Esztergom és Vidéke, 1937

1937-12-25 / 101.szám

Quadragesimo anno-ban : a jó­szándékú, jóakaratú becsületes emberek, akiknek szeretete meg­indul a bajban szenvedő, a ke­nyérben szűkölködő embertár­sának láttára és mindjárt meg is találja módját a segítésnek, a támogatásnak. A pásztorok megjelenése a kis Jézus jászol­bölcsőjénél szemléltető képben mutatja be az evangéliumot, mely a tevékenykedő jóságot hirdeti és sürgeti. Ez pedig ál­dozatokkal jár. Amint a sze­gény hibázik, ha sorsa miatt gyűlölködésre, káromlásra, át­kozódásra fakad, hasonlóképen hibás a vagyonos, a gazdag, ha nem hive a szociális jóté­konykodásnak, mely kenyeret ad, ruhát ajándékoz, munká­hogy segít, munkaalkalmat ke­res és létesít stb ... A szeretet találékony. Megtalálja a mód­ját, hogy hol és miben érvé­nyesüljön az aktiv, a tevékeny­kedő jóság. Erre Krisztus Urunk tanított meg. * * A nevelőatya és a pásztorok mellett ott találjuk: az isteni gyermek körül az akkori világ­nak tudósait, a mágusokat: a napkeleti királyokat. Ők is meg­hívást kaptak az Úrtól. Csillag vezette őket, kalauzolta hegye­ken-völgyeken át: ezer nehéz­ségen, mig nem elértek a sze­génység tanyájához, ahol a Gyermekre találtak. Az egysze­rűség, a szerény külső, a sze­génység nem akadálya sem ki­rályi koronájuknak, melyet le­raknak a Jézuska lábaihoz, sem képzettségüknek, műveltségük­nek, mellyel nincs ellentétben a hit, hanem leborulnak és imád­ják őt. Felséges ecsetvonás, mely még gazdagabbá teszi a betle­hemi képet. A tudományokat kedvelő művelt társadalom irá­nyító fáklyája csak a betlehemi csillag lehet. A krisztusi taní­tás nincs ellentétben a tudomá­nyos kutatásokkal, felfedezések­kel. Ellenkezőleg. Egy repülő­tiszt mondotta nekem, hogy amikor gépével két-háromezer méter magasságban úszik, ak­kor érzi legjobban a hitnek ma­gasztos voltát, mellyel leborul Isten felsége előtt, akinek nagy­ságát hirdetik az egek és csil­lagok és velük együtt az em­beri értelem s akarat nagyszerű produktumai, alkotásai. Művelt­ség igazában akkor vonzó és fölemelő, ha egyúttal vallásos is. A technika tudománya is melegebbé lesz a vallásos lel­kület által. Nincs a tudomány­nak ága, mely ellentétben volna a hittel, a vallásossággal, az imádsággal. Sokkal felemelőbb látvány, ha az intelligencia pon­tosan, példaadóan teljesíti val­lási kötelességeit, mintha kar­ját emelné fel támadólag az ég ellen. Ez egyúttal a legbizto­sabb bázis, alap, melyre az egész társadalom szervezete rá­helyezhető, mert csak úgy vár­hatjuk az élet sok-sok nehéz­ségének megoldását is. A má­gusok a kis Jézus lábainál: a tudomány, bölcsesség meg­hódolása Isten előtt. A mágu­sok ajándékai: a kultúra ne-! mes alkotásainak felajánlása Is­ten nagyobb dicsőségére! Nézegessük ezt a fölséges betlehemi képet! Vésődjék mé­lyen szivünkbe! A példától, melyet nyújt, tanuljunk! Ha megtesszük : nagyobb lesz az öröm, gyakoribb lesz Folyó hó 14-én tartották meg a vármegyei kisgyűlés és a közigaz­gatási bizottság rendes havi gyűlé­süket a vármegyeház kistermében dr. Radocsay László főispán elnök­lete alatt. A kisgyűlés 83 pontból álló tárgy­sorozatának legnagyobb részét kü­lönböző városi és községi képviselő testületi határozatok tették ki, amely­nek túlnyomórészét a kisgyűlés jó­váhagyta. A számonkérő székbe ismét az eddigi tagokat: dr. Lepold Antalt és Etter Ödönt választotta meg. Kolozsváry Kálmán és társai in­dítványára lelkesedéssel járult hozzá azon javaslathoz, hogy a törvényha­tósági bizottság az 1938. évi szent­évvel kapcsolatban dr. Serédi Jusz­tinián bíboros hercegprímás arcké­pét festtesse meg a vármegyei köz­gyűlési diszterem számára. Ugyancsak javasolja Ghyczy Ele­mér és társai indítványára a tör­vényhatósági bizottságnak, hogy a vármegyei, városi és községi alkal­mazottak gyógykezelése tárgyában írjon fel a kormányhoz. A kisgyűlés után a közigazgatási bizottság ülésezett, amely sajnálattal vette tudomásul dr. Meszlényi Zol­tán c. püspöknek azon elhatározását, hogy nagyarányú hivatalos elfoglalt­ságára és gyakori távollétére való hivatkozással lemondott a vármegye közigazgatási bizottsági és közig. biz. gazd. albizoítsági tagságról. Mint­hogy az új püspök évek hosszú só­ján át buzgó és eredményes mun kásságot fejtett ki a fenti bizottsá­gokban, különösen a gazdasági al­bizottság csaknem minden ülésén megielent és legintenzívebben bele­a megelégedettség, több lesz a béke, derültebb lesz egünk, mert eloszlanak a nehézségek felhői! kapcsolódott ennek munkásságába, ezirányú érdemeit a közigazgatási bizottság és a gazdasági albizottság jegyzőkönyvileg Örökítette meg. Napirend előtt gróf Esterházy Mó­ric a ragadós száj- és körömfájás veszélyére hivta fel a hatóságok fi­gyelmét. Ezután az alispáni jelentésre ke­rült a sor, amely részvéttel emléke­zett meg Albert János vármegyei számvevőségi tanácsos elhalálozásá­ról. Mint örvendetes tényt megemlíti, hogy a biboros hercegprímás no­vember 30-án töltötte be érsekségé­nek tizéves évfordulóját, amely al­kalommal a vármegye közönsége ne­vében üdvözlő feliratot intézett a biboros egyházfejedelemhez. Megem­lékezett még a jelentós a vármegyé­ben történt nevezetesebb eseményei­ről is. A vármegyei gazdasági felügyelő jelentése szerint az őszi vetések a bőséges csapadóktól kellően megerő­södtek, néhol túl buják. Az államépitészeti hivatal jelen­tette, hogy az állami munkák közül az Esztergom—Dorog közötti bazalt­kiskockakő burkolat 850 méter ki­vételével elkészült. A hátralévő sza­kasz decemberben készül el. Az esztergom-budai közúton elkészült a cement makadám burkolat, Eszter­gom város átkelési szakaszán, ugyan­ott folyamatban van a bazalt kiskoc­kakőburkolat fektetése az időközben előkészített kavicspályára. A cement makadámburkolat 8 km. hosszban Pestmegye határától Dömösön át már szintén elkészült. Jövő év május hó elsejére az út teljesen elkészül és ünnepi rendeltesésének átadható lesz. Folyamatban voltak még Felsőgalla— Megfestteti a vármegye a hercegprímás arcképét A tabáni betlehemjárások nyomában (Van-e, volt-e Bethlehemjárás Esz­tergomban és milyen ? Nem ok nélkül kérdezhetjük ezt, hiszen a városnak ötven százaléka földmives, amelynek szélesebb rétegétől ma sem tagad­hatjuk meg a népies elemeket. Az alább következő igénytelen rajzocs­ka nem akar felelet tenni erre a kér­désre, amely pedig a magyarság szellemi néprajzának tökéletesítése ős bővítése szempontjából lényeges lehet. Talán akad majd valaki, akit az ügy iránti lelkesedés a komoly, szakavatott kutatás terére visz esz­tergomi népi körökben, hogy mun­kájának eredménye egy szines folt­tal gazdagítsa a magyar néprajz eredeti szépségét és érdekességét) N Az alsószérűsori házacska alacsony szobájában vagyok és egy felöl fá nak a faraktárából való elhozatala irányában egyezkedem éppen a gaz­dával. Már itt a korán érkezett téli est, de lámpát rem gyújtanak. Az utcasarokról villanyfény éri a két kis ablakot. A sarokban öregasszony ül, az asztal mellett két tömzsi gyerek játszadozik mezítláb, mert otthon kí­mélni kell a cipőt. Az asszony a szomszédba jár valamiért. Az errber köti magát a felemelt árhoz, mert rossz az út, nagy a sár, sok időt veszteget, nagy a drágaság meg mi­egymás ... Idegen fény villan meg ekkor az ablak előtt, mire a kutya vonítani kezd az udvaron. Fölébred a kakas, nyug­talankodnak a lovak az istállóban és elbőgi magát a tehén. — Fogja a kutyát, Mihály bácsi, — gyüvünk a Bethlehemmee! — hallatszik egy éles hang kívülről. Bejönnek. Ákom-bákora papirbet­lehemet tart az egyik, a másik ket­tőnél vastag bot van, különös öltö­zetük kifordított ing és sapka. Egyi­kük kivül marad. Igy kezdődik a betlehemezés ? — gondolom és elhatározom, hogy most már megvárom a végét. Dicsértessékkel köszöntenek, majd énekelnek. — Begyühet a zsákos ? — kétdi az egyik. — Zuhincs a hátára, hogy el ne aluggyon I — igy a másik. — Vín szuszík, — befelé ! Bejön erre a harmadik —, öreg, szakállas, tartja a zsákot. Diót, meg tökmagot dob bele a gazda, ezzel mennek is kifelé a bet­lehemesek. Csodálkozom. — Hát szebbet nem tudtok ? — szólok rájuk. — Tudjuk a régit is egy kicsit, de az hosszi, oszt sokan nevettek rajta, hát má' csak igy íessünk. — No, igen, hát alkalmasint tud­nak ők mást is. Mongyá*ok hát ezt 1 — rendelkezik a gazda, Mihály bácsi. — Egyik pásztor itt álí meg, a másik a betlehemes jobb oldalán, az öreg számadó hatul. No most kezd­jétek I De legalább csillagos, fehír süvegetek vóna! Hármat dobbantanak a görbe bot­tal. — Dicsértessék a Mindenható' — Honnan gyütlök emberek ? Ál mosak vagytok-é, fáradtak vagytok é ? — kérdi az öreg számadó. A két pásztor: Báránykák bégetnek. El nem is pihennek, Angyal szárnya rebben Csoda fényességben Pásztorok, ne féljetek, Nagy örömet hirdetek. Üdvözítő Jézuska végre megszületett, Pólyába takarva találtok gyermeket. Siettünk, futottunk, Idáig jutottunk, Kerek országába István nagy királynak Ebben is házába Jó Mihály gazdánknak. Elfáradtunk nagyon, El is álmosodtunk, Jaj, ebben a hájban Össze is roskadunk. A rigmus végeztével mindnyájan a földre roskadnak és mély alvást színlelnek. — Szüle, — hajja-e most, mit mondok ? Hozzon be kee gyorsan dijót, kenyeret, szalonnát, meg go molya túrút l — szól csöndesen Mi­hály gazda. Míg bejön az öregasszony, meg­mozdul a vén számadó. Görbe bot­jával nagyot dobbant: — Hé pásztorok, pásztorok I Éb­redjetek, pásztorok, Jézuskára vi­gyázzatok ! Körüljár botjával a számadó a szobában, megkopogtatja az ajtót, ablakot. Felugranak erre a pászto­rok, szemüket dörzsölik. — Ehen, szomjan vigyázzunk-e ? Most megkapják a diót, kenyeret, szalonnát és túrót, majd meggyújtja a betlehemes a kis gyertyákat. Az égőgyertyás kis Betlihemmel éne­kelve körüljárják a szobát. — Csordapásztorok, midőn Betle­hembee. .. Majd leteszik a kis Betlehemet és föléje borulnak. Ketten: Bétakarjuk kis Jézuskát. Rózsabimbó arcocskáját, Pici fázós lábacskáját. Egyik: Pöhölyvánkust Másik'. Jézuskának! Egyik: Galambocskát Másik : Jézuskának I Egyik: Kis báránykát Másik : Jézuskának! Ketten : Fektessük be habselyem­be I Öreg számaáó : Van szalmája sza­markának? Van szénája ökröcské­nek ? Mindnyájan : Adjunk hálát Jézus­kának. — Áldás, békesség l — mondja a gazda. Fölveszik ezután a kis betlehemet és énekelve elmennek. Szinte egy kis magyar falu tiszta karácsonyi hangulatával lelkünkben lépünk ki mindannyian a kapun. — Hát miért nem ezt a szép já­tékot mondjátok el a házakban, — kérdezem. — Mert a másik gyorsabban megy és mi inkább tiz vagy húsz fillért akarunk keresni, mint diót vagy ke­nyeret Ezt felelik ezek a betlehemesek ... Késő este van már. Égnek a vil­lanylámpák a széles Apponyi-úton, amerre a városba visszatérek. Itt már elhomályosodnak azok a kis fé­nyek, amelyek ott kivül még látsza­nak. —.—.

Next

/
Thumbnails
Contents