Esztergom és Vidéke, 1941

1941-12-24 / 103.szám

1941 december 24. ESZTERGOM és VIDÉKE A dorogi bányászok a segélyakciókban A dorogi bányásztársadalom mindenkori vezetősége és összmunkássága teljes öszhangban — mint a nemzet alkotó szerve — vette és veszi ki részét abból az építő munkából, mely a trianoni, majd a megnagyobbodott Magyarország boldogabb jövőjét van hivatva szolgálni. A termelő munka frontján együttmenetel a dicső honvédség országverő és országmentő munkájával s míg a főid gyomrából nehéz munkával előhozza a íényt és meleget árasztó fekete gyémántot, addig érző szíve együttdobog s melegen együttérez száz- és százezrek fájdalmával, igényével, segélykiáltásával. Ez a munkásság tudja :. mi az együttdolgozás, átéli az elvet : ,,egy mindenkiért és mindenki egyért". A bányász, aki maga is nagycsaládos ember — mert a bányászvilág a nemzet utánpótlásában is elül jár — megtanulta a kenyeret több karéjra osztani s mert ezt megtanulta, átérzi : mit jelentene, ha valahol nem jutna kenyér és cipő s a nemzet a lerongyolódás kálváriás sorsát szenvedné. Ez a megértő szellem hatotta át az egész bányásztársadalmat, amikor Roth Kálmán bányaigazgató javaslatára egyhangú lelkesedéssel és önzetlen készséggel felajánlotta adományát az országos jellegű segélyakcióra. Még pedig a dorogi bányatisztviselők és tanítók havi fizetésük 3 %-át, összesen 1106.22 P-őt, a segéd- és altisztikar havi fizetése 2 °/o-át, összesen 1419.30 P-őt, a munkásság pedig havi fizetése 1 °/o-át, összesen 12.068.34 P-őt ajánlott meg s ezzel összesen 14.611.86 P összeget adományozott a nemzetsegítő akcióra. E pénzösszeget három egyenlő tételben juttatta el egyenként 4870.72 P összegben a Magyar Vöröskeresztnek, Horthy Miklósné nyomorenyhítő akciójának és az esztergom-főegyházmegyei Actio Catholica szociális és caritativ szakosztályának. Itt említjük meg, hogy a dorogi bányásztársadalom Önsegélyző és Önművelő Egyesülete november hó 30-án tartott rendkívüli közgyűlésén egyhangúlag hozott határozatot arranézve, hogy 50.000 P-nyi jelentékeny összeggel kíván résztvenni az Erdélyi nyersménykölcsön jegyzésében. Ha a mai megélhetéssel járó nehézségek szemüvegén nézzük az adományok tételeit, örömmel kell megállapítanunk, ma már a magyar bányászság nem pártpolitikai nézőpont szerint figyeli a nemzet életét, hanem a keresztény öntudat és magyar élniakarás foglalkoztatja eszét és dobogtatja szívét. Ha ebben az országban minden gyár és vállalat, minden autonóm testület és város vagy község és tehetős egyén ezt a közösségi szellemet hordozná és hirdetné, akkor a nagy nemzeti megmozdulások nemcsak egészséges ,,erecskéket", hanem hömpölygő folyamokat jelentenének, melyek energiájukkal duzzasztanák a magyar életet és boldogítanák a nemzet egészét. Széchenyi-szellem ez: a mindenki megmozdulása a nemzetért. dr. v. R. A. Idegenforgalmi aktualitások A mai gondterhes idő nem mondható időszerűnek az idegenforgalom szempontjából. Ennek ellenére bízunk abban, hogy Esztergom idegenforgalma nem fog csökkenni, ellenkezőleg emelkedni fog. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az országban szerte az ismeretes körülmények folytán közlekedési nehézségek vannak. Gummíhiány, benzinkorlátozás, a vasútnak magasabb célok érdekében történt igénybevétele, mind majdnem megbénítják a forgalmat s így esküdt ellenségei az idegenforgalomnak. Távolsági forgalomban egy napos kirándulásról nem beszélhetünk Esztergom város közönsége szempontjából is van közlekedési nehézség, de azok, akik Budapestről akarnak városunkba jönni, nehézségük nincs, sőt ideális, hogy reggel kilenctől, késő estig maradhatnak városunkban. Ennek következtében bizton remélhetjük, hogy az országos viszonylatban fennálló közlekedési nehézségek, közvetve, önkénytelenül is Esztergom javát szolgálják. Reméljük, hogy Budapestről s annak közvetlen környékéről olyan kirándulókat is kapunk — éppen a közlekedési nehézségek miatt —, akik Esztergomba talán nem is készültek soha, de mégis meglátogatják városunkat, mert egynapos kirándulás keretében Budapestről országunk messzi tájait fel nem kereshetik. Tudatában vagyunk annak, hogy Budapest és környéke a bekövetkező idegenforgalmi évadban az eddiginél több kirándulót hoz, ad Esztergomnak és közvetlen környékének. Ennek érdekében már eddig is mindent elkövettünk s így reméljük, hogy feltevésünk valóra válik, Budapesten a legszélesebb rétegek figyelmét is magunkra akarjuk hívni, megfelelő propaganda segítségével, Már eddig is több utazási irodával megállapodást létesítettünk, akik majd hajókirándulások rendezésével fogják idegenforgalmunkat előmozdítani. Segítségünkre lesz Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala is, valamint !több komoly idegenforgalmi szerv, j melyekkel a kapcsolatokat az Idegenforgalmi Hivatalunk sorra felvette. Lesznek talán egyesek városunkban, akik majd nem örülnek az előbb említett egy napos kiráni dulóknak, talán azért nem, mert | az ilyenek forgalmat számukra \ nem jelentenek. Ne felejtsük el, jhogy a közlekedési nehézségek közepette kedvező a mi közlekedésünk s ennek következtében több nyaralót ís várhatunk, mert a családapa könnyebben látogat; hatja meg családját, esetleg nyaralás közepette is bejárhat könynyen munkahelyére. Nyaralókat várhatunk, éppen ezért kívánatos volna, ha beleídegződnék a vendéglátó közönségünkbe, hogy a nyaralók egy heti tartózkodása alatt nem okvetlen szükséges az egész évi házbért megkeresni, égbekiáltó bűn az idegenforgalmunk ellen mindjárt az első nyaralókat „megvágni". A nyaraló elmondja élményeit s ha pénzéért nem kapott ellenértéket, akkor olyan propagandát csinál ellenünk, melyet nehéz ellensúlyozni. Az emberek inkább hisznek a személyi tapasztalatoknak, mint a hangzatos hirdetéseknek. A nyaralókon megkeresett pénzből fordíthatunk egykét fillért házunk udvarának csinosítására, berendezésünk javítására, kiegészítésére. Az a szoba, amely télen a diákoknak megfelelt, nem mindig elégíti ki a nyaralni vágyók igényeit. Az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség teljesen díjtalanul hirdeti a vendéglátó házakat, a minden- községbe díjtalanul megküldött könyvalakú jegyzékében. Ennek a hirdetésnek hallatlan propaganda-értéket tulajdoníthatunk, ha figyelembe vesszük, hogy mindenki önzetlenül foglalkozik vele, érdek nélkül ajánlja az előbb említett állami támogatással fenntartott szerv irányítása és börtönbe retette Bottyán ezredest, de erről a bécsi haditanács csak később szerzett tudomást és meghagyta a várparancsnoknak, hogy kisértesse fel foglyát Bécsbe. Kucklánder októher havában erös féderét mellett el ís indította a foglyot. Nagy élvezettel újból, meg újból elővette jegyzőkönyvét, hogy többszörösen élvezhesse gyűlölt ellensége, Bottyán ezredes megszégyenítését. „1704, oktobris 6-án, A császár őfelsége legmagasabb kancelláriájától vett titkos parancs alapján, tegnap hajnali hat órakor kétszáz válogatott huszárral Botytyán János áruló császári ezredes házát körülvettem, az ezredest elfogtam ; nejét szintén elfogtam. A házat személyesen birtokba vettem, nehogy ott újabb konspiráció alakulhasson. Az ezredest hat legmegbízhatóbb bécsi születésű katonámból alakított őrség fedezete mellett - Bécs felé elindítottam. A megtévedett, egykor oly nagyhírű s immár örökre fogoly tisztet, váltott lovakkal, a leggyorsabb menetben szállíttatom. Az összeesküvőktől címére érkezett levelet a bécsi titkos kancellária részére külön gyorsfutárral Bécsbe elküldöttem." Mily boldogan írta alá : báró Kucklánder, császári biztos, esztergomi várparancsnok, i De mi zaj ez ! Ki az, kí így bejelentés nélkül be merészel lépni hozzá ? Kivágódik a nehéz tölgyfaajtó, beront a szolgálattevő és lihegve jelenti : — Excellenz ! Bottyán ezredes megszökött. Nyergesújfalun töltötték az első éjszakát egy parasztházban, A magyar parasztok, hátul kibontották a falat, fegyvereket adtak be. Bottyán kitört fogságából, mind a hat bécsit levágta, sértetlenül elmenekült. Lovakkal várták, A megdöbbent várparancsnok később még arról is értesülést szerzett — mert neki kitűnő kémszervezete volt —, hogy a készen tartott halászsajkán átkelt a Dunán, előbb Selmecbányára, majd Vihnyére ment, ahol hűséget esküdött II. Rákóczi Ferencnek, kit a gyulafehérvári gyűlés már július 6-án fejedelemmé választott. SEJTELEM Majd ha a tavasz visszatér újra, Muskátlik nyílnak a kis ablakodba, Fákon a napsugár jdtszva végigoson, Kis madár dalol fent az árnyas lombon. Akkor én már innen nagyon messze leszek. Nem látom a tavasz ébredező álmát, Nem látom a bimbó virdgfakaddsát, Sem a tarka lepkék kedves bohótáncát. Éz hogyha én innen nagyon messze leszek, A síromra hófehér orgonát tegyetek. ANTÓNIA. V A római rabszolgalány Irta : ifj. Balázs János. Valahol a gót tábor szélén kürt harsant. Nemsokáia utána vágtató lovas alakja tünt fel. Az agyonhajszolt paripa csupa hab volt és gőzölgött a reggeli napsütésben, A hullámzó, zsibongó tábor egyszerre felfigyelt. Megállt a kockajáték. A zavaros sört kortyoló, nagyhangú harcosok elcsendesedtek. Mindenki az idegen lovast bámulta, aki egyenesen Alarích király díszes sátora elé vágtatott. Zilálva, fuldokolva kapkodta a levegőt, A királyi sátornál szinte lefordult a lóról. Azonnali bebocsátást kért Alarichhoz. Egy fiatal apród azonnal bejelentette : —• Uram, Stilicho hírnöke szeretne veled beszélni. A király intett és beengedték a hírnököt. Az pedig izzadt homlokát törülgetve, el-elfúló hangon beszélni kezdett, — Királyom, végünk van ! ... Honoríus császár megölette Stilicho fővezérünket . . . Rengeteg gót harcost felkoncoltatott, azután bezárkózott Ravenna várába. Segíts rajtunk Uram ! Küldj sereget a császár ellen ! Állj bosszút a legyílkoltakért. A király vezérei közül néhányan megtudták, hogy hírnök érkezett. Észrevétlenül behúzódtak a sátorba és végighallgatták az idegen beszédét. Alarích elgondolkozva ráncolgatta homlokát a hir hallatára. Kemény, barna öklét kardja markolatán nyugtatta. Kisvártatva megszólat. — Stilicho megérdemelte sorsát I Áruló volt ! Amikor Felső-Itáliába hadjáratot vezettem, dunamenti és britanníai seregekkel harcolt ellenem. Belemart saját testvéreibe, mint a veszett eb ! — Ne kárhoztasd a halottat, uram, — esedezett a hirnök — ő már megbűnhődött vétkeiért. A többi gót testvérek meg nem tehetnek arról, hogy a rómaiakhoz csatolták őket. Stilicho parancsolt nekik . . . Az ártatlanok kiontott vére hozzád kiált bosszúért, uram ! — Még a sírjában is átkozott legyen minden gaz áruló, aki a veszélyben cserbenhagyja szülőhazáját és testvéreit ! — kiáltotta vadul Alarích. A vezérek a király mögött tanácskoztak, A király ís hamarosan hozzájuk csatlakozott. Suttogva, izgatottan vitatkoztak. Egy magas, szélesvállú fiatal harcos: a fővezér, élénken magyarázott valamit Alarichnak. Az beleegyezőleg bólogatott. Valaki kirántotta kardját a csoportban és elordította : — Halál a rómaiakra ! A gót tábor felbolygatott hangyabolyhoz hasonlított, A kürtök harsogásába, toporzékoló lovak nyerítésébe belemorajlott a harcosok' csataordítása : —s Ziu, segíts ! Ziu, vigyél bennünket győzelemre ! Halál a rómaiakra ! Alarich Walder fővezér kíséretében sétálgatott a táborban. Tekintetét végighordozta a sátrak felett és halkan megszólalt : — Mennyire megnyugtató az a gondolat, hogy ilyen hatalmas erő áll mögöttem. Egy intésembe kerül és Róma térdre kényszerül hadseregem előtt. Korlátlan úrnak érzem magam, Rómát el fogom pusztítani ! — Ezt mind megteheted, király — vélekedett a fővezér — de ne feledd, hogy feletted is van valaki, aki nagyobb úr, mint te vagy. Aki akkor is uralkodni fog, amikor te nem leszel. Aki összetartja a Mindenséget, a csillagok ezreit, a bolygókat és aki kijelöli minden kis féregnek és porszemnek a helyét. Aki némán őrködik, figyel, de aki ítélni és büntetni is tud, ha kell. Ha a meggyötört és elnyomott népmilliók érdekében küzdesz, akkor is az 0 nevében cselekedj, mert különben nem lesz munkádon áldás. Hamis szólamokkal és demagógiával nem lehet jóllakatni a legyőzött tömegeket. — Ezt mind tudom, Walder. De beláthatod, hogy nem lehet a tömegakarat ellen semmit tenni. Tudnál te eszméket, indulatokat máról-holnapra megváltoztatni ? Hadd rombolja ki harci kedvét a sereg. A legyőzöttnek saját hibája lesz, ha elveszti a harcot. S ha vannak Istennek törvényei, elrendeződik minden az ő akarata szerint. Elhallgatott. Figyelte a harcosok készülődését. Néhány óra leforgása alatt mindenki útrakészen állott. A fényes vértekről csillogva verődött vissza a napfény. Alarich megindult serege élén a császár elleni bosszúhadjáratra. Hat nap alatt Ravennához értek. Körülvették a várat, miután Honorius császár ott tartózkodott. A hatalmas erődöt azonban nem tudták megostromolni. Alarich követeket küldött a császárhoz. Honorius visszaüzent, hogy nem tárgyal a barbárokkal. A sereg erre Róma ellen vonult s a király elhatározta, hogy elfoglalja a várost. Rövid ostrom után bevonult seregével Rómába és három nap alatt irtózatos pusztítást vitt véghez benne, A vad gót katonákat hatalmába kerítette a kapzsiság. Raboltak, gyilkoltak és gyújtogattak. A vagyonukat féltő, tiltakozó sápadt patríciusokat kardélre hányták. Elszedték minden értéküket, Róma büszke uraira elérkezett az ítéletidő, A katonák ártatlan nőket hurcoltak el. Csupán a Szt. Péter és Szt. Pál székesegyházakba menekülteket nem merték bántani. Éjjel bűzös szurokfáklyák fényénél és a felgyújtott házak kísérteties lángjánál folyt a rablás és gyilkolás. Walder fővezér a város bevételének második éjszakáján végiglovagolt az utcákon. Némi undorral figyelte az eseményeket, ö nem így képzelte az egészet. Csodálkozott Alarich királyon, hogy