Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 86. szám
ÖTVENKILENCEDIK ÉVF. 86 SZ. CSÜTÖRTÖK, 1938. NOVEMBER 10 Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztén? politikai és társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A magyar honvédség dicsőséges bevonulása Párkányba A honvédbakancsok eltiporták a trianoni határt a párkányi hídon vasárnap délelőtt 11 órakor, pontosan úgy, amint azt az átvonuló csapatok vitéz ezredese mondotta az esztergomiak Istenhozzádjára válaszolva, Lehetetlenség szavakban kifejezni és betűkben visszaadni az átvonulás történelmi órájának érzelmeit. Lehetetlenség elmondani mindazt, amit az izgalmasan fenséges és felemelő pillanatokban éreztünk, amikor a magyar honvédek hosszú, fegyelmezett, virágos és nemzetiszalagos sora megindult a hídon át Párkány felé. Sokan mámoros lelkesedéssel, kitörő örömmel éljeneztek, mások’szin- te remegve az érzelmek izgalmától, lázas szemmel kisérték a nagy történést, ismét mások önfeledten álltak ott, mintha .valami tündérálmot látnának. Nem szégyeljük a férfikönnyet, amelyet le kellett törülnünk. Nincs többé trianoni határ ! Nincs többé határváros-Eszter- gom, — nincs többé leigázott Párkány, de van szabad Esz- tergom-Párkány! Szabad az út Párkány felé! Szabad az élet a túloldalon. Ott lengenek a magyar zászlók a párkányi házakon. A szabadság életadó levegője az, amit a felszabadulás első óraiban éreztünk az ismerős túlsóféli tájak felől, ezért volt annyira szivigható, felejthetetlen, olyan egységes és testvéries ez a novemberi vasárnap. A szabadságot — amely a legkedvesebb a magyar ember szivének — ezt vitték át elsőnek a hidon a honvédbakancsok. De a szabadsággal együtt masírozott az igazság, a jog, a rend, a szeretet és testvériség is, amelyek mindegyike szükséges ahhoz, hogy mint, az ezeréves magyar állam tagja a magyar nemzettest része kényszerű rabságából megelevenedhessen és új életre támadhasson a visszakerülő drága magyar föld. A nemzetiszinű szalaggal átkötött magyar kenyér, amelyet az ezred sorkatonáinak az élén vittek át Párkányba, talán a legszebb szimbolikus kifejezése mindannak, amit az anyaország a felszabadult magyar testvéreknek adni akar. Kenyeret, azaz életet nyújt az anyaország, — ahol pedig kenyér és élet jut mindenkinek, ott természetesen adódik a jog, igazság, szeretet, testvériség, kultúra és minden szépség, amely az új, jobb élethez szükséges. A honvédbakancsok a kard és kenyér, az igazság és szeretet jegyében újjászülető magyar életnek reménységét vitték át a párkányi hidon és viszik tovább a felszabaduló területekre, de az Isten és haza nevében törhetetlenül masírozó honvédbakancsok minden lépése figyelmeztet bennünket arra, hogy a magyar élet minden vonatkozásában mindenki úgy teljesítse kötelességét az új Magyarországért, mint ahogy teljesítik kötelességüket ezekben a történelmi napokban a magyar honvédek —, keményen, fiatalosan, virágos kedvvel, fáradságot, nehézséget nem ismerve ! Határt nem ismerő, könnyes lelkesedésünk, amely a párkányi hidon menetelő honvédkatonáinkat kiséri, ennek a belsőleg újjászülető Magyarországnak is szól, amelynek eljövetelében bízunk és remélünk. * * * Amióta szerdán este vitéz Imrédy Béla, Magyarország miniszterelnöke a rádióban bejelentette a bécsi döntőbíróság ítéletét, amely húsz év után igazságot szolgál atott országunknak, azóta Esztergom boldog önfeledíség- ben ünnepel. Városunk közönsége, amely valahogyan mindig hideg és zárkózott volt, szinte extázisbán várta a vasárnapot, amikor leomlik a trianoni vassorompó és Párkány, ez az Esztergom kebléről kiszakadt község ismét magyar, ismét a miénk lesz. De ki csodálkozna ezen az önfeledt, mámoros lelkesedésen, aki tudja, hogy mi volt Esztergomnak Párkány, Garamkövesd, Muzsla, Kovácspatak ? Az újságíró tolla révetegen botorkál előre a papírlapon, amikor erről a csodálatos vasárnapról, erről az aranybetűs történelemről be akar számolni... mert itt érezni lehet, itt könnyezni lehet, de szavakat találni nem! Szombat este ... Megbolygatott méhkashoz hasonlít a város, a katonazenekar pattogó indulóinak hangjait veri vissza az ősi Várhegy, a Bazilika sápadt fényben tündöklő monumentalitása, a Szenttamás. Önfeledt esztergomiak csoportosulnak az utcákon, meglett polgárok dalolva masírozzák be a zenekar hangjai mellett a várost. A Széchenyi-tére hatalmas, gyönyörűen feldíszített autősor áll be. A rádió, a sajtó autói, amelyekben ott ülnek már azok, akik a holnap a világnak tudomásul adják, hogy e megcsonkított Magyarország feltámad, hogy az igazságnak diadalmaskodnia kell, hogy él a magyar a Duna partján . . . A Kossuth Lajos-, a Szent Lőrinc- utcán, a hídon, amelyen másnap reggel bevonulunk Párkányba a dicső magyar honvédség csapatai, szorgos kézek díszítik a házakat, a kirakatokat, hogy a környezet is méltó legyen a történelmi naphoz. Szemben, Párkányban, még puskalövések hallatszanak, úgylátszik, hogy a visszavonuló csehek utolsó dühüket töltik ki . . . De lassan elnéptelenednek az utcák, Esztergom nyugovóra tér, hogy másnap igazi lelkesedéssel ünnepelhesse a magyar igazság feltámadását . . . Vasárnap reggel . .. Már a hajnali órákban benépesülnek Esztergom utcái, a házakon vígan leng a magyar zászló, pattogó indulók hangjaira leventecsapatok, cserkészek járják be a várost, nemzeti kokárdás férfiak, nők sietnek a Kossuth Lajos-utcára, a Nagy-Duna- paríra, hogy idejében jelen legyenek a nagy eseménynél. A pesti vám felől egymás után érkeznek az autók százai, a pesti világ, a környező községek apraja- nagyja siet Esztergomba, hogy ünnepeljen velünk esztergomiakkal. A visegrádi vámnál népes küldöttségek sorakoznak. A dunameníi falvak népe zarándokol városunkba, élükön Petlieő János szentendrei polgármesterrel és Zboray Géza pomázi járási főszolgabíróval. Az utcák már feketéiének az embertömegektől, amikor az 1. honvéd- vegyesdandár csapatéi felsorakoznak, hogy a magyar Felvidéket a magyar állam részére újból birtokba vegyék. Elindul a magyar parlamenter. Nyolc órakor az esztergomi laktanyából két honvéd kíséretében elindul a magyar parlamenter Párkány felé, hogy jelképesen átvegye az eddig még megszállott Párkányt és környékét. A parlamenter végighaladt az emberekkel zsúfolásig megtömött utcákon. Boldogság, öröm kisérte útját mindenfelé. Mikor a katonai bizottság rálép a magyar hídra, Párkány felől is elindul a híd átadására kirendelt cseh tiszt. A magyar és a cseh tiszt pontosan a híd közepén találkoznak, tisztelegnek egymás előtt és a cseh tiszt tört magyarsággal a következőket jelenti: — A mi hadseregünktől lettem ki- küldve, hogy önöknek Párkány községet és az első etapust átadjam. Vitéz Varsányi százados, a magyar parlamenter, megkérdezte ezután a cseh tisztet, hogy nem lenne-e kifogása, hogy a sajtó képviselői feljöjjenek a hídra. A cseh tiszt beleegyezett a sajtó kívánságába, mire az újságírók, a rádió kiküldöttei felvonultak a hídra, hogy megörökítsék a történelmi pillanatot. Az átadó és átvevő bizottság ezután bejárja a hidat, hogy megállapítsa, nincsen e műszaki akadálya az átvonulásnak. Közben az esztergomi hídfőnél, ahol notabilitások és a nagyközönség már sűrű sorokban gyülekezik, lázas izgalomban telnek a percek. Örömkönnyekkel telnek meg a szemek, amikor a párkányi templomra és házakra egymásután röppent a magyar háromszinű lobogó. Végre jön a magyar parlamenter és jelenti: — A hidat átvettem, a híd magyar. A Lőrinc-utcában. A 2. honvédgyalogezred zenekarának hangjaira közben már felsorakoztak az átvonulásra kész csapatok. Az ablakokban virág, szőnyeg díszük, a járda mellett felsorakoznak a középiskolák és a nagyközönség. Ezek a honvédek, akik vasárnap hét csoportban a hídon és Nyergesújfalunál rohamcsónakokon kelnek át a felszabadított Felvidékre, az első vegyesdandárhoz tartoznak. Ahogy ezek a katonák itt fel-alá vonulnak városunk utcáin, nem egy hadviseltnek szemei telnek meg örömkönnyekkel. Nem is csoda. A feltámadott hadseregek gyönyörű szép szál fiúkkal, olyan tökéletes felszereléssel, hogy minden magyar szív büszke örömmel, megelégedéssel és lelkesedéssel telik el. És látni arcú* kon ezt a szent tüzet, elszánt akaratot, amelyet a legfőbb hadúr hadparancsa varázsolt oda az arcukra ; egy életre szóló élmény. Az esztergomi közönség alig bir
