Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 8. szám

ESZTERGOM «I VIDÉKÉ 1939 Január 29 Í4 annál nagyobb lesz az az egészsé­ges emberanyag, amelyből a had­sereg számára sorozhatunk. Fel kell szabadítani tehát a fel­szabadítható földeket, a birtokpoliti­kai műveletek végrehajtása céljaira. És itt is bekapcsolódik a honvédelmi és birtokpolitikai problémák megol­dásába a zsidójavaslat, amelynek célja az, hogy megteremtse a tár­sadalmi és gazdasági egyensúlyt az országban, minden gyűlölködés nél­kül, úgy amint a miniszterelnök mondotta — egyedül a munka fegy­verével. Azzal a munkakészséggel és rátermettséggel, amellyel a keresz­tény társadalmi rétegeknek el kell foglalniok a zsidótörvény végrehajtá­sával megüresdő gazdasági munka­Néhány hónap előtt, alig 25, de számukat messze túlszárnyaló lelke­sedés, istenalkotta természeti szép ségek iránti rajongástól hajtva ala­kult meg Dorogon társadalmi kü­lönbség nélkül a Magyar Turista Egyesület kötelékében és az Esz­tergomi Osztály kebelében a dorogi „Jó szerencsét!“ turista asztaltársaság. Ez a cselekedni akaró, alkotni óhajtó, szívós, kitartó munkára kész társaság a turisztika megismertetése és megszerettetése érdekében az el­múlt vasárnap olyan nívós propa­ganda előadást rendezett, mely egy nagy, hosszúmultú, gazdag egyesü­letnek is díszére vált volna. Meg­mutatta ez a kis, de lelkes csoport, hogy ahol szívós akarat lángja lo­bog az emberek lelkében, ott dicső­séges eredménynek kell teremnie. Ismerve ennek a kis gárdának lel- kesülésót s már a megalakuláskor kimutatott szervezőképességét, mégis bizonyos lelki szorongással léptem át a Munkásotthon díszes épületé­nek, a propaganda előadás színhe­lyének küszöbét. Az esztaltársaságnak tagszáma cse­kély. Tagjai nem a felső, gazdag régiókból rekrutálódtak és emellett túlszerények is és ezzel szemben a nagyközönség közömbös, sokszor lenéző és megnemértő. Eme körül­mények mérlegelése váltotta ki lel­kemben eme szorongást. Hála Isten­nek és a tettrekész gárda erejének, szorongó érzéseim nemcsak hogy nem váltak be, hanem fényes ered­mény lett a vége és az egész, igen nagy és díszes közönségből is a legnagyobb elismerést fakasztott az avatott kézzel, gondos aggyal elő­készített remek kulturestóly. Az 5 órára kitűzött előadásra sűrű sorokban özönlött a közönség. Az 500 személyt befogadó diszterem pár perc alatt megtelt. A bányász­zenekar hangszereiről felhangzott a magyar ima, a Magyar Hiszekegy, melyet megindultan és állva hallga­tott végig a közönség, majd meg­kezdődött a propaganda előadás. Gommermann Antal bányatisztvise­lő, a „Jó szerencsét“ turistaasztaltársa­ság asztalfője röviden, de lelkes han­gon ismertette az asztaltársaság meg­alakulásának történetét, kifejtette a turisztikának különösen Dorogon való szükségességét. Üdvözölte a szép számban megjelent közönséget és a vendégeket, köztük elsősorban vitéz Sághy Antal főfelügyelőt, aki a hiva­talos elfoglaltsága miatt távol lévő dr. Schmidt Sándor bányaügyi főta-1 nácsos, bányaigazgató képviseletében I [elent meg. Üdvözölte a MTE meg­jelent két alelnökét, György Andort és Papp tDénest, dr. Peitler Gyula orvost, a MTE kiváló főtitkárát, dr. Brenner Antal h. polgármestert, vá­rosi főjegyzőt, az asztergomi turista osztály ügyvezető elnökét, majd át­adta a szót Brenner Antalnak. Dr. Brenner Antal osztatlan figye­lem kíséretében tartott előadást a tu­területeken. De kapcsolatos a föld­birtokpolitikával a zsidótörvény vég­rehajtása már csak azért is, mert nagybérletek utján hasznosított, rész­vénytársaságok és egyéb vállalatok tulajdonában levő, nemkülönben zsi­dótulajdonban levő magán nagybir­tokokat jelöl ki, mint olyanokat, amelyek a birtokpolitikai műveletek céljaira legelsősorban vehetők igény­be. A három reformfázis között te­hát megvan a legszorosabb kapcso­lat. Éppen ezért kívánatos, hogy a vonatkozó törvények megalkotása ab­ban az emelkedett szellemben történjék meg, amely szellem a honvédelmi javaslat vitáját jellemzi. ristaság lényege és célkitűzéseiről' Gondosan megszerkesztett előadásá­ban aláhúzva tért ki a turisztika hi­giéniája, a magyar föld szeretete, a kölcsönös megértés és becsülés s a szociális érzés ápolására. Nagy tetszéssel fogadott előadá­sának befejezése után következett egy ünnepélyes aktus. A MTE Esz­tergomi Osztálya ugyanis legutóbbi közgyűlésén diszelnökévő választotta meg dr. Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, bányaigazgatóí. Erről dí­szes oklevelet készíttetett, melyet a képviseletében megjelent vitéz Sághy Antal bányafelügyelőnek hódoló sza­vak kíséretében adott át dr. Bren­ner Antal. Az aktus alatt lelkesen ünnepelte az egész közönség a népszerű és közbecsülésnek örvendő bányaügyi főtanácsost, akinek képviseletében vitéz Sághy Antal főfelügyelő mon­dott hálás köszönetét. A szűnni nem akaró ováció el­csendesülésekor pódiumra lépett vá­rosunk szavalómestere, dr. Köhalmy László városi aljegyző, aki remek orgánumával és mesteri szavalóké­pességével óriási sikerrel adta elő Sajó Sándor „Magyarnak lenni ...“ c. költeményét. Ha az estély eddigi számai fogva- tartották a hallgatóságot, ami ezután következett, az egy remek költe­mény volt. Dr. Peitler orvos, az egyesület főtitkára lépett a pódium­ra. Elegáns megjelenése, bevezető beszédje is mar rabjává tette az egész közönséget. Az elért hatást csak fokozta, amikor végigkísérte hall­gatóságát vetített képek bemutatásá­val Dévénytől Orsováig mintegy 120 képben. A vásznon történelmi múltú váro­sok képei jelentek meg az előadó gyönyörű ismertetésével. Ott jelen­tek meg a Vág és Árva folyók re­mek völgyei. Láttuk a Tátra mély­séges völgyeit és égbenyúló szikla­csúcsainak képeit. Megjelentette a szép havasi tájakat és a mélysége­sen hallgató tengerszemeket. Csen­des, néma fenyvesek képei mellé so­rakoztatta a zúgó vízeséseket és a harsogó hegyi patakok szépségeit. Elénk varázsolta Máramaros vad ősrengetegeit és bevezetett az Isten kertjébe, Erdélybe. Remek havasi legelők békés otthona mellett vá­szonra vetítette a szakgatott Retye- zát és fogarasi havasok óvezredek- szakgatta gigantikus sziklafalait. A hallgatóság nem tudta mit fi­gyeljen. Nézze-e az eléje tárult ké­peket, vagy pedig hallgassa az elő­adót, mert nemcsak a bemutatott rész történelmi nevezetességeit, ter­mészeti szépségeit ismertette költői ihlettel és élénk színekkel festette le, hanem izzó magyarságával beleszőtte a magyar fájdalmat, a magyar re­ményt és a törhetetlen magyar irre­dentizmust is. Nem volt kép, nem hangzott el ajkán mondat, melyet hatalmas ováció ne kisért volna. Mi. akik ismerjük Peitler Gyula dr. remek tollát, magávalragadó elő adásait, meleg és meggyőződött lé- lekből fakadó elismeréssel csak any- nyit mondhatunk: Peitler Gyula dr. felülmúltad önmagadat és meg vagyunk győződve felőle, hogy az elóadásthallgató nagy közönségnek is ez volt osztatlan véleménye. Elismerőleg kell megemlékeznünk az előadó segítőtársáról, Papp Jó­zsefről, aki a képek nagy részét ké­szítette és az egész csoportot ren­dezte. Határon áttett férfiú, akinek az volt az oláhok szemében egye­düli bűne, hogy megalakított egy magyar turista társaságot és imádta az ősi magyar földet. Ez ott bűn és irredentizmus. Élvezet volt hallgatni az ötperces szünet alatt az előcsarnokban foly­ton ki-kirobbanó elismerést úgy az eddig lefolyt számok, valamint a rendezés felett. Szünet után nagy élvezetet nyúj­tott Gáldi (Grósz) Ferenc karmester vezénylete mellett a bányászzenekar által előadott Pécsi: „Petőfi dalok“ című zeneszám. Ugyancsak kedves meglepetés volt Győry Lajos és ifj. Szkalka Lajos által előadott két finom klarinétduó betét is. Az eddigi számok szinte kívántak egy kis humort is. A figyelmes ren­dezőség erről is gondoskodott, mert felléptette Szabó Mihályt, aki pom­pás humor és mimikával adta elő Tamás : „Egy kilátótorony története“ című humoreszkjét: Kacagás és taps honoráriumával lépett le az előadó a pódiumról. A kedélyes kacagás csakhamar el­hallgatott, mert egy kedves jelenség lépett hegedűvel kezében a pódium­ra. Eitler Márta lépett fel, aki vir­tuozitással adta elő Hubay : „Csár- dajelenet“-ót Ráder Hilda zenetanár­nő mesteri zongorakisérete mellett. Szűnni nem akaró taps kónyszeri- tette, hogy remek játékával ráadást adjon. Gommermann Antal asztalfő zá­róbeszédje és a zenekar a Szózat, a Hunyady- és Rakóczi-iudulók el­játszásával végződött a három és fél órát igénybevett remek estély. Nem mulaszthatom el, hogy mint régi turista le ne szegezzem azt, hogy a fiatal asztaltársaság igen nagy szolgálatot tett a magyar tu­risztikának. Remekül megrendezett propaganda-előadásos estélyével meg erősítette a dorogiak lelkéoen a ma­gyar főid szeretetét és belopta a ma­gyar turisztika megbecsülését. Vitái István Legfelsőbb köszönet a tokodüveggyári állami elemi iskolák igazgatóságának Mindnyájunk élénk emlékezetében él még a múlt nyáron rendezett tan­ügyi kiállítás, amelyen Komárom— Esztergom k. e. e. vármegyék elemi népiskolái oly sok elismerést és si­kert arattak. A kiállítás fénypontja a tokodüveg­gyári állami elemi népiskola speciá­lis anyaga volt. Hasznavehetetlen, színes üvegtörmelékekből, amit a tokodi vasátállomás környékén a gödrökbe döntve kocsiszámra látha­tunk, az állami elemi iskola és a továbbképző iskola növendékei ra­gyogó üvegdobozokat, betlehemet, templomot varázsoltak, — de a leg­szembeötlőbb üvegtárgy a mindnyá­junk fájdalmát jelképező „Trianoni kereszt“ volt. Mennyi ambícióval, szeretettel, lel­kesedéssel dolgoztak rajta hónapo­kon át az állami iskola növendékei, — de aki egyszer a kiállításon meg­tekintette, lenyűgöző szívvel állott előtte is csak az elismerés, elragad­tatás hangján tudott róla nyilatkozni. Ez a páratlan szépségű, iskolás- gyermekkezek által alkotott üvegdisz- tárgy most méltó helyre került. A tokodüveggyári állami elemi iskola növendékei, megkapó sorok kísére­tében, hódolattal felajánlották a leg­első magyarnak. Hogy az iskolás­kezek alkotta „Trianoni keresztset a budai várban is szeretettel fogad­ták, bizonyítja az a dekrétum, amely legfelsőbb megbízásból a napokban érkezett le a tokodüveggyári állami elemi iskola Igazgatóságához a ka­binetirodától. Eszerint a kormányzó Ur Őfőméltósága az esztergomi tan­ügyi kiállításra hazafias lelkesedés­sel készített „Trianoni kereszt* fel­ajánlásában megnyilvánult ragaszko­dásért szives köszönetét kifejezni méltóztatott. Ez a legfelsőbb köszönet a szor­gos gyermekkezeken kívül legelső sorban az iskola ügybuzgó, lelkes és kiváló igazgatóját Szoleczky Sán­dort illeti meg, de megilleti Eggen- hoffer Jenő gyárigazgató, gondnok­sági elnököt is, aki a szükséges se­gédeszközöket készséggel rendelke­zésre bocsájtotta és az iskolát min­denkor és mindenben teljes erővel támogatja hazafias munkájában. Szívből gratulálunk 1 B. L. Harangszentelés Dorogon Megható, lélekemelő ünnepélyük volt az elmúlt vasárnap a dorogi protestánsoknak. Ekkor avatták fel az alig két éve épült templom tornyá­ban elhelyezett új harangokat Löké Károly ref. esperes, felsőházi tag és Podhradszky János evang. esperes, tardosi lelkész. Délelőtt 10 órai kezdettel közös istentisztelet volt, amelyen oltári szolgálatot végzett és harangavató beszédet mondott Podhradszky János esperes, majd szószéki igehirdetést végzett és harangavató imádságot mondott Löké Károly esperes. Az esperesek mellett ott voltak Páli Sándor esztergomi lelkész, Győrffy La­jos vallásoktató, Molnár Gyula esz­tergomi evang. lelkész, mint az újon­nan alakult anyaegyház beszolgáló lelkészei, dr. Reimann Érnő köz­ponti ügyvezető igazgató, evang. egyházi felügyelő, a bánya előkelő­ségei, számos esztergomi egyházi vezető személyiség, a gyülekezet tagjai a távoli Auguszta és Anna- völgyibánya telepekről is. Egy boldog, fiatal gyülekezet ün­nepelt túláradó örömmel, mint mikor a néma gyermek megszólal és han­got ad. Eddig ebben a gyülekezet­ben soha nem hangzott harangszó. Nem zendült hívogató hangja öröm ünnepre, nem kondult gyászra. Nem ütötte szivén a templomból elmara­dót: nem hallod-e Atyád hangját? Gyári szirénák süvitésébe, gépek za­katolásába ezentúl egy új, tisztább, égi csengésű hang vegyül és a do­rogi protestáns bányásznak azt az üzenetet viszi: ón, a te munkában, mindennapi gondokban elmerült lel- kednek a hangja vagyok, figyelj a felülről hangzó üzenetre. A nagyobb harang 350 kg-os, fel­irata : „Tebenned bíztunk eleitől fogva . . .“, a másik 150 kg-os fel­irata a Magyar Hiszekegy. A hit és hazaszeretet hangja csendül bennük és rajtuk, bárcsak hirdethetnék örökké a bókét, örömet, boldogsá­got. A harangok szép hangja, mű­vészi kivitele a soproni Seltenhoffer- céget dicséri. Györffy Lajos Lapunkat támogatja, ha hirdetőinknél vásárol. ItlIHHWHmMMaitHWttWiMHHIiltHliHHIiMiWWilHHHililililiMIIW Turista propaganda-előadás Dorogon

Next

/
Thumbnails
Contents