Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 22. szám

1939 március 16 ESZTERGOM is VIDÉKÉ Téli gazdasági Iskolát Esztergomnak Nemrégen számoltunk be a három­hónapos téli gazdasági tanfolyam vizsgájáról. Beszámolónk végén rá mutattunk arra, hogy az ily rövid tanfolyam csak tájékoztató alapisme­reteket nyújthat, alaposabb gazdakép. zéshez gazdasági iskolára van szük­ség. Ezek közül a mai kisgazdaélet­hez leginkább simuló, állandójellegű m. kir. téli gazdasági iskolának van legnagyobb jelentősége. A téli gazdasági iskolákban, mint nevük is mutatja, az elméleti tanítás csak a téli hónapra terjed. Két esz­tendő, illetve két tél alatt nemcsak az alapvető gazdasági ismereteket sajá­títhatja el a tanuló, de megtanulhatja azoknak gyakorlati életbe való át­vitelét is. Az elméleti tanítással kap­csolatban rendszeres gyakorlati be­mutatások is vannak. Kiképzést nyernek a tanulók a legfontosabb háziipari munkában is, mint amilye­nek a kosár-, kefe-, seprőkötés, kap- tárkészités, valamint az egyszerűbb gazdasági eszközök elkészítését szol­gáló furásfaragási munkák. Mivel a tanulók csak télen vannak az isko­lában, az nem vonja el őket az ott­honi munkától. A tanítás általában november elejétől március közepéig tart, tehát akkor, amikor a gazda a fiát leginkább nélkülözheti. A mezei munkák idején a tanulók odahaza vannak és tanáraik itt keresik fel őket, hogy az iskolában tanultak gyakor lati keresztülvitelére mindenkinek a maga földjén, a maga gazdasagában adják meg a kellő felvilágosításokat. Az iskolába a környék gazda- ifjai járnak. A tanárok megismerik a vidék talaj, éghajlati, piaci és egyéb viszonyait s ezek ismeretében igazán értékes, hasznos és megvaló­sítható tanácsokat adhatnak. A ta­nuló s két óv elmúltával is össze­köttetésben marad az iskolával s minden gazdasági vonatkozású ta- nácskóréssel odafordulhat, csakúgy, mint a környék bármelyik gazdaja. Úgy a tanítás, mint a tanácsadás ingyenes. A téli gazdasági iskolába felvehe­tők a 17—21. év közti gazdagyere kék, méltányos esetben ennél öre­gebbek és fiatalabbak is. Az iskola internátussal van egybekötve, ahol a vidéki gazdagyerekek csekély ellá­tási díjért kapnak lakást, élelmezést, teljes ellátást a téli hónapok alatt. Ennek megkönnyítése végett a leg­több iskolánál a környék községei alapítványi helyeket létesítenek, hogy távolabb lakó, szegénysorsú gazda- gyerekek is részesülhessenek az iskola és tanulás áldásában. A hely­beliek, valamint azok, akiknek vo­nattal vagy autóbusszal való közle­kedésre lehetőségük van, bejáró ta­nulók lehetnek. A téli gazdasági iskola helyes Irányba terelheti egy-egy vidék mező- gazdaságát. A hazai és külföldi tapasztalatok szerint ez az iskola­típus a legalkalmasabb a kisgazdák oktatására, ez a jövő gazdaiskolája s ezért kell minden lehetőséget meg ragadni arra, hogy Esztergom város és ezzel Esztergom vármegye mielőbb m. kir. téli gazdasági iskolához jusson. A párkányiak kegyelete a Honvédtemetőben Zimankós, hófúvásos, kegyetlen téli időben mintegy kétszázan jöttek át a párkányi testvéreink március 15-én városunkba, hogy húszéves rabsá­guk után első alkalommal rójják le kegyeletüket azok iránt a honvéd­hősök iránt, akik 1848-ban a ma­gyar nemzet szabadságharcában leg­drágább kincsüket, életüket áldozták fel « mi édes magyar hazánkért. Dlouhy László községi biró, Bliesz- ner Ferenc főjegyző, Azsaltovits Gyula bankigazgató, Szklenár István ipartestületi elnök a párkányi elöl­járóság derék tagjaival, a tűzoltó­zenekarral, a leventék zászlóikkal, a cserkészek és nagyszámú közönség — dacolvá az ítéletidővel — lelkes hangulatban kígyóztak ki a Honvéd­temetőbe, amely már hosszú idő óta nem látott ilyen lelkes, szép közönséget. Meghatottan állottunk ott 640 hős honvédet és 175 osztrák katonát magában porlasztó hantok felett, ott a méltóságosan őrködő oroszlános kőtömeg előtt és úgy éreztük, hogy ezeknek a derék párkányiaknak itt ezen a kedves kis hazafias ünnepen nyílt meg igazán a szivük, amikor húszéves keserves rabság után ve­lünk együtt ünnepelhették a magyar­ság szent ünnepét és fogadalmat tehettek annak az édes magyar ha­zának, amely újra kebelére fogadta őket és amelytől most már soha többé nem fognak elszakadni. Dlouhy községi biró kegyeletes szavakkal helyezte el a község szép babérkoszorúját, miután a zenekar és a közönség a Himnusz eléneklé- sével bevezette a szép ünnepséget. Utána egy kis városi gimnáziumi cserkészfiú, Koloasváry Tibor sza­valta el Tóth Kálmánnak „Élőre“ című gyönyörű költeményét és úgy éreztük, hogy ebben a költemény­ben meg van Írva mindaz, amit a mi édes határunkon túl menetelő drága fiaink, apáink és testvéreink tesznek most a szebb magyar jövőért. A költeményt követte dr. Kő- halmy László lelkes magyar beszéde. Utalt felszabadult párkányi testvé­reink példát szolgáltató kegyelet- m ilvánitására. A párkányiak szük­ségét érezték annak, hogy a hosszú huszévi rabság után még áldoza­tok árán is elzarándokoljanak azok­nak a sírjához, akik a szent sza­badságért haltak meg. Mert tudnunk kell, hogy a szabadság még nem virradt meg minden magyar testvé­rünkre és azért még sok sok áldo­zatot kell hoznunk. A szép beszéd utolsó hangjaival összeölelkezett a Hazádnak rendü­letlenül légy hive óh magyar, a zászlók meghajoltak és a párkányi nagyezüst-érmes vitézjelöltek baráz­dás arcán ott rezgett a gyémántként csillogó könnycsepp és velük együtt a fegyelmezett kis-zászlós leventék, cserkészfiúk és őszbecsavarodó pol­gárok szivét a hideg, velőkig ható szélben is hevitette az édes magyar hazának szeretete. Adja a Mindenható, hogy ez a nagy szeretet, a benne élő és foganó sok nemes érzelemmel, kötelesség­tudattal és áldozatkészséggel meg hozza részünkre a szebb magyar jövendőt. A derék párkányiak otthoni sza­badságünnepségeiről lapunk más he­lyén számolunk be. dr. B. Tármegyei népművelésünk. Tokod. Tokod község Helyi Nép­művelési Bizottsága március hó 2-an megtartott előadásán Bors Szilvesz­ter h. tanító népdalköitészetünkről értekezett. Az iskola énekkara több számmal működött közre. Dankó Mihály tanító elbeszélő negyedórát tartott. P^pp Máté ügyes szavalata, oktató filmdiapozitivek vetítése tarkí­tották a műsort. Az est a Himnusz közös eléneklésével fejeződött be. — Március 15-én a hősök szobra előtt tartotta utolsó népművelési előadását a tokodi Helyi Népművelési Bizott­ság. Az ünnepi beszédet Bors Szil­veszter h. tanító mondotta nagy lel kesedéssel. Dániel Ilona, Tokodi An­tal, Simon István és Juhász Ferenc alkalmi költeményeket adtak elő nagy rátermettséggel. Az iskolai énekkar több hazafias dalt adott elő és a Himnusz eléneklésével, majd pedig a Hősök szobra előtti diszelvonulás- sal ért véget a szép hazafias ünne­pély. Sárisáp. Március hó 2-án a Mun­kásotthon termében tartotta Sárisáp község legutóbbi népművelési elő­adását. Ötömösi Ida áll. tanítónő a 100 éves Nemzeti Színházról beszélt hallgatóságának. Jobbágy Tihamérné áll, tanítónő elbeszéléseket olvasott fel, Csiszér Jánosné áll. tanítónő pe­dig filmdiapozitiveket vetititett és azokat magyarázta hallgatóságának. Gramofonlemezről több szép magyar dalban gyönyörködött a hallgatóság. Dorog. A Dorog-bányatelepi Helyi Népművelési Bizottság keretében tar­tott nyolchetes varrótanfolyam f. hó 4-én záróünnepély keretében nyert be­fejezést, melyen megjelentek a bánya­igazgatóság és a Helyi Népművelési Bizottság tagjai. A hallgatók által készített különféle munkákból tekin­télyes mennyiségű és szép kivitelű kiállítás fogadta a nagy számban ösz- szegyűlt érdeklődőket. Annavölgy. Cser Simon tanító, leventefőoktató lendületes beszédben méltatta március 15-e jelentőségét az annavölgyi Népművelési Bizottság áltál tartott hazafias ünnepségen, melyen nagyszámban vett részt a lakosság. Izsó István levente Petőfi Nemzeti dalát szavalta mély átérzés- sel, a leventezenekar több hazafias dalt adott elő, majd pedig Kozma Imre: „Petőfi szüiei“ című színdarab következett, melynek minden egyes szereplője dicséretet érdemel a nagy­szerű alakításért. Csév. Csév község Helyi Népmű­velési Bizottsága legutóbb megtartott előadásán Lugosi István jegyző a magyar nép művészetét ismertette a hallgató közönseggel. Gonda Bőláné áll. tanítónő elbeszélő negyedórát tartott, Jurák Kornélia, Hubácsek Maria, S'lovák Anna, Körmendi Ka talin, Vales Ilona és Kiányi Ilona kedvesen és ügyesen szavaltak. EGYRÖL-MÁSRÓL Rómában új pápát koronáztak, aki címernek a béke olajágát vivő galambot választotta s akinek a jel­mondatában is benne van ez a szó : Pax, béke. Ugyanakkor a spanvol nemzeti és köztársasági rádió-áilo mások egyaránt hirdetik, hogy mind­két fel vezetői hajlandók megszün tetni az évek óta dúló polgárháború borzalmait, mert mindkettőjüknek ugyanaz a céljuk és vágyuk: a béke. De ettől a szótól hangos ma egész Európa, melynek minden államférfia azt h ngoztatja, hogy a fegyverke­zéssel nem felbontani, hanem meg­őrizni akarja a békét. És békeüze­neteket k údöz az Óceánon át az Újvilág demokratikus elnöke is, hogy teljes lágyén a koncert, mintha csak az egész világ a római klasszikust idézné: „Nulla salus bello; pacem te poscimus omnes“ . . . Bizonyos, hogy ez az általános nagy békevágy őszinte, hiszen még élnek a legutóbbi háború szenvedő tanúi s az is bizo­nyos, hogy senki sem merné magára venni egy újabb világháború — már pedig másfeléről aligha lehet szó — előidézésének felelősségét. Ennek az előidézésnek a kérdése azonban na­gyon is tág fogalom, amint azt a világháborús bűnösség meddő vitá­jából láthattuk s ha egyszer felkere­kedik az ellentétek forgószele, ha­lomra dőlnek az elméletek és helyükbe lép az érdekek által parancsolt fegy­veres tevékenység, mint szükséges ség, amely elől büntetlenül kitérni em lehet. Ha ezt felismerjük és ha csak egy futó pillantást vetünk arra a fegyverkezési versenyre, amelyet az egyes államok állítólag a béke 8 biztosítása érdekében rendeznek, ak­kor világosan láthatjuk, hogy a bé­kétől talán sohasem voltunk távo­labb, mint most, amikor a neve már jelszóvá lett. Ezzel ugyanilyen vilá­gosan tisztában kell lennie a nemzet minden egyes tagjának, nehogy a jelszavak nyomán a magyar lelke­ket elfogja a minden áron való béke vágya. Békére vágyni és békéről beszélni csak egy bizonyos időpontig erény: amig elérkezik a cselekvés pillanata. Azután már több mint bűn : jóvátehetetlen hiba I Cigányok garázdálkodtak Gyön­gyös vidékén. Állati módon gyilkol­tak, raboltak s csupán a gyors ható­sági intézkedéseknek és csendőrsé­günk kitűnő munkájának köszönhet­jük, hogy a haramiavezérüket a héten már elfogták. A két főtettes és se­gítőtársaik a börtönben várják véres tetteik megtorlását, tőlük a társada­lomnak nem kell többé tartania, ez­zel azonban még mindig nincs elin­tézve a dolog lényege, a cigánykér­dés, amellyel úgy vagyunk, mint a zsidókérdéssel: van, tehát beszólni kell róla. Hiszen ami a beszédét illeti, abban etekintetben sincs hiány.. Valahányszor egy-egy bestiális gyil­kossággal magukra vonták a köz­figyelmet, mindig felvetődött a cigány- kérdés. Szakemberek és újságcikkek egyaránt követelték az ügy rende­zését, beszéltek letelepítésről, cigány­kataszterről s egyéb megoldási mó­dozatokról, de amikor a bűnözők megbűnhődtek, a közvélemény meg­nyugodott és minden maradt a régi­ben. Ami Mária Teréziának nem sikerült hatalmi szóval, azt társa­dalmi úton József főherceg sem tudta elérni s az idők folyamán életbelépő tetett sok-sok közigazgatási intézke­dés és rendelkezés ellenere is az a helyzet, hogy a cigányok egy része — talán korlátozott szabadsággal, de lényegében még ma is évezredes nomád életét éli. Városi embernek fogalma sincs arról, hogy egy-egy vidéken milyen felfordulást okoz a vándorcigány karavánok megjelenése s a nagyközönség ennek a kultúr- szégyennek a létezéséről csak olyan­kor vesz tudomást, mikor ebből a sohasem asszimilálódó és rejtélyes idegen lélekből gyilkosságokban rob­bannak ki az ősi indulatok. Legfőbb ideje, hogy véglegesen és gyökere­sen leszámoljunk ezzel a kérdéssel. A cigányságnak letelepedésre alkal* matlan, kóborló, idegen népétől meg kell szabadítani ezt az országot, amelynek nemcsak élet- és vagyon­biztonságát, hanem külföldi jóhirne- vét is olyan sokszor és olyan nagy­mértékben veszélyezteti. MMMMkMMMMMMMM Idegenforgalmi hírek Rovatvezető: Deseő Győző Félárú vasúti kedvezmény Budapestre. Az Idegenforgalmi Hivatal közli, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiáditás és Tenyészállatvásár alkal­mából 1939. évi március hó 23 ának 0 órájától árpilis hó 7 ének 12 órájáig az odautazásra, a visszauta­zásra pedig 1939. évi március hó 29 ének 16 órájától április hó 8 ának 24 órájáig fólárú kedvezménnyel le­het Budapestre és visszautazni. Ezen kedvezményes utazásra jo­gosító menettérti igazolványok 1*30 P árban az Idegenforgalmi Hivatal­ban beszerezhetők. Az Ön érdeke nem a mienk l Még ma lépjen be a Légoltalmi Ligába I (Városháza, I. emelet 7. ajtó*,

Next

/
Thumbnails
Contents