Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 3. szám

2

ESZTERGOM <• VIDÉKÉ

1939 január 12

fajoknak bekeveredése által ne zavarodjon meg, ne torzuljon el, ne hamisítódjék meg.

— Védelemre szorulunk annyi más nemzethez hasonlóan azzal a népelemmel szemben, amely a magyar nemzettől erős fajiságánál, évezredes elzárkózásánál és zártkörűségénél fogva

állandó s öntudatlan elkülönülésben maradt — a zsidósággal szemben.

Elismerem a jóhiszeműséget, elismerem a sok esetben meglévő jóakaratot a magyarrálevésre, de az eredmény — tisztelet a kivételnek — nem kielégítő.

— A baj ott van, hogy ezt be sem tudjuk bizonyítani kölcsönösen. A vita olyan, mintha szinvak vitázna a rendes szeművel, a lencsének, amelyen keresztül az eredményt nézzük, más és más a sugártörése. Ez talán sokaknak tragédia, de nem lehet ok arra, hogy szembe ne nézzünk a problémával gyűlölség nélkül, okosan, higgadtan, de eltökélt akarattal.

Meg kell találnunk azt a formát, amelyben a zsidóság problémáját, a zsidóságnak a föld többi népeivel való legjobb együttélést meg tudjuk valósítani.

— A fajvédelem tehát az a vezérlő elv, amely a nacionalista szellemből szinte szükségszerű logikával következik. Magában rejti ez a fajvédelem a magyar fajta biológiai életfeltételeinek és fejlődési lehetőségeinek a biztosítását, magában rejti tehát a közegészségügy ápolását, magában rejti a beteg egye- deknek és a betegségek átöröklésének veszélyével szemben való védekezést, magában rejti a fajtának a gondozását és mindennek a tudatosítását is.

— Elfér ebben a tudatosított nemzeti és fajvédelmi gondolatban a nem magyar nyelvű, nem magyar népi kultúrájú többi kisebbségeinknek jó sorsa is.

— Nacionalizmus, hazaszeretet, fajszeretet, tájvédelem, mindannak a gondozása, védelme, veszélyektől mentesítése, ami kincs, ami drága nekünk, mert magyar, ebben a küzdelemre beállított, küzdelemre hivatott életben

harcos katonai szellemet igényel.

Katonai szellemet, tehát az áldozatnak a szellemét, a végső áldozatra való elszántságot, a támadásrakesz- séget éppúgy, mint a védekezés szívósságát és mindezek biztosítására

a szervezettségben rejlő nagy előnyök elismeréséből fakadó fegyelmet és fegyelmezettséget.

— Katonai szellem nem azt jelenti, hogy két évet szolgálok a hadseregben, eiegrecirozok néhány órát, mint levente, a lövészszervezetben, mint kiszolgált katona célbalövök és pár fegyverfogást csinálok a régi baj- társakkai, nemcsak azt jelenti, hogy nem húzom ki magam a manőverek sokszor vidám kalandokkai kevert fáradsága alól, hanem jelenti a tudatot, az érzést, hogy amikor hiv az, aki parancsolni rendeltetett, szó nélkül beállók a glédába. Jelenti, hogy

mindig és mindenhol, ahová állít a sors, poszton érzem magam,

ahol kötelességemet maradéktalanul kell teljesítenem, hogyha áldozatot kell hoznom, nem kérdezem azt, hogy miért nem Pétert vagy Pált jelölik ki az áldozatra, jelenti tehát a belső fegyelmezettséget, amely

csak tudatos ' nacionalizmusból és mélyen átélt^ keresztény erkölcsből fakadhat.

— És ehhez kell a reformok legfontosabbika : a lelki reform, önmagunk átgyúrása, a társadalomnak az átitatása a keresztény szolidaritásnak a szellemében, keresztény erkölcsök paranasolatainak a szavával. Ehhez kell áldozatosság, kell alázat, ehhez kell mélységes tisztelet és nagy odaborulás a Gondviselő Mindenható lába elé, ehhez kell valami abból, amit Krisztus követésének hívunk, a kereszthordozás készségéből. Kell hz evangéliumi szellem, az okos szeretet, mert nem szeretet, hanem gyengeség az, amely a tolvajt futni hagyja, amely a bűnös fölött elnéz.

— Az a harcos szeretet kell, amely korbácsot is tud a kezébe ragadni, jól tudván azt, hogy a nemzet temploméban is vannak kufárok, akikkel szemben korbácsot nemcsak szabad, hanem kell is ragadni.

— És még valami, ami inkább a napos oldalon lévőknek szól:

meg kell tanulnunk lelkűnkben és viselkedésünkben az egyszerűséget.

Szegények vagyunk magyarok és a szegénységet csak úgy lehet bírni, ha egyszerű formákkal párosul. Ne féltse ettől senki a luxusipart, a vendéglátó ipart, vagy nem tudom én milyen más ipart vagy kereskedelmet. Ha megnyugszik a világ és ez az ország ismét a rendnek és békének, de egy új és megingathatatlan, mert a ^népi egységen és szociális igazságon nyugvó rendnek a szigete lesz, bőven fogja látogatni az idegen, most már nemcsak az egzotikumot és a hírhedt pesti éjszakát keresve, hanem tiszteletet adva az önmagában megújhódott népnek.

— Önmagunk lelkének az átgyú rásán túl ott áll előttünk feladatként

a társadalomnak, a közfelfogásnak a reformja.

Sok történt ebben az országban szociális téren. Kevesebb reklám volt talán, mint máshol, de sorban követték egymást a törvények, intézményeket állítottunk fel s az utolsó tiz—húsz esztendő tiszteletreméltó alkotásokkal gazdagította a magyar szociálpolitikát, inspirációt kapva az elesett magyarokért aggódó, rajtuk segíteni akaró szegedi szellemtől és annak megtestesítőjétől, az első magyar házaspártól, Főméitóságú Kormányzó urunktól és fenkölt hitvesétől.

— A remény, hogy fiamból különb ember lehet, hogy előtte szabad a pálya, hogy a tehetséget a környezet, a szegénység nem fojtja sárba, ez hozzátartozik egy nép optimizmusához és optimizmus nélkül nincs a nemzeteknek sem jövője. És kell a szociális igazság a megbecsülésben is, az emberek értékelésében is és ez

nem igazodhatik születés után, nem igazodhatik vagyon után,

nem igazodhatik csillogó külső, vagy sziporkázó szellemi tehetség után, csak az után, hogy ki minő szolgálatot, minő hasznot tud nyújtani nemzetének és nemzetén túl az emberiség közös művének.

— A lélek leformját, a társadalmi S2ellem reformját kiegészíteni a társadalom materiális megjelenésű formájának, a gazdaságnak a reformja. Az új gazdasági rend felépítésének tengelyéből áll

a magyar föld birtoklásának és művelésének problémája.

Lehet, hogy a helyzet, amely ma fennáll, tiszteletreméltó történelmi, termelési, kereskedelempolitikai okokkal támasztható alá, lehet, sőt biztosra veszem, hogy számos nagy birtok olyan életszínvonalat tud biztosítani a munkásnak, a cselédnek, amelyet talán a kisbirtokos sem tud magának ugyanannyi hold művelése mellett biztosítani, de mégis úgy érzem — és azt hiszem, ebben az országban már ez az általános vélemény —, hogy a nemzetpolitika leg fontosabb szempontjai megkívánják:

a föld tulajdona, vagy legalább is a birtoka minél több kisegzisztencia kezében legyen.

Elég józan, elég belátó a magyar földnek a népe, hogy tudja, értéket rombolni nem szabad és azt az átmenetet, amely a mai túléltnek mutatkozott birokrendszer és a jövő ideális birokrendszere között szükségképpen le fog zajlani, úgy thajt- juk végre, hogy az minél előbb, de a nemzetre minél kisebb kockázattal történjék meg.

— Lesznek közöttünk ennek a birtokpolitikának az ütemére, végrehajtási módozataira, sőt talán az ideális jövő birtokrendszer tagozódására nézve is bizonyos eltérések és különbségek,

abban azonban, hogy gyökeres gyors reformra van szükség, nézeteltérés nincs.

Ha ezzel a tudattal ülünk le ezt a problémát tárgyalni és tudatában vagyunk annak, hogy nagyban-egész- ben ugyanazt akarjuk, s csak a módot keressük, hogyan lehet a reformot minden szempontot mérlegelve és latolgatva a nemzetre nézve a legnagyobb haszonnal végrehajtani, akkor lehetnek gyümölcsöző viták, de széthúzás, vádaskodás, gyanu- sítgatás, hogy ez el akarja gáncsolni a reformod amaz meg mindenkit túl akar licitálni a demagógiában — ez el fog hallgatni.

Irtsuk ki a visszaéléseket, ültessük trónra a tiszta erkölcsöt nemcsak a magánéletben, de a gazdasági s legfőképpen a közéletben.

— Szakítsuk szét az érdekhálózatok szövevényét, amelyek láttán elkeseredik szivünkben a hazafiúi érzés és ültessük vissza a megbecsülés trónjára a munkát, legyen az bárminő, ha hasznos a nemzetnek, ha növeli a nemzet anyagi boldogulását, vagy szellemi kincseit, ha vi- rulóbbá, ragyogóbbá teszi a magyar életet. Gazdasági politikánk tengelyébe állítsuk a munkát, az okos munkát, amelybői valódi érték fakad és egy folyamatos és következetes, a termelés költségeivel számoló racionális munkabérpolitikán és szociálpolitikán keresztül adjuk meg a munkásnak az ő méltó bérét.

Mindez egybefügg. A társadalom gazdasági reformja csak úgy valósulhat meg, ha a társadalom szellemi reformja is megtörténik és mindez az egyénben kell végső gyökeret találja, az egyén lelkében, abban a nemzeti keresztény reneszánszban, amelyen át kell esnie az egyesnek, hogy a szociális igazság szelleme hassa át a társadalmat és hogy egy más szellem keresse a siker reményében a gazdaságpolitikának boldoguláshoz vezető útjait. Így lesz meg, igy fog kivirágozni az új magyar élet, amelyet nagyon kell akarnunk, egységesen kell akarnunk, mindent lenyűgözően kell akarnunk, hogy az elképzelések, a szavak színes, de sokszor dólibábos világából testet öltött valósággá legyen.

— Erős a reményem, mi több: a bizodaltnam, a hitem, hogy ezek az eszmei célkitűzések helyeslésre találnak szűkebb értelemben vett politikai barátaim, párthiveim körén túl is, érzem is, hogy igy van. Hiszen még élénk emlékezetemben van a rokonszenvnek, a szeretetnek és megértésnek az a spontán megnyilvánulása, amely alig néhány hete az

ismert parlamenti harcok közepette felém áradt.

— Meg vagyok győződve, hogy ennek a nemzetnek nagy többsége ezeket a célkitűzéseket magáévá teszi és felsorakozik ezeknek a célkitűzéseknek eszmei megvalósulására és ezzel gyakorlati keresztülvitelük, valóraváltásuk lehetővé tételére. Ez a meggyőződés ad erőt nekem és szilárdítja meg elhatározásomat, hogy

ha kell és ha nem teremtődik meg az a békés atmoszféra, amely a célkitűzések sima gyakorlati megvalósításához szükséges, a harctól se riadunk vissza.

Itt arról van szó, hogy ez a nemzet élni akar, fejlődni akar, naggyá akar lenni. Ezek a célkitűzések mért- földkövei ennek az útnak, ezeket a célkitűzéseket meg kell valósítani a gyakorlati politika mezején. De a harchoz sereg is kell és ezt a sereget igyekszem egybegyűjteni egy országos mozgalomnak a lobogója alá, amelynek jelszava, amelynek vezérlő csillaga a mi nagy akarásunk magyar életet élni, új magyar életet az ősi rögön.

— Kibontom tehát á magyar élet mozgalmának lobogóját és felhívok minden magyart, a meglett férfit épúgy, mint a lelkes ifjúságot, szegényt és gazdagot, a nemzet fiait és leányait, egyaránt, hogy a nagy céljainkért és szebb jövőnkórt vállalt harcban tömörüljünk e zászló alá és teremtsünk meg egy olyan keretet, amelyben jelenlegi politikai barátaim és támogatóim mellett új erők is helyet és teret kapjanak a közös munkára.

Nem vezérkedni akarok az új lobogó alatt. -— magyar vezér csak egy van: Főméltóságú Kormányzó Urunk, —

hanem szolgálni a nemzetet abban a formában, amelyben szolgálni kell, azon a poszton, ahol állok és ez a vezetés, ez az eszmei célkitűzés feladatának az ellátása.

— Amit most meghirdetek: nagy hívás, nagy kiáltás sorakozóra, hogy az egységesen menetelő magyar erősebb legyen. Ezért bontom ki ennek az országos mozgalomnak a lobogóját,

ezért hívok alá minden jószándékú, becsületes magyar embert,

aki velünk akar dolgozni és munkálkodni a magyar életért, azokat is, akik az én politikai barátaim körén, vagy általában eddig pártkereteken kivül állottak. Es ez a sorakozó egyben seregszemle is volt, ahol látni fogjuk,

kik azok, akikre a nemzetnek mpst következő sorsdöntő időszakában számítani tudunk,

kik azok, akik a magyar élet kés* kény ösvényén, amely a tespedé» posványa és a felelőtlenség szakadékéi között vezet, velünk együtt egy csapatban kívánnak menetelni.

— Jaross Andor, Rátz Jenő, Hó- man Bálint barátaim, akik osztoznak velem e mozgalom irányításának legfőbb gondjaiban, velem együtt

az ország minden részében ki fogják tűzni a kibontott lobogót,

amely alá szeretettel várjuk a városi, falusi testvéreink megértő felsorak ozását.

— Magyar Testvéreim 1 Pesten, Budán, szerte az országban és a messzi végeken I Értsd és halljad, mit akarunk 1

— Akarunk : új Magyarországot, magyar megújhodást, nacionalista társadalmat, katonai szellemet, tettre- kész fegyelmet, faji öntudatot, faj- védelmet. Lelki reformot, tehát