Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 45. szám
Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Keresztény politikai és társadalmi lap Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Megjelenik hetenkint kétszer Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A nemzet és védereje A magyar honvédség ügyét tárgyalták nemrég a képviselőház költségvetési vitájában. Vita a szó tényleges értelmében ez alkalommal nem volt. Pártkülönbség nélkül a legnagyobb szeretet nyilvánult meg a nemzet reménységének megtestesítője, honvédségünk iránt és osztatlan volt az a felfogás is, hogy honvédelmünk fejlesztésének érdekében minden erőnket megfeszítve a legmesszebbmenő áldozatokat is meg kell hozni. A magasszinvonaiú és lélekemelő felszólalásokra vitéz Rátz Jenő honvédelmi miniszter nagyszabású beszéde tette fel a koronát. Az új honvédelmi miniszter képzett, nagyműveltségű, csöndeshangú, de acélos akaratú modern katona, akit a nagy világháború tapasztalatai s az új idők újjkövetelmé- nyei termeltek ki a katonaerényekben annyira gazdag magyar honvédség tisztikarában. Beszéde nemcsak miniszteri szűzbeszéd, hanem a szélesebb- körű nyilvánosság előtt is elsőrendű megnyilatkozás volt, mely méltán keltett feltűnést és egyetemes sikert a képviselőház minden oldalán. Megállapításai tömörek és klasszikusak s a magyar honvédségnek a nemzet egészéhez való viszonyát, célját, hivatottságát senki nem határozhatja meg pontosabban, mint a honvédelmi miniszter tette. Kijelentette a miniszter, hogy a mi hadseregünk a szó valóságos értelmében honvédség, mert békés nemzeti kérdések szolgálatában áll. De nekünk nem megalázó békére van szükségünk s éppen ezért bár honvédelmünk elsősorban pajzs, de másodsorban — ha kell — kard is. Szükséges tehát erősíteni, fejleszteni, mert nemzeti fejlődés csak erős honvédség mellett lehetséges. Rendkívül érdekesek és sokatmondók a miniszternek azok a kijelentései, amelyeket a hadsereg, közelebbről a tisztikar politizálásáról mondott. Legerőteljesebb szavakkal utasított vissza minden olyan kísérletet, amely a hadseregbe politikát próbálna bevinni, de egyben pontot is tett különböző alaptalan híresztelésekre és mendemondákra beszédének három passzusával. Egyik az, hogy aki vádakat akar emelni, álljon ki nyílt sisakkal, mert amilyen erélyesen hajlandó kivizsgálni minden konkrét panaszt, annyira erélyesen utasítja visz- sza a titkon gyanúsítok és suttogok módszereit. Másik kijelentés finom figyelmeztetőt tartalmaz : ne féltsék a honvédséget attól, hogy valamely politikai párt szolgálatába fognak szegődni, azok, akik az összeomlás idején minden erejükkel a hadsereg szétzüllesztésén és párthadsereggé formálásán dolgoztak. És végül a harmadik : hogy a tisztikarnak az ezeréves magyar történelemből merített, megingathatatlan nemzeti meggyőződés tölti el a lelkét. Ezek a kijelentések arról az ajakról hangzottak el, aki valóban ismeri a magyar honvédség tisztikarát. Megnyugtatják az egész nemzetet, s ezt A régi városok csak hajlékot és oltalmat adtak a polgáraiknak, ezért a történelmi idők városai mindig megerősített várak tövében épültek s maguk is körül voltak véve erődítményekkel. A haladó idő ezer prob* lémát vetett felszínre, igy a ma városának olyannak keíl lennie, hogy kielégítse mindazokat az igényeket, amelyeket a fejlett technika a társadalomtudomány, az egészségvédelem és a modern közigazgatás vele szemben támasztanak. Ezeket az igényeket csak rendszerbe foglalt elgondolások, széles alapokra fektetett tudományos felkészültség, gondos körültekintés és éles előrelátás elégítheti ki. Minden felállítandó rendszernek első alapja a tényleges helyzet pontos ismerete, az adottságok és a lehetőségek áttanulmányozása. A városok vezetőségének és mindazoknak, akik az egyes városok fejlődésébe beleszólhatnak, ismerniük kell tehát a várost, — azaz a „város“- nak ismernie önmagát. A korral haladó, fejlődni akaró városnak a városrendezés szempontjából tehát első feladata, hogy horizontális és verticalis felmérések alapján elkészíttesse azt a térképet, amely a mai tényleges helyzetet minden részletében pontosan feltünteti. Ha birtokában vagyunk mindazoknak az adatoknak, amelyek a város tényleges ismeretéhez szükségesek, — idetartozik az értékes műemlékek, a gyógyerejű forrásvizek, a város határában lévő bányák, vagy kibányászható területek ismertetése is — a megnyugvást s meghatódott- ságot valóban a maximumig fokozta, amit a miniszter beszéde végén mondott. Egy vezérkari tiszt a győri program elhangzása, a honvédelem fejlesztésének bejelentése után ezer pengőt ajánlott fel a fegyverkezés céljára s e nemes példát követve az összes vezérkari tisztek egy hónapi fizetésüket adták erre a célra. Megilletődéssel és büszkeséggel hallottuk a miniszteri bejelentést. Abban a honvédségben, melynek ilyen tisztikara van s melynek legénységét a fegyelem, bátorság és hazaszeretet érzése hatja át, nemcsak tökéletesen megbízhat a a nemzet, hanem igazán büszke lehet rá. Mert ez a hadsereg — mint ezer esztendőn keresztül mindig —- a jövőben is meg fogja tenni kötelességét békében és — ha sor kerül rá — a harcok mezején is . . . akkor térhetünk át azoknak az elvek nek a megállapítására, amelyek alapján a várost fejleszteni, rendezni kívánjuk. A városrendezés ma már valóságos tudomány, ezért célszerűbb, ha a városok országos jellegű nyilvános tervpályázatok útján szerzik be új városrendezési terveiket. A pályázat: verseny, sarkaíja az egyén ambícióját, tehát minden egyes résztvevő fokozottan törekszik arra, hogy a legjobbat nyújtsa, — másrészt pedig a bírálóbizottság, melyben a város vezetőségén és az illetékes hatóságok képviselőin kívül kiváló szakembereknek kell helyetfoglalniok, nagyon alkalmas arra, hogy érett Gyors ütemben folyik a képviselő- házban a költségvetés vitája, melynek során most került ietárgyalásra az iparügyi tárca költségvetési előirányzata is. Bornemisza Géza iparügyi miniszternek ez alkalommal a Házban elmondott beszéde élesen világított rá arra, hogy a háború és az országcsonkítás után bekövetkezett gazdasági fejlődés következtében milyen különleges fontossága van az iparnak csonka hazánkban. Két évtized óta, amióta különváltunk Ausztriától, komoly áldozatokat hozunk a hazai ipar fejlesztése érdekében. Ezen a téren bizonyos előítéletekkel és ellenvéleményekkel kellett a kormánynak megküzdenie, holott kétségtelen az, hogy a helyes magyar kritikával rostálja meg a beérkezet pályaterveket s minden irányadój szempontot mérlegelve, válassza k a legjobbat. Minden uj városrendezési tervnek a meglévő helyzetből kell kiindulnia és sem a természeti adottságokat, sem a meglévő értékes építményeket nem szabad figyelmen kívül hagynia. Aki tehát ceruzát vesz a kezébe, hogy egy város új térképét megrajzolja, az nem tekintheti fehér lapnak az eléje tett papirt, amelyen csapongó képzelete szabadon kalandozhat bármerre, hanem figyelembe kell vennie a város területének földtani és időjárási viszonyait, gazdasági helyzetét, várható szaporodását, valamint mindazokat a tényezőket, melyek a varos fejlődését valamely irányban befolyásolhatják. Mindenekelőtt ki kell jelölni a városias kialakításnak főbb irányait, azután meg keli jelölni a közkertek, nagyobb ligetek, sportterüietek, katonai gyakorlóterek és temetők legalkalmasabb helyét. A város magját, az üzleti élet gócpontjait, főútvonalait, valamint a közigazgatás és a társadalmi élet fórumait el kell különíteni a villanegyedektől, ahol a kertektől övezett házak épülnek. A város főcsatornahálózatáról, vízellátásáról, gázvezetékeiről és a villanyvilágításáról, valamint esetleges távfűiéséről, egyszóval az energiatelepek létesítéséről s azok szükséges hálózatairól már a szabályozási (városrendezézi) tervek megalkotásánál gondoskodnia kell. Előre kell kijelölni a légvédelem és a honvédelem céljaira szolgáló védőterületeket. Gondoskodni kell arról, hogy a mező , kert-, szőlő« és erdőgazdasági művelés alatt álló s csakis ezekre a célokra szolgáló területek a szorosan vett városi élet céljaira szánt területektől elkülönítessenek. Ne fordu!hasson elő az, hogy valaki ötletszerűig, vagy kizárólag üzleti szempontól felparcellázva adhassa el szántóföldjét lakóházak építésére messze a város központjától, közműveitől és kiépített útvonalaitól, mert igy a város fejlődése nem lenne egységes és céltudatos. gazdaságpolitikának semmi körülmények között nem szabad háttérbe szorítania az egészséges iparágak fejlesztését. Még a mezőgazdaságnak is érdekében áll a magyar ipar fejlődése, mert mai népsűrűségünk mellett nyilvánvaló, hogy még a termelés színvonalának emelésével és a birtokmegoszlás javításával sem ér- hetnők el azt, hogy a mezőgazdaság a falvakban mutatkozó népfelesleget teljesen eltartsa. Többek között tehát azért van szükség iparra, hogy a kisbirtokos családok második és harmadik gyermekei, akik már az atyai földön elhelyezkedni nem tudnak, foglalkozást és megélhetést találhassanak más termelési ágakban. Ha erről a magyar ipar fejlesztése A városrendezés legközelebbi feladatai Irta : Bornemisza Géza iparügyi miniszter A magyar gazdasági élet és az ipar
