Esztergom és Vidéke, 1939
1939 / 61. szám
2 ESZTERGOM Eb VIDÉKÉ 1939. augusztus 6 A legénység közül: A magyar arany vitézségi érmet kapta az ellenséggel szemben tanú- sitott vitéz magatartásért Tóth Lajos szakaszvezető. A magyar nagy ezüst vitézségi érmet kapta hasonló szolgálatokért Schrei Illés tsz. szakaszvezető. A magyar kis ezüst vitézségi érmet kapták Drexler Antal és Sárkány István tizedesek, Petrich Antal és Láng Károly tsz. szakaszve. zetők, Döry Károly ht. szakaszve zető, c. őrmester, Tóth József ht. őrmester. A magyar bronz vitézségi érmet kapták: Mayer Ferenc őrvezető, Stadlmüller Pál tizedes, Meszes Sándor és Mráz János tizedesek, Ein- zerberger István tsz. szakaszvezető, Stróbl János gyalogos, Szivek István tizedes, Juhász Ferenc gyalogos, Szabó Péter és Knyazovics András gyalogos, c. őrvezetők, Almádi József szakaszvezető, Stugel Ferenc gyalogos, Gődér Raffael őrvezető, Hegedűs Andor c. szakaszvezető, Kiss-Tóth Ferenc, Madocsai József Tóth Zsigmond tizedesek, Erdős Imre őrvezető. A magyar bronz érdemérmet kapta Jánosa Dénes tart. c. őrvezető. A „FAX TING“ ezerötszáz cserkészleánya Esztergomban A gyönyörű gödöllői parkban elhelyezkedett cserkészleány-világtábor, a Pax Ting ötezer tagja közül ezer ötszáz cserkószleány látogatott el szerdán, aug. 2-án Esztergomba. Az Idegenforgalmi Hivatalhoz érkezett első bejelentések szerint úgy volt, hogy Anna kir. hercegasszony és Sybilla svéd hercegnő, trónörö kösnő is jön. Az érkezés idejét is délután két órában jelölték meg. Ez a hír gyorsan elterjedt a városban, sokan készültek erre az időre a hajóállomásra. Arról már nem tu dott a közönség, hogy később a hajók korábbi elindulását jeleztek. Főként ez a körülmény volt oka annak, hogy a déli fél 1 órakor érkezett első hajónál, a „Dömös-“nél, amely 600 cserkészleányt hozott, bizony kevésszámú közönség volt jelen. A főhercegnők nem érkeztek meg. A cserkészleányokat, akiknek élén Csatáry Gizella cserkésztiszt jött, a város részéről Deseő Győző, az Idegenforgalmi hivatal vezetője fogadta. A varosban tartózkodó diákcserkészek is összegyűltek, a zárda diszmagyarruhás lanyai is felsarakoztak a fogadásra. A cserkész leányok mosolyogva, kezüket cserkésztisztelgésre emelve vonultak el a cserkészfiúk sorfala között, akik „huj, huj, hajráival és vidám cserkésznótákkal fogadták őket. Alig félórán belül megérkezett a második hajó, a „Leányfalu“ is, amely 900 cserkészleányt hozott, Ezeket is hasonló üdvrivalgásokkal fogadták a cserkészfiúk. Már itt alkalmuk volt az esztergomi cserkész fiúknak a szép cserkészszabály gyakorlására, hogy : a cserkész mindig segit. A kiszállás előtt egy elájult cserkészíeányt hoztak nagy igyekezettel társai a hajóhídon. Az esztergomi cserkészfiúk frissen odaugrottak és átvették a beteg cserkészleányt, hogy az állomásra vigyek és első segélyben részesítsék. Jó egy óra hosszáig eltartott a cserkészlányok ki hajózása. Felsorakoztak és rövid pihenőt tartottak a szigeten, majd hosszú, fegyelmezett sorokban, énekszóval, mosolyogva vonultak f el a Varhegyre. Minden csapat megkapta a maga idegenvezetőjét, csak az a kár, hogy most azután igazán kevésnek bizonyult a vezetők száma. Aránylag kevesen beszélnek a városban angolul és franciául, de nagy hiány van a németül beszélő vezetőkben is. Pedig a lányok szívesen szóba elegyedtek azzal, aki szólt hozzájuk. A hollandusok még ismerősökre is akadtak Esztergomban, a svédek és észtek is igyekeztek megértetni magukat. Egy svéd leánynak sietős dolga akadt a városban : a pénzét akarta beváltani valamelyik bankban. Kár, hogy vezetőjével nem tudott beszólni. A szlovák lányok — persze többnyire magyarul beszéltek — kedvesen társalogtak a magyar cserkészfiúkkal. Az angol lányoké volt a leghosszabb sor. Indulókat énekelve lépegettek. Szerényen elvegyülve lépegetett közöttük a két—három hindu cserkészleany, akik egy kalkuttái tanítónővel jöttek. Elnézegették őket az esztergomiak, de nem igen merték megszólítani. A Várhegyre érve csoportonkint felváltva nézték meg a főszékesegyházi nevezetességeket és az ásatásokat. A bazilika oszlopcsarnokábán hatalmas karéjban sorakoztak fel a cserkészlányok és köszöntötték a bíboros hercegprímás képviseletében megjelent dr. Hamvas Endre prelá- tus kanonokot, aki válaszában magyar, német és francia nyelven szívélyesen üdvözölte a cserkészlányokat. Elmondotta, hogy a távollevő bíboros főpásztor nem adhatja áldását a jelenlevőkre, — ehelyett a Bakács-kápolnai Szűz Mária áldását kérte a cserkészleányok vallásos és hazafias munkájára és az emberiség békéjét és keresztényi szolidaritását szolgáló igyekezetükre. Az ásatásokat és az árpádházi királyok várkápolnájának feltárt maradványait dr. Lépőid Antal prelá- ius kanonok szives kalauzolása mellett tekintették mey a cserkószleá nyok, akik sok szép és kellemes emlékkel gazdagodva 6 óra után hagyták el Esztergomot. Megindult a föld Szenttamás-hegyen A jubileumi Szent István-év emlékére épült szép Szent István emlékmű felcsalja Szenttamás hegyére nemcsak az idegent, de a helybelié két is. Az emlékműből szép kilátás nyílik városunk vidékére: a felszabadult Kis Magyar Alföldre, a Pilishegyekre, Dorog, Tát, Komárom felé. A szép panoráma nem elégíti ki a szemlélőt, végigjárja az érdekesen épült hegy utcait, megnézi értékes, történelmi becsű Kálváriáját is. Zeg zúgos utcák, apró kis rozzant házak, regényes utcák váltakoznák fenn és sokakat emlékeztetnek a le bontott pesti Tabán utcáira. Festői része az emlékműhöz vezető szerpentin feljárójánál elágazó, hegyre vezető út, az úgynevezett Lépcsőutca, a túlsó félen pedig az Akácfautcából nyíló Kálvária-utca, amely mintha a budai Hadnagy-utcának volna a mása, itt a bejáratnál. Innen tovább megyünk az Uj-utcán felfelé. A Könyök-utca torkolatához jutunk. Itt a regényes, csendes részeket borzalmas kép váltja fel. Olyan itt az utca, mintha földrengés után látnánk. Mi ez? összedőlt, repedezett, roskadozó falak. Romok. Az épületek olyan képet mutatnak, mintha minden pillanatban összedőlnének. Csak egy erősebb szélvihar, egy nagyobb eső és kész a tragédia. Es ezekben a házakban emberek laknak. Bemerészkedünk az egyik házba. Az 1. sz. ház egy népes családdal megáldott törekvő iparos háza. Az udvar lesüppedt. A falak alászállva. Az ajtóragasztók éppen hogy bent vannak még a helyükön. Az épület Kárpátaljai képek, emlékek. Irta: VÉRTES ZOÁRD. I. Mélységeknek, magasságoknak egyaránt megvan a maguk titokzatosan ható vonzó ereje a földi élet vándoraira. Észak higgadtabb gyermekét Dél örök nosztalgiája csábítja az észvesztőén kék ég napsütéses tájai felé, napverte rónák izzadója elfogódottan áll meg hegyoriások sziklalábánál, indul neki lomb- és fenyőerdőkkel futtatott oldalainak, fúrja tekintetét hallgatag hegytitánok havas köpönyege felé. Az örök vándorlás ki-kitörő láza hajtja, lóditja-e a föld fiát vagy az ellentétek kiegyenlitődés-vágya sodorja e fülébe a felkerekedes parancsát, nehéz eldönteni. Szerepel bizonyára a kényelmesebben felfogott üdülésnek, erők újulásának hajtó ereje is. Egyiknél ez, másiknál az az indító I Talán az ebből, abból együttesen egybeálló összetevő is szerepelhet, mint tudatalatti indítás ! Igazat adhatunk mindegyiküknek. Történéseket rendbe foglaló tapasztalásunk, magunk figyelése csak arról értesít, hogy nyár-köszöntéskor a város nyűgözött, társadalmi kóny- szerzubbbonyt megunt gyermeke há tizsákot kanyarit nyugtalankodó vállára, vonatra száll, gépkocsiba ül s napsugaras tájak, smaragdzöldben fürdő.bércek integető országának indul. Isten jósága s a magára eszmélt magyarságnak a szentistváni ősi utakra való visszakanyarodasa az atyai örökség számottevő részébe helyezte vissza Szent István maradékait, Az elherdált részek kezdene«. megtérni az ősi juss és vér jogán az apai házhoz. A szétroncsolt Szent- Korona arany abroncsán újra feltűnt az Északkeleti-Felvidék feltámadott életről, biztató reménységről zengő smaragdköve. A kristály mélyén megbújt tűz lobbant s üzent az elárvult haza birtokba jutott fiainak. Egynél több ok útnak indulásra, rég nem látott tájak viszontlátására 1 A rónák és magyar középhegységek vándora felé be könnyes örömmel integetnek a magyar Svájc ősrengetegei, völgyek szaggatta hegyei, harsogó folyói, az elárvult s újra lélekzethez jutott udvarházak, a kisebbségi sots kárhozatából kiszabadult ódon-köves városok ! Hivogatá- sukra felviharzik valami az érző ember lelkében I Ittasodni akar hangok, színek, vonalak játszó muzsikájától. Belső világa fürkészhetetlen mélységeiből felgomolyog a rég tűnt gyér m ekkor kinzóan felejthetetlen temérdek emléke! Szinte hallja a beregi erdők irdatlan sűrűjéből kilendülő talpasok borzongató üvöltését, kik magukfeledten rontottak a haza testén lebzselő, fajtat sorvasztó, pöf- feszkedő ellenségekre. Fülébe zúg a Beszkidek ormáról kantárszárat ragadott szél süvöllése, melynek orgo- názó jajgatásában a Nagyságos Fejedelem hazajáró lelke panaszos üzenetét hallgatta nagy Rákóczi népe azutan, hogy zászlók törtek a nagymajtónyi síkon s tárogatók hasadtak uruk lábanyomának siratása során. Ez a nosztalgia, ez a hazasírás ! Sátoraljaújhely, a sátorhegyek volt határvárosa, kiindulási pontja haza- néző látogatásunknak. A város gid rés gödrös főutcájának, napsütésben sütkérező főterének végigtekintóse után gépkocsink átnyargal a esetiektől hajózható folyónak megtett Ronyva patakon. Rásiklunk az Ungvámak futó műútra. Az útoldalakon végeláthatatlan mezők pihegnek, a látóhatár peremén kóklő hegyek vonala húzódik. Közben-közben a gyarmatosító szerephez juttatott betolakodó cseh légionisták hazainak hunytszemű ablakai nézik az élet csendes-zajos ütemét üres szobák könyöklőjéről. Elsuhanunk Királyhelmec, a nagy papköltő, Mécs László Tusculanuma mellett is. Az őszi táj szomorúságára emlékeztető vidék szántóföldjein, útjai torkában, hidjai közelében felszürkülnek az apró vasbeton hátú és falú erődök, kőbe dermedt üreges szemű sirató asszonyai a csalásokra épült benesi álombirodalomnak. A kezdő nap záró-állomása : Ungvár. A szélesmedrű, vashidas Ung két partján éli életét az ősi város. A belső rész zsong az emberáradattól. Idevalósiak, idegenek mozgó szalagjai kígyóznak a szűk utcákon. Ódon házak között új épületek, üzletházak doboz-figurái, fájó átmeneteknek idegenszerű emlékei. A zsibongó zaj csitulttá fárad az épen javításra, belső rendezésre és építésre kerülő gör. kát. székesegyház felé, melynek előkelő zárkózottságához, csendes környezetéhez kissé szerényen férnek az apró, földszintes kanonokházak. Sorukban a szomorú szerepre vállalkozott Volosin rezidenciájával. A város fölé az eltörölhetetlen magyar idők biztató, erősítő őreként emelkedik Atlasz-vállaival az ősi Vár. Helye Anonymus szerint Álmos hadait nyögte, később a homonnai Drugethek, majd nagy Bercsényi Miklós sasfószke lett. Falai nem egyszer hallották bókótlenkedő kiáltozásait, magában sirdogálását, mikor hasztalan hívogatta fogyó katonáit. A régi modorban vasból kovácsolt várkapu régmúlt időkről beszól. A tanítóképző annak idején való zavaros fejű viselkedésével, a színtelen stílusú bazilita kolostor s a keleti orosz-bizánci jelleggel pompázó pravoszláv templom évtizedes áradás lehúzódását juttatja eszünkbe. Idegenszerűen hat az Ung jobbpartján az előkelő modernségével hivalkodó cseh-világ emelte új városrész. Sugár utak, kertes terek geometriai pontjain kolosszus épületek között vezetőszerepben hivalkodik a négyemeletes kormányzóségi palota. Álmai egéből lepottyantan, vert titán módjára terpeszkedik, esetlen önbizalmatlansággal a még ki nem fizetett építkezési adósságok miatt, az építtetők sem tudta rendeltetésű temérdek szobával, helyiséggel. A műmárvány borította folyosó-falak Ízléstelen, megugrott új gazdagok ízléséről regélnek. A „lássátok, mit tudunk mi“ jeligés modorban épült bírósági palota, egyéb középületek, a cseh tisztviselők s hozzátartozóik százait befogadó szintén kifizetetlen bérpaloták méltó alattvalói, kis testvérei a nagyzolási hóbortban született cseh álmokat szövögető monstrum alkotmánynak. Mennyire igaza volt annak az okos rutén gazdának, aki a békevilágban erőszakoskodó, legázoló eljárásokra célozva, bölcsen okoskodott: Nézzen uram a Tisza medrébe. Hatalmas szikladarab vetett lábat marasztaló ágyán. Jön az ar, elborítja. Takarodik a viz s a szikla mozdulatlanul nézi az idők folyását 1 Valamikópen ilyesfajta gondolat hányódik az ember fejében a várost járásában. Jött az ár, próbálta mesterséges duzzasztásokkal borítani az ősi magyar sziklaéletet.
