Esztergom és Vidéke, 1938
1938 / 25. szám
ÖTVEINKILENCEOiK EVi 25. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Sirnor-u. 20 Megjelenik heíenkint kétszer leresisiény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1938. MÁRCIUS 31 Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Vidéki sajtó és közérdek A 20. században a nemzet életütemének pulzusa a sajtó és hova-tovább a rádió is. Az újság akarva nem akarva tanúságot tesz a napi eseményekben testet öltő kulturértékekről. Elmegy mindenkihez és szól a nemzeti célkitűzésekről és reménykedésről. Tájékoztat a történtekről és megrajzolja nagy körvonalakban a történendők képét. A dolog természete szerint annak, ami arra van hivatva, hogy mindenki, illetőleg bárki a kezébe vegye, irányító csillaga nem lehet más, mint a közérdek, azaz a köznek a java. Éppen ezért szabályozzak a sajtó egész működését teteles törvények és jogszabályok. Világos, hogy merőben külső törvényekkel nem lehet az életet szabályozni mindaddig, amig valaki tudatosan, vagy tudattalanul azt a szándékot táplálja, hogy a törvény alól kibújjék. A törvény akkor éri el célját, ha voltaképpen nincs rá szükség, azaz ha a törvény alanya bensőleg magáévá teszi a törvény szellemét és nemcsak külső kényszerből, hanem benső lelki- ismeretből teszi magáévá azt az eszmei, amely a törvény megalkotását is ihlette. Az országos sajtó mellett megvan a sajátos hivatasa és jelentősége a helyi és vidéki sajtónak is. Hiszen a nagy nemzettestben valóban vannak kisebb közösségek, melyeknek sajátos közös javak es célok telelnek meg. A kisebb közössegeknek is vannak önálló színezetű kulturértékei, a nemzet egész céljának alárendelt és egyben abba bennefoglalt érdekei, céljai, kívánságai és igényei. Ha egyszer a 20. század a közösség javáért való munkálkodás eszközéül általában elismeri a sajtót, akkor a közös érdekek és a közjóra irányuló tevékenység tudatosításának eszközét nem lehet a kisebb közösségektől sem megtagadni. Azonban a helyi sajtónak is alkalmazkodnia kell ahhoz a szellemi szinthez, amely az országos sajtót jellemzi és eleget kell tenni azoknak az erkölcsi kötelezettségeknek, amelyek mindenkit köteleznek, aki a közjó közvetlen munkálásába belekapcsolódik. Aki a mindenki számára írt újság tollát a kezébe veszi, erkölcsileg el van kötelezve az igazságnak. Az eseményekről úgy kell beszámolnia, amint azok történtek, azokon nem szabad árnyalatokkal ferdíteni, kihangsúlyozással torzítani és elhallgatassál másítani. Amikor pedig a napi eseménnyel szemben is az értékelés mértékét alkalmazza, ez a mérték soha sem lehet a magánérdek, hanem mindig és kizárólag a közérdek. A magánérdek egyoldalú és túlzott szereplése, azaz az önzés még az egyéni erkölcsi eleinek is temetője, mert megfosztja az embert a valósagérzéktől es attól a tapintattól és jóizléstől, amely a társas érintkezésnek kerete. Ha azonban a vidéki sajtón keresztül a magánérdek önző szolgálati belecsempésződne a kisebb közösségtudat- világába is, akkor az erkölcs nevében tiltakoznunk kellene a közjó elleni merénylet és a közösség erkölcsi világának megfertőzése ellen. Szerintünk vétene a közjó szolgálatának Íratlan erkölcsi törvénye ellen az a vidéki sajtó, amely egyes személyek felma- gasztalásat és mások elsüllyesztését tűzné ki nyílt vagy burkolt feladatul úgy, hogy a személyek kiválasztásának szempontja az író magánérdeke, baráti köre vagy rokonszenve. Ebbe a hibába esne bele az a vidéki szerkesztő, aki számára egy gyűlesnek, ünnepélynek, vagy megbeszélésnek csak annyi értelme volna, hogy alkalom időről-időre kipecezett személyek orra alá borsot törni azáltal, hogy mig a veleegyen- rangúakat, vagy kisebb társadalmi állásúakat a megjelentek között megemlíti, ezt a kettőt, vagy hármat csak azért is ismételten és tendenciózusan agyonhallgatja. Mikor az elhallgatottak társadalmi pozíciójuk jogos védelmében bizonyos idő múlva tiltakoznak ez ellen, nem csodálkoznánk azon, ha az ilyen szerkesztő kezét dörzsölné elégedetten, mert t. i. egyéni célját elérte. Nem az érdekel bennünket, hogy az ilyen író a kicsinyes szempontok hajhászásában szel- lemiteg mind jobban elsekélye- sedik, hanem az, hogy bűn a közjó szolgálatát megfertőzni önzéssel akkor, amikor a mai idők minden erő összefogását és minden magánérdek alárendelései követelik a közösség javával szemben. A magánérdek túlzott szolgálatával vétene továbbá az a vidéki szerkesztő, aki a saját előadására elhangzó tapsot me- gafonnal beleközvetítene az újságba, míg mások országos viszonylatban komoly tudományos társaság előtt megtartott előadását csak a műsor teljességének kedvéért említené meg egy dolgozatként. Vétene a vidéki sajtót kötelező erkölcs ellen az a vidéki sajtótermek, amely azt a vásári dobverést vezetné be a zsurnalisztika stílusául, amely egyáltalán nem bántó a vurstliban. Mi csak az elvet akarjuk most leszögezni. Legyen a magyar vidéknek is sajtója és tartsa meg nemcsak az Írott, törvényeket is, melyek az Írót a közérdek szempontjából kötelezik. Mivel ez utóbbi szempontból az országos közvélemény ellenőrzése és ítélete a cselekvés zsinórmértékéül nem szerepel, a videói írónál még fokozottabb szerepe van a lelkiismeretnek, mint az országos sajtóban. dr. á Magyar Történelmi Társnlat Szent István-disggyüíése Esztergomban A Magyar Történelmi Társul, t dr. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter emökLséve) »?, Esztergom-vidóki Régészeti és Történelmi Társulattal karöltve Gyümölcsei ó Boldogasszony ünnepén Szent István király emlékére disz közgyűlés tartón. Ebhői az « kálómból a miniszteren és kíséretén kívül Esztergomba érkezett a Magyar Történelmi Társulatnak mintegy ötveníagú képviselete is dr. Do manovszky Sándor egyetemi tanár, ügyvezető elnök vezetésével. Esztergom város zászlódiszben várta a minisztert és a magyar tör- ténettudósokat, a középiskolás diákok pedig sorfalat állottak érkezésükkor. A primási palotában testületileg tisztelegtek a társulat tagjai a hercegprímás előtt, majd dr. Lépőid Antal és Lux Lálraán kalauzolásával megtekintették a várhegyi ásatásokat. Délután 2 órakor 120 terítékes bankett volt a Katolikus Kör helyiségeiben, A helyiség előtt Csárszky István dr, preiátus-kanonok, körelnök dr Radocsay László főispánnal, dr. Frey Vilmos alispánnal és Glatz Gyula polgármesterrel várta és üdvözölte dr. Hóman Bálint kultuszminisztert és a vele érkezett dr. Serédi Jusztinján bíboros hercegprímást. Az első pohárköszöntőt az ebéd alatt dr. Radocsay László mondotta a kormányzóra, akit lelkesen éljeneztek. Hóman Balint a bíboros hercegprimást köszöntötte. Beszédében kérte őt, hogy a nsgy elődök nagy utódaként ajándékozza meg szeresteiével, megértésével a Történelmi Tarsu'atot és tagjait. Dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás válaszában hangsúlyozta hogy különösen kis nemzetnek kell megbecsülnie történelmét. A nagy- nemzetek könnyebben árvényesíthe tik jogaikat a történelmi igazságra hivatkozva. A kis nemzeteknek alig van másuk jogaik kivívására, mint a történelmi igazság, amelyet ideig- óráig elhomályosíthatnak, de ame- yet letapadni, sl ö.’ölni nem lehet. A tudósok tehát hirdessék a „őrié- nélmi igazságot ás ezzel készítsék elő a magyar jogot és jövendőt. Végül a magyar lörténelmi igazság győzelmére emelte poharát a hercegprímás. A jelenvolta < lelkes éljenzéssel fogad1 ák szavait. Az ebéd alatt a Széchenyi-téren, a Kát. Kör épülete előtt, a bencés- gimnázium fúvóskara Urbán Vimos karnagy vezetésével hangversenyt adott a ku tuszminiszter és a magas vendégek tiszteletére, A meglepetés nagyon tetszett a miniszternek, aki elismerését fejezte ki a fuvóskar szép játékáért. Délután 5 órakor kezdődött a társulat diszgyütése a gimnázium dísztermében, melyet ebből az alkalomból megtöltött a város intelligens közönsége. A hercegprímás és a kultuszminiszter, valamint kíséretének megérkezése után a vendégeken kívül az első sorokban foglalt helyet: dr. Meszlényi Zoltán püspök, dr. Radocsay László főispán, eh. Frey Vilmos alispán, Glatz Gyula polgár- mester, dr. Drakos János áit. érseki helytartó, dr. Csárhzky István, dr. Szokolay Antal, Jeszenszky Kálmán, dr. Hamvas Endre prelaíus-kanono- kok, dr. Kemenes Illés kir. főigazgató, dr. Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos, báró Ungar Károly alezredes, dr. Krecsányi Kálmán rendőrfőtanácsos, Reviczky Elemér főszolgabíró. Különösen sok tanfórfiú jelent meg az érdeklődők között. Bevezetőül az érseki tanítóképző énekkara szép Szent István éneket adott elő Geyer Béla zenetanár vezényletével, majd dr. Lépőid Antal pelátus-kanonok, az Esztergom vidéki Régészeti és Történelmi Társulat elnöke mondotta el S'ép üdvözlő beszédét, amelyben Hóman Bálintot, mint íörténettudóst üdvözölte, akinek ta itásai es történetszemlélete szerint érti meg és Ünnepli a magyar Szent István királyt és korát.
