Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 27. szám

1942. április 4. ESZTERGOM és VIDÉKÉ 3 Mestervizsgára előkészítő tanfolyam zárőfinnepélye az Esztergomi Ipartestfiletben A Rt-nak jelenleg 27 alkalmazottja n, ezek közül 26 keresztény, egy pedig hadikitüntetései alapján kivételezett zsidó. A mérleget vizsgálva megállapította a könyvszakértő, hogy a saját tőke kicsi, nemcsak az i degentőkéhez viszonyítva, hanem az üzlet terjedelmét és méreteit tekintve is, de a társaság működése két­ségtelenül rentábilis. Az általános megállapítások között hallhattuk az igen érdekes megállapítá­sokat, hogy a Borászati Egylet 59 évig, mint most is teljesen keresztény kezek­ben volt s 1937-ben került csak átmene­tileg két évre zsidó kezekbe. A Putz-féle tranzakció Igen kedvező volt a Rt. részé­re, mert az így rendelkezésre álló zárolt tőkekövetelés első sorban az Egylet üz­letfeleinek előnyére szolgálnak, mert le­hetséges a hitelezés. Az egylet jövedelmét legnagyobb rész­ben a közület élvezi. (Adók és illetékek: kb. 90.0C0 P, az alkalmazottak fizetése : kb. 3.C0G0 P, üzleti költségek, karban­tartások sib. 86.000 P.) Az Egylet tiszta vagyona négy év alatt 2.840 P-ről 49.000 P-re emelkedett, ami a Rt. igen szakszerű vezetését bizonyítja. Vitéz Zsámbéky Pál j elentésének be­le jezéséül indítványozta, hogy a bemuta­tóra szóló részvényeket cseréljék át névre szólókra s hogy új részvények ki­bocsátásával emeljék fel az Egylet alap­tőkéjét 60.000 P-re, az új, névre szólókat kizárólag csak keresztények vásárolhas­sák meg. A közgyűlés örömmel fogadta a min­denre kiterjedő hiteles könyvvizsgálói je­lentést s annak elkészítéséért vitéz Zsám­béky Pálnak őszinte köszönetét mondott. Az Igazgatósági jelentés kitért az el­múlt év jelentősebb üzleti eseményeire s rámutatott azokra a nehézségeqre, ame­lyekkel az év folyamán meg kellett küz­denie. Az elmúlt év 5143 P nyereséggel vég­ződött, amelyből a megfelelő tartaléko­lások után a részvényeseknek részvé- nyenkint 50 fillér osztalékot fizet ki. Az eredmény számla s a mérleg adatai ismertek az olvasóközönség előtt, úgy­hogy itt csak a legérdekesebb adatokra térün ki. A brutto nyereség : 197.096 P volt. A veszteség jelentősebb tételei : adók, illetékek : 52.000 P, forg. és fogy, adók : 30.000 P, személyzeti fizetés : 25.000 P, fuvar számla: 17.000 P, leírások: 7.999 P Az Egylet összes vagyona : 301.624 P. Az Igazgatóság jelentéséből is látszik tehát, a részvénytársaság életképessége, s az az igen fontos tény, hogy az Egylet képes teljesíteni alapszabályszerű hiva­tását, amely Észtéi gom közgazdasági életében — márcsak a hatalmas közter­heket tekintve is — nélkülözhetetlen faktor. Az volt most már a kérdés, hogy mitől származott az ablak mellett lévő külső falon az a két fekete folt és ki viselhe­tett olyan fekete öltözetet, amelynek egyik darabja az ablakfából kiálló sze­gen fennakadt ? Figyelmesebb vizsgálat mellett kitűnt, hogy a két fekete folt at­tól az odatámasztott létrától származott, amelynek felső két vége kormos lehetett és a fennakadt posztódarab is erősen kormosnak bizonyult. A rendőrbiztos ezekből az adatokból arra a következte­tésre jutott, hogy a bűncselekményt csakis olyan ember követhette el, aki ko­rommal dolgozik, vagyis kéményseprő. A tettes kilétére vonatkozó nyomozás azonnal megindult, de eredményt nem hozott, mert sem olyan tanút, aki a kér­déses utcában az esti, vagy éjjeli órák­ban kéményseprőt látott volna, sem olyan kéményseprőt, akinek a munkaru­hájából szakadást örtént volna, nem si­került találni. Egy föltevés bizonyos volt, nevezetesen az, hogy a gyilkos az utcán létrán mászott fel a kerítésre, majd át­emelve a létrát, lelépett az udvarra és ugyancsak a létra segélyével jutott a konyha felső ablakához, amely szellőzés végett állandóan nyitva volt. Mint érdekes és a kéményseprőre vo­natkozó gyanút megdöntő körülmény je­lentkezett a tekintetben, hogy az áldo­zat nyakán és fehérneműin koromfoltok nem voltak, ami ama feltevésnek adott alapot, hogy a gyilkos valószinűleg ko­romtól mentes keztyűben végezte a főj - togatást. A nyomozás ezután az akkori idők fejletlenebb rendőri tudománya hiá­nyában holtpontra jutott. Az áldozatot eltemették s mivelhogy örökösei teljesen ismeretlenek voltak, vagyonát elárverezték s a temetési költ­ségek levonása után a kincstár örökölte. A gyilkosság után pár évre Ausztriá­ból közjegyzői idézés érkezett a város­hoz özv. Sturné részére oly felhívással, hogy X. Y. időre jelenjen meg gróf B. hagyatékának tárgyalásán, hozza magá­val igazoló amaz írásait, amelyek mellett végrendeleti örökösi minősége tisztázha­tó. Ekkor ismét az érdeklődés közép­pontjába jutott özv. Sturné esete s kide­rült, hogy ez a magányos bő a gróf B. Az Igazgatóság jelentéséhez Schalkház Ferenc, m. kir. gazdasági tanácsos, vá­rosi főintézö szólt hozzá. Felszólalásában kiemelte, hogy meny­nyire tájékozatlanok voltak azok, akik felületesen, semmi után nem nézve tá­madták az Egyletet a legkülönbözőbb, valójában nem létező okok miatt. Kiemelte azokat a nagyjelentőségű fel­adatokat, amelyeket a részvénytársaság eddig is végzett, de amelyeket a jövőben még fokozottabb mértékben el kell vé­geznie. Esztergom -valaha bortermelő vidék volt s a múltat újra megteremteni első­sorban az Egyletnek a hivatása. Indítványozta, hogy az Egylet szerez­zen meg a város legkülönbözőbb terüle­tein parcellákat s szakavatottsággal a bortermelés összes lehetőségeit kísérle­tezze ki. Munkájának eredményét pedig gyümölcsöztesse oly módon, hogy a gaz­dákat ráneveli kellő propagandával az észszerű szőllökultúrára s segítségükre siet mintatelepeiből ingyenes vesszőivel slb., stb, Ezzel az elgondolással a Borászati Egylet valóban nagyértékű közgazdasági munkásságot fog végezni. Az alaptőke emelést nem tartja idő­szerűnek, a bemutatóra szóló részvények­nek névre szólóra való átcserélését ellen­ben ő is indítványozza. Schalkház Ferenc felszólalását az egész közgyűlés nagy helyesléssel magáé­vá tette s utasította az Igazgatóságot, hogy az indítványok kivitelezésére rend­kívüli közgyűlést hívjon egybe s az elő­munkálatokat addig is sürgősen végez­ze el. A közgyűlés dr. Antóny Béla felszóla­lása után, aki Brandt Vilmos odaadó munkásságáért mondott köszönetét az egész részvénytársaság nevében, felkérte a régi igazgatóságot és felügyelőbizottsá­got, hogy a rendkívüli közgyűlésig ma­radjon a helyén s vezesse az Egylet ügyeit, egyben pedig Schalkház Ferencet az Igazgatóság tagjai közé megválasz­totta, Napsugár az otthonomban Csakhogy itt vagy gyönyörű tavasz, Virággal hinted be a bokrokat. Ablakomon bejön a napsugár, A bútoron osonva tovajár. Aranyfoltokat hagy itt, ott a falon, Végig szalad a régi arcokon~ Bekandikál a vitrin üvegfalán, Csillog tőle az ezüst, porcellán. Tizenkettőt üt az öreg óra. Ott megpihen egy rövid búcsúszóra. Az antik óra halkan muzsikál. . . Ragyogd be életemet arany napsugár. Antónia nevű magányosnak házasságon kívül szü­letett leánya volt. Ezek után megvilágo­sodott a gyilkosság rejtélye, vagyis a szegény asszonyt nem a vagyonáért tet­ték el láb alól^ hanem azért, hogy féltve őrzött okmányait és iratait megszerezzék és eként az örökösödés lehetőségétől el­üssék. A polgárias külsejű szerény házacska ma is áll a Duna-, most Deák Ferenc- utcában s jelenlegi lakói aligha tudják, hogy ez a ház milyen rémeseménynek volt egykor tanúja. Valaki elment. . . Valaki elment.. . És mégis itt maradt ; Elment egy drága, csodaszép Alkonyat. Elment a : Mesém, Elment az : Álmom, Elment a ragyogó Tündéri világom. És mégis ittmaradt A ragyogó álma, A szindús képe, A drága tette, Szavának zenéje. A Vágy ragyogása, Lelkének palástja. Ezüst takarója, Aranyos varázsa. Csendjének fénye, Fényének mélye ; A mélységes hite, Hitének harmata, Reményes asztala . . . Ezer világ nyílik szaván, Miijó virág bízó sugarán. Szavának platina szála, Csókjának forró varázsa, Iszik .. . él... sír . . . beszél. .. Büszkén bízik s mint Ö : Remél! Élte lehullott az Isten szaván, Meghalt.. . meghalt . . . eltemettem A drága Jó Anyám . . .! Fodor Ödön Ez alkalommal negyedízben volt al­kalmunk meggyőződést szerezni arról a serény, az iparosság önállósulásához ve­zető munkáról, mely az Ipartestületünk­ben az elmúlt év április havától szép len­dülettel folyik s amelyet dr. Szerencsés József, a testület agilis jegyzője hívott életre és negyedévenként példátlan szor­galommal és odaadásai folytat az önál­lósulásra törekvő iparos nemzedék érde­kében. F. évi március hó 28-án (szombaton) délelőtt folyt le a testület nagytermében a 25 mestervizsgázó tanubizonyságtétele azon célból, hogy a tanult iparuk önálló gyakorlásának jogos használatát szak­tudásukkal, rátermettségükkel megér- demlik-e. Megjelent ez alkalommal Morvay Ist­ván felsőházi tag, győri iparkamarai el­nök, dr. Újlaki Géza iparkamarai főtit­kár és Rovó Béla iparkamarai titkár, kik négyes csoportokban vizsgáztatták az új mesterjelölteket az iparosnak fontos „közigazgatási ismeretek“ köréből. A vizsgázók oly sikeres feleleteket adtak a vizsgaanyag kérdéseire, hogy Morvay István kamarai elnök a legnagyobb meg­elégedéssel adózott a vizsgázók felké­szültségéről. A szakmai részt illetően délelőtt folyt le a műhelyekben a külön­féle ipari csoportok vizsgáztatása igen jó eredménnyel. Este 9 órakor 80 terítékes társasvacso­ra volt az Ipartestület nagytermében, me­lyen az I. fokú iparhatóság képviseleté­ben dr. vitéz Bánomy Antal városi fő­jegyző, dr. Etter Kálmán íparhatósági biztos, az Ipartestület elnöksége, a szak­osztályi vezetők, valamint a vizsgáztató mesterek és az új mesterek meghívott hozzátartozói és barátai vettek részt és ünnepelték az új lendülettel és akarással az életnek nekiinduló iparos-generációt. A felszólalások során dr. vitéz Bánomy Antal főjegyző intézett buzdító szavakat az új mesterekhez, hangsúlyozva, hogy az új mesterek arra törekedjenek, hogy Az Esztergomi Kát. Legényegylet folyó hó 25-én tartotta meg 79-ik évi közgyű­lését az Ipartestület székházában. A közgyűlésen megjelent dr. Felber Gyula tb, kanonok, egyesületi elnök, dr. Eiter Kálmán, dr. Berényi Róbert ügyé­szek, Hermann Lajos ipartestületi elnök és a tagok igen csekély számban. A gyűlést dr. Felber Gyula tb. kano­nok, egyesületi elnök nyitotta meg. Beve­zetőjében megemlékezett az Egylet há­nyatott életéről. Az elmúlt év folyamán két hónapig a Kereskedelmi Társulat székházában kapott helyet az Egylet, mi­kor a katonaság teljesen lefoglalta. Az Egylet életében a háború türelmetlensé­get eredményez. Zúgolódások, elégedet­lenségek és széthúzások kezdik fejüket felütni, de ezek a háború végeztével meg fognak szűnni. Hangoztatta, adjunk há­lát az Istennek, hogy még végleg nem oszlatták fel az Egyletet, mint azt már több külföldi országban megtették. — Az Egyletben lévő ifjúságot figyel­meztetem arra — emelte fel óvó szavát az elnök —, hogy a háborúk idején könnyen baloldali bomlasztó eszmék ra­gadják magukhoz a fiatalságot. A szét­húzás pedig nem építi a jövőt, hanem rombol, szétválasztja a társadalmat. A széthúzás helyett vezesse a tagokat az összetartás, mert csak így lehet építeni és tisztes iparosokat nevelni. Az elnöki megnyitó után Merényi Gyula titkár számolt be az elfúlt év fon­tosabb mozzanatairól. Lehangolóan mon­dotta el 29-ik titkári beszámolóját. „Ha munkálkodásunkban tényleg akadályo­zott is bennünket a nagy munka, melyet a haza érdekében végzünk most — nem szabad az elmaradt élvezeteket vezetés hiányának felróni — tapasztalatlan lé­lek csak az egyén megkárosítását látja, mert nincs értelme felismerni a nagy cé­lok érdekében az önfeláldozó lelkiség magasztosságát, de annál inkább fele­lősséggel tartozik az, aki értelmét arra használja fe, hogy becsületes munka le- ócsárolásával és gáncsoskodásával ön­maga érvényét emeli." — Félre az egyéni sikerekért való tör- tetéssel — mondotta —, közös mnukára hogy a következő 80. év munkája dicső­séget hozzon. Olyan egyéneket neveljünk, akik becsületesen dolgoznak az Isten és a Haza javára, ne pedig olyanokat, akik­nek majd szégyenkezve kell elosonniok annak tudatában, hogy kicsinyes cé­lokért megfeledkeztek kötelességükről. Az elmúlt évben az Egylet 23 legény­napot tartott, amelyen vallásos és világi célzatú előadások hangzottak el. A da­lárda működéséről sajnálkozva állapí­totta meg, hogy a mai fiatalságból hiány­zik a dal szeretete és az önfeláldozás a dalárda kiépítése és sikere érdekében. kiváló, jó minőségű munkát állítva elő, kiérdemeljék a társadalom, illetve a meg­rendelők bizalmát és megelégedését. Ar­ra is kérte őket, hogy ne hagyják el a jó Istent soha, bármi nehézséggel is kell megküzdeniök az életben. Ezután Hermann Lajos ipartestületi elnök felszólalásában igen értékes taná­csokkal látta el az új, önálló iparoséletre készülő iparostársait. A tanfolyam hallgatóinak üdvözletét és háláját Kájdi István (vendéglős) tol­mácsolta és társai nevében meleg szavak­kal mondott köszönetét dr. Szerencsés József és Gáris Ödön jegyzőknek a tan­folyamvezetésért, a hasznos tanácsokért s útbaigazításokért, majd egymás kölcsö­nös megbecsülésére, támogatására hívta fel a közös sorsban összeforrott társai figyelmét. Lesser Ilonka humoros verssorokban adott kifejezést hálaérzetének Szerencsés József tanfolyamvezető iránt, majd hall- gatótársaít is kiénekelte, A tanfolyam hallgatóinak nevében Újvári Julia szép emléktárgyat nyújtott át dr. Szerencsés József jegyzőnek. Végül dr. Szerencsés József tanfolyam­vezető keresetlen szavakban köszönte meg a hallgatók hálás ragaszkodását. A kis ünnepély után vidám hangulat­ban maradtak együtt az öreg és az új mesterek. A mestervizsgázók névsora : Dojcsán Anna, Merárik Irén, Újvári Julia, Klotz Gizella női szabók, Cziglényi Mária fe­hérnemű varrórő, Lesser Ilona, Vass Gyuláné, Karbuczky Jenő fodrászok, Horváth Vilmos, Szabó Kálmán, Varga János, Bakos Gábor és Szakmáry Ger­gely cipészek, Fekete József, Halmai (Hogyelka) Lajos, Tóth Gyula szobafes­tők, ifj. Machacsek Gusztáv mázoló, Káj­di István és Kubovics Lajos vendéglősök, Csamor István, Kivis Ignác, Mohácsi Ist­ván hentesek, Czabák Gyula lakatos, Tásnádi Lajos órás, Baka István férfi- szabó. Megemlékezett Kutassy Károly egy­házi másodelnök eltávozásáról és Tóth János új másodelnök vezetőségbe való belépéséről. Beszámolt a műkedvelő előadásokról, bálokról, kirándulásokról és arról, hogy kik vették igénybe az Egylet székházát. A titkári beszámoló után ismertette a pénztári állományt. Itt a nagy nyilvá­nosság előtt meg kell állapítani, hogy vá­rosunkban ez az egyik legnagyobb for­galmat lebonyolító Egyesület. Hogy fo­galmunk legyen a forgalomról, főbb té­teleiben ismertetjük a pénztárt. 1. Házfenntartás, bevétel : 330 P, ki­adás : 1.788.75 P. 2. Adomány, tőketartozás és kölcsön, bevétel : 2099,31 P, kiadás : 5.687.91 P. 3. Adók és illetékek, bevétel : —.— P, kiadás : 903. 31 P. 4. Fűtés és világítás, bevétel : 97 P, ki­adás : 3.310.69 P. 5. Tagdíj, jelvény stb., bevétel : 565.10 P, kiadás : 13.50 P. 6. Mulatság és tánc, bevétel : 3.163.62 P, kiadás : 1.102.79 P. 7. Játék és szórakozás, bevétel : 137.52 P, kiadás : 500.86 P. 8. Ifj. oktatás, kegyelet stb., bevétel : 7.86 P, kiadás : 379.20 P. 9. Fizetés, élelmezés, és tiszteletdíj, bevétel : —.— P, kiadás : 4.444.27 P. 10. Bútor, felszerelés, leltárkiegészítés, kiadás : 816.54 P. 11. Klf. irodai és üzemi fentartás, be­vétel : 11.89 P, kiadás : 506.55 P. 12. Internátus, bevétel : 14,591.56 P, ki­adás : 13.418.08 P. 13. Söntés, bevétel : 13.782.70 P, ki­adás : 10.209.92 P. » 14. Konyha, bevétel : 5614.60 P, ki­adás : 4.642.68 P. 15. Szálloda, bevétel : 3.932.39 P, ki­adás : 69.50 P. Összes bevétel : 47.274.11 P, összes ki­adás : 47.714.15 P. Túlkiadás : 440.44 P. A részletesen összeállított pénztári munkáért az elnök mondott köszönetét. Szedmer József háznagy számolt be ezután az egyesült életéről. Megemlé- keztt Csepreghy Ferenc asztalossegéd- nek, később a Nemzeti Színház titkárá­nak 100-ík születési évfordulójáról. El- parentálta az egylet halottait. A szállo­da életéről is áttekintő képet nyújtott beszámolójában. Kimutatta, hogy a szál­lodában 847 egyén lakott az elmúlt év­ben. Továbbá, hogy az egylet a nehéz időkben is épített, még pedig egy mosó­konyhát 941 P értékben. Ismertette az Egylet cselekvő vagyonát : 124.240 P, a a szenvedő vagyonát, amely 82.303.23 P, egyenleg mint vagyon 41.937 51 P. Duha Árpád dékán a tagok életéről számolt be. Az Egyletnek 137 rendes tagja van, a pártoló tagok száma 172, Közgyűlés a Katolikus Legényegyletben

Next

/
Thumbnails
Contents