Esztergom és Vidéke, 1941

1941-04-12 / 30.szám

jának minden áldozatra kész első napszámosa, a sorsdöntő időket élő nemzet osztatlan bizalmának leté­teményese, a szebb jövőt biztosí­tani hivatott megértés és egység rajongó apostola, a magyar tudo­mányos élet büszkesége, a hősi lé­lekkel megáldott idealista, a köte­lességtudás, a közéleti erkölcs, a puritán magánélet és az úri felfo­gás mintaképe összeroppant a nemzet boldogulásáért folytatott szakadatlan küzdelem és törté­nelmi felelősség kibírhatatlan sú­lya alatt és meggyötört nemes ma­gyar lelkét visszaadta Teremtőjé­nek. . — Hazafias és önzetlen munkás­ságának hervadhatatlan eredmé­nyeivel, sziklaszilárd jellemével és minden feltűnést és ünneplést ke­rülő szerény egyéniségével kivívott osztatlan csodálat, tisztelet, nagy­rabecsülés, hála és ragaszkodás ér­zelmeit felváltotta a mélységes fáj­dalom, aggódó bánat , mellyel az egész közvélemény fogadta várat­lan és tragikus elmúlásának meg­döbbentő hírét. — Életét és tetteit a történelem lesz hivatva méltatni és megörökí­teni. Ránk, kortársaira, az a becsü­letbeli kötelesség hárul, hogy há­lánk és elismerésünk jeléül igye­kezzünk világító példáját erőnk­höz és tehetségünkhöz képest kö­vetni és — az ő törhetetlen bizal­mával — Isten és a nemzet jövője iránt teljesítsük szeretett hazánk által reánk rótt kötelességeinket, Emlékét soha el nem múló kegye­letel őrizzük. Bejelentette, hogy a vármegye alispánja a m. kir, kormányhoz táviratot intézett, amelyben kife­jezte a törvényhatóság mély rész­vétét. A temetésen a főispán és az alispán képviselték a vármegyét és a ravatalra a vármegye közönségé­nek koszorúját helyezték el. Napirend előtt Hegedűs Balázs kért és kapott szót. Felszólalásá­ban a kisgyűlési tagok részéről em­lékezett meg kegyeletes hangon gróf Teleky Pál miniszterelnök­ről. Majd a megemlékezés után a köztisztviselők helyzetéről beszélt, Végül a katonai behívások folytán szükségessé vált mezőgazdasági munkasegítség fontosságát és sür­gősségét hangoztatta. Az elnöklő főispán válaszolt az ehangzottakra, A köztisztviselő helyzetével kapcsolatosan elmon­dottakra vonatkozóan ajánlotta a feszólalónak, hogy az állandóan napirenden szereplő kérdésekre Diadalmas Krisztus Imára szólít a Húsvét harangja. Előttünk Krisztus glóriás alakja. A hitünk, reménynük újra mély, erős, Lelkünk csillagnál fényesebb, telterős A tér és idő felett áll: ragyogó, Istenhez utat tör: szárnyaló, lobogó. Újjászületünk a lelkünk legmélyén, Glóriás énekünk győz a halál éjjen, Diadalmas Krisztust Fényes Istenember! tialloá ? A lelkünk úgy zsong, mint a tenger, örömvirág rajta, képed ringatja, Integet felé az új élet partja Felgyújtád bennünk a szeretet tüzét, Észleled szivünknek ezer reményét. Rajtunk védjegyed. Üdvöt ad öt sebed, Csodát tettél velünk, Te örök szeretet! Húsvéti gyertyák s a lelkek lobognak •' Hozsannát zengünk, a szivek dobognak. Diadalmas Krisztus, fogod a kezünk, A mennyei fénybe, igy majd megérkezünk. Buchnerné Nyárasdy Ilona előnyösen hatna, ha elgondolását, illetve kívánságát írásbeli indít­vány formájában terjesztené a leg­közelebbi közgyűlés elé, ahonnan azt a hasonló állásfoglalás végett a társtörvényhatóságoknak is meg­küldené. Az indítványt a köztiszt­víselőtársadalom nevében köszö­nettel fogadta. A mezőgazdasági munkasegítségre vonatkozóan biz­tosította a felszólalót, hogy a za­vartalan termelés érdekében a vár­megye alispánja minden szüksé­ges intézkedést meg fog tenni. Dr. Beér Gyula várm, főjegyző a tárgysorozat első pontjaként is­mertette Esztergom város képvise­iőtesületének a városi főügyészi állás betöltésére vonatkozó, jogor­voslattal megtámadott határozatát. Dr, Etter Jenő polgármester a kérdés pontosabb megvilágításá­ra ismertette a képviselőtestület elé terjesztett javaslatot. Vitéz Szívós-Waldvogel József kisgyűlési tag szólt hozzá, amely felszólalás után az elnök kérdésére a kisgyűlés a város képviselőtestü­letének határozatát, a jogorvoslat elutasítása mellett jóváhagyta, A kisgyűlés után a közigazga­tási bizottság ülésezett. Az ülésen Reviczky Elemér alispán beszá­molt a vármegye március havi éle­téről. Március 15-ét úgy Esztergom városában, mint a vármegye összes községeiben, a mai idők komolysá­gához méltóan megünnepelték. A népszámlálás a vármegye terüle­tén akadály nélkül megtörtént, azonban részletes adatokat — ti­zenötévelőtti népszámlálással ösz­szehasonlítva — még jelenteni nem tud, mert az esztergomi járásból egy összesítő kimutatás még nem érkezett be. E tekintetben részletes és összehasonlító jelentést ápri­lis hónapban fog tenni. A kéthónapos téli gazdasági ván­dortanfolyam Magyarszőgyénben befejezést nyert s ugyanúgy a pár­kányi kétéves gazdasági iskola tan­éve ís befejeződött. Tanfolyam volt még Bart köz­ségben a vármegyei iskolánkívüli népművelési bizottság által rende­zett főzőtanfolyam és Dunamocs községben a háromhónapos szövő­tanfolyam. Ezen szövőtanfolyam növendékei az átaluk szőtt 13 drb ruhát odaajándékozták az ottani szegényeknek. A vármegye élelmiszer-szükség­lete kisebb akadályoktól eltekintve általában, ha korlátozott mérték­ben is, de biztosítva volt. Átmeneti­leg különösen nullásliszthiány mu­Voltunk mi még boldogok is Akár hiszik, akár nem, voltam én va­lamikor vizenjáró ember is. Természete­sen nem afféle vizet talpaló valaki, akit nem is olyan régen valamelyik külföldi képes folyóirat bemutatott, hanem kö­zönséges csónakos a mi nagy Dunánk hullámai felett. Hát bizony régen volt ez. Még a bol­dog békeidőkben, Az esztergomiak közül akkor még kevesen kedvelték a csónaká­zást és a regatta-klub is alig érte cse­csemőkorát. Mi azonban Gerenday Jó­zseffel, Szilva Györggyel és Pissuth Ala­dárral már erősen jártuk a vizet. Nekünk ez két okból kellett. Az egyik a vadászat, a másik a nagy viznek különös költé­szete. Volt azután még egy szűk társaság is. Ennek a horgászat volt a kedvtelése és hol űzhették volna az igazi csendben máshol, mint a dunai szigetek apró öb­leiben ? Ennek a társaságnak Ivanícs Miklós, Beszédes Imre, Mayer szállító és Csernó József voltak a tagjai. Mind­két társaságnak volt szakácsa is. A mienk Heischmann Feri, az övék Beszé­des Imre volt. Mindkettő kitűnően ér­tette a mesterségét. Nekünk ugyan a Be­szédes-féle tálaláshoz nem volt szeren­csénk, de jóságáról a társak dicshim­nuszokat zengtek, ellenben Heischmann Feri művészete utolérhetetlennek ítélte­tett. Hogyan is folyt le egy-egy vadászkí­. rándulásunk ? Hát Gerenday József, az i j örökké vidám Prepi, mindig az előző na- | tatkozott. A talpbőr- és lábbeliel­látás terén azonban már nagyobb zavarok mutatkoztak, amit részben a cipők és bőranyag zár alá vétele okozott, továbbá az, hogy az anyag kiutalása igen minimális mértékben és rendszertelenül történt. Joggal remélhető, hogy az elkövetkezendő hónapban ezek a nehézségek meg­szűnnek a cipőj egyek kiadásával. Személyi ügyek terén a követ­kező változások történtek : dr. Ge­deon Gábor vm. aljegyző az ipar­ügyi minisztériumhoz rendeltetett be szolgálattételre. Miután dr. Ge­deon Gábor a főispáni titkári teen­dőket is ellátta, helyébe dr. Szől­lŐssy István szolgabírót rendelte be főispáni titkárnak. Dr. Hajdú György a négyhetes közigazgatási továbbképző tanfolyamon vett részt. Dr. László István vm. fogal­mazót a főispán tb. aljegyzővé, dr. Tőr öcsik László díjtalan közigaz­gatási gyakornokot díjas közigaz­gatási gyakornokká és dr. Bognár Bélát díjtalan közigazgatási gya­kornokká kínevezte. A községi tisztviselők között a következő változások történtek : Benyovszky Gyula farnadi segéd­jegyzőt és Benkő Bertalan magyar­szőgyéni segédjegyzőt a m, kir, belügyminiszter Erdélybe nevezte ki vezető jegyzőknek, Duhecz Lajos kőhídgyarmati körjegyző és Lénárt Béla nánai segédjegyző nyugdíjaz­tatott. Mind a négy állásra sza­bályszerű pályázatot hirdetett a vármegye. A katonai közigazgatás terén a változások a következők : Az 1920, évi születésűek összeírása megtör­tént és a sorozási határidőket meg­állapították. Március 27-én Pár­kányban és 28-án Muzsla község­ben volt katonai lóvásár, amelye­ken hátaslovak és tüzérségi hámos­lónak alkalmas lovakat vásárolt a m. kir. Központi Honvéd Lóvásárló Bízottság. A vételárak 700—900 P körül mozogtak. Anya- és gyermekgondozás a zöldkeresztes egészségvéde­lem szolgálatábam Jfogyan lett a Stefánia Szövet­ségből Zöldkereszt? Az 1941. év eleje igen nagy jelentőségű dátum a magyar egészségvédelem szem­pontjából. A belügyminiszter rendelete értelmében az egészségvédelmi szolgálat, amelyet eddig egyes területeken a Zöld Kereszt, másutt pedig a Stefánia Szövet­ség látott el, ezután egyesített mederben folyik az egész ország területén. pon gondoskodott csónakról, amelynek a át kellett vinni a régi városi major alatt lévő parton. Ott gyülekeztünk. Első volt természetesen Feri saját konyhafelszere­lésével és éléstárával. Utánna jött Prepi az elmaradhatatlan hajtógyerekével, aki ugyancsak nyögött a teli hátizsák, a fel­leghajtó és a telt píncetok alatt. Aladár után is hozott egy erős fiú a miegymás mellett pincetokot. Szilva Gyuri bátyánk sem érkezett üresen és jó magam sem fe­ledkeztem meg a kitűnő kusztusi fehér, vagy az Ispita-hegyi ó-kadarkáról. Nos, a vízen való felfelé menetel von­tatásból állt. Három markos fiú vette a vállára a vontatókötelet és Aladár kor­mányzása mellett érkeztünk el a Körtvé­lyes-sziget magasságába s onnan evez­tünk át a szigetre. A szigeten mi puská­sok vadászni indultunk, Feri pedig a ré­vész ; Majthényi .Imre segédkezése mel­let ott maradt a konyhánál az élelme­zés biztosítása végett. A vadászatból visszatérve, Ferit társaságban találtuk. Ekkorra ugyanis már odaérkezett az ő hűséges sógora : Haber János. Azt elfelejtettem említeni, hogy a szi­geteken való tartózkodásnak volt egy át­ka : a szúnyog. Ez a kellemetlen rovar milliószámban gyülekezett ott, ahol élő­lények tanyáztak. Természetes, hogy el­lene védekezni kellett. Napos helyen nem kellemetlenkedtek, de az árnyék­ban övék volt a vérünk. A bajon Majté­nyi révész segített úgy, hogy azon az ol­dalon, ahonnan a szél fújt, tüzet rakott iés az amikor javában égett, nedves fűvel | borította le. Igy azután irgalmatlan füst Az anya- és csecsemővédelmet váro­sunkban közel 20 éven át a Stefánia Szö­vetség 23. fiókja látta el. A védőintézetet a közönség megszerette és az kedvelt in­tézménye lett városunknak. Most, hogy új címe lett, nem jelent nagy változást, mert egyenlőre ugyanazt a munkát fogja végezni, mint eddig. Az átmenet csak fo­kozatosan fog bekövetkezni. A Zöld Kereszt a Stefánia Szövetség után jött létre és azt tűzte ki feladatául, hogy a legszegényebb, a legelhagyatot­tabb falvakban is gondozza az anyákat, a csecsemőket, a tüdőbetegeket, az isko­lás gyermekeket s rendszeres iskolai egészségvédelmet épít ki. Dr. Johann Béla államtitkár munkájá­nak gyümölcse, hogy egybekapcsolták a közös úton haladó két szervezetet s a Stefánia Szövetség és Zöldkereszt egye­sült. A kormány gondoskodik a jövőben a szükséges anyagi fedezetről. A Stefánia Szövetség elhatározta továbbá, hogy mint társadalmi egyesülés továbbra is fennma­rad, A zöldkeresztes mozgalom keretében 1940-ben 320 orvos, 353 védőnő 2 millió­hatszázharmincezer falusi lakos egészség­védelméről gondoskodott, A Stefánia Szövetség 605 orvosával és 782 védőnőjé­vel 5.100.000 lakos anya- és csecsemővé­delmét látta el. Uj név alatt a régi intézetben Ellátogattunk az Esztergomi Egészség­védelmi Szövetség Simor János-utcai in­tézetébe. Régi ismerősök fogadnak : dr. Hamza József igazgató-főorvos, Zséger Gyuláné fővédőnő, Kárpáti Józsefné és Frankó Lászlóné védőnők. Az átalakulásról beszélgetve elmond­ják, hogy a cél ma is ugyanaz, mi volt 20 éven keresztül : gyermek- és nemzetmen­tés. A húszévi kitartó munka tette lehe­tővé, hogy az 1940. évben a csecsemő­halálozást 8,5 %-ra sikerült leszállítani. Ez az arányszám a Stefánia működése előtt a 20 %-ot is meghaladta. Igen érdekes adatokat hallunk az inté­zet 1940. évi forgalmáról is. Az eszter­gomi anyakönyv hivatalos adatai szerint Esztergomban az élveszületések száma 400 volt, halvaszületett 17, így az összes születés 417 volt. Ha ezen adatokat az 1939, évi adatokkal hasonlítjuk össze, ak­kor az élveszületések száma 88 °/o emel­kedést mutat, ebben a számban bent van­nak a kórházban született nem esztergomi születések is. A 400 élveszületett közül az év folyamán 37 halálozás volt, úgyhogy az arányszám 8.5 °/o. Az értékes munka akkor tűnik ki legin­kább, ha a 400 gyermeket az intézetbe való bemutatás vagy be nem mutatás után vizsgáljuk meg. A 400 gyermek közül in­tézeti kezelésben részesült 210 csecsemő — ezek közül az év folyamán csak 1 (Vs °/o) halt meg, míg intézeti kezelésben nem részesültek közül 18 (10%), Igen fontos feladat az anyáknak a meg­vizsgálása is. A Stefánia ezen a téren is igen nagy jelentőségű munkát végzett. Az orvosi munkát a védőnői látogatá­sok egészítik ki, akik állandóan ellenőr­zik a született gyermekeket és ez anyákat s ha kell anyagilag is segítenek rajtuk. A védőnők ilyen látogatást az elmúlt évben 4358 alkalommal végeztek. Az intézettel kapcsolatosan működik a tejkonyha ís. Áldásos műküdését a követ­kező néhány számadat tükrözi vissza : az 1940. évben a tejkonyha 7933 adag tejké­árasztott el bennünket és amikor a ki­tűnő vacsorától felkeltünk, olyan illato­sak lettünk, mint a sátoros cigányok, akik t. i. inkább tűrik a füstöt, mint a hi­deget. Hát bizony estefelé már nem birtuk ki a szigeten s inkább a csónakba ültünk és azzal evezőcsapás nélkül ereszked­tünk lefelé a- vizén. Eközben elborozgat­tunk, dalolgattunk és az ebedi Isten-hegy magasságába érve Prepi egyre-másra lö­völdözött. Ne higyjék azt, mintha talán a bor dolgozott volna a jó pajtásban. El­lenkezőleg. A túlsó meredek part vissz­hangot adott és a durranás hangját a jobboldali hegyek tízszeresen dobálták vissza. Szóval visszhangot ís élveztünk és holdas estéken a nagy vízen úszva, a hegyek sötét határvonalai, a parti tüzek bólongatása és pitypalaty szava valósá­gos romantikus hangulatba ringattak bennünket. Végre is befordultunk a Kís-Dunaágba. Feltűntek a város lámpái ; a folyton hul­lámzó víztükörben milliárdnyi apró szik­rákba bomlott a fény, a Korona kávé­ház zenekarának hangjai szétterültek a víz felett s közben partot értünk, kiszáll­tunk, búcsúzkodtunk, azután ki-ki a ma­ga puskájával, hátizsákjával és üres pin­cetokjával elindult hazafelé. Régen volt, A háború Apocalipsísének négy lovasa akkor még nem indult el vi­lágpusztító útjára. Pihentek a fegyverek és akik még járjuk ezt a sárgolyót, azt mondjuk, hogy voltunk mi egyszer bol­dogok is, O'sváih Andor.

Next

/
Thumbnails
Contents