Esztergom és Vidéke, 1942

1942 / 27. szám

2

ESZTEROOM és VIDÉKÉ

1§42. április 4

(Pro húsz ka Ottokár 15 éve halott

„Múljék el hát a megfogyatkozott magyar népben a testvérharc, s ha már nemcsak megfogyva, de megtörve is állunk egymás mellett, legalább ne álljuuk gyűlölködve, ne hidegen, hanem fogjunk kezet melegen és nézzünk egymás szemébe, mint testvérek! Szeressük, segítsük egymást..."

Tizenötéve pihen Székesfehérvárott a kegyelmekben gazdag, Pázmány óta a legnagyobb magyar pap, Zrínyi Miklós és Széchenyi István a magyar lélekkelte- getők óta a lagnagyobb magyar szív és elme: Prohászka.

Most, mikor Székesfehérvár nagy püspöke halálának tizenötéves évfordulója alkalmából az arra leg- hivatottabbak áldoznak a szó, a toll útján halhatatlan egyéniségének, — szerénytelenség volna tőlünk azzal a gondolattal venni kezünkbe a tollat, hogy a benne megtestesült, az Őt jelentő értékeket méltó koszorúba fonó cikket írjunk.

Az emlékezés édes és szomorú óráinak készséges alázatával boruljunk le lélekben — ez legyen nevének hallatán az első tettünk — a gondviselő Isten kegyelme előtt, mellyel őt nekünk, a világ néptengerében csöppnyi magyaroknak adta. Próbáljuk azután megtalálni emberfeletti nagyságának lényegét, lemérni küldetésének jelentőségét és becsületes jószándékkal vizsgálni méltók vol- unk-e s igyekszünk-e legalább méltókká válni a Gondviselés e gazdag ajándékára.

A mai kor nincs hijjával a nagy embereknek. A XX■ században a tudomány a művészet, a politikai élet, a csatatereken s nem utolsó sorban a világegyház, dicső nagyokkal ajándékozta meg az emberiséget. Alig távoztak még el közülünk és még olyan közel vagyunk hozzájuk, hogy valódi értéküket megállapíthassuk. A történelem rostája fogja majd végrehajtani köztük az igazságos szelekciót. Egy azonban bizonyos : a

jelenkor mesgyéjén álló nagyok között, a legszigorúbb történelmi ítélkezés szerint is, Prohászka minden idők számára a legelsők között áll.

Az Egyetem- templom szószékéről, honnan Prohászka lelke a földről az égi hazába szállt, mint bővizű hegyi patak zuhogott le évente Prohászka hatalmas szózata az élet vizeit szomjúhozó megtikkadt emberekre.

A halhatatlanságra rendelt, de földi életében tévelygő botladozó emberiség végső rendeletére, hogy Istent megtalálja. Az Isten-keresés váltakozó ütemű dinamikája teszi a történelem korszakait és népeit emelkedőkké vagy süllyedőkké. Prohászka nagyságának lényege, hogy ebben a mi kevély és ideges századunkban az Istent nemcsak kereste, hanem megtalálta s az Isten elérésére keltő vágyat ránk szétsugározta.

De ha küldetés volt Prohász- kának az egész emberiséghez szólóan, mennyivel mélyebb és feszültséggel telitettebb ez a küldetése hozzánk, magyarokhoz! Az a Prohászka, akit a napjainkban tomboló felelőtlen fajelméletek nem ismernének el vérszerint való magyarnak, Széchenyi István óta és sok tekintetben nála is kiválóbban a legegyetemesebb és népet a legtisztábban szerető prófétája lett a magyarságnak.

Nem volt problémája a magyar sorsközösségnek, melyet 0 lelkében át nem szenvedett volna s a megoldást is, az evangélium szerint való, tehát örökérvényű megoldást is meg nem adta volna. Vajha a tennivalókat, melyeket Prohászka már negyven- ötven

évvel ezelőtt szükségletnek hirdetett egy emberibb és magyarabb Magyarország kialakítása érdekében, napjainkban a komoly megvalósulás útján látjuk! Prohászka volt az elsők között, aki hirdette, hogy az igazságok számára érvényt kell szerezni.

Nagy megszervezett és részletekbe mélyedő feldolgozásra vár Prohászka élete és működése. De vigyáznunk kell, hogy két végzetes hibába ne essünk. Nem sza bad szétesztetizálnunk és irodalomtörténeti tételt csinálni belőle, hogy a többi klasszikusaink mostoha sorsában osztozva, mindenki csodálja és dicsérje, de alig olvassa, ismerje és kövesse valaki és nem szabad vele elkövetnünk azt a kárhozatos dicsőítést sem, melyet a kiegyezés és jórészt napjaink nemzedékei a legnagyobb magyaAz Esztergomi Borászati Egylet Rt. vasárnap délelőtt tartotta meg évi rendes közgyűlését saját hivatalos helyiségében, Brandt Vilmos ny. főispán, elnök elnöklésével.

Az elnöklő Brandt Vilmos a napirend előtt kitért azokra a legkülönbözőbb támadásokra, amelyek az Egyletet érték, legtöbbször illetéktelenek és hozzá nem értők részéről. Az igazgatóság elejét akarta venni ezeknek a felelőtlen híreszteléseknek s ezért vitéz Zsámbéky Pál hites könyvvizsgálót kérte fel arra, hogy az egylet egész ügymenetét, könyvvezetését a legszigorúbban vizsgálja felül s vizsgálatának eredményét közölje a közgyűléssel.

Vitéz Zsámbéky Pál hites könyvvizsgálói jelentését elkészítette s az a közgyűlésen felolvasásra került.

Az igen érdekes és értékes jelentésből a következő fontosabb részleteket ismertetjük :

Az Esztergomi Borászati Egylet még 1878-ban alakult meg. Alapszahályszerü célja a bornak nagyban való forgalomba hozatala, de egyúttal feladata a helyi boroknak szakszerű és rendes kezelése is, valamint forgalomba hozatala.

Az Egylet 1937. évben igen válságos

rokkal műveltek és művelnek, a nevét és igazságait drapériának használták és ünnepi dekorációnak.

Az Emmauszba siető tanítványok Jézus felismerése után rádöbbentek, hogy vakságukat a velük társalgó Jézus szavai nyomán ger- jedező lelkűk is felnyithatta volna- Ez lángoljon fel bennünk és vezessen el Prohászka nagyságának igazi meglátására.

Jelenleg a boldoggá avatásán fáradozik egy bizottság, amely adatokat gyűjt. Mig ez a hatalmas munka folyik addig minden magyar lelkében ott kell épülnie az őszinte becsületes prohdszkás lelkűiéinek. Emlékének megbecsülése és igazságainak megélése nemcsak a kegi/elet, hanem a magyar becsület és a magyar jövő ügye is.

helyzetbe került s alaptőkéjének legnagyobb részét elvesztette.

A felszámolás azonban elmaradt, mert Putz Lajos helybeli zsidó bornagykereskedő átvette a részvénytársaság vagyonát, s megvetette a részvények legnagyobb részét.

Putz Lajos által behozott vagyon lé- nyegesen felülmúlta az Egylet vagyonát s kitünően szervezett üzletkörhöz jutott. Ez a helyzet csak igen rövid ideig tartott, mert Putz Lajos Amerikába vándorolt ki.

A zsidótörvény megjelenése után az Egylet új, keresztény igazgatóságot és felügyelöbizottságot választott. A változás egyáltalán nem érintette az üzleti működést, amelyet különösen elősegített az a körülmény, hogy Putz üzemi tőkéjét hátrahagyta s az, hogy a borkereskedelem számára különösen kedvező idő következett.

Putz tőkekövetelése jelenleg a külföldi lakossal szemben fennálló hitelrögzítő rendelkezés alá esik, s így a részvénytársaság egy bizonytalan lejáratú, de mindeneseti e hosszú lejáratú hitelhez jutott.

A Rt. 1940-ben megvetie a Grósz-féle kenderesi borpincét, egy Rudnai-téri házrészt és 1941-ben felállította sörosztályát is.

»♦♦«♦«»MM»»»....................................................................

....

S

zép eredménnyel fejezte be a múlt évet az Esztergomi Borászati Egylet Rt.

Ne bántsatok

Ne bántsatok, ha az arcom sápadt, Szememből sűrű könny pereg,

Ne bántsatok, ha szivem vérzik.

Nem értitek meg, ti emberek,

A bánat, mely lelkemben dúl,

Mely éles tőrként járja át.

Megittam óh én már be sokszor Az életnek méregpoharát.

Ne bántsatok, ha nem panaszlom,

Az ajkam néma, hallgatag.

Szivemnek fáj az emlékezés,

Égő sebem akkor újra felszakad. Magamba zárom bánatomat,

Tovább tűrök némán, szenvedőn, Amíg szivem rég óhajtott nyugalmát Meg nem leli a csendes temetőn.

Steblik Erzsébet

Esztergom város bűnügyi krónikájából

Irta: O'sváth Andor.

1908 telén a Megyery-féle kenyérmezőmajori gazdaságnak egyik istállójában reggelre halva találtak egy fiatal béreslegényt, akinek koponyáját baltacsapások roncsolták szét. A rendőrség — annak ellenére, hogy két kitűnő detektívvel rendelkezett — rejtély előtt állott azért, mert a gazdaságban egyetlen ember sem akadt olyan, aki tudott arról, hogy az áldozat valakivel ellenséges viszonyban lett volna.

A gyilkosság éjjel történt és az áldozatot a baltacsapások álmában érték. A színhelyen dulakodásnak nem volt nyoma s a tettes semmi nyomot sem hagyott maga után .s minthogy hó - nem volt és úgy az istálló földjét, mint a major udvart szalmahulladék borította, arról sem lehetett szó, hogy lábnyomokat fedezzenek fel. Ily körülmények között került sor egy négylábú nyomozóra, a „Princ“ nevű rendőrkutyára, amely ez időtájban került az esztergomi rendőrséghez.

Graeffel János kanonok ugyanis minden esztendőben külföldön keresett gyógyulást és ott figyelte meg, hogy ott a rendőrség nyomozó ebeket alkalmaz s amikor a felöl érdeklődött, hogy azok miképpen válnak be, a nyert felvilágosítások hazatérte után arra indították, hogy az esztergomi rendőrségnek egy ilyen kitanított ebet ajándékozzon. Az ebet Iserlohnból egy tagbaszakadt német rendőr hozta el s vele maradt addig, amíg az eb az egyik esztergomi rendőrrel megbarátkozott.

Nos, a kenyérmezei gyilkosság volt az első alkalom arra, hogy a „Princ" bemutassa tudományát. Kivitték tehát a helyszínre, hol körül is szimatolta az áldozat fekvőhelyének környékét, majd oly rendkívüli igyekezettel akart kifelé rohanni, hogy a vezetéket tartó rendőr is alig birt vele. Kiérve az udvarra, mindig nyomon haladt s megállva egy cselédlakás előtt, kaparni kezdte az ajtót és annak kinyitása után a konyhában szagiáit, majd a tűzhely alatt volt lyukban kezdett kaparni és onnan a forgács közül kikapart egy véres baltát, de ezzel sem elégedett meg, hanem kiment a szabadba és egy színbe igyekezett. Ebben a helyiségben több béres szecskavágással foglalkozott. Itt következett a második meglepetés.

Itt a dolgozók között egy emberre 10- hant és annak vasvillát tartó jobb karját fogta meg. Ezt az embert őrizetbe vették megkezdték nyomban a kihallgatását, Tagadott és a véres baltára vonatkozólag azt adta elő, hogy azzal előző héten leölt sertésének szétvágása alkalmával foglalkozott.

Történt ezután, hogy a kővetkező napon a gyilkost a nyomozás eredményével együtt a vizsgálóbíró elé vezették és a bíró úgy rendelkezett, hogy a kihallgatásra a rendőrkutyát is vezessék elő. Ez — habár érthetetlen rendelkezés volt — leljesíttetett is. Amikor a rendőr megérkezett, a bíró úgy intézkedett, hogy a rendőr az ebbel a folyosón, a bejáró ajtó mellett helyezkedjék el addig, amíg a gyilkost elővezetik és ö maga is a folyosón maradt.

Pár perc múlva jött a megbilincselt vizsgálati fogoly. Ebben a pillanatban

ültő helyzetéből felugrott az eb s hirtelen körülkerülve a foglyot, szemtől-szem- be felágaskodott reá és mielőtt a rendőr elránthatta volna, szinte átölelte a gyilkost és mohón szaglászva, orrát annak jobb mellére szinte odatapasztotta.

Ezt látva úgy rendelkezett a bíró, hogy az ebet a rendőr tartsa vissza, azután pedig szobájába vezettette a gyilkost és levétetvén róla a bilincset, levettette annak újjasát, majd behozatta a rendőrkutyát és előtte az újjasát a földre téríttetvén, a kutya rövid szaglászás után ismét az újjasnak jobb mellfölötti oldalára tapasztotta az orrát.

Ezt követőleg megvizsgáltatván az újjasnak eme helye, ott egy alvadt vércsomó találtatott. Ez után történt meg, hogy a boncolás alkalmával a hullából vért vettek és azt a véres újjassal együtt az országos vegyvizsgáló állomáshoz küldték el. Minthogy a kérdéses intézet a vérazonosságot megállapította, a gyilkost — kiről közben kiderült, hogy tettét szerelemféltésből követte el — a büntető bíróság legelső fokon tizenöt évi fegyházra ítélte.

A bünügy történetéhez tartozik, hogy a vizsgálóbíró, a közeli időben magas korban elhunyt Körmendy Mihály, nem hitt a farkaskutyának tulajdonított képességekben és e feltevését bizonyítandó, rendelte maga elé Princet, amely erre fényesen bebizonyította a maga tudományát.

Princ tehát igazolta, hogy fajtája a bűnügyi nyomozás terén kitünően használható és attól fogva néhai Körmendy Mihály vizsgálóbíró is revideálta a rendőrkutyákkal szemben addig elfoglalt álláspontját.

*

* *

A múlt század utolsó negyedének egyik nyári reggelén egy magányos özvegy asszonyt meggyilkolva talált tejesasszonya. A csendes Duna-utcában pillanatok alatt elterjedt a gyilkosság hire s indultak a találgatások, hogy kinek, vagy kiknek állott érdekében a szegényt asz- szonyt életétől megfosztani ?

Az esetről természetesen az akkori városi rendőrség is értesült és megindította a nyomozást. Abban az időben Papp János — később polgármester — volt a

rendőrkapitány és Békássy Rezső volt a rendőrbiztos. Ez utóbbi jelent meg a helyszínen, ahol is a következő eredményre jutott : a meggyilkolt nő : özv. Sturné, magányosan lakta a Duna-utcai kis házát és megtakarított tőkéjéből teljes visszavonultságban, szerényen éldegélt, kapuját mindig zárva tartotta és annyira óvatos volt hogy a hozzá be- csengetőket is a kapun lévő kémnyiláson szemlélte és csak a legközvetlenebb és megbízható embereket bocsátotta be. Széleskörű ismeretsége nem volt és házához legfeljebb a tejesasszony, vagy időnkint egy öreg favágó voltak bejáratosak. A gyilkosság felfedezése úgy történt, hogy a tejesasszony huzamosabb ideig hiába rázta a csengőt s ez a körülmény gyanús volt előtte, tehát fogott egy gyereket, aki a kerítésen bemászva nyitotta ki a retesszel belőlröl elzárt kaput.

Amikor az asszony bejutott az udvarra, a konyhába vezető ajtót zárva találta s amikor az hosszas zörgetésre sem nyílt meg, körülnézett és azt tapasztalta, hogy a bejáró mellett lévő ablaknak felső táblája nyitva van és ott közvetlenül az ablakráma oldalán a falon két koromfolt mutatkozik s magán az ablakrámán egy kiálló szegen fekete posztódarab van felakadva. Ezeket tapasztalva, értesítette a szomszédokat ; valaki elszaladt a rendőrségre és annak jelentése nyomán érkezett meg a rendőrbiztos.

Ugyanekkor ismét szerepet kapott a még mindig ott tartózkodó ama fiú, aki a kerítésen bemászott, mert ennek kellett egy létra segélyével bejutnia a felső ablakon és belülről kinyitnia a konyhaajtót. így aztán behatolhattak a szobába, ahol is az özvegyet ágyában fekve, megfojtva találták.

A szobában lévő szekrények tárva- nyitva voltak s meglepte a rendőrbiztost, hogy az álló szekrényben érintetlen volt egy halomnyi bankópénz, egy nyitott dobozban arany nyaklánc, több gyűrű és ékszer, nemkülönben arany és ezüstpénz. A szekrény mellett a földön egy, az özvegynek címzett régi, sárgult levélboríték feküdt, amelyen hátul a zárópecséten kilencágú koronával ellátott címeres lenyomat volt s egyébként hiába kerestek irományokat, a borítékon kívül egyéb ilynemű dolog nem akadt.