Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 84. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1938. november 3 Fntballszakosztálynnk egyelőre nem vesz részt a Eölasz I. 8. bajnoki küzdelmein A Move Esztergomi Sport Egye­sület vezetősége figyelembe véve mindazon nehézségeket, melyek az egyesület futballcsapatának a baj­nokságban való részvételét akadá­lyozták, elhatározta, hogy a Kölasz I. B. bajnoki küzdelmeitől egyelőre visszalép és ezen elhatározását fel­terjesztette a Kölasz elnöksége elé. Mi, akik Esztergom sportéletét élénk figyelemmel kisértük és várva vártuk azt az időt, amidőn Eszter­gom sportélete a hajdani fényben fog ragyogni, bármily fájdalmasan vesszük is tudomásul ezen elhatá­rozást, csak helyeselni tudjuk a ve­zetőség ezen határozatát, mert lát­tuk azt a meddő és ádáz küzdel­met, melyet a létfentartás érdekében kifejtett illetve folytatott minden je­lentősebb eredmény nélkül. Éveken át reméltük és hittük, hogy az egye­sület anyagi áldozatot megkívánó munkája idővel minden tekintetben meg fogja hozni gyümölcsét, de ez nem következett be. A mostani bajnoki évad már a kezdet kezdetén nem hozta azt az eredményt anyagi téren, amit ezen évadbani szerepléstől várni le­hetett. Feltételezhető, hogy az elsza­kított területek rövid időn belüli visszacsatolásával alosztályunkban kerületi beosztások válnak szüksé­gessé, mely beosztás Esztergom sportjában jelentékeny előnyt jelent. Éppen azért a vezetőség nagyon he lyesen megkíméli egyesületét a to­vábbi súlyos anyagi kiadásoktól, arra számítva, hogy ezen évad be­fejezése úgysem jelenthet előnyt az esztergomi egyesület helyezésére. Örömünkre szolgái az egyesület azon határozata, mely a kevesebb költséget igénylő dunamenti bajnok­Országszerte megrendsza- bályozzák a szódavizet. A iparügyi minisztériumban ren­delet készül a szódavízgyártás sza­bályozásáról. Egyrészt a felhasznál­ható víz minőségi előírását, másrészt pedig a szikvizgyértás módjait kí­vánja megszabni a közegészségügy érdékében a kormány, amikor elren­deli, hogy szikvizet csak szakkép­zettek gyárthassanak. A kútvizet, ha az nem mindenki részére kívánatos lúgos anyagot tar talmaz, először meg kell tisztítani és csak azután lehet szénsavval telíteni. A szikvizgyárosok, illetve az üze­mek vezetői részére tanfolyamokat rendeznek majd és a tanfolyamok elvégzése után kapnak jogot arra, hogy folytathassák mesterségüket. Szó van arról is, hogy a szóda­víz árát is megszabhassák a ható Ságok és ily módon a túlzott ár­követeléseket megakadályozzák. A rendelettervezet legfontosabb része azonban azokat az előírásokat tar­talmazza majd, amelyek az üzemek felszerelésére, egészségügyi beren­dezésére vonatkoznak. wiiBittttmimtimiiM A mnokaidőrendeiei hatálybaléptetését elhalasztották A kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter rövid idővel ezelőtt rende­letileg szabályozta a nyílt árusí­tású üzletekben, továbbá a vendég­látó iparban foglalkoztatott alkalma­zottak napi munkaidejét, úgyszintén a vendéglátó ipar alkalmazottainak napi pihenőidejét és heti pihenő napját. Tekintettel azonban az áMáno­ságban való részvételt biztosítja’ szem előtt tartva mindenkor aztj hogy a ligabajnokságban csapatá megedzve előkészítse arra az időre, amidőn Esztergom csapata ismét résztvehet a bajnoki küzdelmekben. Szükséges volt ezen lépés már azért is, hogy egyesületünk anya­gilag is megerősödjön és minden te­kintetben felkészülve fennakadás nél­kül vehessen részt majd annak ide­jén a bajnokságban. Rövidesen sor kerül a Move Esz­tergomi Sport Egyesület által kiirt dr. Ernszt Sándor városunk képvi­selője által megalapított Szent István vándordíj mérkőzések megrendezé­sére, melynek valószínű résztvevői az esztergomi bencésgimnázium, a városi reálgimnázium, a ferencrendi reálgimnázium, érseki tanítóképző és a tábori polgári iskola. Mi hinni merjük, hogy Esztergom közönsége örömmel veszi tudomásul városunk középiskoláinak sport­életünkbe való bekapcsolódását, mert akik figyelemmel kisérjük az ország különböző városaiban már régóta megrendezett Kisok bajnokságokat, tudhatjuk, hogy ezek a mérkőzések kellő rendezés mellett sok esetben felülmúlják a Kölasz I/b osztályának mérkőzéseit. Meg vagyunk győzővé arról, hogy dr. Ernszt Sándor által alapított Szent István-vándordij mérkőzések emlékeztető szimbólumai lesznek az esztergomi sport fellendülésének és kettős örömöt jelentenek elkövetke­zendő életünkben, mert emlékeztetni fognak sportéletünk fellendülésére és emlékeztetni fognak elszakított magyar sporttestvéreink visszacsato­lására. san ismert jelenlegi helyzetre, a mi­niszter a hivatalos lap szombati szá­mában megjelenő rendelettel az ere­deti határozatban a munkaidőre vo­natkozó rendelkezések hatályba lépé­sét elhalasztotta. A vendéglátó iparban a napi 10 órai, egyfolytában való pihenés és a heti 24 órai meg nem szakított pi­henő szabadság továbbra is érvény­ben marad, illetőleg változatlanul november elsején hatalyba lép. A nyílt árusítású üzletek hétköz­napi zárórájára és vasárnapi munka­szünetére vonatkozó rendelkezések természetesen szintén változatlanok maradnak. A katonai fegyvergyakorlat be­fejezte után természetesen életbe fog lépni a munkaidő-szabályozás most elhalasztott része. Síre ügyeljünk, ha gyümölcsfát veszünk? Gyakori tapasztalat az idén is, hogy sokan azok közül, akik kisebb-na gyobb gyümölcsöst akarnak telepí­teni : az államnál, városnál, vagy különféle egyesületeknél kilincselnek kedvezményes oltványokért. A fajta, a minőség rendesen alig érdekli őket, csak egy a fontos: hogy az áru „kedvezményes“ legyen. Ez a szinte kóros törekvés az alapja és magya­rázata annak a mindenféle „kedvez­ményes g^ümölcsfaakciónak, ame­lyek minden ősszel és minden tavasz- szaí megszületnek hol egyesületek, hol lapok rendezésében. Rendesen arra alapítják létükét ezek az akciók, hogy a faiskolák drágák, ők pedig olcsók. Nézzünk egyszer szemébe ennek a kérdésnek! Kelle, sőt szabadé zsákbamacskát venni ismeretlen ker­tészek nevében házaló ügynököknél, vagy „kedvezményes“ akciók útján és ezzel lemondani arról a biztosí­tékról, amelyet az oltvány rejtett értékére, a fajtájára nézve csak egy komoly faiskola megbízhatósága ad­hat a vevőnek ? Most kezdenek megjelenni a fa­iskolai árjegyzékek. A közepestörzsű gyümölcsfaoltványt, tehát azt az alakot, amelyet általánosságban a legcélszerűbb ültetni, 1.20 P-jével hirdetik, de megjegyzi minden ár­jegyzék, hogy nagyobb szükséglet esetén szívesen ad olcsóbb ajánlatot. Mi az ára ennek a faalaknak kül­földi árjegyzékben? Franciaország­ban, amelynek természeti adottságai körülbelül ugyanazok, mint nálunk, 20—28 frank, tehát 4.60-6.50 pengő közt váltakozik egy ilyen oltvány ára. Németországban 2.25 márkánál kezdődik és 5 márkáig terjed az ára ugyanennek a cikknek. Ez a mi pénzünkben 3.20—7.30 pengőnek felel meg. És Romániában, ahol a legkisebb a napszám és minden más költség ? Erdélyi faiskolákban 40—50 lei egy közepes termetű gyümölcsfa, vagyis 1.40—1.80 pengő. De a legbeszédesebb adatokat az őszibarackárak egybevetése adja. Az őszibarackfaoltvány 1 éves korá­ban a legalkalmasabb kiültetésre, ezt a gyümöicsnemet mindenütt 1 éves korában adják ki a faiskolák. Nos, az 1 éves őszibarackfa Romá­niában 35 lei (1.20 P), Franciaor­szágban 9—12 frank (2.10—2.80 P), Németországban pedig nem kevesebb, mint 3 50—4.50 márka, tehát 5.10— 6.60 pengő. Ez a cikk egyetlen ma­gyar faiskolai árjegyzékben sem drágább 1 pengőnél. Látnivaló ezekbői az adatokból is, hogy sehol a világon sem olyan olcsó a gyümölcsfa, mint nálunk. Nagy könnyelműség tehát iemondani egy megbízható faiskola felelősségé­ről és ezzel megkockáztatni egy egész ültetés sikerét. Kivált, ha meggondoljuk, hogy minden faiskolának van annyi esze, hogy a jó fáit maga adja el és nem azokat bocsájtja a különféle „ked­vezményes“ akciók rendelkezésére. Ssalókay István EGYRÓL-MÁSRÓL Minden magyar ember igaz kese­rűséggel hallgaja azokat a híreket, melyeket a pozsonyi magyar rádió bemond és amelyekben magyar nyel ven igyekeznek kárt tenni a magyar­ságnak, igyekeznek a Felvidék visz szaszerzéséért folytatott szent és ne­héz küzdelmét elgáncsolni és haza­áruló mesterkedéssel terjeszteni vagy legalább is fölkelteni a gyűlöletet a magyar ügy iránt. Természetes, hogy ez a hazaáruló, a magyar érzést vérlázítóan brutaii zá!ó, aljas mesterkedés az egész ma­gyar társadalomban osztatlan felhá­borodást és megvetést ébresztett azok ellen, akik idegen zsotdért ilyen al­jas hazaárulásra vállalkoztak. Ez a kérdés több alkalommal fog­lalkoztatta a magyar lapokat, a rá­diót és állandóan a közönséget is. Most kezeinkhez jutott Pozsonyból az ottani „Uj Hírek“ című lap, a magyar pért lapjának keddi száma, mely „Reflektorral világítunk rá a pozsonyi magyar rádió kifelejtett spikerére“ címmel ezzel a kérdéssel foglalkozik, még pedig igen érdekes beállításban. A cikk — utalva egy pesti lap­közleményre — megemlíti, hogy a vita eddig névtelen szpiker körül folyt és bizonyos félreértésekre ad­hatott alkalmat. „Ezért — írja a pozsonyi magyar újság — nehogy a gépies és tény­leges bemondókat azonosítsák azzal, akinek címére ezek az üzenetek szól­nak és aki éveken át mint a po­zsonyi magyar rádió rossz szelleme szerepelt, közérdek annak közlése, hogy a pozsonyi magyar rádió ma­gyar híradásainak nevezett gyűlölet förmedvényei Prágából származnak. Prágából, ahol a Radiojourna ma­gyar íróasztalánál jelenleg Vojtech Tilkovsky ül, aki évek óta szellemi és tényleges vezetője a magyar rádió ügyeinek.“ A lap ezután érdekes képet fest Tilkovsky Béláról, aki nevével is kaméleoni politikát űz és aki köztu­domásúan, mint a vörös szocialista párt tagja került pozíciójába, majd a következő, markáns szavakkal tör pálcát fölötte : „Tilkovsky, aki anyai ágon a ku­niékor nagy kutatójának, az izig- vérig magyar Thaly Kálmánnak le­származottja, akinek a magyaror­szági Gesztesen birtoka van, aki nem is bírja teljesen a szlovák nyel­vet, érvényesülését egyéniségének különös kvalitásain keresztül szocia­lista összeköttetéseire építette és a szocialisták által nyújtott nyeregbe- segitést azzal hálálta meg, hogy a pozsonyi magyar rádió stúdióját a vörös elvtársi protekcionizmus me­legágyává tette. Az az embertípus, aki fölfelé a gerinchajlitás bajnoka, a mézes-mázos udvarlás lakája, vele hasonsikon mozgóknál az intrikák és nagyzolások nagymestere és le­felé, a rája utalt emberekkel szem­ben a nagyképűség megtestesítője. Az a közéleti tipus, akinél, fontos a zsold, az egyéni hiúság és érvénye­sülés és aki ennek érdekében fölál­doz nemzeti tudatot, nemzeti szár­mazást és megtagadja azt a vért is, amit az anyai szív magyar ere csö­pögtetek belé.“ A pozsonyi lap a továbbiakban hasonló szavakban bélyegzi meg Tilkovsky működését, majd azt kö­veteli a szlovák kormánytól, hogy a benesi hagyaték kiseprűzésénél és a vörös hagyaték likvidálásánál ottfelej­teti Tilkovskyt sürgősen távolítsák el a helyéről. Hitler német vezér és kancellár a múlt hónapban a rádió útján világgá kiáltotta az általunk már 20 év óta ismert tényt, hogy Benes úr össze- hazudta „Csehszlovákiát“. Benes úr „Csehszlovákia“ össze- hazudásával bizonyára csúcsteljesít­ményt ért el. Ezért megérdemli, hogy az „összehazudott Csehszlovákiá“- nál maradandóbb emléket állítsunk neki megbélyegzésül és elrettentő például. Ebből a célból javaslom: vegyük fel Benes úr nevét a nagy magyar szótárba egy aljas fogalom ; a ha­zugság kifejezésére. Legyen a Be­nes név egyenlő a hazugság fogal­mával. Tehát melléknévvé11* •' benes = hazug, főnévként; benesség — ha­zugság, igeként: benesezni = ha­zudni (ragozása ; benézem, bene- sezel, benesezik stb.), fokozásnál: benes = hazug, benesebb — ha­zugabb, legbenesebb = leghazugabb. De ezt talán jgy js lehet: hazug, hazugabb s a felső fokon nemes egyszerűséggel csak: benes = a leghazugabb. És talán kedves figyelem lenne részünkről, ha erről „Ede bá­csit“ megfelelően értesítenénk hálá­ból, hogy nyelvünket egy ilyen erő­sen kifejező szóval gyarapította. Azt olvastuk, hogy akadt egy vak­merő személy, aki komolyan felve­tette, hogy Benesnek kellene oda­ítélni a Nobel dijat, mert megmen­tette a világot a háborútól. Efölött a vakmerőség fölött érzett felhábo­rodásunkban hozzuk nyilvánosságra a hozzánk beküldött f enti cikket. Váj­jon ez a vakmerő indítványozó nem egyezett-e meg Benessel, hogy siker esetén osztoznak a békedijon? KlliliWWMiWItWilWIMIHtWmWWMHimiWMWMiWWniMfllWWM

Next

/
Thumbnails
Contents