szomor- kodó testvérei állítottak márványkeresztes síremléket az életének 52, évében messze vidékre rendelt ezredparancsnoknak. Enyhe rózsaszínben játszó sírlapok fedik egyházpakai Andrássy József m. kir, ny, csendőrszázadosnak lezárt földi páiyát jelző sírboltját, A sírtetőre aggatott koszorúk a fájó emlékezést sírják, A sír rácsán belül vastag törzsű akácfa dong hangtalan igéket a terjeszkedésében pusztuló életről s az egyedülálló élet árvaságáról. Három, egyfajta vörösmárványból faragott sírkő áll egy vonalban sírőrséget a Viola-család temetkező helyén. A Schalkház-mauzoleum oldala mellett elvezető, dombnak kapható út szélén tartunk. Ezen a részen hirtelen nagy eséssel szakad a domboldal. Valóságos kis- erődszerű építkezést kívánt az egyenetlen talaj. Csak oldalt, több lépcsőtök segítségével közelíthető meg a sírhely és a sírkövek homloktere. Az úttól befelé induló első sírkő Viola Mihály-1 szólít- gatja a messzi múlt árnyai közül, a „legjobb férjek egyiké"-t, aki 1849-ben hajtotta fáradt fejét a koporsó vánkosára, abban az időben, amikor a forró júliusi napok izzásakor Görgei seregének elvonulása után Esztergom vármegye a rémuralom kiszolgálóinak kezére került. A középső síremlék Viola Ferenc „városi tanácsnok" enyésző porai fölött őrködik, kit utolsó útjára is híven elkísért a hitves : Mollik Mária. „Hideg tetemeit“ a közös családi sírhely őrzi. A harmadik márványemlék Viola Imré-1, „Esztergom városának másod szószólóját — utóbb képviselőjét" emlegeti, aki életének 74. évében rázta le földi bilincseit. Egy évvel korábban került a sír marasztaló hantjai alá Viola Imréné Bulits Erzsébet. A sírkő ívmezeje alatt az írás Viola Flóris ,,m. kir. áll, vasúti mérnök" haláláról vet pár emléksugarat. A Lábady-család síremlékén fájdalmas sorok siratják ifj. Lábady Lajos-1, Szany községnek a halál adóját ifjú évekkel fizető tanítóját. Az élet és halál Urához fohászkodnak a vesztesek : Irgalmas Jézus nyugtasd meg őt És vigasztald meg szeretteit. — A viszontlátás reményével vigasztalódnak. A lefelé futó domb dereka táján tartunk. A talaj egyenletesebbé simul. A tizennegyedik sorban, közel az út széléhez Horváth Vendel ny, csúzi plébános sírkeresztje beszél a 82 esztendős életfutás célhoz éréséről. Egyéni elgondolás faragta kőbe Kollár Antal özvegyének, Einczinger Mag- dolná-nak síroszlopát, melyet anyjuk „gyászemlékeül állítottak kesergő gyermekei." Apró, keresztes kupolában végződő, barázdált, talpas korinthoszi oszlopos kőemlék hirdeti porai fölött a ke- gyeletes emlékezést. A század ötvenes-hatvanas éveinek modorában emelt, homokkőből faragott, hármastagozású síremlék Geiger Juli- anná-nak, néhai Mészáros Márton érseki tiszttartó özvegyének emlékét őrzi. A felső tagozat fülkéjében a feltámadott A minap délután egy pár ügyiratot vittem be a városháza 1-es szobájába, ahol a városházi urakat egy újságlap fölé hajolva találtam. Mint afféle kíváncsi nő, azonnal érdeklődtem, hogy vájjon min tanakodnak ? Erre az egyik úr, aki a cikkben szintén érintve volt, felém nyújtja az újságot azzal, hogy olvassam, mert igen tanulságos a tisztviselők részére, Hát elolvastam, olvasás közben pirultam és elszomorodtam. Pirultam, hogy vannak olyan merész, izgága emberek, kiknek nem az a törekvésük, hogy a mai nehéz viszonyok között simítsák az ellentéteket és előbrelendítsék ezt a háborús, nehéz helyzetet, hanem aligha jóindulattal és meggondolatlanul zavarják a közhangu- atot és károsan befolyásolják az amúgy is elkeseredett alsóbb osztályrétegek felfogását. Kérdeztem az illető urakat, miért nem válaszolják meg az újságközleményt ? — Azért, mert nekünk munkára kell az idő, nem pedig újságcikkezésre. A tiszta, becsületes munkát ért alaptalan támadás visszaesik az írójára. Nem érdemes nekünk erre felelni. De igenis érdemes. Érdemes megleckéztetni X. Y. urakat, a mai magyar élet ezen szomorú típusait, akik azt sem tudják, hogy mit csináljanak jó dolgukban. Könnyű a kávéházból bodor szivarfüst felhői mögül kritizálni a sokszor késő estig dolgozó városháziakat, kik ha nem is vérrel, de nehéz verítékkel vesznek részt az országvédő nagy küzdelemben. Vannak, akik azt hiszik, hogy gyerekjáték ma a közélelmezési hivatalt, meg a lakáshivatalt vezetni. Bár nincs meghatalmazásom, de szívesen felajánlanám, hogy csak egy hétre is vezessék el azokat a hivatalokat X. Y. urak, ahol azt hiszem, hamarább megkopaszodhatnának, mint Schaklház és meggörnyednének, mint apám, vagy egy hét alatt bekerülnének Lipótmezőre. Ott aztán elmélkedhetnének azon, hogy míg ők csufondáros, helyt nem álló állításokkal kritizálják a vezetőket, addig azok, akiket csúfolnak, íróasztaluk fölé hajolva azon iparkodnak, hogy igaz felebaráti érzéssel és megértéssel minél egyszerűbben oldjanak meg olyan problémákat, amelyekhez X. Y. urak esetleg annyit sem értenek, mint az a bizonyos tyúk az ábécéhez. Most, amikor mindenki a magyar ösz- szefogást és a belső front szilárdságának és egységesítésének szükségességét hangoztatja, csodálkozom, hogy ilyen jóindulatúnak nem nevezhető és tekintély- romboló cikk egy magyar lapban megjelenhetett. Ugylátszik, ezek a névtelen X. Y. urak azt akarják, hogy megismétlődjék a szomorú emlékű 1918—19-es belső viszály (kár az erőlködésért), vannak még, akik éberen őrködnek a magyar társadalom belső rendjén. Ilyen urakat a munkatáborba kellene küldeni, vagy ki az oroszfront első vonalába. Nagyhangúak ! Bé- kétlenek ! Mennének ki csak 6 hónapra a frontra, a 27 órás tűzbe, a 20 fokos hidegbe, az egér és tetűtanyákra, a latyakos, beázott tetejű bunkerekbe, — aztán szájhősködhetnek, követelőzhetnek, ha tudnak ! De azt hiszem, inkább örülnének, hogy csendben meghúzódhatnak itthon. Több megértést tehát Uraim! Több megértést és több körültekintést ! Mielőtt valaki az újságba valamit megírna, győződjék meg annak valóságáról. Például a t. Cikkíró úr a lakáshivatallal kapcsolatban azt mondta, hogy aki nem hiszi, hogy így van, az próbálja meg. Én vettem magamnak annyi fáradságot és csendes szemlélőként 30 percet töltöttem ott el. Ezen idő alatt tapasztaltam, hogy az ott lévő tisztviselőknek igazán vasidegzettel kell rendelkezni, nagyon sokat lenyelni, még többet magyarázni. Ezen 30 percből egy intelligens úriasszony 20 perc alatt sem akarta megérteni, hogy az új lakásban fizetett jelenlegi lakbérét a lakáshivatalnak leszállítani módjában nem áll. Türelem és udvariasság kell a végtelenségig és ha a fél eltávozik, mégis azt mondja, hogy nem csináltak neki semmit. Ugyancsak a Cikkíró úr gunyoros hangon számol be arról, hogy milyen áldásos tevékenységet fejt ki Esztergomban ez a hivatal. Hát kérem én adatokkal bizonyítom a valóságot. A lakáshivatal 9 hónap alatt a város területén kiutalt összesen 254 önálló lakást, három szobásat. Emberhez méltó lakásokhoz juttatott olyan sokgyermekes családokat, akik eddig odúkban laktak és a háztulajdonosok sohasem engedték volna be a házukba. Helyszíni kiszállást eszközölt több mint 1.000 esetben. Az a tény, hogy a t. Cikkíró úr, vagy sugalmazója azonnal a kellő időben és a szája íze szerinti megfelelő lakást nem kapta meg, az nem azt jelenti, hogy nem adják ki a lakásokat, hanem azt, hogy a lakáshivatal annak adja ki, aki azt elsősorban megérdemli és sokkal nagyobb szüksége van rá. A sokgyermekes családnak mindenesetre előnyben kell részesülni pld. a vadházasságban élő, gyermeknélküli ú. n. férj és feleségnél. A helybelit előnyben kell részesíteni a vidékivel szemben és így bizonyos mértékben a nem kívánatos elemek beszivárgását is meg lehet akadályozni. Mindenesetre a lakáshivatal tisztviselőjének is van annyi lelkiismerete és kötelességérzete, hogy mindenkor az igazságnak megfelelően, minden részrehajlás és közbelépés nélkül adja ki a lakásokat a rászorultaknak. Ne dobálódzunk a szavakkal, mindenki söpörjön először a maga háza előtt és ha azt tisztának találja, akkor tiszta és pártatlan szemmel nézze meg a más portáját. Ne játsszunk a lappangó tűzzel és a kétségtelenül fennálló nehézségeket ne fokozzuk. Ne okoljuk a hatóság embereit olyan bajok és hiányok miatt, amelyek a háborús viszonyokból önként adódnak, amelyekről ők maguk sem tehetnek. Ha pedig valami mulasztást vagy bűnös visz- szaélést tapasztalnak, annak sem a sajtóban a helye, hanem a fegyelmi hatóságnál, mely tudja a kötelességét, s melynek ellenőrzését a kritizált hivatal bármelyike is minden bizonnyal nyugodt lelkiismerettel fogad. B. R. .BŐÉT LEGMAGASABB NAPI ÁRBAN VESZ ESZTERGOMI BORÁSZATI EGYLET Rt. kapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol.
