Esztergom és Vidéke, 1937

1937-12-16 / 99.szám

rMTJWtJBfKE A Balassa-koltaez Mély és kiterjedt Madáchkultuszról beszélhetnek a kisvárosi balassagyarmatiak, — de dicsekedhetünk-e mi, esztergomiak ugyanilyen Balassakultusszal? Meg kell mondanunk őszintén; sajnos nem. Ennek oka pedig bizonyára nem az eszme gyökértelenségében és a tradíció hiányában rejlik. Hiszen szebb és termékenyebb eszmei alapot aligha lehetne találni ebben az országban Balassa Bálint emlékének ápolására és lelkülete, munkássága szellemének kivirágoztatására Esztergomnál, ahol mint vitéz vérével pecsételte meg azt, amit mint költő írt és énekelt. Akkor is elsőség illeti meg ebből a szempontból Esztergomot, az első nagy magyar lírikus hősi vérével öntözött földet, ha arra gondolunk, hogy Balassa viszontagságos, küzdelmes élete az ország más helyein és nagyrészt ma megszállott területen zajlott le. A tradíciók bőséges forrása mellett meg kell állapítanunk azt is, hogy irodalmi, művészeti és tudományos téren is megvannak ennek a városnak a maga kiváló, vezetésre és munkára alkalmas egyéniségei és tehetségei, akik a Balassakultusz kirnélyítésére és továbbvitelére alkalmasak. Mi az oka tehát mégis annak, hogy látszólagos elmaradottsággal kell számolnunk, amikor Balassa Bálint emlékezete körül kifejtett munkásságunkat szemléljük ? Feleljünk meg erre a kérdésre őszintén és határozottan : majdnem az egyedüli és legfőbb okot abban a régi esztergomi hibában kell keresnünk, hogy nem értünk kulturális értékeink megbecsüléséhez, illetőé megbecsültei és éh ez, közkinccsé tételéhez és publikálásához. Nem értünk hozzá és nem is gondolunk vele, vagy talán sokan — ki tudja, milyen egyéni indokokból — nem is akarnak erről tudni. Ezt a megállapítást az esztergomi Balassa kultusszal kapcsolatosan úgy konkretizálhatjuk, hogy nincsenek meg a társadalommal való kapcsolatai és az amúgy is rideg és eszmei irányban nehezen mozgó nagyközönség itt mindeddig túlságosan távolból nézi annak a szép magyar kultúrmunkának lehetőségeit és lelkes igényeit, amelyek Balassa Bálint emléke és szelleme körül támadnak. Az Esztergomi Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaságot már tíz év előtti megalakulásakor is jobban megértették és méltányolták céljaiban és jelentőségében a testvér irodalmi társaságok és az országos irodalmi és művészeti körökben, mint Esztergomban. Ez az izoláltság természetesen egészségtelen és ez nem maradhat így. Mint minden hasonló társaságnak, így a Balassa társaságnak is vannak olyan céljai, amelyek megvalósításához nem elég a befeléélés — és itt nemcsak a Balassa-szobor létesítésére gondolunk. A Balassa-szellemű irodalmi és művészeti munkálkodás a nagyközönség révén válik igazán gyümölcsözővé. Emellett az irodalmi és művészeti társaságok működésének bizonyos társadalomfinomító és lélekművelő hivatása is van. Az intelligens esztergomi társadalommal való szorosabb kapcsolódás szükségességét látta dr. Lepold Antal, a Balassa Irodalmi és Művészeti Társaság illusztris elnöke, amikor a társaság közgyűlésén olyan ünnepi irodalmi esték megrendezését sürgette, amelyeken évrőlévre a társaságon kívül álló vezetőegyéniségeknek is alkalmuk nyílna Balassa emlékével foglalkozni a nagyközönség jelenlétében. Ezek a találkozók is erősítenék azt a viszonyt, amelynél fogva — a balassagyarmati Madách-kultusz társadalmi és kulturális hatásaihoz hasonlóan — az esztergomi társadalom művelődését és lelkületét is átitathatná Balassa szelleme. Az emelkedettebb, finomabb egyéni és közfelfogás pedig nekünk, esztergomiaknak sem ártana. (g) * * * A Balassa Bálint Irodalmi és Művé szeti Társaság f. hó 11-én, szombaton délután 5 órakor tartotta közgyűlését a Szent Imre reálgimnázium tanácstermében dr. Lepold Antal prelátus-kanonok elnökletével, amelyen a Társaság helybeli tagjai csaknem a teljes számban megjelen|tek. A közgyűlést rövid elnöki megnyitó vezette be, majd Hontor Imre főtitkár olvasta fel jelentését a Társaság utóbbi években kifejtett működéséről. Meleg szavakkal emlékezett meg a Társaság elnökének Esztergom dicső múltját feltáró munkássága érdemeitől. Az ő munkálkodásának fényéből fény derül a vezetése alatt álló Társaságra és annak minden méltó tagjára is. Dr. Mattyasóvszky Kasszián és dr. Bányai Kornél váratlan elhunytával nfl

gy gyász érte a Társaságot, amelynek megalapítási munkájában nagy részük volt. A tiszteletbeli tagok közül elszólította a halál Gaal Mózest, Dedek-Crescens Lajost, Möller Istvánt, Túri Bélát, dr. Machovich Gyulát, Gróh Istvánt, ifj. Zsolt Nándort, Koszkol Jenőt, Számord Ignácot. Több jeles tag véglegesen elköltözött városunkból. Ezután a Társaság nyilvános elő adásainak az általános magyar kultúra és a helyi kulturális élet szol gálatában kifejtett munkáját ecsetelte a főtitkári jelentés. A Társaság segítségével ünnepelte meg a város a török uralom alól való felszabadulásának 250 éves évfordulóját, rendezte meg az Eszter górni Nemzeti Munkahét irodaimi ünnepélyét, majd a XX. század művészetét ismertető Tamés Galériával, legutóbb pedig a Vajda János Társaság tagjaival rendezett nagyszabású ünnepéllyel igyekezett Esztergom népével a művészi szépet megked veltetni. A város műkincseit igen sok esztergomi nem ismeri. E hiányon és közömbösségen is akar segíteni a Társaság a művészi séták rendezésével, milyeneket már két ízben sikerrel tarlóit s amelyeket a jövőben is rendszeresíteni kíván. A vezetőség gondoskodott arról is, hogy a Társaság az irodalmi társaságok országos akcióiba is belekapcsolódjék s résztvett az Irodalmi Társaságok Orsz. Szövetségének alakuló ülésein, a Kulturális Egyesületek Orsz. Szövetségéhez pedig tagul is csatlakozott. R ősztvett Szolnokon Verseghy Ferenc, Balassagyarmaton pedig|Madách szobrának leleplezésén, melyeken koszorúját is elhelyezte. Lelkesen Üdvözölte ezután a közgyűlés dr. Lepold Antal elnököt a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István Akadémia tagjává való megválasztatása és az Orsz. Kat. Egyházművészeti Tanács elnökévé való kinevezése alkalmából. A közgyűlés a Társaság zárszámadásának és költségvetésének le tárgyalása után a tisztújításra és az új tagok megválasztására tért át. Elnök ismét dr. Lepold Antal, alelnök Einczinger Ferenc lett. A szépirodalmi szakosztály elnökségét dr. Városi István (új), a tudományos szakosztályét dr. Zákonyi Mihály, a művészeti szakosztályét Hellebrand Béla tölti be a közgyűlés határozata folytán. A szakosztályok osztálytitkárokat a maguk kebelében választanak. A Társaság tisztikarának többi tagja: főtitkár: Hontor Imre, titkár: dr. Marczell Árpád, jegyző : Rosta Józzef, ügyész : dr. Gróh József, pénztáros: Bérezi Endre (új), ellenőr: MilakovszkyLászló, háznagy: vitéz Holló Kornél. Választmányi tagok : dr. Balogh Albin, vitéz Bajor Ágost, Buchner Antal, dr. Major Ödön, Nádler István, ObermUller Ferenc .Számvizsgáló bi. zottsági tagok : Ammer József, id. Klinda Károly. Az új tagok választása ajánlások alapján történik. A szépirodalmi szakosztály tagja lett: P. Szalóczy Pelbárt szentferencrendi reálgimnáziumi tanár, az országos hírű katolikus költő; levelező tag: ifj. Balázs János hírlapíró, városunk tehetséges fiatal poétája. A tudományos irodalmi szakost* tály rendes tagjaivá választották: dr. Lippay Lajos és dr. Marczell Árpád eddigi levelező tagokat, továbbá dr. Giegler Károly teológiai tanár, szerkesztőt ós dr. lbrányi Ferenc egyetemi rn. tanárt. Uj levelező tag lett: Árpássy Gyula pedagógiai iró, tanítóképzői tanár. A művészeti szakosztály új rendes tagjai: Dex Ferenc festőművész, Várnai Dezső építészmérnök, levelező tagjai: Paczolay Imre zenetanár és vitéz Holló Kornélné szül. Fuchs Nelly iparművésznő. Az elnökség javaslatára dr. Meszlényi Zoltán félsz, püspököt, a Társaság eddigi rendes tagját, valamint dr. Lux Kálmán műegyetemi rendes tanárt, az ásatások tudós irányítóját a közgyűlés tiszteleti tagokká választotta. Dr. Lepold Antal elnök ezután ismertette Balassa Bálint esztergomi szobrának ügyét s javaslatára a Társaság ezer pengőt ajánl meg a szoborra, amely összeggel az Országos Vitézi Rend tagjainak adományait is beleszámítva, a szobor költségei kb. együtt is vannak. A szobor felavatása 1938. aug. hó 14-én megtörténnék, másnap, aug. 15-ón a Kormányzó Űr Őfőméltósága is megtekinti. A közgyűlés végén Obermüller Ferenc megemlékezett arról, hogy a Társaság már betöltötte fennállásának 10-ik évét, s indítványozta, hogy ez alkalomból új évkönyv adassék ki a főtitkár szerkesztésében. A megjelentek nevében köszönetet mondott dr. Lepold Antal elnöknek, aki 10 éven át lelke és áldozatkész fenntartója a Társaságnak. Lepold Antal prelátus az üdvözlésre adott válaszában utalt a balassagyarmati Madácn Társaság hagyományos szokására, amely szerint évenkint egyszer a tagok a fehér asztalnál is összegyűlnek az egész vármegye és város vezetőségével egyetemben s a Társaság által felkért szónok kezében a Madách-serleggel emlékbeszédet mond. Balassa emlékét mi is igy ápolhatnánk Esztergomban. Ajánlotta, hogy a Társaság foglalkozzék ezzel az indítvánnyal, amely a kulturális és irodalmi közszellem elmélyítésére igen alkalmasnak ígérkezik. A jelenlévők örömmel fogadták el az indítványt, mellyel a tartalmas közgyűlés lelkes hangulatban véget ért. (r) ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 99. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. DECEMBER 16 Előfizetési ár 1 hóra: 1 oengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii.