Esztergom és Vidéke, 1941

1941-04-12 / 30.szám

HATVANKETTEDIK ÉVFOLYAM 30. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20. Megjelenik minden szerdán és szombaton Keresztény politikai és társadalmi lap. SZOMBAT, 1941. ÁPRILIS HÓ 12 Szerdán 10 fillér, szombaton 16 fillér. Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 20 fillér. A húsvét hatalma Nagypénteki ég borul a világ fölé ezen a húsvéton. Komor felhők gomolyognak felettünk, vészes villámok cikáznak a fekete égbolton, remeg a föld, összedőlnek a falak, megrepednek a kősziklák és amíg egyrészről az ember mérhetetlen szenvedésének jaja hallatszik, másrészt a háború süket démonainak kegyetlen kiáltásai töltik be a világot. Mintha a kétezer év előtti nagypénteki erők hatalmasodtak volna el a jó és gonosz örök harcának és összeütközésének következtében, olyan vívódások, félelmek és szorongások, a víziók olyan szörnyűségei és a való események olyan ijesztő robajai között élünk. Csakhogy amíg az első Nagypéntek főszereplője maga Krisztus volt és Isten rendelésére kisérték a természet katasztrofális jelenségei az Isten-Ember kereszthalálát, addig a nagypénteki passióhoz hasonlóan sötét és tragikus mai történelmi jelentőségű idők főszereplője az ember és a mai nagypénteki színjáték rendezője is maga az ember, — akinek irányítására a repülőgépek bombái repesztik a falakat, döntik össze a házakat s a pokol borzalmait idézik elő a városokban. Mégis, — ha szabad tovább is összehasonlítanunk az első Nagypénteket a mai nagypénteki világgal, — a mai háborús szörnyűségek között is, amikor szinte úgy érzi a szenvedések végeláthatatlan sorozatában a kétségbeesés szélére sodródott ember, hogy a reménytelenség vaksötétje lesz úrrá a világon, valahol ott függ keresztre feszítve az igazság, a lélek és a jóság, amelyet nem lehet megölni, amely minden bizonnyal fel fog támadni. Leköpdösték, megkínozták, megostorozták Krisztust, a durvaság és komiszság megcsúfolta a legremekebb emberi életet, szegekkel verték át a mindig áldó és jótevő kezeket', lándzsa szúrta át a legjobb szivet, a szent testre ráhengerítették a követ, Krisztus harmadnapra mégis feltámadott, a lélek és az igazság megdicsőülten úrrá lett mindenek felett. Nem lehet kétséges, hogy a mai nagypénteki világ is magában hordja a feltámadás zálogát. A háborús borzalom, szenvedés, pusztulás és halál éjszakájára rávirrad a fényes húsvéti reggel, rombadőlt városok felett újak épülnek, a szétzilált társadalmak új eszmék szerint újra összeforrnak, a megtépázott nemzetek ismét berendezik életüket, új családok új otthonokat találnak, a meggyötört emberiség újra megkezdi boldogulásának munkálását, a sebek — bármily fájdalmasak is voltak — begyógyulnak, szóval új életre kel a világ. A romokból feltámad az élet, — kicserélődik az anyag, megújul a test, felvidul az élet, mint ahogy kiz>öldelnek az erdei tölgy levelei, amelynek ágazatát srapnel! tépázta meg és szántás alá kerül ismét a gránátlyukgatta szántó. Kétszeres erő és ügyesség költözik a megmaradt karba, amelynek párját golyók roncsolták szét, az elesett apa munkáját folytatja a fiú, a fiúk helyett pedig újakat szülnek az anyák. Hasonlóképpen feltámadnak és új erőre kelnek a szellemi és lelki tényezők, mint a gyújtóbombázott erdő is kizöldül, kivirágzik a következő tavaszra. Hála és dicsőség a feltámadott Krisztusnak ! Az örökéletű igazság és jóság, az emberi szívben rejlő elpusztíhatatan értékek, a Krisztus által megváltott ember megölhetetlen lelkének műve mindez! Ez a húsvét hatalma. Nem más mint a lélek hatalma a test fölött, az élet hatalma a halál, az igazsúg hatalma az álnokság, hazugság és gonoszság fölött. A húsvét hatalma nélkül elpusztulna a vlág. A húsvét hatalma tartja az életet az emberben, nemzetben, társadalomban, — sőt az ember, nemzet és társadalom által alkotott művekben, értékekben, kultúrákban is. Hány ember bukott el azért, mert a halálon túl nem nézett s látott és mert lelke nem birt a bűn és halál sötét ^hatalmaival megbirkózva, az önmegtagadással és önfeláldozással megtisztulva a feltámadás dicsőségébe emelkedni? Nemzetek és társadalmak hullottak szét és pusztultak el azért, mert nem hallották, nem értették a húsvéti szót, amely a lélek örökérvényű eszményeit hirdette és inkább olyan zavaros, zöldfényű csillagzatok után futottak, amelyek a válságok és megpróbáltatások idején nem mutatták meg a kivezető utat! Nem az elmúlás reménytelen hangulatát hordozzák-e és nem a halál csíráját rejtik-e magukban mindazok az emberi alkotások, tudományos művek, vagy akár művészi munkák, amelyek a lélek húsvétja, a feltámadó élet tagadásával készültek — és ugyan mi vár azokra a kultúrákra, amelyek a diadalmaskodó krisztusi lélek értékalapjai nélkül épülnek fel ? ! A húsvét hatalmának ereje a hit. A mélységes, megingathatatlan hit, amely erőt és kitartást ad nemzeteknek és embernek az igazságtalanságok elviselésére és az igazságért való küzdelemre. Az erős hit abban, hogy az igazságtalartságságnak, gonoszságnak és lelketlen56 ereklye ©tvenhat zászló . . . tépett 48-as zászló Robogott Kószánk: a történelem vonatán. 2K"ozta a nagy márciusi orkánt . . . diadalt, D/Dlyet vén Európa nem látott soha tán. ©tvenhat zászló , . . ennyi nemzeti ereklye . . . Bennük tombol a történelem ítélete: — ^\ rabszolgatartók bús serege győzhet bár — 3{ősi vérből sarjad népűnk őrök élete! bérrel szentelt zászló ... a selymeden a pár szé : „3{azáért, szabadságért!" és „INe bántsd a magyart!' Uiai „(Síyőznek, vagy meghalnak a hazáért!", 2H"a ellened támad a szabadságtipró kard. oldott lee yen, ki a zászlót harcra emelte. viT^ldott legyen, ki a zsarnokkal szembenézett, v^ldott legyen, ki az JLszméért vért áldozott, Es szolgaságban szabadságért élt, halt, vérzett. ©tvenhat zászló , . . Te láttad a titánokat, si?^ szabadság himporából termett lelkeket. £áttad nemzetünk vértelen, nagy forradalmát, ^\ Tett-magyarságától lángoló lelkeket. ©tvenhat zászló .. . drága nemzeti ereklyénk! Vezessed a magyart az éltető forráshoz, 2K"ol márciusi Szellem és vakarát csobog . . . Vezess minket új, szent márciusi csodához! ©rizzük a zászlót a lelkünk templomában, ©tt kongja a magyar feltámadást. . . diadalt. . . 3/Cagyar szivünk pedig orgonázza szüntelen : „SKazáért, szabadságért!" és „INe bántsd a magyart!

1 Csincsura Győző ségnek elkövetőjével együtt előbbutóbb pusztulnia kell és hogy az ilyen emberek és irányzatok szellemiségükkel együtt nem élhetik túl a halálos megpróbáltatásokat. El kell érkezniök azokhoz a szörnyű pillanatokhoz, amikor a Golgota tövében a megfeszítet igazság, jóság és ártatlanság előtt bűntudatra eszmélnek s fejükre száll embertársaik vagy a nemzet Ítélete. Ezek a pillanatok pedig számukra a halált jelentik. A húsvét hatalma a feltámadást és az életet jelenti. Éppen ezért mindenki, akinek bármiféle hatalom adatott ezen a földön, tanuljon belőle és éljen szerinte. Hiszen minden embernek van valamiféle hatalma, — de jól jegyezzük meg, a hatalom nem önmagáért van s minél több a hatalom, annál nagyobb önfeláldozást, annál tisztább önzetlenséget követel gyakorlása. Akár nagy, akár kicsiny legyen a földi hivatásunkkal járó hatalom, — akár családi, akár társadalmi, akár közületi viszonylatban gyakoroljuk — mindenkor húsvéti katalom legyen ez, azaz olyan hatalom, amelynek gyakorlásából embertársainkra igazság, jóság, boldogság, tisztesség és életkedv, a szenvedőre vigasz, az elfáradtra üdülés, a szomorúra vigasság, a dolgozóra megértés, szeretet és erősség, a kislelkűre, csüggedőre bátorság, az elesettre felemelés ; szóval mindenkire az új életre támadás lelke áradjon. A húsvét hatalma, amely a keresztre feszített és megdicsőült Krisztusban való hit erejével kötelezi az embert a lélek mindenekfölöttiségének becsülésére, igy teszi majd számunkra a békés boldogulás hazájává a földet és nyitja meg üdvösségünkre az eget. Gróf Teleki Pál emléke a vármegyei gyűlésen Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának kisgyűlése s a közigazgatási bizottság f. hó 8-án ülést tartott dr. Késmárki Frey Vilmos főispán elnöklete alatt. Az elnöklő főispán üdvözölte a megjelenteket és megnyitotta az ülést. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt gróf Teleki Pálról. — A hagyományos magyar sorstragédia, mely ezer év óta szinte végzetszerűen mindig akkor fosztotta meg a nemzetet nagyjaitól, amikor az ő munkásságukra a legnagyobb szükség volt, a közeli napokban újból egy áldozattal gyarapította az utóbbi évek sorozatos és alig pótolható veszteségeit. — Gróf Teleki Pál, Magyarország miniszterelnöke, a magyar Igazságnak legtöbb eredményt elért és legjobban felvértezett élharcosa, a magyar bel- és külpolitika világszerte ismert és elismert hivatott vezére, imádott Istenének hűséges fia és forrón szeretett haza-