Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 84. szám
1908. november 3 ESZTERGOM is VIDÉKÉ 3 De még hozzáfűzzük a fennti sorokhoz azt is, hogy miután a tapasztalati tény azt igazolja, hogy nemzete átvette volt vezérének legkimagaslóbb tulajdonságát és azt intézményessé tette, a hazugság szavát a magyar szótárban a benese- zésen kívül még egy találó szinonimával lehetne szaporítani, igy: cseh, csehel és csehesség. Komárom. Húsz év után hát mégis visszajössz Öreg Komárom, szép szülőhazám, Soh’sem hittem, hogy álmom valóra váljon, Hogy átmehetek még a Nagy-Dunán. Vaj’ megtalálom-e a régi várban A bolthajtásos ódon kis szobát Hol a katonapap harsány latin szóval A keresztvizet hintette rám. Megvan-e még a Megyeresi-utca A Rozália-, a Ráct<metó ? Most is csúszkálnak még a lányok, Mitől a lépcső torlátján o'y sima lett a kő? Szól e még a Szent András vén harangja, Kongatja-e az estimát, Levett kalappal kopott küszöbét Öreg magyarok hányszor lépik át ? S Űrnapján, ha kivonul a század A banda szól és mosolyog az ég, Ágaskodó fehérfarkú lovát A generális táncoltatja még ? Egzámen után apák és anyák Hová viszik a diákokat, Betérnek-e a Dióssy-boltba S elfogy-e a sok habos falat ? Esti alkonypirban a kanyargó Vág Ringatja-e még a csónakot, Ráhajló füzek selymes ága Elfogdossa az ezüsthabot ? Megvan-e még a Jókai padja Az árnyas, hűvös várfokon S a kóstűz kőkeblét nem zúzta széjjel A honfibú a bástyatornyokon ? Vén Dunaháton ősz vízimolnár Örli-e a liszt fehér havát, Parázsló tűzön víg nótaszó mellett Fő a halászlé odaát ? Kakukfű ékes, illatos réten Áll-e még a csárda: Becsali. Boros kancsóval, mámoros fővel Kurjongat benne valaki ? Húsz év után h;;t mégis visszajössz Öreg Komárom, szép szülőhazám, Forró imámat meghallgatta Isten És átmehetek még a Nagy-Dunán . . . Ecker Klára. tlü—ll)»É»ii UTifTl r HIHEK Az őszről is szólanunk kell néhány szóval vagy néhány mollba meríteit bá. natos sóhajjal, ámbár a mai világban annyi egyéb szokatlan két ség telíti meg az ember szivét, hogy nem is ér rá amiatt keseregni, vagy azon elmerengeni, ami rendjén is való, úgy, ahogy éppen van. Mert lényegileg mi történt ? Ugyanaz, ami tavaly, tavaly előtt és azelőtt történt és ami történni fog jövőre és azután is, az idők végtelenjéig ! A levelek lehullanak, az ég el bágyad, az erdő megsápad. Majd esni fog az eső, mély bánatot csepegtetve a szentimentális szívekbe. Ősz van és ilyenkor szép a bánat ! Szép, mert harmonizál a Min- denség halálba múló sóhajával. Valaki azt mondhatná: hogy lehet ilyen időben az őszről beszélni ? Istenem csak egy néhány szó az egész ! Ezt is csak azért mondtuk el, hogy ne érezze árván magát, hogy lássa meg, hogy észrevettük. Őt, az őszt... Adakozzunk a belvárosi plébánia-templom berendezésére. KÉRELEM az egyesített vármegyék társadalmához! Kérő szóval fordulok az egyelőre még egyesitett Komárom- Észtergom vármegyék Társadalmához, nagyhoz és kicsinyhez, gazdaghoz és szegényhez egyaránt a Kormányzóné Őfőmélt ósága védnöksége és Imrédy Béláné őnagyméltósága országos irányítása alatt a felvidéki véreink megsegítése érdekében megindított „Magyar a Magyarért“ mozgalom támogatása iránt. A nemzet minden fiának lelkes örömtől dobog a szive, amikor a Mindenható segítségével immár a megvalósulás állapotába jutott húsz év óta elszakított felvidéki magyar testvéreinknek az anyaország kebelére való visszatérése. De ugyanakkor fájdalomtól szorul el minden igaz magyar szive arra a gondolatra, hogy elszakított magyar testvéreink nemcsak lelkileg szenvedtek és szenvednek sokat, hanem nagyrészük anyagiakban is szűkölködve nyomorog és gyors segítésre, istápo- lásra szorul. Ennek a nyomornak az enyhítését, a Felvidéken pusztító gazdasági, szociális bajok, fájdalmak csökkentését van hivatva szolgálni a „Magyar a Magyarért“ akció. S ha joggal várhatunk nagy áldozatkészséget, szeretetet, bőkezűséget a haza minden fiától, fokozottabb mértékben várhatjuk ezt a csonka Komárom és Esztergom vármegyék társadalmától, amely a Duna túlsó partján lakó magyar testvéreink visszatérésé- sével egyidejűleg a két ősi vármegye területi integritásának helyreállását is bízvást-bízva reméli. Ezért fordulok kérő szavammal a ma még ideiglenesen egyesített vármegyéink minden fiához és leányához, azzal a biztos reménnyel, hogy nem fognak elzárkózni visszatérő édes testvéreink megsegítése elől. Adományának mérvét ki-ki a maga vagyoni viszonyaihoz szabja, de bizonyos, hogy adni egyformán szeretettel fogja mindenki. Felkérésre elvállaltam az akció vármegyei bizottságának elnöki tisztét és természetesen alávetettem magamat az akció országos vezetősége bölcs irányításának. Ezért a gyűjtésnek egységes elvek szerint kell történnie. Városokban a különböző testületek és egyesületek belső gyűjtésein felül az erre vállalkozó lelkes honleányok végzik a házról-házra való gyűjtést, kizárólag erre a célra kiadott és lebélyegzett országos gyűjtőivekkel. Községekben a községi elöljáróságok lehetőleg ugyancsak ilyen gyűjtőivek felhasználásával a helyi viszonyoknak megfelelően szervezik meg az adományok gyűjtését. De akinél véletlenül senki sem járna gyűjtőívvel, vagy akik nem kívánják a gyűjtőhölgyek jelentkezését bevárni, adományukat szíveskedjenek városokban a polgármesteri hivatalhoz, községekben a községi elöljárósághoz eljuttatni. Természetes, hogy nemcsak pénzbeli adományokat kérünk és fogadunk el, hanem nagy hálával fogadjuk a természetbeni adományokat is, (ruhaneműt, fehérneműt stb.) de különösen a nem romlandó élelmiszereket, főképen gabonát. Egyes vármegyékben a gazdaközönség elhatározta, hogy a felvidéki testvéreink megsegítésére kát. holdanként egy-egy kgr búzát ad. (Lásd; Sopronmegye, Hajdumegye stb.) Az ilyen természetbeni adományok átvételéről és tárolásáról városokban a polgármesteri hivatal, községekben a községi elöljáróság gondoskodik. Tudom, hogy különösen ilyenkor a tél küszöbén a tehetősek minden évben igénybe vannak véve a helyi nyomor enyhítésére irányuló gyűjtésekkel is. Es mégis remélem, hogy senki sem fog elárkózni az elől, hogy a maga szájától elvonva is, eljuttatja filléreit a hű kívánságokkal és szeretettel visszavárt felvidéki testvéreink segélyezésére. Ebben a reményben kérem a gyűjtésben való minden közreműködő munkájára és minden adakozó szeretetteljes adományára a jó Isten áldását. Esztergom, 1938. évi október hó 31-én. Radocsay Lászlóné a „Magyar a Magyarért“ mozgalom vármegyei bizottságának einöke. E héten a Rochlitz-gyógyszer- tár (Rákőczi-tér) tart éjjeli szolgálatot Krammer György aranymiséje. Pénteken teljes visszavonult Ságban ünnepelte meg pappá szentelésenek félszázados évfordulóját dr. Krammer György protonotárius-kanonok, káptalantéri házának magányos csend- jében. Dr. Krammer György, aki tanulmányainak Rómában történt elvégzése után egy évig volt káplán a budapesti vérplébánián, azután pedig 36 éven keresztül tanította az esztergomi teológián az erkölcstant. Teológiai tanárséga mellett hosszú időn keresztül volt a gimnazista papnövendékeknek, majd Prohászka Ottokár püspöknek egyetemi tanárrá történt kinevezésétől kezdve a teológusoknak spirituálisa. 1918 bán nevezték ki kanonoknak. Aszkéta életű, puritán jellemű pap, irodalmi munkássága igen értékes. 1925-ben súlyosan megbetegedett, melyből felépülve teljesen visszavonult. A bíboros Hercegprímás és volt növendékeinek serege, valamint paptársai meleg sorokban üdvözölték a jubiláns prelátuS'kanonokot. Halálozás. Rudnói és divékujfa- lusi Rudnay Lászlóné szül. Pavláth Mária, Nyitra vármegye egykori főszolgabírójának özvegye, 99 éves korában Budapesten elhunyt. Temetése október 28 án, pénteken délután félnégykor volt Budapesten, a farkasréti temetőben. Az elhunytban Rudnay Miklós ny. őrnagy édesanyját gyászolja. Egyházi kinevezések. Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás Schuszter Antalnak budapest-mag- dolnavárosi plébánossá történt megválasztását megerősítette, Kurucz Mihályt segédlelkésszé nevezte ki a budapest-herminamezői plébániára s egyúttal adminisztrátori minőségben megtette a plébános helyettesévé, Balázs Lajos budapest-zuglói és Kondits Kálmán budapest-angyalföldi segédlelkészeket kölcsönösen áthelyezte a főpásztor, aki ugyanakkor Spaczel Istvánt budapest-ferencvá- rosi segédlelkésznek küldötte. Ugyancsak a biboros-hercegprimás, mint a kassai és rozsnyói adminisztraturák apostoli kormányzója Urbanyetz Jánost legyesbényei plébánossá, Barkó István dr.-t tokaji hitoktatóvá nevezte ki, Lörincz Györgyöt Szerencsre, Börcs János esztergom-főegyház- megyei áldozópapot Hernádkórcsre, Somoskeőy Miklós újmisést pedig Karancskeszire helyezte káplánnak. Népművelési előadások lesznek nők részére a Szent Margit községi leányiskolában mindenkor csütörtökön d. u. 6 órakor. Az első előadás november hó 3-án lesz megtartva. Igazgatóság. Plébánosi beiktatás. A csillag- hegyi r. k. egyházközség október 23-án iktatta be ünnepélyes keretek között új plébánosát, dr. Jasovszky Józsefet. A beiktatási szertartást dr. Hamvas Endre protonotárius-kanonok, hercegprimási irodaigazgató végezte, fényes papi segédlettel, majd az új plébános mutatta be első pló- bánosi miséjét és szentbeszédet intézett híveihez. A szentmise után egyházközségi diszgyűlés volt. Orvosi hir. Schrvartz Pál dr. orvos, fogorvos f. évi november hó 5-től rendelőjét Szent Imre-utca 23. szám alá helyezi át. Rendel d. e. 10—12, d. u. 3—5 óráig. Cselédjutalmazás. A földmivelósügyi minisztérium Kovács Mihályt, a Herceg Metternich-uradalom bajnai gazdaságában 46 éve szolgáló gazdasági cselédet 80 pengő pénzjutalomban részesítette és részére elismerő oklevelet adományozott. A jutalom és elismerő oklevél átadását vasárnap délelőtt, az ünnepi szentmise után eszközölte Bajnán Reviczky Elemér járási főszolgabíró. A kitüntetetthez intézett beszédében megemlékezett a majdnem ötévtizedes hűséges, becsületes munkáról. A beszéd elhangzása után a herceg Metternich uradalom részéről Becska Károly uradalmi főintéző szintén elismerő szavakat intézett a kitüntetetthez, majd megköszönte sok évi hűséges munkáját. Kovács Mihály meghatott szavakkal mondott köszönetét a kitüntetésért. Iskolaszentelés Héregen. Október 23-án a hóregi római katolikus egyházközség megáldatta az államsegéllyel újjáépült és Szent István- jubileumi év emlékére Szent Istvánról elnevezett iskoláját. Az új iskola 10 000 pengőbe került, melyhez az állam 7500 pengővel járult hozzá. Az iskolamegáldás fényes ünnepség keretében folyt le. Soltész István bajnai tanfelügyelő, esperes-plébános nagy papi segédlettel végezte a szertartást. Az ünnepségen jelen volt dr. Reviczky István járási főszolgabíró, vitéz Szabó István kir. tanfelügyelő, Szabó Gyula esperes-plébános, Le- zsánszky József tarjáni plébános, Novak János szalózi tanár és sokan mások a szomszédos községekből. A megáldás után szentmise volt. Délben társasebéd volt, melyen több felköszöntő hangzott el, s külön köszönetét mondtak Molnár Kálmánnak, Héreg község buzgó plébánosának, aki agilis munkásságával az iskola felépítését elősegítette. A gyalogjárók réme esős, lucskos időben az útközépi pocsolyákon keresztülrohanó autó, vagy motor- kerékpár — különösen keskenyebb utcáinkban, amelyek legtöbjóben bizony, eléggé rossz az úttest burkolata. Ezek miatt a kíméletlen járművek miatt tisztességes ruhában veszedelmes az utcára menni, mert bizony a felfröccsenő sár és piszok tönkreteszi és elcsúfítja a ruhát. Az autó- és motorkerékpárvezetői morálhoz tartozik véleményünk szerint a gyalogjárók kímélése, de ahol ez hiányoznék, ott a hatósági rendszabály szükséges, amely szigorú büntetés terhe mellett megtiltaná azt, hogy a járművek a város keskenyebb utcáin sebesen haladjanak. Ezeken az utcákon a járművek esős időben csak lassan közlekedhetnek, mert egyelőre csak úgy kerülhetők el azok a kellemetlen jelenetek, amelyeknek mostanában tanúi vagyunk,
