Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 8. szám

1®30 január 29 ESZTERGOM Ss VIDÉKÉ S M( Mtári már Weisz Mór posztóüzletében. Széchenyl-tór 15. zz. Vásár hihetetlen olcsó árakon 1939. jan. 21-től f ebr. 3-ig tart Kirakataink beszélnek! Ne maiassza el a kedvező 14 napos alkalmat! Híd Párkány, 1939. I. 28-án Hatalmas pilléreken nyugvó híd, amely összeköti Párkányt Esztergommal. Híd, amely gá­tat szabott magyar és magyar .között. A híd Esztergom felőli oldalán a magyar élet, a sza­bad élet [kibontakozásának tel­jes lehetőséget nyújtott, addig a párkányi oldalon a magyar élniakarás elébe a cseh sovi­nizmus szinte elháríthatatlan akadályokat gördített, a magyar életet gúzsba kötötte. Most húsz esztendő után lett szabad az a híd, amelyre igen gyakran elcsüggedten, könnyes szemmel tekintett a szabadság­hoz szokott magyar nép. Mi­nél inkább nehezedett a ma­gyar lélekre a cseh elnyoma­tás, annál inkább erősödött acé­losodon lelkűnkbe a hit, amely végre is a felszabaduláshoz, a testvéri összeölelkezéshez ve­zetett. A hit, az erős hit adott erőt nekünk ahhoz, hogy élniaka- rásunk zászlóját magasan len­getve vigyük diadalra, amely 1938. évben, a szent évben teljesedett be. Az erős hit volt az, amely minket megtanított és megtartott magyarnak lenni. Ti esztergomiak éreztétek, de nem tudtátok, hogy a felsza­badulás pillanatában mit jelen­tettek a diadalkapukban ömlő magyar könnyek. A fénylő a ragyogó magyar könnyek, ame­lyek ott ragyogtak minden ma­gyar szemében. Könnyek ame­lyek torkunkat szorongatták. Könnyek, amelyek a harcok mezején megedzett férfiak sze­mében csillogtak, könnyek, ame­lyek húsz esztendő súlyos meg­próbáltatásának végét jelentet­ték. A lelki szenvedésnek végét s egyúttal a további szívós munka folytatását jelentették ama lelkek számára, akiket az erős hit vitt oda. A hit, az erős hit akadályozta meg azt, hogy bennünket a szabad élet után áhitozókat megrabolják. Az erős hit védett a megrab- lás ellen. Minket nem raboltak meg, bár földi javakban sze­gényebb lett a cseh elnyoma­tás alatt a sínylődő magyar. Megrabolták azt a magyart, aki földi javakért eladta lelkét. Esztergomiak, mi tudjuk azt, hogy zökkenő nélkül nincs át­alakulás, mi tudjuk, hogy a sorstól megtépázott magyar testvért találtuk meg, mi tud­juk azt, mit jelent magyarnak lenni, mi a nehéz harcokban edződtünk az életre. Nálunk a lelket a balsors kovácsolta ösz- sze, mi tudjuk ezt értékelni, a szabad életben való munkát, az önzetlenséget, mi tudjuk mi az önzetlenség. Fogjunk tehát össze s a ma­gyar élniakarás erejét használ­juk fel önzetlenül arra, hogy keresztényi hitben a közület, a magyar nép boldogulását szol­gáljuk. Hegedűs Baláss Tálasz a „Veszélyben a szigeti vadgesztenyesétány“ c. cikkre. Időnkint ártatlannak látszó, állí­tólag javító célzatú cikkecskék lát­nak napvilágot a helyi sajtó hasáb­jain, amelyek azonban valójában más célokból Íródtak. Az »Esztergom és Vidéke“ legutóbbi számában is jelent meg egy ilyen cikkecske: »Veszélyben a szigeti vadgesztenye­sétány“ címmel Azt állítja ugyanis a hirecske, hogy néhány évvel ez­előtt megbubizták a szigeti vadgesz­tenyefákat. Hát ez az állítás, mint teljesen valótlan, nélkülöz minden okosságot és lelkiismeretességet. Tény az, hogy annak idején a partmenti sűrű dzsungelt megritkitották, a kor­hadt fűzfákat, akácokat és nyárfákat eltávolították, éppen azzal a céllal, hogy az amúgy is sűrűn ültetett gesztenyesorfák napot és levegőt kapjanak, de a vadgesztenyefákon semmiféle »bubizás“ nem történt. Az ellenben megtörtént, hogy a szél­viharok által letördelt ágakat a vá­ros szervei kötelességszerűleg lefű- részelték és a megsérült fákat rendbe hozták; az is megtörtént, hogy a gróf Forgách-úton, a primási zöld- ségeskert (jelenleg sporttér) mentén lévő vadgesztenyefáknak a kertbe nyúló ágait a fák egész magasságá­ban az akkori jószógigazgatóság le­vágatta. Már most kik azok az »ille­tékesek“, akik nem tudták, hogy az idősebb vadgesztenyefák nem bírják a csonkítást kiheverni, s kik illeté­kesek a fák gondozására? Aki cikket ír, az előbb tájékozód­jék és fejezze ki magát bátran és szabatosan és nevezze is meg, kik azok, akiknek „annak idején tudniok kellett volna“ az általa szellemesen bubizásnak nevezett — valóban nem túlságosan szakszerű — fagondozás következményeit, akiknek most in­tézkedniük kellene. Annakidején a Sétahely Szépítő Egyesület, vagy még precízebben alulírott volt az, aki a fagyérítést a Szigeten meg­kezdette (amit a város egy évvel ké­sőbb maga is folytatott) s amit aztán az egyik újság bubifrizurázásnak és cigánypurdéfésülésnek nevezett, hogy az akkori indokolatlan felhördülést tréfásan kifigurázza. Amennyiben cikkíró cikke megírá­sánál akár az egyesületre, akár rám, — aki évekig dolgozott a szigeten — gondolt, úgy a felszólítást és perfid kritikát, mint nem hozzánk tartozót, erélyesen visszautasítjuk. vitás Ssivós-Waldvogel József az E. S. Sz. E. még ezidószerinti elnöke. 44>M»MWWŐWHIMMMH4 & Fehérrózsa-bál Mint már több számunkban előre jeleztük, az esztergomi farsangnak kiemelkedő eseménye lesz a Keres­kedelmi Szaktanfolyam végzett nö­vendékei és a Kereskedelmi Társu* lat által rendezendő Fehér Rózsa bál. A hatalmas és bájos rendezői gárda már állandó permanenciában dolgo­zik az estély sikerén. A kibontako­zott előkészületek előre sejtetik, hogy febr. 4-én a Fürdő Szálló nagy tár sadalmi eseménynek lesz színhelye. A rendezőség már összeállította a műsort, amelynek csattanóiból itt adunk egy kis Ízelítőt: Könözsy Margit prológusa után, Szerafini Blanka remek kis vigjitéka következik: »Az élő szobor“. Sörös Tériké énekszámokat ad elő. Goriczky Elvira „Naca módszere“ című , kis tréfás jelenete is jó szórakozást igér. A táncbemutatók külön eseményei lesznek az esztergomi műkedvelői színpadnak (magyar négyes, keringő, tangó, foxtrott, csárdás). A kedves műsor után megkezdő­dik a tánc is. Esztergom fiatalsága kiélvezheti a farsang minden örömét és szépségét. Mint értesülünk, az idei bálban igen sok felvidéki is részt fog venni. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy az esztergomi fiatalság őszinte szere­tettel és örömmel várja őket. Az ízléses meghívókat a napokban adják póstára. Előre is jó mulatást kívánunk 1 Komárom vármegye áj tisztikara Komárom vármegye új tisztikara, mely a felszabadulás által két járás­sal megnagyobbodott, a somorjai és dunaszerdahelyi járásokkal, a követ­kezőkép alakult meg: Főispán: Bartal Iván. Főispáni titkár: Divéky-Bezsilla Sándor. Alispán : revisnyei Reviczky István. Főjegyző: dr. v. Hunyady László. Másodfőjegyző : dr. Csorba István. Vármegyei aljegyzők: dr. Dütsch Ottó, dr. Kálnoky-Bedő Béla, dr, Köváry Kálmán, Lalák Károly, Ka- licza Géza. Vármegyei tiszti főügyész : dr. Hin- léder-Fels Jenő. Árvaszéki elnök : dr. Boncz Nándor. Árvaszéki ülnökök: dr. Mészáros László, dr. Balogh Béla, dr. Vargha László, dr. Hagy ár ősi Gyula. Vármegyei tiszti főorvos: dr. Ra- lovich Ödön. Törvényhatósági állatorvos : dr. ír- may Ferenc. Vármegyei gazdasági felügyelő : Söveges Imre. Erdőfelügyelő : dr. vitéz Simonkay Gyula. Államépitészeíi hivatal főnöke : Uj- szászy Imre. Tanfelügyelő : vitéz Szabó István. Iparfelügyelő : Várnay Imre. Számvevőségi főnök: Budinszky Lajos. Irodaigazgató : Lipóth Kálmán. Tatai főszolgabíró: dr. Kálmán Rudolf. Szolgabirák : dr. Gárday Ist­ván, dr. Félegyházi Elemér. Dunaszerdahelyi főszolgabíró : dr. Geöbel Károly. Szolgabiró: Padu- siczky Zoltán. Gesztesi főszolgabíró : dr. Mihály Géza. Szolgabiró: dr. Thaly Dezső, dr. Ghyczy István. Őgyallai főszolgabíró: Csányi László. Szolgabiró : Markovits István. Somorjai főszolgabíró : dr. Bacsák Kálmán. Szolgabiró: dr. Sebe Andor. A tatái járásban van 25 község, 20 jegyzői hivatal. Lakosainak szá­ma 71.740. Székhelye: Tata. A dunaszerdahelyi járásban van 70 község éá 16 jegyzői hivatal. Lakosainak száma: 44.075. Székhe­lye : Dunaszerdahely. Komáromi járásban van 23 köz­ség, 14 jegyzői hivatal. Lakósaihak száma: 40.194. Székhelye: Komá­rom. A gesztesi járásban van 18 köz­ség, 14 jegyzői hivatal. Lakosainak száma: 39.476. Székhelye: Ujko- márom. Az ógyallai járásban van 17 köz­ség, 11 jegyzői hivatal. Lakósainak száma : 34.558. Székhelye : ógyalla. A somorjai járásban van 42 köz­ség» 8 jegyzői hivatal. Lakosainak száma : 23 531. Székhelye : So mórja. Komárom szab. kir. megyei város lakosainak száma: 28 879. Komárom vármegyében van ösz- szesen 195 község, 86 jegyzői hiva­tal. Lakósainak száma: 283.453. Ipartestületi közlemények A kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter, úgy is mint iparügyi mi­niszter 48.900—1938. sz. rendelete értelmében olyan cipőt, csizmát vagy egyéb lábbelit, melynek talpa, talp. bélése vagy talpizombetéte (talp­közép kitöltő része), továbbá csizma­szára papiros, vagy papiros hozzá­adásával készült, forgalomba hozni nem szabad. A rendelkezés nem vo­natkozik a báli és egyébb női divat félcipőkre. A rendelet megszegése, ha súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást képez. Az iparügyi miniszter úr nőiszább és férfiszabó továbbképző tanfolya­mok tartását rendelte el. Az Ipatffes- tület ezúton is felkivja az esztergomi és párkányi nőiszabókat és fórflsza- bókat, hogy a továbbképző tanfo­lyamokon minél nagyobb számban jelentkezzenek, a tanfolyamon 20—20 iparos vehet részt, a tanfolyam 3—4 hétig tart, napi tanidő 4 óra, esti órákban. A tanfolyam dija résztve- vőnkint 10 pengő. Ha elegendő női és férfiszabóiparos nem jelentkeznék, a tanfolyamra legalább 3 évi segédi gyakorlattal rendelkező segédeik is felvehetők. Érdeklődni lehet az esc* tergomi ipartestületben.

Next

/
Thumbnails
Contents