Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 69. szám

2 BSZTEROQ* 81 XIDHKE 1938. szeptember 11 — A közelmúltban jelent meg a társadalmi és gazdasági élet egyen­súlyának hatékonyabb biztosításáról szóló törvény végrehajtásával kap­csolatban négy rendelet, amelyek a sajtókamarának és a szín­művészeti és filmkamarának felállításáról intézkednek és működésűket szabályozzák. Ezzel betetőzést nyert az a jogi sza­bályozás, amely az említett törvény- javaslattal indült el és amelynek célja, hogy a zsidóságnak a hazai gazdasági és szellemi életben elfog­lalt és egészségesnek semmiképen sem mondható túlzott befolyását arra a mértékre szorítsa vissza, amely a nemzet ér­dekei szempontjából kívána­tosnak és a társadalom bé­kéje szempontjából múlha­tatlanul szükségesnek mu­tatkozik. — Ez a munka távolról sincs le­zárva és még sok más intézkedés fogja követni, de a gyökerekhez már sok helyen hozzányúltunk és hozzá fogunk nyúlni mindenütt, ahol erre szükség van. Amikor egy ünnepi alkalommal Szent Istvánról megem­lékeztem, azt a kifejezést használ­tam, hogy műve forradalmi jelentő­ségű változást jelentett s most is mondhatom, hogy a munka, amelyet megkezdtünk és amelynek egyes kiemelkedő pontjait itt Önök előtt nagy vonásokban végigvonultaítam, forradalmi jelentőségű vál­tozásokat hoz létre a ma­gyar életben. De ugyanúgy, mint Szent István tette, mi is ezt a munkát nem for­radalmi úton akarjuk véghezvinni. Vagy, ha úgy tetszik, mondhatjuk akár azt is, hogy forradalmat csiná­lunk, de csodás forradalmat, amelyet, ha megvalósítunk, úgy valósítunk meg, ahogy akarjuk, a történelem­ben példaként fogjuk emlegetni, mint a huszadik századnak nagy magyar csodáját, amikor egy nemzet min­den fia, a legnagyobbtól a legkiseb­big megérzi és meglátja az utat, amelyet követni kell, amikor nem egy osztály, nem egy párt, nem egy vidék, nem az idősebbek és nem a fiatalabbak verekszik ki, sokszor lü relmetlen és véres harcokban a maguk igazát és juttatják érvényre a megújulás akaratát és elgondolá­sát, hanem a nemzetnek egésze éb­red új életre és ki-ki önmagát le­győzve hozza meg áldozatát: a nagyok, a tehetősek, a na­posabb oldalon lévők azzal, hogy vállalják a terheket, a kicsinyek, a szűkölködők, a várakozók és vágyakozók azzal, hogy fékezik türelmet­lenségüket és mind-mind elindulnak együtt a vezért, a mi kormányzó urunkat hű­séggel követve azon az úton, ame­lyet a nemzetre egy ezredév óta vi­gyázó Gondviselés egyre kézzel­foghatóbban rajzol elénk. — Az a szilárd meggyőződés kristályosodott ki bennem, hogy elenyésző kivételektől eltekintve — akik mindkét végleten megtalálhatók, mi, magyarok, nem vagyunk olyan messze egymástól. Semmi esetre sem vagyunk olyan messze, hogy ne tudjunk együtt dől gozni, együtt érezni, különösen most, amikor nagyobb szükség van, mint valaha volt arra, hogy együtt me­neteljünk. Programot adtam, sőt nem­csak azt, megvalósítást jelen­tettem be. Ennek a birtokában keresem a ma­gyar kezeket, minden magyarul érző -mbernek a kezét, aki igaz lelkében vállalja, elfogadja a szociális gondo­lat jegyében való megújulásnak ezt a programját, keresem és nem nézem azt, hogy mi lyen jelvényt hordott eddig. Nem a múltat kell most néznünk, hanem a jövőt, amely előttünk áll. Szeretném összegyűjteni mindazokat, akik égni tud­nak a keresztény magyar hazáért. Amikor ezt a szivem mélyéből fa­kadó kívánságot kimondom, az őszin­teségnek és a tisztességes nyíltság jegyében azt is meg kell mon dánom, hogy együtt csak úgy <udunk me­netelni, eredményt csak úgy tudunk elérni, ha fegyelmet tartunk, ha megbecsüljük egymást és ha a szabályokat és a tekintélyt, amelyet Isten és hazánk törvényei szabtak elénk, tiszteljük. Nem aka­rok diktálni, de addig, amíg az első magyar ember, a kormányzó urunk bizalmának és a többi alkotmányos tényező támogatásának birtokában ezen a helyen állok, vezetni kötelességem és el­tökélt akaratom. Nem fojtom el a tárgyilagos bírálat nak hangját, de a destrukciónak, a tekintélyrombolásnak és csak Kedden ismét ünnepi napja volt Esztergomnak. Csonka-Magyarország polgármesterei tartották meg váro­sunk ősi Vak Bottyán kúriájában ünnepi díszközgyűlésüket. A díszközgyűlésen ötvenegy ma­gyar város száz kiküldöttje vett részt, megjelentek ezenkívül a belügymi­nisztérium illetékes osztályának kép­viselői is. Az előkelő vendégek, akik magán­autókon és autóbu-zokon érkeztek Esztergomba, már a kora délelőtti órákban kezdtek gyülekezni az ez alkalomra ünnepélyesen feldíszített városházi nagyteremben. A megjelentek között ott láttuk többek közt dr. Csatáry Béla állam­titkárt, aki a miniszterelnököt és a belügyminisztert képviselte, Papp Ele­mér miniszteri osztályfőnököt, aki a pénzügyminiszter nevében jelent meg, dr. Zsindely Ferenc kultuszminisz­tériumi államtitkárt, Szendy Károly Budapest székesfőváros polgármes­terét, Harrer Ferene ny. minisztert, a vidéki városok polgármestereit, dr. Frey Vilmos alispánt, dr. Hegedűs Zoitán rendőrtanácsost, a Székesfő- kóptalan több tagját stb . . . Tizenegykor jelent meg a közgyű­lési teremben dr. Serédi Jusztinján biboios hercegprímás, akit a megje­lentek hatalmas ovációval fogadtak. Az Esztergomi Turista Daiárda Hajnali Kálmán vezénylésével el­énekelte a magyar Hiszekegyet, majd dr. Szendy Károly Budapest polgár- mestere, a Magyar Városok Orszá gos Szövetségének elnöke állott fel szólásra, aki beszédében a kilenc­venhat elszakított magyar testvér- városra emlékeztette a hallgatóságot, amely varosoknak emléke minden magyar ember szivében ott ól. Dr. Szendy Károly ezután köszön­tötte dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímást, aki Esztergom vár­megye és Esztergom város örökös főispánja, a miniszterek képvisele­tében megjelent államtitkárokat, akik nek megjelenése — mint mondotta — biztosítéka annak a megértésnek és szeretetnek, amellyel a m. kir. kormány a városok iránt viselkedik. Dr. Csatáry Bélr. a kormány ne­vében köszöntötte a magyar városok a pusztításra vezető ösztö­nök felkavarásának meg kell szűnnie, mert a bomlás miazmáival mérgezik a levegőt s mérgezett légkörben dol­gozni lehetetlen. Ezért nekem és minisztertársaimnak kötelességünk, hogy a légkört tisztán tartsuk. Komolyak az idők és komo­lyak a szavaim. Erős a hitem és a reményem, hogy minden magyar fül megérti ezeket a szavakat, hogy a levegő tiszta marad s nem fog sor kerülni arra, hogy — talán fájó szívvel bár —, de kötelességünk tudatában közbelépjünk. Erős a hitem és reményem azért is, mert bízom benne, hogy ebben a tiszta légkörben a pártos korlátái felett össze fognak fonódni a magyar kezek. A miniszterelnök beszédét sokszor szakította félbe az éljenzés és a lel­kes helyeslés. Beszédének végén pe­dig Imrédy Bélát az összesereglett 40.000 főnyi tömeg szinte példa nélkül álló ovációban részesítette, igazolva azt, hogy a 40.000 emberen keresztül ez egész magyar társadalom együtt akar menetelni a miniszterelnök ál­tal kijelölt s a szebb magyar jövőbe vezető úton. kiküldötteit s hangsúlyozta, hogy a kormány mindig tisztában volt a vá­rosok nagy hivatásával. Dr. Csatáry Béla felszólalása után ismét Szendy Károly mondott be­szédet. Beszéde előtt bejelentette, hogy Karafiáth Jenő Budapest főpolgár­mestere a díszközgyűlést táviratban üdvözölte, majd nagyhatású szónok­latában többek között a következő­ket mondotta : — A Magyar Városok Országos Szövetsége meglátogatja az ország különböző városait, legelőször Esz­tergomba Szent Istvánnak születés- helyére zarándokolt el. Ez a hely fo­kozottan emlékeztet és kötelez ben­nünket a műit hagyományainak nyo­mán oly közéleti munkára, amely elősegíti azt, hogy a közelmúlt sötét történelmét az emberi haladás, a műveltség, a felvilágosodás korszaka kövesse. Szem előtt kell tartanunk a szentistváni államszervezés alapgon- do'atát, amely szerint egy virágzó főváros mellett kulturált, gazdaságilag erős vidéki centrumokra is szükség van. Dr. Szendy Károly nagy tetszéssel fogadott beszéde után Glatz Gyula városunk polgármestere állott fel zólásra. s Kifejezte örömét és háláját afelett, hogy a magyar városok Esztergom­ban tartották meg díszközgyűlésüket, üdvözölte a város közönsége nevé­ben a megjelent előkelőségeket, majd felhívta a díszközgyűlés figyelmét arra, hogy Esztergom nagy mun­kákkal, komoly alkotásokkal ünne­pelte meg a jubileumi évet. Dr. Serédi Jusztinián bíboros her­cegprímás mondotta el ezután ün­nepi beszédét. Beszédének bevezetésében bemu­tatta Szent Istvánt, a nagy város­építőt. Szent István nemcsak elren­delte a templomok épitését, hanem maga is sotv templomot, kolostort alapított. Ezek közelében alakultak először a települések, amelyekből azután kifejlődtek a városok és köz­ségek. — A városok keletkezését előse­gítette a nagy király azzal is, hogy várakat épített, ezek tövében bizton­ságban érezvén magukat az emberek házakat építettek s igy alakultak ki idővel a városok. Szent István arról is gondoskodott, hogy a népesség­ben legyen meg az a réteg, amely alkalmas a letelepülésre, igy város, illetőleg község alapításra. Az igy kialakult városokban lassankint ki­fejlődött az ipar, a kereskedelem, a kultúra, amelynek alapja a keresz­tény hit volt. — Minthogy a múltban óriási je­lentőségük volt a városoknak, — foly­tatta a hercegprímás, — nem kétséges, hogy fontos szerepük megmarad a jövőben is. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy a városokból indult el a környékre, a vidékre a jó is, de a rossz is; a város vezetőinek épen ezért óriási felelősség nyugszik a vállukon, hiszen a gondjaikra bízott városokat ők kormányozzák. Ebbe a kormányzásba azonban nemcsak az tartozik bele, hogy a városi közigaz­gatás és a közüzemek hiba nélkül éljék a maguk életét, hanem ebbe a kormányzásba beletartozik a pol­gárság szellemi és főképen lelki szükségletének kielégítése is. A hercegprímás ezután örömét fe­jezte ki, hogy a városok vezetői ebben a szellemben gyakorolják hi­vatásukat, iskolákat, templomokat építenek s így lehetővé teszik, hogy a nemzet valláserkölcsös életet él­hessen, ami nagyon fontos is, mert amint az erkölcstelenség és hitetlen­ség megbuktatja a közületet és az egész nemzetet is, épúgy a vallás­erkölcsös élet felemeli és jövőt biz­tosít neki. Kijelentette a hercegprímás, hogy a pápa megállapította ebben a ju­bileumi esztendőben, hogy a magyar nemzet a hitélet és erkölcs terén példát mutatott az egész világnak. Befejezésül a hercegprímás kérte a magyar városok vezetőit, hogy a jövőben Szent István király szelle­mében magyar és keresztény pol­gárokat neveljenek. ■minin Hinni IIIIIHlUfl iniiBinmiuuiiHimniaiiuiiiui iviak kMinií SZÖVET SELYEM MOSÓ­KELME % A* FÉRFI POROZÜSj I INGEK ÁRUSÍTÁS 4-80-tói ■luiiauiiiaiiiiiHiiiJHiiuHiuiniBiiniiiiHiiiiHiuiHiaiuiiniiiHiniiiinii ■MWWMWWMMWUfWMWHHWmWWWiWWWWWWWMiWWW Áz ország polgármesterei városunkban inmaiiBiiaiiiiiaiiiiiBiiiiiai i

Next

/
Thumbnails
Contents