Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 69. szám

1988. szeptember 11 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 3 A bíboros hercegprímást nagyha­tású ünnepi beszéde végén a meg­jelent előkelő közönség hosszasan ünnepelte. A díszközgyűlést a Himnusz fe­jezte be. A díszközgyűlés után a vendégek dr. Lépőid Antal prelátus-kanonok kalauzolása mellett megtekintették az Árpádházi királyi palotát, a Bazilikát. Délben két órakor a város látta vendégül ünnepi ebédre a díszköz­gyűlés résztvevőit. Az ünnepi ebéden A budapesti eucharisztikus mun­kás-szakosztályoknak, azu. n.Emszo- nak 1500 tagja jött Esztergomba, egyrészt hogy kifejezze hódolatát Magyarország hercegprímása előtt, másrészt hogy a vidéki munkásság­gal megismertesse célkitűzéseit, a szociális alapokra fektetett, független, erős Magyarországot. A vendégek zászlóik alatt külön- vonaton erkeztek. Az esztergomi pá­lyaudvaron dr. Brenner Antal h. polgármester fogadta e hatalmas munkáscsoportot, amely a vasút­állomásról a Hősök-terére vonult a dorogi bányászzenekar pattogó indulóinak hangjai mellett. A Hősök szobrának megkoszorú­zása után a menet a Bazilikába vo­nult, ahol dr. Mészáros János buda­pesti általános érseki helytartó ün­nepi szentmisét mondott. A szentmise után Vargha László jezsuita atya mondott szentbeszédet, melyben hangsúlyozta, hogy kérni kell az Istent, hogy az egész ma­gyar élet alkotmányos alapja az igaz­ság legyen. A Bazilikából a hercegprímási pa­lota udvarába vonultak, hogy Serédi Jusztinján bíboros-hercegprímás előtt tisztelegjenek. A munkások nevében dr. Mészáros János érseki helytartó köszöntötte a bíboros-hercegprímást és kifejezésre juttatta azt, hogy a budapesti mun­kások esztergomi megjelenése bizo­nyítja, hogy hűek Szent István esz­méihez. A munkások közül Csurgay Ist­ván fejezte ki a hercegprímás előtt a munkásság hódolatát és hangsú­lyozta 30.000 munkás törhetetlen hitét. Dr. Serédi Jásztinián bíboros-her­cegprímás hosszabb beszédben vála­szolt az üdvözlésre és beszédében többek között a következőket mon­dotta : — Szent István király magyar és katolikus ember volt. Az ő magyar­ságát katolikus hite, katolikus hitét magyarsága támogatta. — Manapság — folytatta a her­cegprímás — vannak emberek, akik szeretnék a magyarságot maguknak kisajátítani. Ezek elfelejtik azt, hogy ha Szent István és a mi őseink nem lettek volna magyarok, akkor ma ők sem volnának azok. A magyarságot nem most kell kitalálnunk, hanem be kell bizonyítanunk, hogy ma­gyar hazánkhoz és szent hitünkhöz ragaszkodunk. A hercegprímás ezután arról be­szélt, hogy meg kell becsülnünk a haza érdekében azokat is, akik nem magyar anyanyelvűek, mert ez a kis nemzet nem állhatja meg helyét eb­ben az országban, ha mindenkivel szembehelyezkedik. — Az olyan munkán — folytatta dr. Serédi Jusztinján — amely csak rombolni tud, nem lehet az Isten áldása. Örömmel hallottam, hogy ti alkotni akartok és azt akarjátok, hogy adjanak rá módott, hogy al kothassatok. Nekem igen sokszor volt alkalmam, nemcsak nyilvánosan, de főképpen négyszemközt beszélni ezekről a kérdésekről illetékes ténye­pohárköszöntőket mondottak : Szendy Károly a polgármesterre, dr. Gróh József a vendégekre, Endrey Béla (Hódmezővásárhely), Pálfy János (Szeged). Az ebéd mintaszerű lebonyolítá­sáért őszinte dicséret illeti Wenesz Jánost, a Fürdő Szálló bérlőjét. A vendégek a díszebéd után még sokáig maradtak együtt a fehér asz­tal mellett s a késő délutáni órák­ban legszebb emlékekkel távoztak városunkból. zőkkel és mindig azt hangoztattam, hogy ebben az országban munka­szabadság legyen. — Amikor azonban mi a szociá­lis kérdések igazságos megoldását követeljük, ne feledjük el, hogy min­dig a lehetőségek határain marad­junk. — Ezekhez a súlyos kérdésekhez csak azoknak szabad hozzányúlnia, akik látják, hogy ebben a csonka- hazában meddig lehet elmenni a kö­vetelések terén. A hercegprímás beszéde végén az emberi jogokról beszólt, amelyek velünk születtek s amelyeket meg­valósítani minden állam feladata. A munkásság nagy lelkesedéssel fogadta a hercegprímás beszédét, aki még kijelentette, hogy az őszi püspöki konferencián előterjesztést tesz arra vonatkozóan, hogy az Emszo-moz- galmat országosan terjesszék ki. A hercegprímás ezután áldását adta a hatalmas munkásseregre, amely a hercegprímási palotából a Széchenyi-térre vonult, ahol nagy­gyűlést tartott. A nagygyűlésen résztvettek a sze­gedi, a dorogi, pilisvörösvári és szé­kesfehérvári munkásság kiküldöt­tei is. A nagygyűlés szónokai Varga Sándor, Sinkó Lajos, Horváth Géza (Szeged) és Freesz József voltak. A nagygyűlést a Himnusz hang­jai fejezték be. Délután folyamán futtball-mérkő- zés volt a Mese és Émszo csapatai között, amelyet a Mese 5:0 arány­ban nyert meg. A hatalmas munkástömeg külön vonaton az esti órákban távozott vá­rosunkból egy kellemesen eltöltött nap emlékével. Esztergom mostoha sportja Most, midőn futballcsapatunk ismét egy küzdelemteljes bajnoki évad küszöbén áll, nem mulaszthatjuk el, hogy visszapillantást ne nyújtsunk a múltba, abba a múltba, melyben még városunk sportja is méltó sze­repet töltött be. A békeévek idején, amidőn még városunk nem rendel­kezett annyi történelmi látnivalóval, amidőn még az idegenforgalmunk nem mozgott oly magas szinten mint most, akkor volt Esztergomnak egy törekvő egyesülete, mely szereplé­seivel városunk felé irányította a főváros és környék figyelmét. Ez a törekvő kis egyesület a város társa­dalmának és sportközönségének tá­mogatásával megalakított E. T. K. volt. Ez a kis egyesület igyekezett magába olvasztani városunk társa­dalmát és törekedett arra, hogy városunk ifjúsága sportolhasson. A megalakulást követő évek igazolják ezen egyesületnek életrevalóságát, mert akkor az E. T. K. csapata egymás után érte el szebbnél-szebb eredményeit és ezzel magára terelte a sportfórumok figyelmét. A háború, majd azt követő évek megtépázták Esztergom egyesületét is. Egy ideig meddőség mutatkozott Esztergom sportjában, azonban a fiatalság, melynek élénk emlékeze­tében volt még a múlt dicső sportja, minden elkövetett, hogy visszahó­dítsa Esztergomnak sportját és közön­ségének szeretetét. Volt idő, amidőn már hinni mertük, hogy Esztergom sportja ismét naggyá lesz, amikor a közönség magáévá tette városunk sportügyét és támogatásával lehetővé tette, hogy sportegyesületünk végezze azt a munkát, mely munkára a múlt kötelezte. Néhány esztendővel ezelőtt azon­ban Esztergom sportja ismét kátyúba került és már az volt a látszat, hogy Esztergomban sohasem lesz sport­élet. Azonban néhány lelkes és önzetlen sportember igyekvő munkája lehetővé tette, hogy Esztergom sportja ismét elinduljon küzdelmes útjára a Move színeiben. Ez a munka sokkal nehezebb volt, mint azt sokan hitték és maguk a vezetők voltak legjobban megrökönyödve akkor, midőn látták, hogy ez a feltámasztás munkája sokkal rögösebb lesz, mint minden eddigi. Az akkori vezetőség számolt min­den eshetőséggel, de nem számolt azzal a közönnyel, mely közöny a nagyközönség részéről megnyilvánult. Érthetetlen volt mindenki előtt, mi lehet az oka annak, hogy az a közön­ség, amely eddig lelkesedésével lük­tető ereje volt minden egyesületnek, egyszerűen nem vesz tudomást a sportegyesület létezéséről. A vezető­ség látva a közönség nemtörődöm­ségét, erején felül is hozott áldozatot, hogy közönségét visszahódítsa a sporthoz. Tette ezt abban a remény­ben, hogy a közönség megszerzésé­vel a már történelmi nevezetességénél fogva világhíressé tett városunkat oly sporteseményekkel szolgálhatja, mely méltó a város nevéhez. A vezetőség éjjelt nappalé téve küzdött és dolgozott, hogy megfelelő csapattal vehessen részt a bajnoki küzdelmekben és büszkén állíthatjuk, kevés egyesületnek sikerült, hogy a megalakulás évében egyévi II. osz­tályú szereplés után az I.-be kerüljön, ami sikerült Esztergomnak. Éz pedig a vezetőség munkáján kivül érdeme annak a játékos gárdának, amely lelkesedésével pótolva tudásbeli hiá­nyosságát, kiverekedte egy év lefor­gása alatt az I B-be jutást. Négy keserves esztendőn keresztül húzta az egyesület vezetősége az igát abban a reményben, hogy végre a közönség támogatásával megszűnnek az anyagi bajok. Ez a remény azonban nem vált valóra és ez kész­tette arra a régi vezetőséget, hogy a küzdelmekben elfáradva, átadja helyét egy új vezetőségnek, akik friss erővel és ambícióval és talán több sikerrel fogják tovább vinni az egyesület ügyeit. Az új vezetőség rövid munkája alatt is már látjuk, hogy mindent elkövetnek a sport térhódítása érde­kében és minden áldozatot meghoz­nak Esztergom sportjáért és ebből is kitűnik, hogy nem a vezetőségben van a hiba, hanem a közönségben, akik nem tudnak felmelegedni az esztergomi sport iránt és nem tudják megérteni, hogy eredményeket csak kellő támogatások mellett lehet elérni és ott ahol bajok vannak, ha mindjárt anyagi bajok is, ott ezen bajok rá nehezednek a csapat tagjaira is és nem tudják képességeiket kellően kifejteni. Mi tudjuk legjobban azt, hogy Esztergom közönségéből nem haltak ki a sportemberek és ezen sportemberekből nem halt ki a sport­szeretet sem és éppen ezért nem tudjuk megérteni okát annak, hogy miért ez a nagy közöny. A sportban nincsen társadalmi különbség, a sport­ban eggyekké kell, hogy legyen mindenki. Ha Esztergom közönsége sportot akar és nem akarja, hogy Esztergom város sportegyesület nélkül maradjon, 855-ös, valamint a 66-os és 38-as tipusu luxus világvevők kiváló hangvisszaadásukkal Sünnek ki. 3 Kaphatók mmdefl Orion-rádiókereskeűtfoék Körzetképviselet: ifj. Juracsek Ferenc Rákóczi tér. Telefon: 182. — amit nem lehetne a vezetőség rovására irni — akkor kell, hogy összefogjon és a vezetőséggel kar­öltve tegye naggyá Esztergom sport­ját. Az esztergomi egyesülethez való ragaszkodását bebizonyítja mindenki már most vasárnap, amikor is az első bajnoki mérkőzés befejeztével az egyesület vezetősége a pályán nyilvános sportgyűlést fog tartani és tájékoztatni közönségét a jövő terveiről. Mi hinni merjük, hogy az a közönség, mely éveken keresztül kitartott egyesülete mellett, most a legnehezebb viszonyok közepette segíteni fog egyesületünknek és an­nak vezetőségét segíteni fogja küz­delemteljes, de hasznos nemzetnevelő munkájában. Iskolahegedűk, bel- és külföldi búrok, zongora és hegedűiskolák, akta* táskák, kazetták és iskolamappák legolcsóbb úrban GIEGLER bácsinál kaphatók. Lőrinc-ntca 3. szám. Magánnyomozó iroda. Szabó Albert nyugalmazott detektivfelügyelő m. kir. államrendőrség által engedé­lyezett magánnyomozó irodája Esz­tergomban, Deák Ferenc-u. 15. sz. alatt. Megfigyel, informál, kényes természetű ügyekben nyomoz, okmá­nyokat beszerez, ismeretlen helyen tartózkodó vagy eltűnt egyéneket fel­kutat, úgy bel-mint külföldön. 1500 munkás zarándoklata Esztergomba

Next

/
Thumbnails
Contents