Esztergom és Vidéke, 1941

1941-12-24 / 103.szám

újabban már autóbusszal sem lehet kirándulni, mert az autóbusz is csak a menetrendszerű járatok lebonyolításához tartható üzemben. Évekkel ezelőtt az Esztergomi Turista Egyesület rendezett kirándulásokat Esztergomból a közeli vidékre. Ehhez hasonlóan szeretnénk mi is kisebb-nagyobb társasággal rendezni

1 kirándulást cca 100 kilométeres körzetben. Megnézhetnénk városainkat, népviseleti helyünk, nevezetességünk annyi van a közvetlen környékben, hogy programm lesz minden vasárnapra, kora tavasztól őszig. Hisszük, hogy bár utazási kedvezményt szerezni előreláthatólag nem tudunk, de mégis akad minden alkalommal több-kevesebb kirándulni vágyó városunkból, hogy az előre leközölt program alapján a menetrendszerű közlekedési eszközök igénybevételével olcsón, hasznosan, kellemesen szórakozhat, láthat, mulathat. Kérjük végül a közönséget, hogy bármilyen idegenforgalmi vonatkozású ügyben bizalommal forduljon, az Idegenforgalmi Hivatalhoz. Hagnsúlyozzuk, hogy a hivatal nem üzleti aapon akarja vezetni, irányítani a város idegenforgalmát, hanem kimondottan az ügy iránti szeretetből, a város iránti kötelességérzetből. Szeretnénk, hogy az Esztergomot látogatók várounkban jól érezzék magukat, innen megelégedetten távozzanak, mert számunkra ez a legnagyobb, a legjobb propaganda. Ehhez szükségünk van a közönség támogatására is, aki kell, hogy megakadályozza, ha esetleg valaki kizsákmányolni akarja a minket felkereső idegeneket. Ne felejtsük, egy ember illegális haszna nagy kárt okozna városunknak. Legyünk a látogatóinkkal figyelmesek, annyira, amenyire mi megkívánjuk, ha máshová megyünk. Kérem a polgárságot, az Idegenforgalmi Hivatalt ne csak bírálatával támogassa, hanem ötlettel, tanáccsal ,mely felhasználható, hogy városunk idegenforgalmát mielőbb kölcsönösen Esztergomot megillető nívóra emelhessük. Cseicstter Reaső. Az Aero-Ever karácsonya Az esztergomi Moveró szerény kezdeményezéséből kifejlődött és ma már 130 munkást foglalkoztató esztergomi sportrepülőgépgyár bensőséges és a magyar jövő szempontjából mindenképen megnyugtató keretek között ünnepelte a megváltó betlehemi kis Jézus születésének évfordulóját folyó hó 20-án, szombaton délután 5 órakor. A gyárhelyíség nagy munkatermében ezalkalomból négyszárnyú, szépen feldíszített asztal mellett foglaltak helyet a gyár összes alkalmazottai, élükön a vezetőséggel és a meghívott vendégekkel. A háttérben gyönyörűen feldíszített karácsonyfa állt, melynek fénye az ezalkalommal feldíszített teremben az ott terpeszkedő sportrepülőgép szomszédságában jólesően s megkapóan fejezte ki az ünnepségnek bensőséges hangulatát és jelentőségét. A munkások vegyeskarának éneke vezette be az ünnepséget, mely után Mitter Lajos, a gyár műszaki vezetője ismertette az ünnepség jelentőségét és rámutatott a gyár szép fejlődésére. Ebből tudtuk meg, hogy a gyár a lefolyt évben 200 sportgépet adott át a magyar sportrepülésnek és hogy ez a gyár az egyetlen Magyarországon, s hírneves gyártmányainak kiválósága már a külföld figyelmét is felhívta. Örömmel hallottuk, hogy a gyár megrendelései már a jövő évre biztosítják a munkásság foglalkoztatását és hogy további szép fejlődésnek néz a gyár elébe. A gyár vezetősége a munkásság mindegyikét pénzbeli jutalomban részesítette a részükre kiosztott karácsonyi csomagok mellett. A munkások karácsonyi tárgyú versek elmodnásával és ünnepi felköszöntővel rótták le hálájukat a vezetőség szerető megértéséért és gondosságáért. Lelkesen ünnepelte a gyár a kitűnő képességű fiatal tervező mérnökét, Rubik Ernőt és lelkes, áldozattól vissza nem riadó Áigyvezető igazgatóját, Severlay Zoltánt, aki meghatódott szavakkal köszönte meg a munkásságnak egész évi odaadó munkásságát. Az ünnepség mély benyomást hagyott a jelenvoltak szívében -és mi, esztergomiak, csak örülhetünk, hogy városunkban fejlődik, izmosodik ez a magyar jövő szempontjából oly nagyjelentőségű gyárüzem. Jól esett látnunk az egészséges kapcsolatot munkaadó és munkás között, biztosítékát az eredményes munkának és ennek segítségével a szebb, a boldogabb magyar jövőnek. Az örök szeretet és békesség ünnepének kimeríthetetlen kincsesházát a gyár derék vezetői így állították be a nagy magyar jövőnek szolgálatába, amely csak egy lehet: testvéri öszszefogás, komoly munka és elsősorban keresztény lelkiség. mmmmmmmmmmmmmm Burofí Kapható a Meszes drogériában. mmmmmmmmmm mellett mindenki részére az alkalmas, a megtelelő nyaralóhelyet. A jegyzett: még a legapróbb községben is megtalálható s így mindenki szamara hozzátérhető. Eddig esztergomi címek, sajnos, nem voltak e jegyzékben, iaian közönségünk hibáján múlott, mert az olyan idegenkedve adta meg a felvilágosításokat a hivatal kiküldöttjének, hogy több esetben többszöri utánjárással sem kaptunk kielégítő adatokat, melyeket az ÜMVjeSz-nek továbbítani akartunk, ivedig ha ez a rendszer -a kisés nagyközségekben, számtalan városban bevált, vendéget, hasznot hozott, miért ne válna be Esztergom szempontjából ís. Az OMVESz egyetlen egyet "kér, őszinte, megbízható adatokat s még egyet, lehetőleg fényképet a •kiadó lakás házatájáról, hogy az albumába azt betehesse s r/erenc József-tér 6. szám alatti központjában a közönség rendelkezésére bocsajthassa, azért, hogy a pesti közönség könnyebben választhassa ki az igényének legjobban megfelelő lakást. Eddig hozzávetőleg 30 esztergomi címet adtunk át az OMVESz-nél. Kérjük a, közönséget, hogy saját érdekében csatlakozzék az akcióhoz s kiadó lakásának címét, leírását mielőbb adja be az Idegenforgalmi Hivatalba, hogy azt továbbíthassuk a központnak, a bejelentéseket mielőbb kérjük, mert január 15-ike után lezárják a jegyzéket. A nyaralókat várók tehát saját érdekükben csatlakozzanak —• ismételten kérjük —, mert káruk semmikép sem, csak anyagi előnyük származhat, ha az adatokat rendelkezésre bocsájtják. Évek hosszú során át nem volt Esztergomból kirándulás, pedig lett volna mód, volt reá alkalom. Sajnos, ma nemcsak, hogy külön vonatot nem tudunk kapni, de még kedvezményre sincs kilátás, ha a menetrendszerű vonatokkal akarnánk elmenni valahová. Legmirrdezt -megengedte. Jobb szeretett volna már túl lenni mindenen. Útközben az egyik szűk utcában észrevette, hogy öt-hat főből álló csoport katona idős asszonyt vonszol ki hajánál fogva egy kapu alól. Közben nagyokat röhögnek és ütlegelik a védtelent. Valamennyi részeg volt. Ez meg is látszott mozdulataikon, Walder nem tudta tovább nézni kegyetlenkedésüket, Leszállt lováról és feléjük sietett. Mire hozzájuk ért, azok elbántak az eszméletlen asszonnyal és benyomultak a lakásba, Walder utánuk rohant. Hamarosan kis szobában találta magát, amelyet halvány mécses világított meg. A sarokban támlás imazsámolyon gyönyörű leány karjára borulva zokogott lenge éjjeli köntösében. A katonák dülöngélve körülállták, túlkiabálva egymást : — Ki tetszik neked közülünk, ó Róma szép virága ? Régen láttunk ilyen fiatal ártatlanságot.. . No ne húzódozz olyan szemérmesen, ha hozzád érünk ... És zavaros szemükben tompán fénylett a vágy. Walder közéjük rontott. —! Mi van itt ? Takarodjatok innen ! A katonák a félhomályban nem ismerték fel. —• Mi közöd hozzá öcskös ? ! Ne jártasd a szád a dolgainkba, ha félted a bőröd ! — Aki hozzányúl a leányhoz, halálfia ! — ordította. — Uram, mentsen meg ! — zokogta a leány. — A legjobbkor jött ! Isten meghallgatta kérésemet. Ezek a gazok megölték gazdáimat. Beteg anyámat, aki tiltakozott merényleteik ellen, megverték és elhurcolták. Talán már meg is halt azóta. Egyik katona félrelökte Waldert és a leány után kapott. A fővezér kardja markolatig szaladt mellébe. A többiek rárontottak. Walder falnak támaszkodva védekezett a túlerővel szemben. Fogcsikorgatva, dühösen vert vissza minden támadást. A részeg katonák egymásután rogytak össze súlyos csapásai alatt és hörögve terültek el a földön. Már csak hárman maradtak. A gyöngefényű mécses pislákolva reszketett. — Világosságot ! — ordították. Valamelyikük fáklyát kerített. A szétömlő fénynél megrettenve hátrahőköltek. — A fővezér — rebegték megsemmisülten és ész nélkül kirohantak a lakásból, visszahagyva sebesült társaikat. Walder lihegett. Felemelte a félig ájult leányt. Annak kis, láncra fűzött ezüstkereszt villant meg a nyakában. — Meneküljünk ebből a pokolból — zilálta rekedten. A leányt maga mellé ültette a nyeregbe és sarkantyúját a ló vékonyába vágta. Körülöttük égő házak világítottak mindenfelé. Ordítozás és halálhörgés kisérte útjukon. A leány védelmet keresve, félénken hozzá bújt. Teste forró volt és illatos. — Mi a neved ? — kérdezte Walder, amikor kívágtattak a város rombadőlt kapuján, —Naida — suttogta halkan- — Rabszolgaleány vagyok. És lassan eltakarta őket az éj. Fekete est a Tiszaparton A város letörölte lázas homlokát és jámbor módra lepihent a Tiszapartra, mint Jómagam, kínzó fáradság után. Á híd otromba karjaival a túlsó partra nyúl, mit is kereshet a sötétben már, vagy délután fürdőző lányokat látott, szeretne egyet talán. Milyen is lehet otthon a Sziget, a vasárnap, a nyár i Miért olyan fáradt a tekintetem, már alig látom, hogy otthon valaki vár. SZÁVAI GYULA. Gróf Sándor Antal esztergomi kastélyáról Irta: O'sváth Andor. Mindenesetre tudni kell, hogy épen azért, mert a tatárjárás után az ország és a városok elnéptelenedtek, IV. Béla e bajon idegen elemek telepítésével segített. Ami Esztergomnak a tatárjárás után történt benépesedését illeti, ezzel úgy vagyunk, hogy IV. Béla korában kültöldiek települtek, a későbbi időkben a vár fegyveres népe közül ís sok maradt itt állandó lakosul. Ez a nép pedig idegen zsoldosokból állt. Volt közöttük spanyol, francia, olasz, német és szláv ís. Az is bizonyos, hogy a török uralom emberei közül is sokan akadtak, akik megszerették ezt az országot, itt is nősültek és a félhold hanyatlása után, keresztény vallásra térve, itt maradtak, majd ismét a várat uraló zsoldosok bizonyos részének időnként való letelepedése is bekövetkezett ; de ezeken kívül feltűnő jelenségként kell elkönyvelni, hogy lassan-lassan beszivárogtak a kereskedő görögök, illetőleg nagy számban a szintén kereskedelemmel foglalkozó szerbek (rácok) is. Érdekes különben, hogy a görögök és a szerbek csakis a Duna mentén, a keletnyugat között fekvő útvonalak mentén te" lepedtek le azért, mert a kereskedelmi forgalom ezeken a helyeken virágzott és adott nekik életlehetőségeket. Eddig nem emlékeztem arról, vájjon Esztergomban a tatárjárás és a török uralom után laktak-e magyarok ? Elvétve bizonyára igen, de a magyar elem intelligens része bizonyára elvonult és csakis a földhöz kötött rész tartott ki, bár ez sem valószínű, mert pl. Esztergom környékén állandó és olyan nyugalomról, amely a békés munkálkodást biztosíthatta volna, nem lehetett szó. Nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy a magyar és német iparosok bizonyos részben kitartottak, ellenben a kereskedelem görög, sőt inkább szerb kezekben összpontosult. Esztergomot illetőleg magyar elemről csak 1712-től beszélhetünk. Ezen időtől fogva a Duna túlsó oldaláról számos magyar földműves jobbágy-család költözött, illetve szökött át ide. Ezek közül való -az Adorján, Balog, Cserép, Csernó, Csupor, Ballá, Gál, Képíró, Szabó, Szabó-Czimbalmos, Majtényi, Kurucz, Labanc, Szölgyéni, Kisszölgyéni, Csákvári, Kis Meszes, Mohácsi, Tóth, Kistóth, Csenke, Kapa, Zsák, Nagyzsák, Sárgái, Szeder, Gerendás, Szentgáli, Dezső, Tátus (Táltos), Torma, stb. stb. családok. Ezek itt éppen a népesség gyarapodása végett, de hasznos foglalkozásukra való tekintettel is, polgárjogot nyertek és voltaképpen ők tekinthetők Esztergom mai magyar őslakosainak Érdekes nevek maradtak itt a török időkből. Igy pl. a Kara-család neve. (Kara törökül feketét jelent.) Azután a Burónycsalád, amelynek neve a török burana (vihar, szélvész) szóból származik. Egyéb" ként a vár őrségéből, vagy az idők folyamán telepedett olasz iparosokból és kereskedőkből maradtak itt olaszok is, mint pl. a már kihalt Bisuihy-, Franczisczy-, Pozzy-, stb. családok. Népesedett Esztergom nemcsak abból az 50.000 német családból, melyet Mária Terézia Ulm, Köln, Frankfurt és Régensburg környékéről Pestmegyébe telepített, hanem, amikor már Ó-Budán túlnépesedtek, a korábban odatelepedett németekkel is, akik a volt Szentgyörgymező község első telepeseiül jelentkeztek. Ám annak dacára, hogy 1712-iki népösszeírás óta kétszázhuszonégy év merült el az idők tengerében és ez alatt Esztergomot nem érték csapások, tehát a városnak nemcsak terjedelemben, hanem népességben is erősen kellett volna fejlődnie, az említett népszámlálás ötszáz lelke 1893-ig még 12.000-re sem szaporodott, s hogy jelenleg a lakosság lélekszáma túlhaladta a 20.000-et, tisztán annak tulajdonítható, hogy Esztergom a vele területileg összeépült Érsekviziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező volt nagyközségekkel 1893-ban egyesült. Keressük most már, hogy mi minden volt az oka ennek ? Az oka az, hqgy a város a leforgott kétszáz és egynéhány év alatt szinte kiesett a világforgalomból. Itt nem említem azt a tespedést, amely Ma-