Esztergom és Vidéke, 1940
1940 / 1. szám
2 ESZTERGOM Bt VIDÉKÉ 1940. janúár 7 Főispánt és alispánt iktatott be ősi vármegyénk húsz év után először, ünnepi érzés járta át a vármegye valamennyi lakóját, de ki tudná a perc fenségét méltóképpen megörökíteni ? Örömünket, érzelmeinket nem bontotta meg semmi árny, mert ősi vármegyénk kormányrúd- ját olyan két férfi vette kezébe, akiknek működését még eddig sohasem törte meg a vármegye közönségével való diszharmónia, megnemértés, akár az egyik, akár a másik oldalról felmerülő bizalmatlanság. Hatalmas beszédeket hallottunk, súlyos gondolatokat fogadtunk magunkba a beiktató ünnepségen, de egy gondolat sem ragadta meg lelkünket any- nyira, mint az az egyhangúan megnyilatkozott bizalomteljes remény, amellyel megállunk az új esztendő küszöbén. Az egész emberiséget szorongatja a háborús rémület; a háború démona hol itt, hol ott mutatja meg borzalmas arcát, de meglepetés csak azokat érhette, akik nem akarták átlátni, hogy Páris környékén nem a béke, hanem a háború magvát vetették el. Magyarország azonban, mint ezer éven át annyiszor, szikla- szilárdan áll bizalommal meg- acélosodott reménnyel a vártán. Kelet-Nyugat néptengerei között országunk ma is kezdi megkapni a külföldi közvéleményben azt a védőpajzsszerepet, amelyet intrikákkal, ferdítésekkel, történelmi hazugságokkal el akartak tőlünk vitatni. Vármegyénk egyik alapkő országunk oszlopában, nem mindegy azonban, hogy ezt az alapkövet kik gondozzák, ennek az alapkőnek terhét kik hordozzák vállaikon. Ezek a gondolatok szállták meg lelkünket, ezek a gondolatok öntöttek bizalmat lelkűnkbe dr. Frey Vilmos főispán és Reviczky Elemér alispán beiktatási ünnepségén es ezekre a gondolatokra építünk, amikor Istenbe vetett bizalommal hisz- szük a magyar hivatást és az örök magyar boldogabb jövendőt. * * * A beiktatási ünnepség reggelén a zászlódíszbe öltözött Vármegyeház kapujában díszruhás rendőrök sorakoztak fel. Negyedtíz órakor Reviczky Elemér alispán üdvözölte a megjelent előkelőségeket, majd a vármegye zászaja alatt megalakult az ünnepi menet és a belvárosi kegyúri plébánia- templomba vonult, ahol dr. Drahos János prelátus-kanonok, érseki hely- nők, ünnepi szentmisét celebrált. Az ünnepi mise végeztével a Vármegyeház dísztermében gyülekezett a törvényhatósági közgyűlés, közöttük a nagyszámú vendégekkel, akiknek soraiban ott láttuk a társtörvényhatóságok képviselőit, több országgyűlési képviselőt, a székes- főkáptalan sok tagját, a m. kir. honvédség képviselőit, az intézetek, intézmények, társadalmi egyesületek vezetőit stb., stb. Féltizenegy előtt néhány perccel érkezett az ünnepségre dr. Meszlényi Zoltán, félsz, püspök, őt követte a m. kir. kormány képviseletében vitéz dr. Bonczos Miklós államtitkár, majd pontban féltizenegy órakor megjelent díszes kíséretével dr. Serédi Jusztinján bíboros-hercegprímás. A Nemzeti Ima elmondása után dr. Beer Gyula vármegyei főjegyző nyitotta meg a közgyűlést, bejelentette hogy a belügyminiszter őt nevezte ki Esztergom vármegye főjegyzőjévé, kifejezte, hogy a vármegyénél már teljesített szolgálatot s így úgy érzi, hogy hazajött. Szavait a díszközgyűlés nagy szimpátiával fogadta, Jánoskád József aljegyző felolvasta a kinevező okiratot, majd a főjegyző indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a főispánt és az alispánt dr. Drahos János általános érseki helynök vezetésével küldöttség hívja meg a díszközgyűlés színhelyére. A terembe lépő dr. Frey Vilmos főispánt és Reviczky Elemér alispánt a díszközgyűlés szűnni nem akaró ovációval fogadta, majd a tapsvihar szüntével dr. Beer Gyula főjegyző fejezte ki emelkedett szavakkal azt a szeretetet és egyhangú bizalmat, amellyel az egész vármegye a két kinevezést fogadta. Ezután dr. Frey Vilmos főispán állott fel nagy figyelem közben szólásra és székfoglaló beszédét a következőkben tartotta meg: Főmagasságú és Főtisztelendő Bíboros hercegprímás Úr! Méltóságos belügyi Államtitkár Úr! igen tisztelt Vendégeink ! Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés ! Istennek nevében foglalom el az ősi Esztergom vármegye főispán! székét és kérem a Mindenható segítségét, hogy főispáni működésemmel^ mindenkor és maradéktalanul az 0 nagyobb dicsőségét szeretett hazám és vármegyém boldogabb jövőjét és embertársaim javát szolgálhassam. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Az imént az Isten házában alázatos és áhitatos lélekkel fordultunk a mindenséget kormányzó legfőbb Égi Fiatalom felé, most itt a nemzeti és közéleti munka e hajlékában forduljunk mindenekelőtt hódolat- és hálatelt szívvel nemzetünk sorsát páratlan bölcsességgel és atyai szeretettel irányitó Főméltóságú Kormányzó űrünk magas színe felé. Még csak pár napja zárult le az a jubileumi esztendő, mely alkalmat adott az egész országnak, hogy őszinte lelkesedéssel és szívbéli hálával emlékezzen meg Magyarország Főméltóságú Kormányzó Urának, vitéz Nagybányai Horthy Miklósnak, 20 év előtt megkezdett és azóta szakadatlanul tartó honmentő és nemzetépítő munkásságáról, mely azt eredményezte, hogy ma egy népességben és területben megnagyobbodott, lélekben összeforrt, az egész világ által becsült és saját erejében büszkén bizó nemzet fiaiként tekinthetünk a magyar igazság további fokozatos diadala elé. \ A jubileumi év lezárult ugyan, de ez nem csökkenti azon érzelmek melegét és őszinteségét, melyet minden igaz magyar ember s igy ezen vármegye egész közönsége is érez a legelső magyar ember iránt. Legyen ezért e helyről első indítványom, hogy Esztergom vármegye közönsége mai ünnepi közgyűléséből mély hódolattal és odaadó alattvalói ragaszkodásának egész melegével üdvözölje Főméltóságú Kormányzó Urunkat. Tekintetes Törvényhatósági ] Bizottság ! A főispán tudvalevőleg a kormány bizalmának helyi letéteményese. Feladata kettős irányú. Egyrészt ellenőrzi, hogy a törvényeket és a kormány törvényes rendelkezéseit a helyi közigazgatási szervek kellőképpen betartják és betartatják-e, másrészt megteremti és kimélyiti azt a minél szélesebbkörű, lehetőleg egységes közhangulatot, mely a kormányzati ténykedést nemcsak nem akadályozza, hanem elősegíti és azok végrehajtásához szükséges erőt biztosítja. Szerintem ez az utóbbi az elspbbrendű feladat, mert ha a főispán saját ténykedésein és személyén keresztül meg tudja teremteni a kormány intézkedéseit megnyugvással és bizalommal fogadó egységes közhangulatot, akkor a közigazgatás hivatalos szerveinek munkája is nagyon meg van köny- nyítve. Főispáni ténykedéseimben tehát mindig ez a cél fog szemeim előtt lebegni, annál inkább is, mert evvel vélek leginkább megfelelhetni annak az előlegezett bizalomnak, mely a legfelsőbb hely és a magas kormány részéről csekélységemmel szemben megnyilvánult, midőn ezen ősi, dicsőmultú vármegye főispánjává kineveztettem. Amidőn ily komoly, bizonytalan sággal telített, mondhatnám sorsdöntő időkben fordult felém a kitüntető bizalom, akkor úgy érzem, hogy annak megfelelni nem egyszerű emberi, vagy hivatali, hanem becsületbeli kötelesség. Ennek az előlegezett bizalomnak záloga tehát a becsület és épen azért minden törekvésem arra fog irányulni, hogy ezt a zálogot a magyar férfi e legféltettebb kincsét — megbízatásom lejártakor — csorbítatlanul és teljes értékében válthassam vissza. Ezen törekvésem nem hagyhat kétséget aziránt, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök úr és kormányának tagjai által képviselt politikát fenntartás nélkül és teljes egészében magamévá teszem és követem. Teszem ezt nemcsak afeletti megnyugvásból, hogy a jelenlegi kormányelnök úr egy hajszálnyira sem tért el nagynevű elődei által kezdeményezett nemzeterősitő célkitűzésektől, hanem azért is, mert azt látom, hogy a szakszerű kormányzás és a lüktető élet sokszor ellentétes követelményeinek összhangbahozására talán még sohasem irányuk oly lelkiismeretes, fáradságot nem ismerő, a nemzet egyeteménekérdemeit szem- előtt tartó, céltudatos és eredményes munka, mint amilyent gróf Teleki Pál miniszterelnök úr és kormányának minden egyes tagja, úgy hivatali, mint közéleti téren szakadatlanul folytatnak. Napjainkban, amikor Európa gigászi élet-halál harcát vívja, amikor történelmi nemzetek szinte órák alatt semmisülnek meg és amikor a kis államok rettegve várják a reájuk végzetessé válható holnapot, akkor gróf Teleki Pál és kormánya előrelátó, mérsékelt és bölcs politikai vonalvezetésének köszönhető, hogy megtalálta az utat nemcsak a külföld döntő tényezőihez, hanem a magyar nép leikéhez is és evvel megteremtette azt a kiegyensúlyo zott kül- és belpolitikai helyzetei, mely lehetővé teszi gazdasági életünk, valamint nemzeti erőink és tekintélyünk továbbfejlesztését és erősíti lelkűnkben egy szebb és boldogabb magyar jövőbe vetett bizakodó hitünket. Felesleges részleteznem azokat a nagyhorderejű, nemzeterősitő célkitűzéseket, melyek a magyar királyi kormány törekvéseinek előterébe állíttatták : az ország biztonsága felett őrködni hivatott véderő megteremtését és fejlesztését, a már-mártpusz- tulásnak induló magyar faj megmentését és megerősítését és a keresztény erkölcsnek minden vonalon való érvényrejuttatását. Nemzetünk jelene és jövője szempontjából oly megnyugtató eredmények láttán e helyről is magyar szivem egész melegével és büszkeségével üdvözlöm az új életre keltett és máris dicső haditettekre tekintő magyar királyi honvédséget, melynek tagjait a korszerű technikai felszereléssel párosult ősi magyar virtus ismét a világ első katonái sorába emelt. Természetes, hogy a honvédelemmel kapcsolatos minden intézmény, mint a levente, a munkaszolgálat, a nemzeti munkavédelem, a légoltalom, a sportrepülés, a tűzoltóság és cserkészet, legmelegebb érdeklődésem tárgyát fogják képezni. Ugyancsak teljes erőmből óhajtok bekapcsolódni a magyar faj megerősítése érdekében egészségügyi, csecsemő- gyermek- és családvédelmi, gazdasági, kulturális és szociális téren már folyamatba tett, illetve tervezett erőfeszítéseibe és a keresztény erkölcsnek minden téren való érvényrejuttatására irányuló törekvésébe. Amikor a magyar királyi kormány a keresztény és nemzeti eszmét irta zászlajára, akkor megtalálta azokat az erőtényezőket, melyek egyedül biztosíthatják a szentistváni birodalom helyreállítását és életképességét, össze kell tehát forrni az egész magyarságnak a keresztény és nemzeti eszmék áldozatos szolgálatában, mert csak ez adhat a kormánynak kellő erőt és biztonságot, hogy nemzeti öncélúságunkért eredménnyel küzd- hessen és sikeresen tudjon helytállni azon kül- és belföldi áramlatokkal szemben, melyek akár elavult, akár túlmodern ideológiák cégére alatt a nemzet egyetemes életbevágó érdekeivel szemben még ma is az egyéni érvényesülést tartják a legfontosabbnak. Fia a keresztény erkölcsnek politikai, közéleti, kulturális, gazdasági és társadalmi téren való ervényre- juttatására, a magyar faj fokozott védelmére, az ősi alkotmány tiszte- letbentartására és a közös nemzeti érdekeknek minden más érdek fölé helyezésére irányuló, megalkuvást nem ismerő törekvést ma jobboldali politikának nevezik, úgy nyíltan és büszkén vallom magamat jobboldalinak. Ez a jobboldalisag, természetszerűleg nem zárja ki, sőt megköveteli tőlem, hogy tiszteletben tartsam az ugyancsak keresztény, nemzeti alapon alkotmányos és konstruktiv politika híveinek elvi meggyőződését és hogy velük a közös nemzeti érdekeket érintő kérdésekben a megértő együttműködést keressem és ápoljam. De parancso- lóan követeli a jobboldalisag azt is, hogy a keresztény nemzeti irányzat érvényesülésének útjában álló, vagy azt éppen elgáncsolni igyekvő, vagy ősi alkotmányunkat veszélyeztető — bármely irányból jövő — kísérletekkel, necsak főispáni hatalmam teljes súlyával, hanem a hazáját féltő magyar férfi egész erejével is szembeszalljak. A keresztény és nemzeti politika diadalához szükséges egybeforrás- nak legfontosabb tényezői: a felekezeti és társadalmi béke. Amint a politikában tisztelem az elvi meggyőződést, ha az a haza önzetlen szeretetéből fakad és ősi alkotmányunkon nyugvó függetlenségünket áldozatosan szolgálja, úgy tisztelem mindenkinek vallási meggyőződését,
