Esztergom és Vidéke, 1938

1938 / 45. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ 1938. június 12 Pehelykönnyű finom nyári újdonságok i / T C* T T Virág ^ Szántó cégnél Esztergom, Széchenyi-tér révén nem gondoskodnánk, úgy a kisbirtokok oly nagymérvű elapró zódása következne be, ami feltétle­nül káros lenne gazdatársadalmunkra és az egész országra. Igen figyelemreméltó kijelentése­ket tett Bornemisza Géza iparügyi miniszter az ország nyersanyagellá­tására vonatkozólag is. Nagyon ör­vendetes, hogy a miniszter közlése szerint a bükkszéki és lispei olajku­tatások kedvező eredménnyel jártak. Az eddig termelt olajmennyiségek az ország szükségletének mintegy ötöd­részét fedezik. Az ércbányászat te rén is jelentős eredmények mutat­koznak, különösen a recski állami ércbánya üzemének bővítése és mo­dernizálása révén. Nagy gondot for­dít az iparügyi miniszter a községek villamosítására is. E téren erősen el­maradtunk a külfö di országoktól, ahol a községeknek már több, mint 90 százaléka villamos-világítással van ellátva, míg nálunk eddig a köz­ségeknek csak 33 százalékát síké rült villamosítani. Bejelentette a mi­niszter, hogy a villamosítási prog­ram keretében egyelőre 173 község villamosítása van tervbe véve, ame­lyek közül még ezév folyamán 100 községet fognak a villamos hálózatba bekapcsolni. A magyar vidék fejlődése és az egyes vidékeken mutatkozó munka- nélküliség enyhítése szempontjából igen kedvező eredmények várhatók az iparügyi kormánynak azon törek­vésétől, hogy a jövőben egyes ipari üzemek a lehetőséghez képest ne a fővárosban, hanem egyes vidékeken helyezkedjenek el. Ezt a célt a kor­mány nem erőszakkal, hanem ked­vezményes fuvardíjtételek biztosítá­sával és egyéb eszközökkel kívánja elérni. Megemlékezett a miniszter végül az iparnak, mint termelési ágnak, valamint az iparban foglalkoztatott munkásságnak érdekképviseleti kér­déséről is. Ennek megoldása természetesen szervesen beleilleszkedik abba az új érdekképviseleti rendszerbe, amely­ről vitéz Imrédy Béla miniszterelnök már az ötéves tervvel kapcsolatban nyilatkozott. A kormány külön csúcs szervezeteket kiván létesíteni a ke­reskedelem, a gyáripar és a kézmű­ipar részére s ez érdekképviset ke­retében akarja megoldani az ipari kartelek régóta húzódó kérdését is. Külön érdekképviseleti rendszert ki- ván kiépíteni a kormány zz ipari munkásság részére is. A magyar közvélemény ezzel kapcsolatban bi­zonyára a legnagyobb helyesléssel fogadja az iparügyi miniszternek azt a kijelentését, hogy megszűnt immár azoknak a munkásszervezeteknek e létjogosultsága, amelyek még ma is a nemzetköziség eszméje alapján ál­lanak és az osztályharcot hirdetik. Ezek a szakszervezetek vagy meg­változtatják álláspontjukat, vagy pe­dig át kell adniok helyüket oly ér­dekképviseleteknek, amelyek a nem­zeti közösség alapján tömörítik az ipari munkásságot, amelynek túl­nyomó része ma már amúgy sem érez lelki közösséget a jelenlegi szak- szervezetek elavult eszmekörével. ♦♦♦tittmiimuMtmtn ii Templossszentelés és bérmálás Lábatlanon Pünkösd hétfőjén nagy napra vir­radt Lábatlan község katolikus la­kossága. Ezen a napon szentelte fel új templomát dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás és osztotta ki a bérmálás szentségét a környékbeli híveknek. Már kora reggel nagy mozgásban volt az egész község, sőt Piszke is, amellyel a róm. kát. hivek egy egyházközséget alkotnak. Díszkapu­kat építettek, zászlókkal díszítették az útszegélyt. Ünnepi hangulat lett úrrá a falun, amely szinte belekap csolódott az eucharisztikus és szent évi ünnepségekbe. A lábatlani kerékpáros leventék diszszakasza már a község határá­ban várta a biboros főpásztorí, a csikós bandérium pedig a cement­gyárnál felállított díszkapunál vára­kozott. A második diszkapunál áll­tak a fogadásra kivezényelt és a ren­det fenntartó formaruhás frontharco­sok, gyári tűzoltók és a piszkei le­venték. A biboros hercegprimást a község nevében Györgyfalvy Dezső vezető­jegyző, az egyházközség részéről pe dig Rádly Dezső, a piszke-lábatlani rórn. kát. egyházközség elnöke fo­gadta, ki az üdvözlés után papi asszisztenciával a pápai himnusz hangjai mellett a felszentelendő új templom elé vonult. A fdszentelési szertartás végeztével a főpásztor csendes szentmisét mondott, mely alatt Huszár István kántoríanitó ve­zetésével az iskolai énekkar és a szalézi kispapok énekkara a „Missa Dei Angelis“ latin énekrészleteket és magyar miseénekeket énekeltek fel­váltva és együttesen. Szentmise után a hercegprímás szentbeszédet mondott, melyet hang­szórókon közelítettek a templom kö­rül összesereglett hiveknek. Szentbeszédében a biboros főpap rámutatott arra, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. lábatlani cement gyáránák hathatós támogatásával és a hivek törekvésével régen óhajtott templom a legszebb időben, Szent István évében épült a szent király tiszteletére. Szólt a bérmálandókhoz, majd buzdította a híveket, hogy e gyönyörű templom, mely első Szent Királyunk emlékét örökíti meg a hí vek számára, mindig tele legyen s hálával legyünk mindazoknak iránt, akik a templom felépítése körül buz- gólkocttak és azt megvalósították. A szenlbcszéd után kiosztotta a bér­málás szentségét. A bérmálás után fogadás volt a piszkei plébánián, hol különböző kül­döttségek járultak a biboros fŐpász- tor elé. Déhúán a lábatlani „Korona* ven­déglő szépen díszített termeiben 125 terítékes diszebéd volt. Itt Szauter Károly rk. lelkész a hivek, dr. Rai wann Ernő igazgató a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nevében köszön­tötték n hercegprimást, aki erre me­leg szavakkal válaszolt. VERS azoknak, akikkel 35 év előtt itt ültem a gimnázium padjaiban. Mint Villon kérdem, hová tűnt az élet mi akkor oly gyönyörűen ragyogott, a jóság, szépség ma már csak emlékek s a szivünk is, ha sápadt s megkopott, a színért s ízért visszajár a múltba és arról dalol, mesél kipirulva. Hová lett a régi pad, amin ültünk s figyeltük, mit magyaráz a tanár, ki ült utánunk rajta s mi lett sorsa — boldogság, bánat, vagy — talán halál, a kis fapad, hol úgy kétségbeestünk vagy elmerengtünk s szivárványt festettünk. S a tollszár hol van, ami tanúja volt, hogy az algebra példán hányszor nyögtünk, a szótár, amit forgattunk bosszúsan, a ceruza, min összeszorult öklünk, hol az énekkönyv annyi édes dallal, de szépen mondtuk, hogy : „Mennyből az an­gyal.. .* S hol a pedellus s hol a csengetyűje, melynek mindig kétféle volt a hangja, bús szomorú, ha az óra kezdődött, s az óra végén vígan szólt s kacagva, hol krétája, mellyel a padra irta a 10 fillért, ha kiömlött a tinta. Hol van Schedl s Rózsa tanár úr s hol van Borossay s Panghy tanár úr hangja, s hol van Bárdos Rémig tanár úr, hol van ki nyolc évig volt az o ztálynak apja, fennt — Arannyal s Jókaival beszélget, akikről nékünk mesélt annyi szépet. S hol vannak a régi tornaórák, a rehezenvárt szombat délutánok, a kispapok komoly, csendes csapatja, a duplikák és hol van kék ruhájok, és Szaci bácsi finom, rózsás képe, ki olyan jó volt, mint a süteménye. S hol van Stefi, Margit és Ilonka s a többi fény, illat, dal, a többi lány, megőszültek-e ők :s úgy, amint én vagy búsan gondolnak vissza néha talán a régi csókra, amit adott szájuk, de felébrednek, mert sír unokájuk. S hol van anyám s a te anyád is testvér, aki hajnalban könnyes szemmel keltett, s a vonaton a kezem simogatta, hogy jól tanuljak, Ígért kincset, ezret, s úgy csókolta meg búcsúzáskor képem, hogy ízét, mézét még mostan is érzem. — Mond, úgy vagy te is, mint én vagyok gyak- hogy beleülsz a csendbe és magányba [ran, és lehajolsz köze-ebb a szivedhez. hogy joböan szóljon csendes muzsikája és halkan szépen visszaszállsz a múltba, s könnyeid jönnek mind sűrűbben hullva. ÉS újra kérdem, hol van a pad, csengő, a könyv, a toll, a régi lányok bája, hol a tavasz és nagy csillogó szemünk, — eltűnnek s eltűnt a múlt ezer vágya, csak a régi szív maradt meg, ezt tedd el és — beszélgessél gyakran a sziveddel. RÁCZ PÁL ny. vármegyei főjegyző. Esztergom-vidéki tanítók gyűlése. Az Esztergom-vidéki Rk. Népneve- velők Egyesülete hétfőn, f. hó 7 én tartotta X. rendes közgyűlését az esztergomi érs. tanítóképző intézet dísztermében. Megelőzőleg az egye­sület elnöke, Jeszenszky Kálmán pre - lárus-kanonok ünnepélyes szentmisét és Veni Sanctet mondott az intézet kápolnájában. A közgyűlésen a főkáptalan tag­jai közül az elnökön és dr. Lépőid Antal előadón kívül megjelent dr. Drahos János ált. érs. helytartó és dr. Mértan János prelátus-kanonok, a kettős vármegye képviseletében dr. Radocsay László főispán és Závody Albin vm. főjegyző, a kir. tanfel­ügyelőségtől vitéz Szabó István kir. tanfelügyelő, Borz Lajos és dr. Pauer István s titkárok, továbbá dr. Torma Imre, Rabenseifer Alfréd, Hell Fe­renc és Klein Endre esperesek és az egyesület egyházi és világi tagjai. A himnusz eléneklése után Je­szenszky Kálmán prelátus-kanonok, az egyesület elnöke mondott nagy­hatású megnyitó beszédet, amelyben a nemrég lefolyt Eucharisztikus Kon­gresszus lelki hatásainak állandóvá és általánossá válását óhajtja, majd a tanítóképzés nívójának emelését célzó új törvénnyel kapcsolatban a tani ó tekintélyéről szólt, végül a tanítói tekintély leghatásosabb eme­lőjéül a krisztusi jellemet állítja a kát. tanítóság elé, amire Szent Ist­ván, a legnagyobb nemzetnevelő, akinek munkásságát ez év augusz­tusában Székesfehérvárott törvény­ben fogjak megörökíteni, a legszebb példát adja a nemzet nevelőinek. A lelkes elnöki beszéd elhangzása után dr. Lépőid Antal prelátus-kano­nok, főianfelügyelő emelkedett szó­lásra és Szent István életének eddig alig ismert körülményeit és Eszter­gommal kapcsolatos életviszonyait fejtegette a történelemtudós alapos­ságával, hogy — mint mondotta — ne általános beszédből, hanem hely­hez kötött tényekből ismerje meg a kát. tanítóság Szent István kiváló egyéniségét és nagy munkásságát. Nagy lelkesedéssel ünnepelte a hall­gatóság a kiváló tudóst és szónokot. Ezután Szkaika Lajos gyak. isk. tanító, az egyesület társelnöke is­mertette az elmúlt egyesületi év tör­ténetét. Felolvasta a Kát. Tanító­egyesületek Orsz. Szövetségének el­nökségétől jött körlevelet, amelyek a tanítók társadalmi helyzetének javí­tását célozzák. Egyik körlevél ismer­teti az Orsz. Szövetség új tervét: a Kát. Tanítók Szent István Otthona felépítését. Társelnök a terv anyagi támogatására buzdítja a tagokat. Be­jelenti, hogy aug. 10-től 14-ig a ta­nítók és ezen kívül f. évtől kezdve jún. 26 tói 30-ig a tanítónők számára is lesz lelkigyakorlat. A nők lelki- gyakorlata az esztergom-vizivárosi zárdában lesz, amelyre kéri a jelent­kezéseket. Örömmel adja tudomásul a tanítóságnak, hogy dr. Torna Imre esperes-plébános a lelkigyakorlatok céljaira 50 P-t adományozott. A ta­lost jelent meg á kamatkérdés erkfllcstndományi megoldása. Irta Ibrányi Ferenc, egyetemi magántanár. Pengd. Megrendelhető a szerzőnél (Esztergom, Szeminárium) ás min­den könyvkereskedőnél. ára 4

Next

/
Thumbnails
Contents