Esztergom és Vidéke, 1939

1939 / 2. szám

1939. január 6 ESZTERGOM In VIDÉKÉ tergomi önkéntes Tűzoltó Egyesü­let fennállásának 70. éves jubileuma. Szeptemberben megindult az általá­nos európai kibontakozás, a hábo­rús válság egész hónapban izgalom­ban tartotta Európát, míg végre szép tember 30 án létrejött a müncheni egyezmény, amely Magyarország számára is megteremtette a reviziós lehetőségeket. Októberben megindul a nagy diplomáciai harc a magyar és a cseh kormány között, amely a jegyzékeken, a komáromi tárgyalá­Imrédy Béla miniszterelnök ónodi programbeszéde nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a ma­gyar társadalom minden rétege: falu és a város, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem együttesen tiszta képet kapjon arról a re­formmunkáról, melynek újból való megkezdése szorosan ösz- szeíügg a parlamenti szünet lejártával. A törvényhozás azon­nal folytatni akarja reform­munkáját s tárgyalás alá akarja venni a már beterjesztett úgy­nevezett „zsidójavaslatot“, hogy utána nyomban megkezdhesse a földreformjavaslat tárgyalá­sát is. Ez érthetően az egész ország közvéleményét érdekli, hisz ez azt a kérdést van hi­vatva nyugvópontra hozni, ami­vel voltaképpen nagyatádi Szabó István kezdette meg is­mert mozgalmát. Nem könnyű ez a kérdés sem. De Imrédy Béla nem az a férfiú, aki meg­hátrálna a nehézségek elől s aki egyszer vállalt programját, ha annak megvalósítása bár­mily nehézségekkel találkozik is, háttérbe szorítaná, vagy éppen elejtené. — Az a politika — mon­dotta Ónodon a miniszter- elnök —, amelyet én képvise­lek, a tiszta magyar politika s így célja és tengelye nem le­het más, mint a magyarság megerősítése. De biztosítani kell fejlődését is, hogy a ma­gyar nemzet hivatását és tör­ténelmi rendeltetését a Duna medencéjében betölthesse. Azt is kifejti a miniszter- elnök, hogy mi a feltétele és lehetősége annak, hogy vállalt programját valóra is vált­hassa. — A rend és a reformok politikáját kell követnünk. Egyik feltételezi a másikat. Rend nél­kül nincsen reform és refor­mok nélkül nem születhet meg a kívánt belső nyugalom és béke. így kapcsolódik tehát a két feltétel egymásba. És itt — szinte közbevetve — rátért a miniszterelnök arra a romboló munkára is, amit röviden és közismerten a „de­strukció“ szó fejez ki. Mert ez folyton munkában van, hol titokban, hol elszántabb és me­részebb formában, csak azért, hogy bizalom helyett kételyt, hit helyett csüggedést, szárnya­lás helyett szárnyszegettseget támaszthasson. Ez a destruk­ció hirdeti folyton a küszöbön són keresztül a bécsi döntőbírósági ítélethez vezetett el. Felszabadult a Felvidék magyarlakta része, közötte egész történelmi vármegyénk. A ma­gyar csapatok november 5 én kezd­ték meg a Felvidék megszállását. Párkányba november 6-án vonul­tunk be. Nov. 19-én meghalt Ernszt Sándor, városunk országgyűlési kép­viselője, utódjául városunk egyhan gúan Kunder Antalt, kereskedelmi- és iparügyi minisztert választotta meg. álló gazdasági válságot és csak természetes és érthető, ha Imrédy Béla, mint gyakorlati pénzember, röviden és velősen el is intézi ezt a romboló munkát. Kézzelfoghatólag bizonyítja be, hogy mennyire elszámolják magukat a rémhírterjesztők, akik még mindig a zavarosra vágy­nak, csakhogy abban kedvük szerint halászhassanak. Pedig minden próbálkozásuk hiába- ló. Ha valaha, úgy most igaz a francia megállapítás, hogy „kormányozni annyi, mint előre látni!“ S Imrédy bizonyíték­kal is szolgál, hogy a kormány­zat előrelátását igazolja. Annyira előrelátó volt a kor­mány, hogy még olyan esemé­nyek sem hozták zavarba, ame­lyekre valóban senki sem szá­míthatott, mint például a Fel­vidék szerencsés visszacsato­lása, amelynek alkalmából — amint tudjuk — egy számot­tevő és új felszerelesű had­sereget kellett rövid idő alatt mozgósítani és készenlétben tartani, ami valóban igénybe vette a kincstárt anélkül, hogy annak kiadásai azt egyetlen pillanatra is zavarba hozta volna. Ez az előrelátás teszi lehe­tővé a reformok megindítását is, mert a kormányzat rendel­kezik azok keresztülvitelét biz­tositó tartaléktőkével, még pe­dig — amint a miniszterelnök mondotta — nemcsak anyagi tőkét értve, hanem szellemi erőt is. A kormányzat szükség eseten pótolni és helyettesíteni tudja mindazon szellemi erő­ket, melyeket az új rendelke­zések a gazdasági életből ki fognak kapcsolni. Ez a gondosság és előre­látás adja meg a kormányzat­nak azt a nagy nyugalmat és biztonságot, mellyel munkáját minden destruktiv támadás elle­nére is folytatja, meghátrálás és habozás nélkül, úgy, amint azt a miniszterelnök többízben is programszerűen az ország­ban ismertette. Ez az előrelátó gazdasági politika teszi lehetővé, hogy evenkint most már minimálisan százezer holdat tudjon a kor­mány kisemberek kezére jut­tatni, anélkül, hogy ezzel a programmal a gazdasági élet­ben a termelt javak csökken­tését és az árak esését érné el. De biztosítja egyben azt is ez a gazdaságpolitika, hogy az új tulajdonos megfelelő tőké­vel rendelkezhessék ahhoz, hogy a földből mindazt kihozza, ami abból a területből csak kihoz­ható. á mi mindennapi kenyerűnk Egyél kenyeret.. ., mert a kenyér nem hizlal, az izomműködés főfor­rása, megóv az idegességtől és elő­segíti a népszaporodást. A M. kir. Természettudományi Társulat hivatalos lapjában a „Ter­mészettudományi Közlöny “-ben dr. Wéber József főorvos a kenyérről a többek között a következőket Írja : — Tárgyilagos orvostudományi vizsgálatok bizonyítják, hogy kenyér táplál, de nem hizlal. A szervezet a kenyér szénhidrátját szőlőcukorrá ala­kítja át, egy részét a májban meg­felelő alakban raktározza, tartalékolja és szükségképen mozgósítja. Az ilyen módon létrejött szőlőcukor minden izommunka főtényezője. — A kenyér szervezetünk legfon­tosabb energiaforrása. A szervezet­ben azonban üzemi zavarok léphet­nek fel, megbetegedhetik. Az üzem­zavarok egy részében zsir halmozó­dik fel, bekövetkezik az elhízás. — Az elhízás okait kutatva nem is olyan régi tankönyvekben azt lát­juk, hogy a lustaság és túlbő étke­zés e’őkelő helyet foglal el az elhí­zás okai fejezetében. Innen került az elhízottak indexére a kenyér és eb bői az időből származik a kenyér- evéstől való félelem. A modern orvoskutatás a túlétke- zési elméletet megdöntötte, de saj­nos, a kenyérkerülés, mint csőké vény, túlélte a régi elméletet. A ha­talmas lendületei vett orvostan ál- laíkisérleti és klinikai vizsgálatainak eredményei gyökeresen átalakították gondolatmenetünket e tekintetben is és megvilágították az elhízás valódi okait. E vizsgálatok szerint úgyszól­ván kizárólag a belső elválasztó mi­rigyek : pajzsmirigy, hipofízis, nemi mirigyek, a központi idegrendszer káros elváltozásai, valamint öröklés okozzák az elhízást. Hogy milyen úton-módon, az e cikk keretében nem tárgyalható, de bizonyés, hogy egyikük vagy másikuk minden elhí­zásnál kimutatható mint ok. Mint látjuk, ilyen okok között a kenyér már nem szerepel a hízókú­rákban sem, vsgy ha igen, csak na­gyon alárendelt módon, mint a szer­vezetbe biviendő tápanyagok vivö- szere. A katonaság ésszerű okokbó1, a szerényebb néprétegek pedig ösz­tönszerű eg a legerősebb kenyérfoa gyasztók és elhízásról közöttük bi­zony nincsen szó. A kenyérnek étlapunkból való ki­hagyása célszerűtlen és egyenesen bűn a szervezettel szemben. Miért ? Az izomműködés főforrasa a kenyér. A gép az izomzat, a kenyér a ben­zin. Egy másik fontos élettani sze­repe a kenyérnek a bélműködés sza­bályozásában áll. Az életet elkese­rítő székrekedés, bélrenyheség egyik főoka a kenyérszegény táplálkozás. A kenyér tartalmazza ugyanis a bél­működés legtermészetesebb ingerét, a cellulózénak nevezett salakot. Ez az emberi szervezet részéről fel nem szívódó tömeg mozgatója a belek­nek, hiánya a bélmozgás ingerének elmsradását jelenti. De a kenyér az emberi élet fenn­tartására nélkülözhetlen vitaminokat is tartálmaz, így a B1 és E vitami­nokat. A B1 vitamin hiánya, illető­leg megvonása okozza a beriberi ne vezetű kínzó betegséget. Az E vitamin élettani hatásaira vonatkozólag folynak még a kutatá­sok, de már eddig is kiderült róla, hogy hiánya a kisórleti nőstény ál­latok meddőségét, a hímnek termé­kenyítő képtelenségét okozza. Ha si­kerülni fog az amberre való hatását megállapítani, úgy népszaporodási és nemzeti szempontból is igen nagy jelentőségre tehet szert. Már eddig is sikerült vele asszo­nyok szokványos elvetélését meg­akadályozni. Legnagyobb mértékben a búzacsíra olaja tartalmazza, de van a gabonában és van a kenyér­ben is. A cikk Írója dr. Wéber József fő­orvos a továbbiakban kimutatja, hogy fontos élettani feladata a kenyérnek a bélbaktérim flórájának szabályo­zása. A bélkaktériumok különböző betegségeket okozhatnak, a belső környezetben vegyi féknek tekint­hető, gyakran gyógyszer, hiánya megbetegedésre vezet. Tehát együnk kenyeret! Népművelés a varmegyénkben. Nagysáp község legutóbbi népmű­velési előadásán Gábor Ágoston ta­nító Szent István intelmeiről beszólt. Mécs István községi aljegyző az Ér­sekújvárba való bevonulásról beszólt hallgatóinak. Miadoniczky Miklós kán- tortanitó elbeszélő órát tartott. Az iskolás gyermekek szavalatai tették kedvessé a műsort. Ép testben — ép lélek — címen tartott előadást dr. Bagyi Gyuláné tanítónő Csév községben december hó 15-én megtartott népművelési előadásán. Gonda Bóláné tanítónő ujsághireket olvasott fel hallgatóinak. Gárdonyi Aurél áll. s. tanító pedig a János vitézt ismertette a hall­gatósággal. Keresztény Mária tanuló magyar énekeket énekelt nagyon kedvesen. Kozár István pedig ma­gyar táncot járt, a táncot harmoni­kán ügyesen kisérte ifj. Péceli Pál. Dr. Tulassay József körorvos tar­tott Süttőn egészségügyi előadást a december 11 -i népművelési előadá­son. Trencsén várát ismertette Kiin- esek Béla áll. tanító. Több kedves dalt énekeltek az iskolások. Bellus Béla főjegyző „Én és a törvény“ címen tartott ismeretter­jesztő előadást december hó 15-ón Tokod községben. Bankó Mihály tanító egy elbeszéléssel szórakoz­tatta a hallgatóságot. Zab Julianna tanuló ügyesen szavalt. Az iskolá­sok éneke és filmdiapozitivek vetí­tése tették változatossá a műsort. IdegeDtorgalmi hírek Rovatvezető: Deseő Győző Idegenvezetők jelentkezése az Idegenvezető-tanfolyamra. Jóval meghaladja az 1000 pengőt az az összeg, amelyet az Idegenforgal­mi Hivatal az elmúlt esztendőben idegenvezetői díjak címén az idegen- vezető gárdának kifizetett. Elég csi­nos kis mellékjövedelmet jelenthet tehát ez a foglalkozás, annyival is inkább, mert 1939-ben a díjak vala­mivel magasabban lesznek megálla­pítva, de azért is, mert az idegenve­zető-testület ezentúl csak a tanfolya­mot jelesen végzettekből fog rekru- tálódni s így a kisebb létszám foly­tán az egyesre eső jövedelmi quóta is nagyobo lesz. Tekintve, hogy az elmúlt esztendő­ben a hölgyidegenvezetők közül töb­ben férjhez mentek, illetve állásba ke­rültek, a hiány pótlására az Idegen­forgalmi Hivatal új jelentkezőket is elfogad, de ezúton is felhívja a régi vezetőket, hogy az ezidei tanfolya­mot nekik is végig kell hallgatniok és újra vizsgát kell tenniök, amiért az ő jelentkezésük is feltétlenül szüksé­ges. Munkában ismét a destrukció

Next

/
Thumbnails
Contents