Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 2. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1938 január 6 például ilyenféle szöveggel: a járdán kerékpározni, vagy a járdán bicikliversenyeket rendezni, stb. tilos és közlekedési kihágást képez. Erre jó volna különösen a bravúroskodó s néha hihetetlenül merész pékinasokat néhanapján valami alkalmas módon, talán a tanonciskolák vezetőségének felkérésével, kioktatni a kényszerűségből gyalogosan járó békés polgárok örömére s régi óhajára. Igaz viszont, hogy ezek a táblák a jövőben sem biztosítanák azt az eredményt, amit tőlük a gyalogosan járó türelmes polgárság remélhetne. Maradjunk hát talán mégis csak a régi szokásainknál, ezek legalább már ki vannak próbálva. A főútvonalaknak ilyen figyelmeztető tárcsákkal való ellátása mindenesetre elismerésreméltó elhatározás s a most kezdődő, — városunk idegenforgalma szempontjából fokozottan jelentős — ünnepi évre való tekintettel szükséges intézkedés is veit, amit mindenesetre megnyugvással fogad mindenki. A tiltó rendelkezéseknek ily módon való proklamálása természetszerűleg az ellenkező irányban is feladatokat ró a város vezetőségére. Ez alatt azt értjük, hogy például a járművek parkírozására vonatkozó tilalom kibocsátása mellett gondoskodnunk kell viszont olyan helyek ről is, ahol ezek a járművek nyugodtan települhetnek, magyarul parkírozhatnak addig, míg városunkból ismét eltávoznak. Bizonyára vannak ilyenek is kijelelve, melyekről talán nincs tudomásunk, de abból az alkalomból kifolyólag, hogy a közelmúlt napokban a Fürdő Szálló melletti régi gyógyszertárépületet lebontották, önkéntelenül is kínálkozik annak a lehetőségnek kihasználása, hogy az igy lebontott épülettömb helyén — mint erre a célra kétségtelenül legalkalmasabb területen — autóparki- rozó teret létesítünk. Ez a terület a legjobban frequen- tált útvonal közepén fekszik, akár a fürdőtelep, akár Budapest—EszterMegfordított mese a csodák világában. Nem emlékszem már rá, hogy melyik író útleírásában olvastam azt az antik svéd mesét, melynek modern hőse cilinderrel a fején s esernyővel a hóna alatt váratlanul visz- szapottyan valami titkos és rejtelmes csapóajtón át a száz év előtti múltba, hol középkori utcák zeg-zu- gos sikátorain tanácstalanul s ma- gárahagyottan tévelyeg, hallja mesz- sziről a toronyőrök elnyújtott sej telmes énekét, beleselkedik valami külvárosi korcsma ólomkarikás ab lakán, hol gótikus bútorok közt hosszú asztal körül antik korhelyek iddogálnak termetes cinkkupákból a pislogó mécses halványan rezdülő fénye mellett . . . Fordítsuk meg ezt a mesét s húzzuk fel valami düledező sírbolt ho mályaból egyik száz év előtti ősünket, ültessük őt autóba s vigyük a villanyfényes utcákon át egy modern moziba, hol harsogva beszél a hangszóró a vásznon megéledő alakok helyett, nem is említve a csodák mai világának egyéb tüneményes szülötteit : a repülőgépet, a gramofont s a többi sok csodás találmány között a legcsodásabbat: a rádiót. Meséink mindkét hőse bizonyára zavarodottan, ijedten húzná be nyakát a kabátgallórjába s onnan csodálná a mai kor technikai alkotásainak csodáit, köztük mindenesetre legjobban a rádiót. A rádiót, ezt a nagy csodát, mely nem egyéb ugyan egy ládába szerelt dróttekercsek, fénylemezek, vilgom—Budapest közötti autóforgalom szempontjából tekintjük. A már be fejezés előtt álló Budapest—Vise- grád—Esztergom közti törvényhatósági út forgalma kétségtelenül nem is sejtett arányban fog a nyári hónapokban emelkedni, bizonyára Esztergom pihenőhellyel s ez esetben tudnánk-e alkalmasabb parkírozó teret biztosítani a járművek számára ennél a központi fekvésű helynél. Nem tudjuk, milyen cél vezette a területtulajdonos Takarékpénztárt en nek a területnek a felszabadításánál, illetve épületek lebontásánál, de mivel láttuk többször azt, hogy az ide kiránduló és gyönyörű strandfürdőnket élvező vidékiek autósora nemcsak a Fürdő Szálló udvarát, hanem a keskeny Ferenc József-út mindkét oldalát, sőt a strandfürdő Cser- noch-úti oldalát is elárasztották, ajánljuk a város vezetőségének szives figyelmébe ezt a most kínálkozó kedvező alkalmat, hogy autótelepülési célokra ezt a területet megszerezze, vagy biztosítsa. Meg kell ezt tenni már azért is, mert a majd meginduló autóforgalom a két modernül kiépített országúton városunkba olyan méreteket ölthet, amely a Ferenc József-úti autóparkirozást lehetetlenné teszi, illetve azt a rendőrhatóság a közlekedés szempontjából veszélyesnek fogja találni. Ha pedig ez bekövetkezik és a kirándulóknak máshol kellene parkirozniok, az a strandfürdő és a Fürdő Szálló rovására menne. Helyet az autóknak, — ha azt akarjuk elérni, hogy a városunkat felkereső, vagy azon áthaladó gépkocsik tulajdonosai, vagy vezetői szivesen látogassák meg többször is városunkat. Nagyon helyeseljük a tilalmi táblák elhelyezését, de örömmel üdvözölnénk olyan rendelkezést is, amely az autósok részére is, amely ilyen parkírozó hely létesítésével itteni tartózkodásuk idejét kellemessé tenné. Ajánljuk ezt a lehetőséget a vá ros műszaki hivatalának szives figyelmébe. M. L. lanylámpák élettelen tömegénél, s mégis, na előtte ülünk s jóakarattal, szeretettel, megértő vonzalommal bánunk vele, úgy viselkedik velünk szemben, mintha ennek a holt gépnek, ennek az élettelen faládának lelke volna . . . A rádiózáshoz lélek és szív kell. A rádiózáshoz szeretet, jóakarat, tapintatosság figyelmesség, szóval szív és lélek kell. Az a rádió, amelyik a szomszédból téglányivékony falon át egész nap bömböl, vonít, vartyog, egyszer a vízállásjelentés, másszor a pajzstetű elleni védekezés módjait ordítja fülünkbe, az a rádió egy közönséges faláda, afféle „Ver schlag“ s kezdője kontár a rádiósok társadalmában. A rádió által nyújtott szórakozás és élvezet az enyém, az én kedély- világom orvosa, barátja, rokonléiek és lelki kiegyenlítődés. Bizalmas barátja a családnak, kedves vendége a háznak, vigasztaló társ és szórakoztató felebarát. A finom kézzel és szelíd lélekkel ápolt rádió az a nagy csoda, amelyről fentebb szóltam. Mert az ilyen rádió elhozza nékem a távoli világok szépségeit, messze országok művészetét, de ha csak ki csiny kristályos készülék volna is egy jó fejhallgatóval, akkor meg pláne bizalmas jóbarát magányom diszkrét csendjében. A rádió ne legyen hát ócska fa láda, ordító werkli, közönséges pletykaszerszám, amely kibeszél mindent, amely hivalkodva, nyeglén locsog és tereferél összevissza hetet havat, akár kiváncsi rá valaki, akár nem, hanem igenis, legyen finom, diszkrét, művészi kezekkel irányított és gondosan ápolt, megbecsült és szivesen látott tagja a családnak s jó szel- lemo házunknak. A rádiőnyugta oldalán sziveshangú figyelmeztetés kér bennünket: „Ha rádiója fütyül, ezzel másokat zavar.“ — „A hangszóró használatánál a csendrendeletre és szomszédaira is legyen figyelemmel“. Ez egy baráti, kedves hangon közölt figyelmezte tése a postának, mely a megértő telkekre számít. Hiszen nappal, akár nyitott ablaknál is, jóminőségű rádióval, fino man behangolva, nem túlhangosan, szivesen hallgatja mindenki a szép zenét, de igazán, ki kiváncsi arra, hogy hány centiméter a Duna vízállása Strudennél, vagy hogy a burgonyaföldekre milyen műtrágya kell ? Hat ezeket élvezzék, akiket érdekel, a maguk lelki békéjében .. . A rádiózáshoz, ismételjük, lélek és szív kell. Rövid visszapillantás. Az esztergomi rádióbarátok talán legkorábban figyeltek fel a rádió nagy jelentőségére. A rádió még csak gyermekcipőben járt, a pósta budapesti gyáli-úti laboratóriumában még csak kezdő kísérletezések folytak a rádiózás terén, mikor Esztergomban már éber figyelemmel kisérték eze<et a próbálkozásokat. E téren a legteljesebb elismerés illeti meg Mila- kovszky László tanítóképző-intézeti tanárt, ki nemcsak mint jeles rádiószakíró úgyszólván elsőnek állott ki a rádióról írt szakkönyvóvel a nyilvánosság elé, de jótanácsaival, szives készségével s ügybuzgalmával lendületet adott az esztergomi rádió- élet fejlődésének s az általa megalapított és vezetett Rádióegylet életre- hívásával s létesítésével általános ér deklődést keltett a rádiózás ügye iránt helyi s országos viszonylatban is. Ennek tulajdonítható, hogy Esztergom olyan kedvező arányszámot mutat az országos rádióstatisztikában. A másik lelkes rádióamatőr Zele- nyák Ferenc villamossági tisztviselő volt. Épített, fúrt, faragott tanácsolt, segített, gyámolított kezdő amatőröket részben hivatalból, de többször jóbarátságból. A fürdővendéglőben elsőnek szerkesztett egy asztalnyi soklámpás rádiót, rettentő hosszú antennával fel a szenttamáshegyre s ott lestük esténkint, lábujjhegyen járva, fejünkön átizzadt fejhallgatóval a gyáli-úti kísérleti laboratórium szú nyogzümmögós-erősségű adásait. Ez még valamikor 1924 tavaszán lehetett. Lelkes rádióbarát volt a kezdők között dr. Mike Lajos kir. közjegyző is, kinek egy szobányi talán 5—6 rádiója is volt már kezdetben, hol sokat kísérletezett készülékeivel. É sorok írója csak afféle benevo- lus spektator et auditor voit. Segített lábújjhegyen járni, mikor úgy kívánta a rend. Ellenben első rádióm, leszedhető s felrakható kosárfonók- tekercsekkel csak akkor szólt, ha az egyik kezemet rajta tartottam a rádión. Csak kézkapacitással dolgozott ez a koporsóalakú szerszám . . . Voltak még bizonyos más lelkes rádióamatőrök köztünk a rádiózás kezdetén, akikről nem tudunk, mert őket csak talán a maguk rádiója érdekelte s csak csendes utasok voltak a rádiókultúra rohanó versenykocsiján. Az első hangos rádió Esztergomban. Egyszer aztán becsapott a nagy szenzáció: az első hangos rádió Esztergomban. Valami mérnök em- ;er tartózkodott hosszasabban hivatalos ügyben a városban s annak volt egy rádiója. Meghívta a városi arakat s néhány érdeklődőt barátságos bemutatásra. Hosszú drótokat eszítettek ki a városház udvarán s egyszer este 10 óra felé a városház nagytermében, hová bennünket An- tóny polgármester szivesen meghívott, megtörtént a bemutató. A készülék akkora volt, mint egy katonakoffer s akkora hangszórótölcsér volt hozzácsatolva, mint egy bass- bombardon öble. Hosszú várakozás, fütyülés, krákogás után végre megszólalt valami vékonyka hegedűhang- szerű vinnyogás. A mérnök úr azt mondotta, hogy Londonban hangverseny van. Mi — mit tehettünk egyebet ? — udvariasan elhittük s hálásak voltunk ezért a ritka szenzációért is neki. Ma már a 2fl lámpás gyári készülék hálózati antennával bömbölve hozza Londont, Párist, rövidhullámon, középhullámon, vagy tartós hullámon, kinek hogyan tetszik . . . Végül egy kis helyi statisztika. Hogy állunk Esztergom városban a rádiózással ? Erre a kérdésünkre az esztergomi póstahivatal szívességéből a következő statisztikát kaptuk. Esztergomban 1937 karácsonyakor összesen 1402 radióelőfizető van 131 kristályos 1271 egyéb rádiókészülékkel. A rádióelőfizetők foglalkozási ágak szerint a következőkép oszlanak meg. Őstermelő 67, bányász 17, iparos 274, kereskedelem 163, közlekedés 101, polgári egyén, köz- szolgálati és szabadfoglalkozású 314, véderő 68, nyugdíjas és magánzó 309, iskola 10, kórház 3, egyesület 3, nyilvános helyiség 3, napszámos, egyéb foglalkozású 61, díjmentes 100%-os hadirokkant 6. Az 1937. év folyamán belépett előfizetők száma 170, ugyanezen évben előfizetését felmondotta 54 Egy régebben készült összeírás szerint külső antennát használ 1090, világítási hálózati antennát 274, padlás antennát 14, szobaantennát 17, keretantennát 7. Ezt az antennastatisztikát azonban nem szabad komolyan venni. Jó magam is a bevállott külső antennám helyett újabban a vaskályhát használom antennának. Bizonyára van igy más is. Hallottam már sodrony- matrac-antennáról, kályhaellenző antennáról, sőt valaki esernyőt is szokott antennának használni. Azt mondja, hogy ez a legjobb keretantenna . . . Az esztergomi pósta 1924. szeptember 18. óta vezet nyilvántartást a rádióelőfizetőkről. E napon lépett be első előfizetőnek Milakóvszky László tanár. Végül felemlítjük még, hogy városunkban 8 rádiókereskedő van, ebből 6-nak van joga rádiót készíteni s javítani. Nagyszerűnek ígérkezik a sportbál. Az Esztergomi Sport Egyesületek szakosztályai minden áldozatot meghoznak, hogy a folyó hó 15-én, szombaton este fél 9 órai kezdettel a Fürdő Szállóban rendezendő ezévi műsoros táncmulatsága felülmúlja minden eddig rendezett farsangi mulatságát és közönségének elismerését minden tekintetben kiérdemelje. Elvetetette azon gondolatot, hogy egy háromfelvonásos színdarab előadásával megrövidítse a táncolni vágyók táncidejét, akkor, mikor nagy áldozatok árán sikerült lekötni egy nagy népszerűségnek örvendő jazz-zene- kart és ezért úgy határozott, hogy rövid egyfelvonásos darabok előadásával szórakoztatja a közönség azon részét, akiknek már a tánc nem szórakozás, de szivesen mennek mulatságra akkor, ha ott egy kis búfelejtőben lesz részük. A táncosoknak külön élményt fog jelenteni a kiváló zenei együttes játéka, míg a nem táncolókat teljes Halló, — itt az esztergomi rádió ...
