Esztergom és Vidéke, 1937

1937-08-01 / 61.szám

FSTTi Rf.an ,/I»ÉKE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 61. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer leresztény politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, !937. AUGUSZTUS 1 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A környékbeli bányamunkások között új hangok hallatszanak és új tendenciák mutatkoznak az utóbbi időben. A jobb megélhetés lehetőségeiről beszélnek és a jobb kereset és nagyobb darab kenyér reményében más munkahelyre, sőt más hazába vágyakoznak. Szó van ezzel kapcsolatban nagyobb bért nyújtó egyéb magyarországi vállalatokról, de a legtöbb szó külföldi munkahelyekről, különösen Belgiumról esik, amelynek munkahelyeiről a kivándorlottak üzenetei alapján az a hír járja, hogy ott a munkás keresete az itteni bányamunkásokénál többszörösen nagyobb. Észre kell vennünk ezt a jelenséget, amelyet nem lehet ideges kézlegyintéssel elintézni és amellyel komolyan szembe kell néznünk. Hiszen a magyar munkás sorsa minden magyar ember sorsához hozzákapcsolódik, a tárgyilagos megítélés pedig azt mondatja velünk, hogy senkinek sincs joga elitélni a munkás jobb sors, több kenyér utáni vágyódását. A keresztény igazságérzet és a helyes szociális megítélés pedig egyenesen helyesli és megköveteli azt, hogy a munkás is igyekezzék a több kereset és a jobb életviszonyok előteremtésére családi, kulturális és honpolgári kötelességeinek teljesíthetése céljából. Ebből a szempontból tehát a munkás eljárása tisztázott és ha megfelel a valóságnak az, hogy ugyanazon munkamennyiség és munkafeltételek mellett mostani helyén kevesebbet keres a munkás, akkor indokolt is. Aki a gazdasági helyzetet és a kereseti viszonyokat figyeli, az érdekes megállapításokra jut ennél a jelenségnél. Az egyik kétségtelenül a gazdasági helyzet javulására vonatkozik. A gazdasági élet megélénkülését jelenti az, hogy a munkást keresik és felveszik és hogy a munkás válogathat a munkahelyek között. A keresztény felfogás szerint senki nem tagadhatja, hogy a kapitalista rendszerben a munkásra nézve ez az igazságos, — ennek az ellenkezője pedig, amikor a munkás munkaereje aránytalanul" kicsiny ellenszolgáltatás mellett a rossz gazdasági konjunktúra és rossz kereseti viszonyok miatt akarata ellenére ugyanazon tőkevállalathoz kényszerül: igazságtalan. A tőke szabad érvényesülésével a munkásnak is kijár ugyanaz. A másik következtetés inkább kérdés formájában kínálkozik : elérkeztünk talán ahhoz az időszakhoz, amikor a dorogi és környékbeli bányákhoz nem özönlenek a munkások, amikor már nem hajszolják ehhez a protekciókat, amikor a szegény ember számára jobb megváltás is adódik ennél és amikor a dorogi bányamunkás sorsa nem irigylendő sors többé ? Kétségtelenül igaz, hogy a legnehezebb munka a bányász munkája és hogy a testet lelket őrlő, nehéz földalatti munkájáért a munkások között a legmagasabb bért érdemli, — a biztos kenyér a nehéz időkben mégis odavonzotta az embereket, ahol emellett a bányavezetőség, különösen az emberbaráti érzéssel és kiváló tehetségekkel megáldott Sehmidt Sándor bányaigazgató a szociális intézmények egész sorával sietett a nehéz sorsban élő munkásság segítségére. Éppen ezért szeretnénk öszszehasonlításokat tenni a dorogvidéki bányamunkás és az idegenben elszerződött munkás sorsa között, amikor az elkivánkozási hajlandóságokról hallunk. Mert a bértöbblet dacára lehet a munkássors elviselhetetlenebb a doroginál, sőt lehet teljesen elviselhetetlen is, vagy esetleg az idegenben élvezett magasabb bér lehet ideiglenes, bizonytalan, azaz olyan, amely a családos munkás egzisztenciáját nem biztosítja és lehet az a munkásalkalmazás olyan is, amely a munkás jövőjével egyáltalán nem törődik. Ebben az esetben ki-ki maradjon a helyén és örüljön mindennapi biztos kenyerének. Ezzel szemben azonban a jobb fizetés mellett jobb sors, jobb jövő is várhat a munkásra és ezt még abban az esetben is őszintén kívánjuk neki, ha addig, amíg ezt az előnyt idehaza nem kaphatja meg, idegenben megkeresi és anyagilag megerősödve tér haza család jához vagy családjával. A biztosat kell azonban tudni! A biztos információ megszerzésé ben pedig legyen segítségére a munkásnak a hatóság, a kormányhatalom is! Természetesen ezt a munkás érdekében kérjük eszközölni. Addig is óvatosságra van szükség. Milyen osztalékpolitikát folytat I az Esztergomi Takarékpénztár Július hó első napjaiban az „Esztergomi Takarékpénztár" visszaadta tisztviselőinek a gazdasági válságban leszállított fizetését, ami úgy a tisztviselők, mint az intézethez közel álló körök általános tetszését és örömét váltotta ki. Az üggyel kapcsolatban egyes részvényesek a „ Magyar Sión" július 18. i számában oly irányú véleményüket nyilvánították, mintha az intézet a részvényesek háttérbe szorításával csakis a tiszt viselők érdekeit tartaná szem előtt s éppen ezért kifogásolták az intézet szűkkeblű osztalékpolitikáját. Áz általános gazdasági válság 1933- ban érte el mélypontját s azóta hála Istennek fokozatosan minden erősebb visszahatás nélkül az általános irányzat emelkedő tendenciát mutat. Ennek a folyománya képpen egyes jól megalapozott iparvállalatok már 1935. évre megkezdték az osztalékemelést illetve osztalékfizetést. (Salgó 1934:1,1935: 1 25, 1936 : 1 75. Rúna 1933—34 : 1, 1934— 35:2, 1935—36:4. Részvénysör 1934—35:360, 1935—36: 4-20J A pénzintézetek 1937 tavaszán akarták a válságévekben megszüntetett osztalékfizetést felvenni, illetve a már osztalékot fizetők az osztalék emelését megkezdeni. Köztudomású azonban, hogy a még megoldatlan hitelkérdésekre való tekintettel nem tartják célszerűnek az osztalékemelést, bankjaink elállottak ettől a tervüktől, habár ezt a rendelkezésre álló nyereségből bőségesen megtehették volna. A Nemzeti Bank elnökének "ez a kijelentése a bankokra vonatkozott és nem találunk egy komoly pénzintézetet sem, mely ezt nem tartotta be és osztalékát felemelte volna. A gazdasági életben a számok beszélnek. Ezeké a döntő szó. Lássuk tehát az „Esztergomi Takarók" jelenlegi osztalékpolitikáját a számok tükrében. Habár az intézet a vidékiek között igen előkelő helyet foglal el, mégis nagy feladat elé állítjuk midőn egyes adatait tőkeerős I. kúriába tartozó budapesti pénzintézetekkel hasonlítjuk össze. A „Takarék" még ezt az összehasonlítást is nagyszerűen kiállja. A helybeli Iparbankot az itteni viszonyok megvilágítására vattük fel a kimutatásba. Pénzintézet megnevezése Részvény névértéke 1936. évi osztalék Névérték utáni jövedelmezősíg % 1937. VII. 22,-i árfolyam Árfolyam utáni jövedelmezőség °/o Esztergomi Takarékpénztár 70 280 4 40 7 Pesti Magyar Keresk. Bank 50 3 6 109 2 75 Magyar Általános Hitelbank 50 — — 46 — Pesti Hazai Első Takarékpénztár 100 3 3 81 37 Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 50 1.5 3 45 3-33 Angol-Magyar Bank 50 — — 32 — Moktár 40 1-50 2-5 31 322 Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank 25 075 3 12 6-24 Általában közismert dolog, hogy a Magyar Nemzeti Bank részvényeit befektetésül még a magyar biztosítók és a nyugdíjintézetek is igen nagy előszeretettel vásárolják. A Nemzeti Bank részvénye a jelenlegi 193 P-ős árfolyamot véve alapul cca 8%-os jövedelmezőséget biztosít. Amikor tehát az „Esztergomi Takarékpénztár" 1936-ra 280 P osztalékot fizetett, a nagy pesti pénzintézetek már évek óta semmit vagy amint láttuk aránylag jóval kevesebbet juttattak részvényeseiknek. A részvényesek egyes csoportja tehát nem mondhatja, hogy az intézet szűkkeblű osztalékpolitikát folytat. A részvényesek szempontjábó' nem közömbös az illető részvény árfolyamalakulása sem. A pesti pénzintézetek részvényei jelenleg névértékük 70—80 %-án állnak. Kivétel a Kereskedelmi Bank, mely már névértékének dupláját érte el. Ezt azonban ez kivételes vezetésének és helyzetének köszönheti. Az Esztergomi Takarékpénztár részvénye jelenleg 40 P-be kerül, ami a névérték 57 % ának felel meg. Aki a közigazgatási életet és ezzel kapcsolatban az értékpapírok ár* íolyamalakulását figyelemmel kíséri az tudja, hogy a gazdasági élet fellendülési időszakában legelőször az ipari papírok emelkednek, csak aztán következnek a bankok. A vidéki papírok áralakulásukban mindig csak