Esztergom és Vidéke, 1937

1937-08-01 / 61.szám

követik a fővárost. A takaréki részvénynél, mint vidéki pénzinté­zetnél tehát most várható az árfo lyamemelkedés. Ha a Takarékpénz­tár megváltoztatná alapszabályait és minden részvényes annyi szavazattal rendelkezne, ahány részvénye van, ha a névre szóló részvényeket be­mutatóra cserélné át, ós ha az igaz­gatósági tagok által leteendő rész­vényszámot a duplájára emelné, a részvény árfolyama rövidesen elérné a névérték 70—80 % át, azaz 50­55 P-t. Ha a részvény nem is érte el a pesti pénzintézetek által elért árfolyamot, tárgyilagosság kedvéért fel kell még említenünk, hogy a nagy krízis idejében a többiekhez viszonyítva jóval nagyobb ellenálló képességet mutatott. Gondoljunk csak arra, hogy a leg­rosszabb időkben a Pesti Hazai 28-ra, a Kereskedelmi Bank 35-re, a Mok­tár 11-re, a Magyar Hitel 18 P-re esett, tehát a Pesti Hazai névértéké nek 28 %-ra, a Kereskedelmi Bank névértékének 70 %-ra, a Moktár név­értékének 27.5 %-ra, a Magyar Hi­tel pedig 36%ra szállt alá. Az Esz­tergomi Takarék árfolyamának mély­pontja 25 P volt, a névérték 357 %-ának felel meg. Ha a pesti bankok 1937-re fele­melik a jelelenlegi osztalékot, illetve megkezdik az osztalék fizetését, ami­nek a külföldi hitelezőkkel három évre való megegyezés és a gazda adóságok rendezése után már semmi nem állja útját, egészen biztos el­érik névértéküket és ezt lassanként a vidék is követni fogja. A Takarékpénztér a jövőben is alkalmazkodjék az általános közgaz­dasági élet eseményeihez, vegyen példát a pesti pénzintézetektől és kövesse eddigi osztalékpolitikáját. Az osztalékpolitikával megelégedett részvényes. A zsalazsomi iskoláról A zsalazsomi városrész lakói kul­turális igényeinek kielógitósére egy nagyjelentőségű tervnek megvalósí­tását határozta el a város képvise­lőtestülete a zsalazsomi iskola meg­szervezésének kimondásával. A fejlődés ós az előretörő, lüktető élet városunknak ezen távol eső, a dorogi határ mentén elterülő város­részében nyilatkozik meg és mig a város a maga szerencsétlen határ­mentiségénél és elszigeteltségénél fogva előhaladást, fejlődóst gazda­ségi tekintetben alig mutat, addig a Zsalazsom napról-napra épül, iz­mosodik és lakóinak száma közel egyhatodát teszi ki az anyaváros la­kóinak. Az itt letelepedett lakosság szapo­rodási arányszáma igen kedvező, oka ennek a bánya közelsége, amely a kereseti alkalmakat növeli és azon körülmény, hogy a majdnem korlát­lanul rendelkezésre álló terület a csa ládalapitásnak kedvez és a gyermek­szaporodást előnyösen befolyásolja. Fokozottabb figyelemmel és gon­dossággal kell tehát ennek a város­részben a jövő generáció egészséges fejlődésének összefüggő kérdéseit ki­sérni és ennek megoldásával az eb­ben rejlő nagy nemzeti és városi ér­dekeket megvédeni. De a létesitendő új iskola nem­csak a jövő generáció nevelési cél­jait lesz hivatva szolgálni, hanem a lakosság egyéb kulturális, vallási és társadalmi szükségleteit is ki fogja elégíteni. Az új iskolának kell a vá­rosrész társadalmát egybeforrasztani és az abban megindítandó oktató, gondozó és szórakoztató tevékeny­ség, főkép pedig az igazságra szom­jazó lelkeknek bensőbb megmunká­lása kell, hogy ennek a városrész­nek derék munkásnépét egybeforrasz­sza, belső értékeit érvényre juttassa. Ha valamikor szükség volt, ma még inkább szükséges, hogy a nép szélesebb rétegeivel behatóan fog­lalkozzunk és megértessük vele, hogy ő is egy néikülözhetlen fontos része a nemzet erőgépezetének, amely né'­kül recseg-ropog, ingadozik a állam mindnyájunknak létfenntartást bizto­sító épülete. A társadalom átformáló munkája nak az iskolából kell kiindulnia, az új iskola tehát ezen a helyen nem­csak az iskolás gyermekek elemi is­mereteit lesz hivatva vslük elsajátít tatni, hanem a magyar nemzet jö­vőjót egyedül biztosító hazafias és valláserkölcsös nevelés által befo­lyásolnia és átalakítania kell a csa ládokban esetleg ettől eltérő világ szemléletnek társadalom és nemzet­rontó irányzatát. Nehéz munka ez ma, amikor nagy népek, nemzetek kérlelhetetlen har­cot vivnak az osztálygyűlölet, az is_ tentelenség és a vadállati emberte lenség üszkös és vértől párolgó fer tőjében és ezzel gondolják az embe riség boldogabb földi életét megva­lósítani. Nem könnyű feladat ez ma, ami­kor a meredély szélén álló keresz­tény társadalom nem látja a veszély nagyságát és a baloldal szervezett­ségével ós erős öntudatával szem­ben széthúzást, fegyelmezetlenséget és komolytalanságot mutat. Hatal­mas erők feszítik az emberiség élet­kohójának falait, benne ádáz gyülö lettel, elszántsággal állanak szemben egymással a felek. Kiegyenlíteni az ellentéteket, szeretettel és megértés­sel bizalmat ébreszteni a sokszor csalódott szivekbe, tiszteletre tani­tani, megbecsülésre nevelni az egyé­neket a szent eszmények iránt, ame­lyeknek megbecsülése minden kor­szaknak fejlődést és boldogulást biz­tosított, az iskolában és azon ke resztül az új tanitók feladata lesz. Jól meg kell tehát választani azok személyét, akiktől ezen munkának a sikeres elvégzését akarjuk megkíván ni. Az új tanítókra itt ezen a job­bára munkásnépek által lakott kül­területen missiós munka vár. Valük ás általuk emelkedhetik vagy süllyed­het ennek a fejlődő városrésznek társadalmi közélete, kulturális, szo­ciális és gazdasági helyzete. A város közönsége a közoktatás­Ügyi kormány kilátásba helyezett ál­lamsegélyével a Sándor-major foly­tatásában az ott rendelkezésre álló nagy városi terület egy részén fel fogja építeni a zsalazsoni új iskolát. Az épület kiszemelt helye az egész település középpontjába esik. Az is­kolaépület fog egyelőre az isten­tisztelet céljául szolgálni és ez fogja betölteni a kultúrház szerepét is. A fejlődés, anyagi lehetőség itt fog he­lyet adni majdan a templomnak és e kettő körül létesülnek majd a vá­rosiasság követelményeit kielégítő to­vábbi alkotások. Ez a fejlődő nagy terület gazda­sági jelentőségénél fogva megérdemli figyelmünket, hisszük, hogy az új iskola létesítésével ennek a gondos­ságnak első komoly lépését megtet tük. Szeresse a város-resz ezt az ő új közintézményét, kisérje figyelem­mel annak működésót, kapcsolódjon bele megértéssel, erkölcsi és anyagi támogatással annak munkájába, mert az abból kiáradó egészséges szellem a jövő nemzedék helyesirányú ne­velésével nemcsak a családoknak szerez majd igaz örömet ós boldog­ságot, de záloga lesz egy boldogabb, szebb magyar jövendőnek is. B. LEVÉL a „Komárom és Esztergom Vár­megyék Múltja és Jelene" szer­kesztőségéhez Jóakaratú és megszívlelendő tar­talma miatt közöljük az alábbi le­velet : Tekintetes Szerkesztőség 1 Adatgyűjtés céljából járt nálam a „ Komárom és Esztergom Vármegyék Múltja és Jelene" szerkesztőségének két megbízottja. A kért felvilágosi­tásokat természetesen megadtam, an­nál is inkább, mert felmutatták a polgármester úr levelét, amelyben a mű támogatására és a szükséges tá­jékoztatások megadására hivja fel azokat, akiket ebből a célból felke­resnek. Igaz, hogy csodálkozásomra nem annyira közérdekű, társadalmi vagy egyesületi dolgokról tájékozód­tak, mint inkább személyi adatokat kértek, — és éppen ez ar, ami sze­get ütött a fejembe és amellyel kap csolatosan jóelőre óvást emelek. Szó­vá teszem ezt és illetékes helyre kí­vánom juttatni, mielőtt még bekö­vetkeznék az, amit velem együtt na­gyon sokan nem szeretnének Nem mondom, hogy úgy lesz, de egyes személyi vonatkozású, a közre lényegtelen, aprólékos adatok gyűjté­séből arra kell következtetnem, hogy a készülő mű egy része azok sze­mélyi adatainak sorozata lesz, akik előfizettek rá. Ez az, amitől irtóz nak azok, akik a nagyszabású, en ciklopedikus és sok tekintetben hiányt pótló műnek Ígérkező könyvben nagy cimánek megfelelő tartalmat akarnak kapni, azaz egy olyan tu­dományos komolysággal, lelkiisme­retes alapossággal és ügyes, modern összeáilitással és megszerkesztés­sel készült művet, amelyből Ko­márom, Esztergom vármegye és vá­ros múltját és jelanót igazán megis­merhetik. A mű, magas előfizatési ára után ezt joggal el is várhatjuk és reméljük is, hogy igy lesz, különben nem fizettünk volna elő rá. Viszont azt is megkövetelhetjük, hogy ez a mű, amelytől oly sokat várunk és amely nagy kulturális missziót van hivatva betölteni, esetleg az emiitett személyi adatsorozat célszerűt­len beiktatásával hasonlóvá ne süly­lyedjen olyan divatos előfizetéses könyvekhez, amelyek megjelenése közbosszankodást keltett és amilye­nekből igazán nem kérünk. Nem állítjuk azt, hogy címtárra nincs szükség. Jó, használható cim tárra igenis szükség van. Ha már ezzel is foglalkozik a szerkesztőség, valóban szükség lehet arra, hogy a hivatalok és iskolák címeit tudjuk, továbbá azok címét ismerjük, akik tudományos, társadalmi, egyesületi, gazdasági, ipari, vagy kereskedel­mi szempontból számottevők, — csakis az olyan személyi adatokra van szükség, amelyek közéleti vonat­kozásúak. Szükség lehet arra, hogy valaki milyen közérdekű munkát vé­gez és milyen közhasznú dolgot cse­lekedett, de annak felsorolására egy­általán nincs szükség, hogy kinek mi a felesége leányneve, vagy rai az élő vagy meghalt gyermekének neve stb. Különösen akkor nincs, ha abba a felsorolásba csak az előfize­tők tartoznak bele ötletszerű elren­dezésben. Az ilyesmi igazán nem tartozik bele abba a nagyszabású, komoly műbe, amelyet a könyv ci­me alatt keresünk. Teljes jóakarattal és esetleges sür­gős intézkedés, vagy megnyugtató válaszadás céljából felhívom erre a szerkesztőség figyelmét. Tisztelettel egy előfizető. A Jungvolk városunkban táborozó tagjaihoz, egy lelkében megújhodott nemzet fiatál képviselőihez szóljon ez a kis irás. Nagy örömet okoztatok nekünk, hogy táborhelyül városunkat vá­lasztottátok. Valószínűleg érzitek már, hogy nem idegenbe jöttetek, mert Esztergom minden polgára" nak szeretete kisér benneteket, hi­szen a közös sors megtanított arra t hogy Ausztria minden lakójában barátunkat lássuk. Nagyon tetszett nekünk az, hogy megkoszorúztátok a világháború­ban elesett esztergomi hősök em­lékművét. Azonban még egy helyre el kell mennetek. Túl a kevésbbé szép Esztergomon, a trianoni ha­tárt jelentő Duna mellett van a 48-as temető. Oda mi is ki szok­tunk zarándokolni minden év már­cius 15.-éjén, hogy elhelyezzük a a kegyelet koszorúját azon sok ma­gyar és n 175 osztrák katona nyug­helyén, akiket a felébaráti szere­tet sebjeikben ápolt és a magyar nagylelkűség hősei sírjába teme­tett", amint azt a felírás szépen mutatja. Talán közös őseink is nyugszanak ott immár közel ki­leacven év óta. Ez az a hely, amelyet nem sza­bad elmulasztanotok meglátogatni, mert az ott nyugvó hősök éppoly szentek előttünk, mint a világhá­ború hősi halottai. Ott is el kell helyeznetek koszorúitokat, a ma­gyar ifjúság márciusi koszorúja mellé és a közös sírbolt magyar hőseiről éppoly kegyelettel kell meg­emlékeznetek, mint amily kegyelet­tel ápoljuk mi az ott nyugovó 175 osztrák katona emlékét, ifj, G,

Next

/
Thumbnails
Contents