Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 1. szám
1940. Január 7. ■ ■KTIRnOR I« ViOKRVi 3 ha annak alapja az egy igaz Isten alázatos tisztelete és szolgálata és nem ütközik sem a keresztény morál, sem az egyetemes nemzeti érdekek mindenen felülálló követelményeibe. A politikai és felekezeti béke mellett a nemzeti egység harmadik egyenrangú tényezője a társadalmi béke, melynek alapja az egymás munkájának és ezen keresztül egymásnak megbecsülése. A fegyver és az arany hatalma önmagukban nem biztosítják egy nemzet létét és egészséges fejlődését, ezek csak eszközök ahhoz, hogy a nemzetet egyedül naggyá és boldoggá tenni képes termelő nemzeti munka zavartalansága és eredményessége biztosíltas- sék. Egy nemzet íelvirágozása és ezzel tagjainak boldogulása száz és száz munkaágazat pontos elvégzésétől és tervszerű összhangbahozásá- tól függ. A nemzet összessége szempontjából tehát nincs első és másodrendű munka, ha az szükséges és tökéletes és igy eredményesen segíti elő a nemzet egyetemének egészséges fejlődését. Ezért a társadalomnak sem lehetnek első- és másodosztályú, csak hasznos, vagy haszontalan tagjai. Ha tehát akár szellemi, akar fizikai téren nemzeti szempontból hasznos és nem önző célokat szolgáló munkát végző magyar testvéreinkben a nemzeti fellendülés és a közös jólét egyik elengedhetetlen tényezőjét látjuk és a köz hasznára való munkáját társadalmi téren is elismerjük és értékeljük, akkor az egymás megbecsülésén alapuló testvéri együttérzés meg fogja teremteni azt az igazi és hamisítatlan társadalmi egységet, melyet sem erőszakkal, sem a nemtelen emberi szenvedélyek felkorbácsolásával, sem a társadalmi osztályok egymásrauszitásával, sem százezer, sőt millió ártatlan ember kiirtásával megteremteni soha nem lehet. A társadalmi békét elősegíteni van hivatva az egymásrautaltságunk komoly átérzése, ha ez az egymásrautaltság az egymás tényleges megsegítésében nyilvánul meg. E téren igen fontos nemzetnevelő és kiegyensúlyozó hivatása van a közigazgatásnak, mely ma — az egész világon térthóditó politikai és gazdasági evolúció kényszerű következményeként — már nemcsak a hivatali és gazdasági, hanem a magánélet minden fontosabb megnyilvánulásába beleszólási joggal, sőt kötelességgel van felruházva. Ezért fontos nemzeti érdek, hogy a köz- igazgatás szervei tapintatos, figyelmes és jóindulatú elbánásban részesítsék a hozzájuk forduló ügyfeleket s ezáltal a hivatalos apparátust az élet gyors és megértő segítőtársává emeljék, ne pedig kerékkötőjévé és ellenségévé alacso- nyítsák. Bár a múlt tapasztalatai révén nincs okom kételkedni abban, hogy vármegyém közigazgatási szervei teljesen át vannak hatva nemes hivatásuktól és átérzik nemcsak a törvény, de a magyar egymásrautaltság követelményeit is, mégis külön fel akarom hívni a hozzám iegközelebb álló autonom szervek figyelmét arra, hogy testet és lelketőrlő rendkívüli elfoglaltságuk közepette se tévesszék szem elől, hogy az autonóm köz- igazgatás lényege a helyi és egyéni körülmények alapos ismeretében, azoknak gondos mérlegelésében és alkalmazásában rejlik. Ezért óvakodjanak a talán gyorsabb és kényelmesebb sablonízálástól, mert ezzel az autonóm igazgatás legnagyobb értékét és legfőbb létalapjai veszélyeztetnék. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 Az autonóm közigazgatást említvén, melynek keretében magam is közel 35 évig működtem, engedjék meg, hogy néhány szóval saját személyemre is kitérjek. Ha e díszes helyről visszatekintek egy emberöltőt kitevő munkásságomra, úgy emberi gyengeségeim és fogyatékosságaim teljes tudatában érzem, hogy mindazt az eredményt, amit a köz szolgálatában elérnem sikerült és amit feletteseim és törvényhatóságom bizalma többször érdemeimen felül jutalmazott, a jó Isten különös kegyelmének, a szülői házban követendő példaadással belém nevelt emberszeretetemnek, mindenkori fel- lebbvalóim jóakaratéi irányításának és tisztviselőtársaim megértő baráti együttműködésének köszönhetem. És miként öt év előtti alispán! székfoglalómban a soha el nem múló hála hangján emlékeztem meg az alispáni székben volt elődeimről és tanítómestereimről, úgy a hála és ragaszkodás ép oly mély érzésével tekintek a főispáni székben volt nagynevű és mintaképemül választott közvetlen elődömre: dr. Radocsay László igazságügyminiszter úr Ónagyméltó- ; ságára, akivel szembeni hálámat azzal vélem az ő tetszésének legmegfelelőbben leróni, ha azt Ígérem, hogy minden erőmmel részt akarok venni abban a megfeszített hazafias munkában, melyet Őexcellenciája a köz érdekében új pozíciójában is 'vállalt és hogy ezáltal igyekszem a főispáni székben méltó utódává lenni. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 Mint a vármegye ősi intézményével testestől-lelkestől összeforrott ember, magától értetődően hive vagyok a tradíciók ápolásának és az autonómiának, mégis abban a szellemben, mely ezen pótolhatatlan értékek korszerű felfrissítésével azokat nem megsemmisíteni, hanem a magyar jövő számára átmenteni és konzerválni kívánja. Meggyőződésem, hogy az autonómiák a magyar állami élet nélkülözhetetlen szervei, ha azok hivatásuk magaslatán állva a helyi érdekeket úgy tudják összeegyeztetni az ország egyetemes érdekeivel, hogy azok mindkettőnek javára szolgáljanak. Ezért is nagy szeretettel és figyelemmel fogom kisérni nemcsak a vármegye, hanem szülővárosom és mindenegyes község életbevágó kérdéseit és azoknak lehető megoldásában — a vezetésre hivatott szervekkel szorosan együttműködve — tőlem telhetőleg segítségükre óhajtok lenni. Bár a tradíciók ápolásának lényege nem a külsőségekben nyilatkozik meg, vannak esetek, mikor azokat alig lehet mellőzni. Ettől indíttatva öltöttem magamra a mai ünnepélyes alkalommal az ősi magyar viseletét és hoztam magammal e terembe a hozzátartozó kardot. A kard a hatalom jelvénye és az éppúgy lehet a viszálykodás kezdeményezője és a gyengébb elnyomója, mint a béke biztosítéka és a gyengék védelmezője. Legyenek róla meggyőződve, hogy a főispáni hatalmat szimbolizáló kard az én kezemben mindenkor a haza és a köz érdekét, a békét, a szeretetet, a megértést és az arra érdemesek védelmét fogja szolgálni. Ehhez a munkásságomhoz kérem a Mindenható segítségét, a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, az állami közhivatalok, a vármegyei és városi tisztikar, a községi hivatalok, valamint vármegyénket és városunkat szerető minden igaz magyar ember bizalmát és együttműködését. Dr. Frey Vilmos főispán szavait sűrűn szakította félbe az egyhangú helyeslés és lelkesedés, majd mikor megemlékezett Horthy Miklós kormányzó országosáról, a közgyűlés helyeiről felemelkedve szűnni nem akaró lelkesedéssel köszöntötte a kormányzót Dr. Frey Vilmos főispán impozáns hatást keltő beszéde után ősi szokás szerint a járási szolgabirák székével együtt háromszor felemelték a közgyűlés lelkes tapsvihara közben. Ezután Reviczky Elemér alispán állott fel szólásra és mondotta el nagyvonalúan felépített székfoglaló beszédét, amelyet egész terjedelmében az alábbiakban közlünk le : Főmagassságú és Főtisztelendő Bíboros Hercegprímás Úr! Méltóságos Államtitkár Úr! Mélyen tisztelt Vendégeink és Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Lelkem sugallatát követve, elsősorban is háláiéit szívvel mondok köszönetét e helyről a nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter úrnak a megtisztelő bizalomért, hogy Esztergom vármegye vezetésére méltónak ítélt s ez ősi, Szent István által alapított vármegye első tisztviselőjévé kinevezni kegyeskedett. Köszönetét kell mondanom a Főispán Úr Öméltóságának is, azért, hogy kinevezésre előterjeszteni méltóztatott. De köszönet illeti a tekintetes törvényhatósági bizottságot is, hogy ezen magas kinevezést megnyugvás-1 sál fogadta s előlegezett bizalommal1 hozzájárult, hogy az alispáni székbe beiktatásom megtörténjék. Ezzel a kinevezéssel és beiktatással jutalmazva látom eddigi becsületesen végzett közhivatali munkámat s minden erőmből arra fogok törekedni, hogy a jövőben még fokozottabb buzgalommal, lehetőleg példásan feleljek meg felelősségterhes állásom minden követelményének. | Ezen erős eltökéltségem és szándékom dacára is nagy aggodalommal fogadom a megtisztelő bizalmat, mert oly sok kiváló elődöm után nehéz lesz az alispáni állással járó súlyos feladatoknak közmegelégedésre megfelelni. Egy bizonyos, a becsületes szándék megvan bennem, hogy nagyszerű elődeim nyomdokain haladjak. Nehéz feladat előtt állok, mert az alispáni állás ma már nemcsak széleskörű jogokat biztosít az alispánnak, mint hajdan, hanem súlyos feladatukat és kötelességeket ró a vármegye vezetőjére, amely feladatok és kötelességek az immár , huszonöt éve tartó nehéz megpró- j báltatások ideje alatt mondhatni | megszázszorozódtak. ; Súlyos történelmi időket élünk. ! Országok és trónok megdőltek, a ; hiszékeny gyarló emberek és népek j fellázítása miatt embermilliók pusz- jtulnak a világon. Ez a világégés a magyar nemzetet sem kímélte meg. Szándékunk és akaratunk ellenére is belesodródtunk a világesemények forgatagába s hogy az események láncolata, a magyar nép több évtizede tartó nehéz, heroikus küzdelmei és külpolitikusaink bölcsessége miként fogják hazánk történelmének e nagy fejezetét alakítani, ma még a jövő titka. De a magyarok jóságos Istenébe vetett bizalommal hisszük, hogy a Mindenható kegyelméből e gigászi küzdelem történelmét hazánkra nézve nem ellenségeink, hanem újból a magyar nemzet fogja megírni ragyogó betűkkel. Ezen küzdelemből nem csekély feladat hárul a magyar közigazgatás minden egyes tagjára. Érzem és teljes tudatában vagyok azon nagy felelősségnek és feladatoknak, amelyek viselése és megoldása kinevezésemmel kötelességemmé tétetett. Mert, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, az alispáni állás méltó és közmegelégedésre leendő viselése oly sokoldalú képességeket és kiváló tulajdonságokat kíván az állást betöltő alispántól, hogy annak megfelelni igen nehéz és nagy feladat. Meggyőződésem szerint az alispánnak elsősorban a közjog alapos ismerőjének kell lenni, mert ha a örvényhatóságok az alkotmány véd- bástyái, úgy annak alapkövei és őrt- állói a törvényhatóságok első tisztviselői. Ezen alapköveknek tehát oly szilárdaknak kell lenni, hogy azokra a bástyák bízvást felépíthetők és rábízhatok legyenek úgy, hogy azokat a politikai viharok és hazánk alkotmánya ellen intézett bárhonnan jövő és bármily erőszakos támadás vagy destrukció meg ne ingathassa s biztosan nyugodjék a szilárd és megingathatatlan ősi alapokon. E tekintetben megnyugtathatom a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, hogy addig, amíg a Mindenható kegyelméből és a tekintetes Törvényhatósági Bizottság bizalmából ezen ősi vármegye kapujában én leszek az őrtálló, a destruktiv és a nemzet egységét megbontó eszmék vagy gondolatok a kapuig eljuthatnak, de a vármegyeház küszöbét át nem léphetik. Az alispánnak a közigazgatás minden ágazatában alapos jártassággal kell bírnia s a közigazgatás szövevényes útvesztőjében azon Ariadne fonalának kell lenni, amely a helyes és igaz útat minden körülmények között megtalálja. A hozzá fordulók panaszait, bajait és ügyeit, a jó közigazgatástól megkövetelhető alapossággal, tudással és gyorsasággal elintézze. Emellett azonban alapos gyakorlati ismeretekkel, tapintattal és körültekintéssel is kell rendelkeznie, de birtokában kell lenni egy hatodik érzéknek is, amely érzék a találékonysággal párosulva megmutatja az igaz és helyes útat. Mert igen gyakran a mindennapi élet kitermel | a közigazgatás részére sok oly kér- í dést, amelyeket nem lehet a törvény rideg §-ai szerint megoldani, mivel sok esetben a törvény és jog- 1 szabály megfelelő rendelkezéseit nélkülözzük. Az alispánnak szigora és határozottsága mellett jólelkűnek, türelmesnek és jószívűnek kell lennie, hogy a jogkereső felek panaszait türelemmel meghallgassa, az igazságnak megfelelően elintézze, vagy elintéztesse, az elhagyatottakon segítsen és a szegények nyomorát és bajait orvosolja. Szívét a parancsoló szükségességet kivéve ne páncélozza könyörtelenség, mert ennek a szükségszerű páncélnak az elhagyatottak és segítségre szorultak könnyeinek láttára szét kell pattanni. Hosszú közigazgatási működésem alatt a felfogásom az volt, hogy a közigazgatás nem hivatal, hanem élethivatás. A közigazgatási pályát szeretni kell s csak akkor jó a köz- igazgatási tisztviselő, ha egész lelkét, szívét és tudását beleviszi munkájába. De a vármegye első tisztviselőjének határozott jellemű, egyenes és erőskezű, egész férfinak kell lenni, hogy ott, ahol a szükség parancsolja, kellő eréllyel, határozottsággal és a törvény teljes szigorával lepjen fel, mert amint két távolság között legrövidebb út az egyenes, úgy a férfias határozott jellemnek is mindig az egyenes útat kell követnie. Sokszor fáj az igazság annak is, aki kimondja s annak is, akinek mondják, de mindig jobb a polgárok áltatásánál és az olcsó népszerűség hajhászásánál. Az alispánnak észre kell vennie mindazt, ami egyesekre, a közérdekre, vagy a vármegye közönségére káros s viszont meg kell látnia és találnia mindazt, ami egyeseknek, a közérdeknek, vagy a vár- megye közönségének hasznos és előnyös. Legyen az közigazgatási, kultúrális. gazdasági, ipari, kereskedelmi, szociális, karitatív, vagy bármely más kérdés.
