Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 86. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1938. november 10 magával az örömtől, a lelkesedéstől, z asszonyok, gimnazista, képzős lányok virágot tűznek a tisztek, bakák rohamsisakjára, a fegyverekre, a lovakra és csakhamar olyan az egész hadsereg, mint valami csodálatos, mozgó, virágos tündérkert. Máshelyütt cigarettával kínálják a derék katonákat, a tisztek szemeiben látszik a megelégedés, amellyel figyelik a polgárság túlcsorduló szeretetét a honvédek iránt. Egyszercsak hatalmas búgással három vadászgép közeledik. Nyílegyenesen alig valamivel a háztetők felett szállnak el egyenesen a híd felé. Elemi erővel harsan fel a torkokból az éljenzés, a magyar katonai repülőgépek felé, virágok, sáp kák repülnek a levegőbe, illusztrálva azt, hogy mennyire szeretnénk ezeket az új magyar büszkeségeket felvirágozni, megsimogatni, szeretettel becézni. Amig repülőgépek köröznek városunk felett, addig lent a Lőrincz- utcában moraj zúg fel. Hatalmas címeres gépkocsi áll. be az utcába s belőle kiszáll József kir. herceg, a II. gyalogezred tulajdonosa. Hatalmas éljenzés köszönti a főherceget, akinek márkáns katonaarcán meghatódottság sugárzik, amint a katonaság mellett gyalog elindul a híd felé. Az esztergomi hídfőnél. Az esztergomi hídfőnél ezalatt, amig a katonaság felsorakozott a bevonuláshoz, hatalmas tömeg gyülekezik, polgári, egyházi, világi hatóságok képviselői, a nagyközönség. Egymásután érkeznek a hídfőhöz az előkelőségek : dr. Radocsay László főispán, dr. firey Vjlmos alispán, dr. Brenner Antal h. polgármester, a hercegprímás képviseletében dr. Mesz- lényi Zoltán c. püspök, a főkáptalan tagjai, dr. Krecsányi Kálmán, az intézetek, hatóságok vezetői stb. stb. Féltizenegykor megharsannak akür- tök, jelezve, hogy megérkezett a csapatok vezénylő tábornoka nagy- baconi Nagy Vilmos altábornagy, törzskara élén. Pattogó vezényszavak hallatszanak, majd újból kürtszó jelzi, hogy megérkezett József kir. herceg is, aki mint a II. honvédgyalogezred tulajdonosa, csapatai élén fog bevonulni Párkányba. Az idő ettől a perctől kezdve ólomlábakon jár csak, az izgalom, a feszültség a tetőpontra hág, mig végre visszaérkezik a magyar parlamenter küldöttség s jelzi, hogy a hid szabad és megkezdődhetik a felvonulás. Hatalmas lelkesedés és óriási éljen zés köszönti a trianoni bilincs elszakadását, majd dr. Brenner Antal h. polgálmester áll elő s meghatott hangon, mély megilletődöttséggel beszédet intéz vitéz Kolczváry ezredes, állomásparancsnokhoz s a magyar honvédekhez Esztergom város közönsége nevében. Háláját, köszönetét fejezi ki a honvédség iránt, amely most hosszú 20 év után átlépi Esztergomnál a trianoni határt. Igazságot, jogot, sze- retetet visznek át a honvédek a rabságból felszabadult magyar testvérek számára, legyen áldás rajtuk. Vitéz Kolczváry ezredes bensőséges örömét fejezi ki, hogy a magyar katonák bakkancsai letiporhatják a trianoni határt. Most pedig — mon- notta — a Kormányzó Ur őfőméi- tósága parancsának megfelelően : Isten és a haza nevében előre I Van-e toll, amely méltóan leírhatná a határtalan lelkesedést, amely e szavakat fogadta, van-e szó, amely méltóképen kifejezhetné a lelkekbőí, a szivekből feltörő örömet, lelkese dést. . . És megkondultak a Bazilika ha- angjának, a Nagyboldogasszony harangnak érces szavai, a repülőgépek motorjai búgtak, felharsant a Rá- góczi induló és elindult a magyar honvédség, élén József kir. herceggel és nagybaconai Nagy Vilmos altábornaggyal, hogy bevonuljon a drága magyar földre, a Felvidékre . . . A katonaság elején egy tiszt, magyar nemzetiszinű szalaggal átkötött magyar kenyeret vitt, oldalán pedig az a két magyar cseh-hadseregbeli katona, aki csütörtökön szökött át a magyar földre. A nagyhid gyönyörűen feldíszítve várta a honvédséget, ezernyi zászló rajta a felírás: „Isten hozta a magyar testvéreinket.“ — „Isten hozta a magyar honvédeket.“ Szem nem maradt szárazon, amint a máskor oly nóptelen hídon egymásután vonultak ját a honvédség csapatai, rohamsisakjukon csillogott az örömtől kacagó napsugár. Párkány házain a szél lengette a szent magyar háromszinű lobogót. Csengtek, bongtak a harangok Esztergomban és Párkányban és mi Esztergomiak reszkető kézzel dörzsöltük örömkönnyektől fátyolozott szemünket, vájjon álmodunk-e vagy valóságot élünk ? . . . Párkányban. Síró magyarok ölelő karjai várják a magyarokat. Fiatalok, öregek, nők, férfiak, imádkozó öreg asszonyok, díszmagyar ruhás apró gyerekek sűrű, tömött sorokban feketéllenek a párkányi úton, egészen a község főteréig. Ki állhatná meg ezt a nagy össze- ölelkezést a felszabadult és felszabadító magyarok között körsnyezés nélkül I Itt-ott felcsuklik a zokogás . . . „Isten hozott beneteket, szép magyar vitézek, aranyos leventék.“ öreg asszonyok borulnak a nyakába a magyar katonáknak és zokognak hangtalanul szüntelen. Minden zázon magyar zászló, kokárda a gomlyu- kakban, apró kis zászlócskák, Horthy Miklós képével, a község bejárata előtt pedig hatalmas diadalkapu virágokkal kihimezett üdvözlő sorok. De ki tudná leírni azt a lelkesedést, amelyet életében talán többé senki sem fog látni . . . De felhangzik a katonazenekar pattogó indulóinak hangja, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb magyar indulók mámoros lelkesedést váltanak bi a párkányiakból, valóságos virágeső hull a zenekarra, amelynek nyomán jönnek a honvédek feszesen kiigazított sorokban, lelkes öröm arcukon, örömtűz szemükben s elemi erővel zúg fel a tömegből: „Éljen Horthy! Éljen a magyar hadsereg!“ A lelkesedés nem ismer határt, minden párkányi kezet akarna szorítani a magyar katonákkal, valami szépet mondani nekik, szeretettel megsimogatni fegyvereiket, amelyek most már a megnagyobbodott Magyar- ország felett állnak őt. De egyszercsak hatalmas ováció zeng fel. A 2. honvédgyalogezred ólén halad József főherceg, marsall- bottal a kezében, majd nagybaconi Nagy Vilmos daliás hatalmas alakja lünik fel hófehér lovon. Taps, éljen, örömkönny szüntelenül. Hozzák az ezred golyótépte zászlaját, amelyet kis magyaruhás leányka, Helfel Gabika koszorúz meg babérkoszorúval : — Köszöntelek, te drága magyar zászló, amelyet édes nemzeti hadseregünk hozott közénk. Közöttünk nem szunnyadtak a magyar pásztor- lüzek, amelyeket drága szüléink és tanítóink élesztettek. Királyi fenség, nagyméltóságú altábornagy úr, simogassák meg arcom, vájjon gyönyörű almot latok e vagy valóságot.“ Istenem ! Egy 20 év óta rab ma gyár népnek öröme sugárzott ki a kislány szavaiból, maradhatott-e szem szárazon, amikor fohászát el- rebegte. Majd Porübszky Géza plébános, volt cseh tartományi képviselő állott fel a" szószékre s gyönyörű beszédben emlékezett meg a magyar feltámadás ünnepéről, amelyben a magyarok mindig bíztak, amely után mindig vágyakoztak. A magyarságot nem tudták elvenni a csehek, mert a magyar minden erőszak ellenére rátalált magyar testvérére. — Ezen a helyen — mondotta — a csehek és epigon magyarok nemrégen még revizióellenes gyűlést tartottak. Éppen ezért választottuk a bevonulás ünnepére ezt a helyet. Köszönjük ezt a napot a magyarok Istenének, köszönjük, hogy a szenvedésben bennünket rab magyarokat eggyé kovácsolt és köszönjük azt is, hogy a csehek marxizmusának karmaiból a rab magyar proletáriátust sikerült kiragadnunk! Éljen Magyar- ország ! Éljen Magyarország kormányzója ! Éljen a hadsereg! Éljen Mussolini! Éljen Hitler! Éljen a baráti nemes lengyel nemzeti Éljen Jaross András ! Az esperes-plébános szavait jóformán minden szónál megszakította a hatalmas éljenzés és hatalmas szavalókórus zúgta: „Mindent vissza, Pozsonyt vissza, Nyitrát vissza, Erdélyt vissza!“ Porübszky Géza után Dluby vá- rcsbiró tett Ígéretet, hogy — miként a múltban, az elnyomatás alatt — úgy a jövőben is tiszta magyarok akarunk maradni. Majd Analtrics Gyula járásbiró, Gürtler Dénes, a Nemzeti Tanács tagja, Zoltán Amália nyugalmazott tanítónő mondottak lelkes és felejthetetlen beszédet. A beszédek alatt szüntelenül zúgott az éljenzés. Éltették Horthy Miklós kormányzót, Mussolinit, Hitlert. Imrédy miniszterelnököt, Kánya külügyminisztert. Ezek után nagy éljenzés és fergeteges tapsvihar között József főherceg lépett a szószékre : — Mint a világháború egykorú hadvezére és mint a József nádor 2. honvédgyalogezred tulajdonosa, kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy a tulajdonomban lévő 2. gyalogezred élén én vonulhattam be a felszabadult Párkányba. — Jól tudom, mit szenvedett Párkány és a visszacsatolt részek magyarsága, akiket túláradó boldogsággal, szivem egész melegével ölelek magamhoz. — Okuljunk a múlton és legyünk eggyé. Egyet akarjunk és pedig azt, hogy Magyarország újból a régi fényében tündököljön, határait újból a Kárpátok bérce koszorúzza. Szűnni nem akaró ováció fogadta a főherceg szavait, aki után nagybaconi Nagy Vilmos altábornagy mondott rövid beszédet, amelyben hangsúlyozta a magyarság igazi szeretetét a felszabadult felvidékiek iránt. A gyönyörű, felejthetetlen ünnepség után felhangzott a Magyar Hymnus. újra, meg újra előkerültek a zsebkendők, a magyar nemzeti imádság hangjait pedig vitte a szél a garami hegyek felé, ahová nemsokára szintén bevonulnak a magyar csapatok. Díszmenet következett ezután a megjelent előkelőségek előtt. Csapataink kemény léptei alatt megdobbant a föld, hogy ezzel a dobbanással magához ölelje a magyar föld minden lakóját, a csonka és a megnagyobbodott magyarságot. Külön szeretettel, könnyes örömmel ölelte magához Párkány lakó- sága a magyar fiatalság képviselőit, a leventéket, a cserkészeket, a dorogi lövészeket, akik elhozták a fel szabadított magyarság számára a magyar ifjúság szeretetét. Az esztergomi cserkészek megtudták, hogy a múltkori átkelési vállalkozás egyik elesett hős katonája a párkányi temetőben van eltemetve, kivonultak a sírjához, amelynek keresztje nem is volt látható a rengeteg virágtól és koszorútól. A sírnál megható ünnepélyt rendeztek a cserkészek. A parancsnok hazafias beszédet mondott, a Hymnust énekelték, majd a kürtös búcsúzót fújt. A párkányiak elmondották, hogy Halottak napján feltűnő nagy kegyelettel áldoztak a párkányiak a sírnál az elesett magyar katona emlékének. A sok hervadó virág és a sok gyertyamaradvány, ameiy széles karéjban veszi körül a sírt, ma is bizonyítja ezt. A csehek igen haragudtak ezért a párkányiakra és nagyrészt ez is okozta azt, hogy még szombaton este sem hagyhatták el a párkányiak lakásukat és hogy Párkányban a honvédek átkelése előtt csak alig pár órával tűzhették ki a magyar nemzeti zászlót. Késő délután volt már, amikor az esztergomiak visszatértek Párkányból. Szivükben egy felejthetetlen nap emlékét őrizték, olyan napét, amelyet egy ember életében csak egyszer él át. Párkány felől pedig magyar nóta hangját hozta a szél — először húsz év után — keresztül a magyar Dunán, ellenállhatatlanul, vigasztalóan hirdetve a magyar ünnepet, a magyar feltámadást. Istennek legyen hála érte ! A Kereskedelmi Társnlat választmányi gyűlése Október hó 30 án az Esztergomi Kereskedelmi Társulat választmánya a Magyar Király szálló nagytermében Kovancsek Jenő alelnök elnöklésével gyűlést tartott a tagok nagyszámú részvétele mellett. A gyűlésen először vázlatosén ismertették a kereskedelmi alkalmazottak munkaidejének újabb szabályozására vonatkozó kormányrendeletet, amely azonban egyenlőre a külpolitikai eseményekre való tekintettel nem lép hatályba. Majd Kovancsek Jenő alelnök bejelentette a kereskedők általános helyeslése közben, hogy a Kereskedelmi Társulat az idén kül- és belpolitikai okokból nem tart közgyűlést. Örömet keltett az az elnöki bejelentés, hogy a Női Kereskedelmi Szak- tanfolyam az idei iskolaévben igen nagy látogatottságnak örvend. Megszavazta a választmány az elnökségnek azt az indítványát, hogy a fűszerkereskedők lépjenek be az Országos Fűszerkereskedő Egyesületbe, majd elhatározta a választmány, hogy az Esztergomban létesítendő 26 os ezred emlékművére 20 pengőt adományoz. Galambos József titkár a választmány nagy lelkesedése közben ismertette az Omke és a Győri Kereskedelmi és Iparkamara leiratát a felvidéki magyar testvéreink megsegítését célzó „Magyar a magyarért“ akcióra vonatkozó leiratát, majd Kovancsek Jenő indítványára egyhangú nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy a Társulat tagjai külön-külön adakoznak a nemes célra és egy összegben küldik el az esztergomi kereskedők adakozását. Elhatározta a választmány, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdésében a teljes munkaszünet mellett foglal állást, majd a déli szünet kérdését vitatta meg. A folyó ügyek letárgyalása után a választmányi ülés véget ért Betéteit legelőnyösebben kamatoztatja az Esztergomi Hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja Kossuth Lajos-utca 73. szám alatti székházában.
