Esztergom és Vidéke, 1937

1937-11-25 / 93.szám

ESZ1IRG0HJ/ID£KE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 93 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenklnt kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap •••••••• CSÜTÖRTÖK, 1937. NOVEMBER 25 Előfizetési ár 1 hóra : 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A végrehajtás szellemében és nem a törvénybetűiben van a törvény ereje, ezt mondotta a honvédelmi miniszter a tűzharcos törvényjavaslattal kapcsolatban, — és ebben, a végrehajtás szellemében biznak az érdekelt tűzharcosok és mindazok, akik a törvény életbeléptetésétől erkölcsi és anyagi előnyöket vártak. A törvény betűibe és paragrafusaiba valóban nem lehet mindent belepréselni és bizonyos az, hogy a törvény szándéka szerint való végrehajtás sok mindent pótolhat és csaknem mindent teljesíthet, ami jogos kívánság a tűzharcosok és a nemzeti társadalom részéről, ami a törvény szövegezésében ugyan pontosan nincs benne, de amely mégsem ellenkezik vele, sőt a tartalmat és intenciót tekintve a jogos, méltányos kívánságok teljesítésére és a sérelmek orvoslására mindenkor meg lehet találni a törvényes alapot. A végrehajtás szelleme és — hozzátesszük —• módja az, amely a tűzharcos törvény életbelépése után még nagyjelentőségű a magyar tűzharcos sorsra. A legjobb és legnemesebb szándékú törvényt is el lehet sekélyesíteni és semlegesíteni az érdekeltek szempontjából és viszont a látszólag keveset biztosító törvény alapján is lehet áldást fakasztani és tökéletes szép eredményeket produkálni az életben. A törvény végrehajtóinak és alkalmazóinak a tűzharcosok ügyeit pártfogoló, jóakaratú eljárásában bízunk tehát. A törvény végrehajtásának azt a módját kívánjuk, amely szerint nem a tűzharcosok ügyeinek hátráltatására és a tűzharcossal szemben mások előnyeinek biztosítására keresünk kibúvót a törvény betűi között, hanem ellenkezőleg : a tűzharcosok érdekében keressük a paragrafusokat és intézkedéseket, amelyeket mindenkor meg is lehet találni. Tudjuk jól, hogy a közgazdasági élet területein és a közalkalmazotti elbírálások, a köztisztviselői minősítések és előléptetések terén is nehéz a törvény szavaival pontosan meghatározni a kétségtelenül jogos előnyök biztosítását és a tűzharcosra semmiféle körülmények között nem hátrányos aljárásokat, — mert törvényhozói szempontból feltétlenül mérlegelendő más érdekeket is figyelembe kell venni. Ilyen esetekben kerül sor a végrehajtás szellemére és módjára. A törvény végrehajtásától íügg, hogy a dolgozni akaró tűzharcos minden életkörülmények között életlehetőséghez és munkaterülethez jusson ebben az országban, hogy például méltányosságot nyerjen az adókivetéseknél és hogy noha a törvény szavai bizonyos feltételekkel biztosítják a tűzharcos köztisztviselők előnyeit az előlépésnél — a tűzharcos ne kerüljön hátrányos, sérelmes helyzetbe, főként a törtetők hadával szemben, hogy például meg ne történhessék az a szégyenletes eset, hogy a kötelességteljesítő tűzharcos tanító előtt hölgytanítót soroljanak a VII. fizetési osztályba — stb. A végrehajtás szellemének és módjának fontosságát, továbbá a nemsokára megvalósuló törvény végrehajtóinak és alkalmazóinak lelkiismeretes és mindenkor a tűzharcos ügyével együttérző jóakaratúnak szükségességét hangsúlyozva meg kell állapítanunk, hogy különösen az Országos Frontharcos Szövetség szervezetei részéről sok minden történt a tűzharcosok érdekében a törvény nélkül is. A tűzharcos törvény életbeléptetése után azonban — ami az ügyek és eljárások ellenőrzését és pártfogását illeti — még bokrosabb és konkrétebb tevékenységre nyílik majd alkalmuk. Ennél pedig az esztergomi szervezetre is gondolunk. Néhány szó a városi tüzoltóparancsnoki állás betöltésének kérdéséhez A város képviselőtestülete f. hó 15-iki ülésén a városi tűzoltóparancsnokságot László István pénzügyi tanácsnokkal töltötte be, aki erre az állásra állítólag képesítve van Tette pedig azt a város képviselőtestülete azért, mert az előterjesztés szerint ezzel tetemes költséget takarít meg. Ha a képviselőtestület e határozatát közelebbről vizsgáljuk, úgy le keli szögeznünk, hogy ezaikalommal nem járt el helyesen, sót a 180,000. 1936. B. M. rendeletbe ütközött. László Istvánnak ugyanié nincs meg a m. kir. belügyminiszternek fenti rendeletében megállapított képesítése. Ezen rendelet 11. íjának 3. pontja azt mondja: „Hivatásos tűzoltóság parancsnoka, tisztje csak az a férfi lehet, aki az 1883. I. tc. 1. § ának a) és b) pontjaiban megállapított kellékek fennforgását igazolja, katonai szolgálatot teljesített, legalább érettségi bizonyítványa van és a Magyar Országos Tűzoltótisztképző Tan folyamon tüzoliótiszti oklevelet is szerzett." Igy az új parancsnok a rendelet két feltételének nem felel meg, mert sem katona nem volt, sem az országos tüzoliótiszti oklevelet nem szerezte meg. Igy éppen a két legfontosabb feltétel hiányzik. Emellett nem kell külön fejtegetni, hogy katonát csak az nevelhet, — mert a tűzoltó egyúttal katona is, aki a háborúban a gáz- és légvédelmet látja el, — aki maga is katona volt s katonásan tud is viselkedni. Lehet, hogy a tűzoltóságnak azért is van valami gúnyos mellékjelentése, mert eddig bizony sok tisztje viselkedett úgy, „mint egy tűzoltó*

4

. Éppen a most tárgyalás súlyozza, hogy azokat, akik katonák voltak, a háborúban a hazájukért küzdöttek, mégis csak azok elé keli sorolni, akik mint „nélkülözhetetlenek" vígan olvasták a Höfer-jelentéseket itthon, mig a nélkülözhetők a front egészségpusstító, szenvedésekkel telt lövészárkaiban az ellenség tüzét állták. Sokkal szociálisabban járt volna el a város, ha egy országos tűzoltó tiszti oklevéllel rendelkező fiatalembert hoz ide, akinek a IX. fizetési osztályban 162 P ós 47 30 P lakbér járna, tehát összesen 209*30 P. Ezzel lehetővé tették volna egy fiatal tüzoltótisztnek a családalapítást ás a családvédelemnek tettek volna vele egyúttal szolgálatot. Vagy a családvédelmet csak szóval hirdetjük ? Tudomásunk szerint László István tanácsnok a megyei tüzoltószövetségtől közel havi 200 pengőt kap, mint vármegyei tüzfelügyelő és szövetségi alelnök (bár legjobb tudomásunk szerint ez utóbbiért nem jár fizetés). Ezen összegből lehetne fizetni az új tűzoltóparancsnokot, aki ellátná a vármegyei tüzrendészeti felügyelőséget is. Hiszen László István tüzrendészeti felügyelősége 1—2 év múlva nyugdíjba vonulásával úgyis megszűnik, mert a 180.000 B. M. rendelet 30. §-ának 3. pontja szerint, ha a vármegyei tüzrendészeti felügyelőnek tényleges szolgálata bármely okból megszűnik, ezzel egyidejűleg tüzrendészeti felügyelői megbízatása is véget ér. Tehát a város képviselőtestülete ezt a kérdést sem a költségkímélés szempontjából, sem a parancsnok személyének kiválasztása tekintetében nem intézte el helyesen, sót szembehelyezkedett az idézett belügyminiszteri rendelettel, ami könynyen a határozat megsemmisítését vonhatja maga után. Állandóan halljuk: az ifjúságnak helyet kell adni s akkor éppen olyan állást, amely óriási agilitást, utánjárást, energiát kíván, egy hatvanévei férfival tölt be a képviselőtestület. A miniszteri rendelet az ilyen parancsnokságok betöltését korhatárhoz köti s valószínűleg nem a 60— 80 év közöttiekre gondol. Az sem valószínű, hogy László István ezt a nagy ügykörét hivatali munkájának csorbítatlan elvégzése mellett tudná ellátni, igy könnyen lehetséges, hogy ebből a helyzetből kifolyóan tisztviselőtársait terhelik meg, vagy pedig új munkaerő beállítása válik szükségessé. Hol marad akkor a megtakarítás ? A tüzoltóparancsnoksággal járó munkakör a fokozott nemzetvédelmi teendők miatt oly sokoldalú, terhes, hogy igen nagy szorgalmat igényel egy fiatal, teljes életerejében lévő férfitől is. Ezen foglalkozás mellett még a tanácsnoki teendőket is ellátni idős férfinak, csak azt vonhatja maga után, hogy egyik hivatal sem lesz kellő lelkiismerettel ellátva. Éz pedig nem érdeke a városnak, ezt a képviselőtestület sem akarhatta. Dixi, et saivavi animam meam 1 402 családfő, 1008 családtag részesült a városnál inségmunkában A város képviselőtestülete a legutóbbi közgyűiés tárgysorozata so rán tárgyalta az 1936—37. évi inségenyhítő tevékenységek keretében elvégzett közmunkákról szóló polgármesteri jelentést. A polgármesteri jelentés bevezetőjében megemlékezik arról, hogy az inségenyhítő akció során vezérelv volt, hogy egyetlen munkaképes in séges se jusson segélyhez megfelelő munkateljesítmény nélkül. A munkabéreket az átlagosnál valamivel alacsonyabban kellett meg. állapítani, mert az inségenyhítő te alatt állott tűzharcos törvény hang-1 vékenységnek nem az a célja, hogy munkáskezeket a gazdasági élettől elvonjon, hanem csak az, hogy azok részére, akik elhelyezkedéshez jutni sem tudtak, segítséget nyújtson. Az inségenyhítő tevékenység intenziven 1936. november havában indult meg s egészen júniusig tartott. A polgármesteri jelentős a bevezetés után részletesen ismerteti az inségenyhítő tevékenység során elvégzett munkálatokat. A nevezete, sebb részleteket az alábbiakban adjuk : A Strázsa-hegyi kőbányában kőkitermelés, kőfejtés, bányaművelés