Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 2. szám

EsnntfiooiBE

ÖTVENKILENCEDIK EVF. 2. SZ.

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer

keresztény politikai és társadalmi íap

CSÜTÖRTÖK, 1938. JANUÁR 6

Előfizetési ár i hóra : 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.

Pár kemény sző

az újesztendőbe is áthallatszik az óesztendőből, — nevezetesen most is a fülünkben cseng a bíboros hercegprímás karácsonyi beszédéből az a pár kemény szó, amelyet azokról a magukat jóknak feltüntető keresztényekről mondott akik hitüket állandóan megcáfolják életükkel.

Nem felejthetik el könnyen ezeket a főpásztori szavakat azok, akik nyitott szemmel járnak nemcsak a vallásos élet, hanem általában a közélet terein és akik elég érettek ahhoz, hogy az embereket ne- csak külső fellépéseik, a nagy- közönség és a közvélemény felé irányított szavaik, hanem főként cselekedeteik szerint Ítéljék meg.

Külön elégtétellel és lelkiismeretük megnyugvásával jegyezték meg a kemény és igazságos erkölcsi Ítéletet tartalmazó szavakat az önérzetes polgárok csoportja, a hitük meg- vallásaban es vallásuk gyakorlásában szemérmetesek, továbbá kötelességeik teljesítésében, munkakörük kitöltésében, érvényesülési lehetőségeik kihasználásában és közéleti működésükben is szerények, akik éppen a keresztény elveket életükkel megcáfoló hangoskodók miatt állandóan hátrányos, sőt sokszor határozottan megalázó helyzetekbe kerülnek. Ezek bizonyára nagy hálával vették tudomásul, hogy végre legalább erkölcsi elitélésben részesültek a vallásos és közélet álarcos hangoskodói a legilletékesebb helyről.

Ennyi azonban nem elég ahhoz, hogy a leckéztetésnek ne- csak erkölcsi, hanem gyakorlati haszna is legyen az életben. A kemény szavakat éppen azoknak kell meghallaniok és megszívlelniük, akikhez szólnak. Ezek vegyék tudomásul azt, hogy becses énjük nem a világ közepe és hogy éppen nem az, amikor az előretolakodó külső nem takarja azt, amit el akar hitetni a világgál és sajátmagával : a lelki kultúrát és szívbéli előkelőséget, — szóval: amikor hitüket megcáfolja belső életük.

Vegyék tudomásul, hogy jóval értékesebb embertársaikkal szemben elért sikereik és kisebb-nagyobb pozícióik, vagy úgynevezett jól bevágódottsa- gaik nem egyéni érdemeiknek és nélkülözhetetlennek hitt, vagy feltétlenül elismerésreméltónak képzelt „kiválóságaiknak“ köszönhető, hanem igenis legtöbbször a legyezgetett emberi hiúságnak, vagy a hangos, ügyes fellépéseknek és az összeköttetések révén ravasz, fondorlatos megkerüléseknek nehezen ellenállni tudó emberi gyengeségeknek.

Vegyék tudomásul, hogy esetleges felülkerekedéseik dacára az őszinte megbecsülés mégis csak a belső értékeket illeti, a finom, emelkedett lelki kultúrát, a küzdő emberéletnek azt a szituációját, amikor hit és élet födi egymást.

Hallják meg és szívleljék meg az elsősorban nekik szóló kemény, de mélységesen igaz szavakat és javító szándékait

önmagukon, hivatásukban, munkaköreikben alkalmazva fordítsák embertársaik és a közügyek javára. Szívleljék meg és segítsék elő szerényebb, embe- riesebb, önzetlenebb viselkedé- désükkel ők is a szebb, tisz- tultabb, bensőségesebb hitélet és emelkedettebb szellemű közélet megteremtésének lehetőségeit !

Vagy talán azt hisszük, hogy ez a tanulság inkább országos viszonylatban vonható le és alkalmazható ? Esztergomban kevésbé ? Tévedés ! A mi kis pátriánkban is elgondolkozhatunk emberi, embertarsi, hitéleti és közéleti szempontból a főpásztori szavak jelentőségének alapján, — és bizony megtalálhatjuk hozzájuk a megfelelő kreatúrákat is. Tudjak meg tehát ezek is, hogy látjuk, halljuk, ismerjük őket és — megvan róluk a véleményünk . . .

ás 0T1 újévi meglepetés®: bírság a járatúk nemfizetésért, eselieg bik-ás eljárás

Nem szívesen vagyunk ünnep- rontók, de néha a lelkiismereti kötelesség ünnepnapon is kényszerit bennünket súlyos hétköznapi problémák nyílt tárgyalására.

A kellemetlen meglepetést ezúttal az OTI szállítja a munkaadók tár sadalmának. Híreink szerint az OTI

— amely felépítésében és elképzelésében elsőrendűen szociális intézmény

— azokat a munkaadókat, akik nem tudnak pontosan eleget tenni járulék fizetési kötelezettségüknek, a megállapított késedelmi kamaton kívül az új évben minden esedékessé vált és be nem fizetetc járulék u án még külön birság kirovásával is bünteti. Ez a birság elsőizben a hátralék öt százalékánál kevesebb és tíz százalékánál több nem lehet. A következő esetben tiz százalékánál kevesebb és húsz százaléknál több nem lehet A birság fokozódik, míg az 1927 : XII. fc. 205. §-a és az 1928. XL. te. 182. § aiban meghatározott pénzbirsag- maximumot el nem éri. Az ok: a társadalombiztosítási járulék és baleseti díj esedékesség szerinti be nem fizetése. Értesüléseink szerint az első birságlista már el is készült. Ezen csupa kisiparos szerepel úgyszólván.

Hát itt meg kell állnunk egy pillanatra. Nem bocsátkozunk vitába, jogos e az OTI új ajándéka : a bir sagpénz. Kétséget kizáróan az. De afölött igenis lehet disputáim, hogy szerencsés időpontban történt e a bírságpénzek rendszerének bevezetése és szociális cselekedet-e a*kor is, ha ezekből kórházat is építenek ? A magyar iparos, kereskedő, de minden foglalkozási réteg, a legsúlyosabb időkben is bebizonyította, hogy a közteherviselés-morál alapján állt és áll. Úgyszólván panasz és zokszó

változtat a lényegen : az elmulasztott társadalombiztosit isi járulék és baleseti dij —■ bírságot vonhat maga után. Nem hisszür, hogy a bírságok kiszabásának rendjét olyan megnyugtatóan lehetne megszabni, hogy — mondjuk, nem Esztergomban, máshol — ambiciózus, előrejutni vágyó tisztviselők ne babérszerzésre használják fel ezt a lehetőséget. Vagy nem is tisztviselők, de — mondjuk — bizottságok ne kövessenek el a bírságolások terén esetleg tragikus tévedéseket. Itt nem a tisztviselő, a bizottság a fontos, hanem a szellem.

Az ipar, kereskedelem, de a többi foglalkozási ág helyzete sem olyan, hogy az ma elbírjon újabb terheket. Különösen ilyen terheket nem. A helyzet, az időpont nem alkalmas újabb bírságolási rendszerek bevezetésére. Az ország munkaadó társadalmának szociális viszonyai sem olyanok, hogy összeomlás réme nélkül lehetne kísérletezni ilyen dolgokkal. A közterheket csökkenteni és nem bírságokkal emelni kell.

Az OTI, úgy látszik, túlzott szigorral kiván az új évben élni a munkaadó-társadalommal szemben. Nem elég ugyanis, hogy birsággal sújtja a fizetni nem tudó munkaadókat, de azokat, akik alkalmazottaiktól levonható féljárulékot be nem fizetik, esedékességük n *pján — btk-ás úon veszi üldözőbe. Hat ez az OTI újévi meglepetése.

Ne csodálkozzon az OTI, ha ex ellen az esztergomi munkaadói érdekeltségek, érdekképviseleteik révén országos tiltakozást szervétnek. Ez a helyes és célravezető út.

Azon se csodálkozzon, ha azt is fogják kérni, hogy necsak a munkaadókkal, de saját alkalmazottaikkal szemben is tanúsítson szociálisabb megértést.

A késő esti órákban is kivilágított OTÍ irodaablakok és az azok mellett évek óta egyformán görnyedő hivatalnokok is valószínűleg szintén szívesen vennék a szociálisabb meg értést, hiszen a késő esteoe sápadó ablakok azt hirdetik, hogy a rendszerint kisfizetésű OTI tisztviselőknek még magánéletük sem lehet. Ez elnélkül kiveszi részét mindenki a trianoni tehertöbbletből. Az általánosan lesüllyedt életnívó, az erősen lecsökkent fogyasztás, az árak felfelé tendálása, a jövedelmek majdnem intézményes csökkentése — önmagától gyűjtik a közteher-hátralé- kokat. Egy-két elszigetelt esettől eltekintve nem lehet notórius nemfizetőkről beszélni es ha van is ilyen egy-kettő, ezekért nem lehet az önhibáján kivüi hátralékossá vált mun kaadók anyagi helyzetét éppen a bírságolások révén akár egyes tisztviselők, akar bizottságok belátására bízni.

Miért hiszi az OTI — éppen az OTI —, hogy nincs olyan munka adó, aki nem tudna fizetni, ha akarna ? Mert az, hogy csak a notórius nemfizetőkei fogja sújtani a‘is tiltakozni fog Esztergom munka- birság — szépségflastrom. Ez nem (adó társadalma. Borost Lajos

Helyet az autóknak I

A város gondos és előrelátó műszakihivatala— tekintettel az 1938-as kettős ünnepi év várható nagyarányú járóműforgalmára, — karácsonyi kedveskedésül elkészíttette es elhelyeztette a város különböző pont jain azokat a nemzetközileg megállapított s elfogadott jelzőtáblákat, melyek a járművezetőt jóakarattal, de hivatalos szigorúsággal figyelmeztetik, hogy hol nem szabad kerékpárral járni, hol szabad s hol nem szabad a géperejű s egyéD járműveknek hosszasabban tartózkodni, nemzetközi nyelven szólva : „parkírozni“, melyik utcában tilos az átmenő jármű közlekedés s több ilyen régóta tudott, de a járművezetők ál

tál nem igen respektált figyelmeztetéseket s tilalmakat feltüntető pirosszegélyú kerek tárcsákat.

Ezek a tárcsák bizonyára fokozni fogják a közlekedés biztonságát s a város utcáinak modern és nemzet* közi viszonylatban elismert külsőt adnak, bár napról-napra alkalmunk vad tapasztalni, hogy a tilalmazott útvonalakon lopva átsurranó biciklis pékinasok és cipésztanulók ezeket a tárcsákat a legtöbb ess.ben tudomásul sem veszik s fesztelen otthonossággal követik el a közlekedési kihágások számtalan fajtáját. Nem ártott volna még a főútvonaltól távolabb eső utcák e éjén elhelyezni ilyen tilalmi táblákat s tárcsákat