Esztergom és Vidéke, 1937

1937-12-25 / 101.szám

FS/TÍRfilWc/HítK ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 101. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer leresztéa? politikai és társadalmi lap SZOMBAT, 1937. DECEMBER 25 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A betleheme k Irta: dr. ROTT NÁNDOR veszprémi püspök A betlehemi isteni Kisded körül minden amit látunk, meglógja az emberi szivet és azt lebilincseli. Maga a szegényes környezet is fenséges és valahogy úgy érezzük, hogy jól esik nekünk, mikor tekintetünk végigsimogatja a düledező istállót, a téli éjszakának hideg szelével tapétázott falakat, a szalmát, a jászolyt, szóval a nagy szegénységet, melyet magának választott itt a földön az égnek Ura. Az édesanyának : a Szent Szűznek mosolya azonban eloszlat itt minden disszonanciát és kis Fia iránti szeretete meleggé teszi az egész miliőt, puhává teszi a jászolynak szúrós szalmaágyát, feloldja a betolakodó téli szélnek hidegét és derűvel von be mindent. Nem is érez az isteni Kisded semmi visszataszítót, — hogyan is érezne : amikor, szivének dobbanásával a legnagyobb meleget hozta erre a földre: az emberhez Istennek közelségét, mely után évezredek kinlódásaival vágyakozott az egész emberiség. Alleluja! — örvendezzünk, hogy ezt a napot megérhettük. Legyen Urunk : Neked imádás és dicsőség! A betlehemi kép a legvonzóbb, amelyet a világtörténelem eddig felmutatott, — mely kép azóta is oly kedves mindnyájunknak, hogy évről-évre örvendünk a karácsonynak, mely a betlehemi képpel évről-évre fel tudja emelni az élet iramában kifáradt lelkünket. Ha sokáig nézem ezt a képet, az anyán és gyermekén kivül megakad tekintetem a nevelőatyán, a pásztorokon és a napkeleti királyokon. Három tipus, hogy úgy mondjam : három rétege a emberi társadalomnak : a vallásos emberé, a műveletlené és a művelté. Kacácsdnyt zsoltáv A nevelőatya : Szent József kifejezője személyében az Istent szerető, hite szerint élő vallásos embernek. Boldognak érzi magát, hogy odatapadhat lelkével-szivével a betlehemi képhez. Örül Krisztus születésének, melyet úgy tekint, mint egy nagy, felséges kapunyitást. Az irgalmas Isten megkönyörülvén az ember szenvedésén, magárahagyatottságán, kinyitotta a mennynek kapuját és elküldötte a Második Isteni Személyt, az Ő egyszülött Fiát. A vallásos ember boldogan hajtja meg térdeit és hálával eltelten borul le az isteni jóság csodálatos megnyilatkozása : a fölséges misztérium előtt. Isten emberré lett — mint irja Szent Ágoston, — hogy az embert fölemelje és istenivé tegye, mert ettől fogva égre emelt szemekkel bizalommal mondhatjuk: Atyánk, ki a mennyekben vagy. A hivő ember tudatában van, hogy mit jelent számára a megGyúljatok fel karácsonyi lángok, szerte-szerte az eQész üílágon, balkan, szent béke ringasson keblén, s a bozánnás Qyermek csókol/a a napok zavatában feívévzett ajkam. Minden kis zug ma áldott malaszttal teljen és béküljön meg, aki üádoU e bídeg földön ingaszul nekem, nem maradt mát?, csak a Krísztus-j'ászoL A fojtó gond egyre gyakrabban jön, badakozoa, fuldoklón bíába űzöm— Üáítsd fel kalácsra fekete kenyerem szent karácsony, takard el feslett rongyaim és minden bűnöm. Torpanj meg életem sodró sorsa kedoem bajnaíán, ba új álmom szülét, megbünbődtem rég az álmaimért, s tudom mit ér a költő-becsű let. Dicsőség ma a születésnek! Az anya szive könnyek közt csordultig betelt, egykor, s nem bitté szegényes fekbelyén, bogy a Kisded sorsában felzendül majd a getszemaní kert. kidott testét az égi csillagok fátyla büs karjaoal védőn beoonta... (Bárcsak mégegyszer gyermek lebetnék karácsony estén, boldog Madonna!) íff* featáss 7ános testesülés csodálatos ténye. Nem jár már céltalanul ezen a földön, neki érték az élet országútja, még akkor is: hogyha az nem mindig virágokkal van is szegélyezve, hanem egyszer-másszor tövisekkel, megpróbáltatásokkal, nehézségekkel. Értéknek tartja, mert tudja, hogy e földön nincs maradandó városunk, átmeneti állapotban vagyunk, mely után — mint hű és jó szolga — be fog menni Urának örömébe. Ezért érték az élet a vallásos emberek számára és mert igy van: megértjük, hogy a vallásos ember inkább derült lelkületű, mint a vallástalan, — inkább tud örülni az élet szépségeinek, mint a hitetlen, — inkább erős a nehézségekkel szemben, mint az, aki imádkozni nem szokott. Szent Józsefnek, a nevelőatyának egész magatartása az igaz férfiúnak példaképe, aki minden munkájában az Isten gondolatának hordozója. A másik társadalmi réteget a pásztorok képviselik. Bennük a műveletlen, akarom mondani: az egyszerű, a szegény embereket látjuk. Nem volna tökéletes a betlehemi kép, hogyha ezek az cgyezöPŰ pásztoremberek hiányoznának. Ők is ott vannak az isteni Kisded körül, sőt ők az elsők, akik az angyalok útján meghívást kaptak a királyi fogadásra. Nem bölcselkednek, nem idegen nekik a szegény környezet, mely az ő otthonuknak is sajátossága, eljönnek, de a nagy szegénységben is felismerik a világnak Urát: leborulnak és imádják Öt. Az emberek átlagosan a jólét után sóvárognak. Sokaknak ez az egyetlen cél. Éjjelt nappallá téve törik-zúzzák magukat, csakhogy jóléthez, gazdagsághoz jussanak. Ezt a törtetést, mely sok esetben elfeledteti az eget és megszeretteti a földet, az Ur Jézus letompította igazi értékére és leszállította valódi nívójára, amikor kihirdette a nagy program mot: Boldogok a lelki szegények ! — azok, akiknek lelke nem tapad a vagyonhoz, szive nem ragaszkodik a gazdagsághoz, — azok, akiknek nem cél a vagyon, hanem csak eszköz, — azok, akik a felebaráti szeretetet nem ajkukon hordozzák, hanem az aktiv: vagyis a tevékenykedő jóságnak követői. A lelki szegénység nemcsak a vagyonban bővelkedőknek szól, hanem az anyagiakban szűkölködőknek is egyaránt. A szociális problémákat nem a matematikai pontossággal megszervezett rendszerek oldják meg, hanem mint Szentséges Atyánk is hirdeti hires körlevelében, a