Esztergom és Vidéke, 1937

1937-12-25 / 101.szám

Quadragesimo anno-ban : a jószándékú, jóakaratú becsületes emberek, akiknek szeretete megindul a bajban szenvedő, a kenyérben szűkölködő embertársának láttára és mindjárt meg is találja módját a segítésnek, a támogatásnak. A pásztorok megjelenése a kis Jézus jászolbölcsőjénél szemléltető képben mutatja be az evangéliumot, mely a tevékenykedő jóságot hirdeti és sürgeti. Ez pedig áldozatokkal jár. Amint a szegény hibázik, ha sorsa miatt gyűlölködésre, káromlásra, átkozódásra fakad, hasonlóképen hibás a vagyonos, a gazdag, ha nem hive a szociális jótékonykodásnak, mely kenyeret ad, ruhát ajándékoz, munkáhogy segít, munkaalkalmat keres és létesít stb ... A szeretet találékony. Megtalálja a módját, hogy hol és miben érvényesüljön az aktiv, a tevékenykedő jóság. Erre Krisztus Urunk tanított meg. * * A nevelőatya és a pásztorok mellett ott találjuk: az isteni gyermek körül az akkori világnak tudósait, a mágusokat: a napkeleti királyokat. Ők is meghívást kaptak az Úrtól. Csillag vezette őket, kalauzolta hegyeken-völgyeken át: ezer nehézségen, mig nem elértek a szegénység tanyájához, ahol a Gyermekre találtak. Az egyszerűség, a szerény külső, a szegénység nem akadálya sem királyi koronájuknak, melyet leraknak a Jézuska lábaihoz, sem képzettségüknek, műveltségüknek, mellyel nincs ellentétben a hit, hanem leborulnak és imádják őt. Felséges ecsetvonás, mely még gazdagabbá teszi a betlehemi képet. A tudományokat kedvelő művelt társadalom irányító fáklyája csak a betlehemi csillag lehet. A krisztusi tanítás nincs ellentétben a tudományos kutatásokkal, felfedezésekkel. Ellenkezőleg. Egy repülőtiszt mondotta nekem, hogy amikor gépével két-háromezer méter magasságban úszik, akkor érzi legjobban a hitnek magasztos voltát, mellyel leborul Isten felsége előtt, akinek nagyságát hirdetik az egek és csillagok és velük együtt az emberi értelem s akarat nagyszerű produktumai, alkotásai. Műveltség igazában akkor vonzó és fölemelő, ha egyúttal vallásos is. A technika tudománya is melegebbé lesz a vallásos lelkület által. Nincs a tudománynak ága, mely ellentétben volna a hittel, a vallásossággal, az imádsággal. Sokkal felemelőbb látvány, ha az intelligencia pontosan, példaadóan teljesíti vallási kötelességeit, mintha karját emelné fel támadólag az ég ellen. Ez egyúttal a legbiztosabb bázis, alap, melyre az egész társadalom szervezete ráhelyezhető, mert csak úgy várhatjuk az élet sok-sok nehézségének megoldását is. A mágusok a kis Jézus lábainál: a tudomány, bölcsesség meghódolása Isten előtt. A mágusok ajándékai: a kultúra ne-! mes alkotásainak felajánlása Isten nagyobb dicsőségére! Nézegessük ezt a fölséges betlehemi képet! Vésődjék mélyen szivünkbe! A példától, melyet nyújt, tanuljunk! Ha megtesszük : nagyobb lesz az öröm, gyakoribb lesz Folyó hó 14-én tartották meg a vármegyei kisgyűlés és a közigazgatási bizottság rendes havi gyűlésüket a vármegyeház kistermében dr. Radocsay László főispán elnöklete alatt. A kisgyűlés 83 pontból álló tárgysorozatának legnagyobb részét különböző városi és községi képviselő testületi határozatok tették ki, amelynek túlnyomórészét a kisgyűlés jóváhagyta. A számonkérő székbe ismét az eddigi tagokat: dr. Lepold Antalt és Etter Ödönt választotta meg. Kolozsváry Kálmán és társai indítványára lelkesedéssel járult hozzá azon javaslathoz, hogy a törvényhatósági bizottság az 1938. évi szentévvel kapcsolatban dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás arcképét festtesse meg a vármegyei közgyűlési diszterem számára. Ugyancsak javasolja Ghyczy Elemér és társai indítványára a törvényhatósági bizottságnak, hogy a vármegyei, városi és községi alkalmazottak gyógykezelése tárgyában írjon fel a kormányhoz. A kisgyűlés után a közigazgatási bizottság ülésezett, amely sajnálattal vette tudomásul dr. Meszlényi Zoltán c. püspöknek azon elhatározását, hogy nagyarányú hivatalos elfoglaltságára és gyakori távollétére való hivatkozással lemondott a vármegye közigazgatási bizottsági és közig. biz. gazd. albizoítsági tagságról. Minthogy az új püspök évek hosszú sóján át buzgó és eredményes mun kásságot fejtett ki a fenti bizottságokban, különösen a gazdasági albizottság csaknem minden ülésén megielent és legintenzívebben belea megelégedettség, több lesz a béke, derültebb lesz egünk, mert eloszlanak a nehézségek felhői! kapcsolódott ennek munkásságába, ezirányú érdemeit a közigazgatási bizottság és a gazdasági albizottság jegyzőkönyvileg Örökítette meg. Napirend előtt gróf Esterházy Móric a ragadós száj- és körömfájás veszélyére hivta fel a hatóságok figyelmét. Ezután az alispáni jelentésre került a sor, amely részvéttel emlékezett meg Albert János vármegyei számvevőségi tanácsos elhalálozásáról. Mint örvendetes tényt megemlíti, hogy a biboros hercegprímás november 30-án töltötte be érsekségének tizéves évfordulóját, amely alkalommal a vármegye közönsége nevében üdvözlő feliratot intézett a biboros egyházfejedelemhez. Megemlékezett még a jelentós a vármegyében történt nevezetesebb eseményeiről is. A vármegyei gazdasági felügyelő jelentése szerint az őszi vetések a bőséges csapadóktól kellően megerősödtek, néhol túl buják. Az államépitészeti hivatal jelentette, hogy az állami munkák közül az Esztergom—Dorog közötti bazaltkiskockakő burkolat 850 méter kivételével elkészült. A hátralévő szakasz decemberben készül el. Az esztergom-budai közúton elkészült a cement makadám burkolat, Esztergom város átkelési szakaszán, ugyanott folyamatban van a bazalt kiskockakőburkolat fektetése az időközben előkészített kavicspályára. A cement makadámburkolat 8 km. hosszban Pestmegye határától Dömösön át már szintén elkészült. Jövő év május hó elsejére az út teljesen elkészül és ünnepi rendeltesésének átadható lesz. Folyamatban voltak még Felsőgalla— Megfestteti a vármegye a hercegprímás arcképét A tabáni betlehemjárások nyomában (Van-e, volt-e Bethlehemjárás Esztergomban és milyen ? Nem ok nélkül kérdezhetjük ezt, hiszen a városnak ötven százaléka földmives, amelynek szélesebb rétegétől ma sem tagadhatjuk meg a népies elemeket. Az alább következő igénytelen rajzocska nem akar felelet tenni erre a kérdésre, amely pedig a magyarság szellemi néprajzának tökéletesítése ős bővítése szempontjából lényeges lehet. Talán akad majd valaki, akit az ügy iránti lelkesedés a komoly, szakavatott kutatás terére visz esztergomi népi körökben, hogy munkájának eredménye egy szines folttal gazdagítsa a magyar néprajz eredeti szépségét és érdekességét) N Az alsószérűsori házacska alacsony szobájában vagyok és egy felöl fá nak a faraktárából való elhozatala irányában egyezkedem éppen a gazdával. Már itt a korán érkezett téli est, de lámpát rem gyújtanak. Az utcasarokról villanyfény éri a két kis ablakot. A sarokban öregasszony ül, az asztal mellett két tömzsi gyerek játszadozik mezítláb, mert otthon kímélni kell a cipőt. Az asszony a szomszédba jár valamiért. Az errber köti magát a felemelt árhoz, mert rossz az út, nagy a sár, sok időt veszteget, nagy a drágaság meg miegymás ... Idegen fény villan meg ekkor az ablak előtt, mire a kutya vonítani kezd az udvaron. Fölébred a kakas, nyugtalankodnak a lovak az istállóban és elbőgi magát a tehén. — Fogja a kutyát, Mihály bácsi, — gyüvünk a Bethlehemmee! — hallatszik egy éles hang kívülről. Bejönnek. Ákom-bákora papirbetlehemet tart az egyik, a másik kettőnél vastag bot van, különös öltözetük kifordított ing és sapka. Egyikük kivül marad. Igy kezdődik a betlehemezés ? — gondolom és elhatározom, hogy most már megvárom a végét. Dicsértessékkel köszöntenek, majd énekelnek. — Begyühet a zsákos ? — kétdi az egyik. — Zuhincs a hátára, hogy el ne aluggyon I — igy a másik. — Vín szuszík, — befelé ! Bejön erre a harmadik —, öreg, szakállas, tartja a zsákot. Diót, meg tökmagot dob bele a gazda, ezzel mennek is kifelé a betlehemesek. Csodálkozom. — Hát szebbet nem tudtok ? — szólok rájuk. — Tudjuk a régit is egy kicsit, de az hosszi, oszt sokan nevettek rajta, hát má' csak igy íessünk. — No, igen, hát alkalmasint tudnak ők mást is. Mongyá*ok hát ezt 1 — rendelkezik a gazda, Mihály bácsi. — Egyik pásztor itt álí meg, a másik a betlehemes jobb oldalán, az öreg számadó hatul. No most kezdjétek I De legalább csillagos, fehír süvegetek vóna! Hármat dobbantanak a görbe bottal. — Dicsértessék a Mindenható' — Honnan gyütlök emberek ? Ál mosak vagytok-é, fáradtak vagytok é ? — kérdi az öreg számadó. A két pásztor: Báránykák bégetnek. El nem is pihennek, Angyal szárnya rebben Csoda fényességben Pásztorok, ne féljetek, Nagy örömet hirdetek. Üdvözítő Jézuska végre megszületett, Pólyába takarva találtok gyermeket. Siettünk, futottunk, Idáig jutottunk, Kerek országába István nagy királynak Ebben is házába Jó Mihály gazdánknak. Elfáradtunk nagyon, El is álmosodtunk, Jaj, ebben a hájban Össze is roskadunk. A rigmus végeztével mindnyájan a földre roskadnak és mély alvást színlelnek. — Szüle, — hajja-e most, mit mondok ? Hozzon be kee gyorsan dijót, kenyeret, szalonnát, meg go molya túrút l — szól csöndesen Mihály gazda. Míg bejön az öregasszony, megmozdul a vén számadó. Görbe botjával nagyot dobbant: — Hé pásztorok, pásztorok I Ébredjetek, pásztorok, Jézuskára vigyázzatok ! Körüljár botjával a számadó a szobában, megkopogtatja az ajtót, ablakot. Felugranak erre a pásztorok, szemüket dörzsölik. — Ehen, szomjan vigyázzunk-e ? Most megkapják a diót, kenyeret, szalonnát és túrót, majd meggyújtja a betlehemes a kis gyertyákat. Az égőgyertyás kis Betlihemmel énekelve körüljárják a szobát. — Csordapásztorok, midőn Betlehembee. .. Majd leteszik a kis Betlehemet és föléje borulnak. Ketten: Bétakarjuk kis Jézuskát. Rózsabimbó arcocskáját, Pici fázós lábacskáját. Egyik: Pöhölyvánkust Másik'. Jézuskának! Egyik: Galambocskát Másik : Jézuskának I Egyik: Kis báránykát Másik : Jézuskának! Ketten : Fektessük be habselyembe I Öreg számaáó : Van szalmája szamarkának? Van szénája ökröcskének ? Mindnyájan : Adjunk hálát Jézuskának. — Áldás, békesség l — mondja a gazda. Fölveszik ezután a kis betlehemet és énekelve elmennek. Szinte egy kis magyar falu tiszta karácsonyi hangulatával lelkünkben lépünk ki mindannyian a kapun. — Hát miért nem ezt a szép játékot mondjátok el a házakban, — kérdezem. — Mert a másik gyorsabban megy és mi inkább tiz vagy húsz fillért akarunk keresni, mint diót vagy kenyeret Ezt felelik ezek a betlehemesek ... Késő este van már. Égnek a villanylámpák a széles Apponyi-úton, amerre a városba visszatérek. Itt már elhomályosodnak azok a kis fények, amelyek ott kivül még látszanak. —.—.