Esztergom és Vidéke, 1937

1937-07-04 / 53.szám

2 ESZTERGOM SS VIDBKE 1937 július 4 megelégedett, fokozott munkára ser­kentett tisztviselői karunk legyen. Kérte továbbá, hogy a nőtisztviselő­ket is vegye fel az intézet nyugdíj­jogosultjai közé, szabaditsuk meg ezeket a minden elismerést és di­cséretet kiérdemelt kiváló munkatár­sainkat is a gondtól: „Mi lesz ve­lem, ha már nem birok hivatalba járni ?" Tomboló tapsvihar és szűnni nem akaró éljenzés fogadta az előterjesz­tést s az igazgatóság egyhangúlag megszavazta úgy a 20% fizetés­visszaadást, illetve emelést 1937. jú­lus 1-től, mint a női tisztviselőknek Megemlékeztünk előző számunk­ban, hogy június hó 18-án várme­gyénk gazdatársadalmának 112 érté­kes tagja követte Kutas János igaz­gatót Kecskemétre igen hasznos tanulmányút keretében. A társaság­hoz több hölgy és számos közigaz­gatási tisztviselő is csatlakozott. Az impozáns csoport pénteken dél­után érkezett Kecskemétre, ahol az állomáson történt meleg fogadtatás a tanulmányút sikerét már előre biz­tosította. A polgármester nevében dr. Szabó Ambrus gazdasági tanács­nok tartott magyar faji szeretettől áthatott beszédet, amire Reviczky Ist­ván főszolgabíró szívhezszólóan vá­laszolt. A lakótermeket elfoglalva, még pénteken a város nevezetessé­geit tekintették meg, mely alkalom­mal a város vezetőségének számos tagja kisgazdáinkat csoportokra oszt­va, látta el a legfigyelemreméltóbb magyarázattal. Utoljára a kecskeméti városházára értek, ahol a kigyúlt csillárok tündéri fényénél gyönyör­ködtek a szebbnél szebb képekben és freskókban, amikhez dr. Szabó Ambrus tartott igen értékes magya­rázatot. Az est beállt, vacsorához gyüle­kezett a gazdasereg. A Gazdasági Egyesület óriási dísztermében folyt le két vacsora. Az első vacsora meg­rendezéséhez a Duna-Tiszaközi Me­zőgazdasági Kamara nyújtott segít­séget. Az asztalfőn a tanulmányút vezetősége Kecskemét sz. kir. város társadalmának kimagasló egyénisé­geitől tarkítva foglalt helyet. Az ízletes menü és a jó cigány­zene hatása alatt hamarosan emel­kedett a hangulat, amikor dr. Pozs­gay Rezső megkezdte a végnélküli üdvözlő beszédek sorozatát. Ez az aranyszájú pap-gazd költői szárnya­lású beszédével annyira lebilincselte a hallgatóságot, hogy egy kis szü­net után kényszerülve volt szónok latát folytatni. A következő szónok Reviczky Ist­ván népszerű főszolgabiránk volt, aki a tőle megszokott rutinirozott­sággal válaszolt. A jelenvoltak nagy figyelem közepette hallgatták az il­lusztris szónokot, Kitűnő hatást vál­tottak ki még beszédeikkel: dr. Szabó Ambrus, dr. Pataky Ferenc, Szabó Lajos, Gaál József, dr. Virágh Zzig­mond Tata, Mester László, Kovács Ferenc stb. Éjfél volt már, mire a csoport pihenőre tőrt, hogy erőt gyűjtsön a következő nap változatos programmjához. Szombaton kora reggel már talpon volt a vendégsereg, mikor nyomban megindultak a város kebelében fekvő nagyszabású mezőgazdasági üzemek megtekintésére. Útközben üdvözlő táviratot adtak fel dr. Radocsay László főispánnak és dr. Frey Vil­mos alispánnak. Az elő útirány a Benedek József és fia nagyipari vállalat telepéhez vezetett, ahol a baromft-expresszhiz­lalást, az óriásiméretű hűtőkamrá­kat, a gyümölcscsomagolást stb. volt alkalmuk megtekinteni. Itt a be­rendezés mintaszerű. A szezonban a nyugdíjintézetbe való felvételét Ezek az intézkedések minden egye alkalmazottra vonatkoznak. Lelkesebb, ünnepiesebb hangulatú igazgatósági ülésre nem emlékeznél az „ öregtakarék" falai. Gyönyörű példáját adta ezzel aí Esztergomi Takarékpénztár Rt. igaz­gatósága az igazságszeretetnek, a jog tiszteletnek, az abszolút szociális fel fogásnak, abban a bizakodó remény­ben, hogy más intézet, más rész­vénytársaság és tisztviselőket alkal­mazó magáncég is követni fogja igazán emberies, ma elengedhetetlen, megértő eljárását. százezrekre rúg a baromfiak száma, amelyeket expresszhizlalással készí­tenek elő külföldi útjukra természe­tesen leölve, megtisztítva, lehűtés után ládákba csomagolva. A barom­fiak napi adagja 150 métermázsa tengeri. A hűtőházak befogadóképes­sége óriási. Naponta 1000 vaggon cseresznyét, szilvát, barackot stb. képesek a —6 C fok alatt lehűteni reggeltől estig tartó üzemben. A gyár vezetősége jegelt cseresznyével kedveskedett. A vasút felé indulva, közben a gaz­dasági muzeumot és Katona József szobrát tekintették meg, mire elérke­zett az idő a „Szikra" szölőtelep be­járásához. Ez a várostól 29 km. tá­volságra van, azért motoros vonatot kellett igénybe venni. „Szikra" 500 kat. hold terjedelmű szőlő és gyü­mölcstelep, amely Kecskemét tulaj­donát képezi. D. e. 10 órakor érkeztek meg az ottani állomásra, ahol Nagy Dezső Laky-telep plébánosa, Muraközy De­zső szőlőbirtokos, ügyv. igazgató és Jeszenszky Sándor szőlészeti fel­ügyelő fogadta az érkezőket. Az üd­vözlő beszédet Muraközy Dezső tar­totta, aki gazdatársi szeretettől átha­tott beszédében a nap kellemes és tanulságos voltát már előre jelezte. A nívós beszédre Kutas Igazgató ugyancsak megkapó előadásban vá­laszolt, mire a nagy tömeg megindult a Szikra felé. A szőlőtelepre érve, pár óráig tar­tott, mig a főbb utvonalakat bejár­ták, gyönyörködve a mintaszerűen kezelt legválogatottabb nemes szőlők­ben és a hírneves gyümölcsfajtákban. Végeredményben az út a „Szikra" központjába vezetett, ahova a tár­saság kifáradva és megéhezve érke­zett a pincegazdasággal kapcsolatos majorba, hol a hosszú folyósón egy­vonalba összeállított 140 terítékes asztal várta a vendégeket. Mielőtt az ebéd kezdetét vette volna, Muraközy ós Jeszenszky veze­tők az óriási pincét mutatták meg, melynek hordókkal telt tengelyéből 6 szárny nyúlik kétoldalt, telve jobb­nál-jobb borokkal. Itt látták a tisz­tánkezelt 80—90 hektóliteres fahor­dókat, a 200 hektóliteres üveggel bélelt cementhordókat, hallgatva a borkezelés szabályait. Ezzel kezdetét vette az ebéd, amely­nek során 14 kiszolgáló személy hordta a finom falatokat és a hires kecskeméti nedűt. A szikrai ebéd alatt Gaál József városi főintéző üd vözölte a vendégeket, akiknek nevé ben Tóth Miklós tatai főjegyző, majd Recsák Géza Alsógalla főjegyzője mmdtak szivbőijövő, ig?z magyar temperamentummal rögtönzött, tar­talmas beszédet. Az ebéd befejeztével a borkóstoló k)vetkezett, amikor a hires pincéből legalább nyolcfajta tüzes kecske méti kerül az asztalra mindaddig, mig a sok jó bor ki nem fogott a vendégeken. A „Szikrát" egy rövid időró el­hagyva, a Tisza egyik ága felé vo­nult a sereg, érintve Horthy Miklós cormányzó kisméretű, de elragadó szépségű vadászlakát, ahol vadásza­ok alkalmával megpihen. A Tiszáig tfve, a társaság egy része letelepe­dett, a másik része pedig fürdőru­íába átöltözve, a Tisza hullámaiba /etette magát, mintegy védekezésül a nagy hőség ellen. Visszafelé a vezetők más-más úton irányították a menetet, úgy hogy az 3gyik csoport már egészen Alpár mezejéig is ellátogatott. Ekkor már Cíak percek választották el utasain­kat, hogy a motorosvonattal indul­janak a kecskeméti Gazdakamara tulajdonában levő 140 kat. holdas miniagyűmölcsösbe. Itt látták gaz­dáink, hogy amit a természet meg­tagadott, emberi ésszel és szorga­lommal a futóhomokon mi mindent lehet pótolni. Velich István kertészeti főfelügyelő csodát varázsolt elő az egykori kietlen pusztából. Innen a késő este vezérelte szállásaikra a kirándulókat. A harmadik nap, vagyis vasárnap hajnali 3 órai felkeléssel kezdődött. Kiszámíthatatlan nagyságú gyümölcs­piac, osztályozók és csomagolok meg­tekintése, majd fényképezés követke­zett egymásután és d. e. fél 9 óra­kor a gazdasági vonattal elindultak Bugacra. Az első kocsiban elhelyez­kedett cigánybanda vig nótái mellett 1 óráig tartó utazás után eljutottak az első majorba, majd 27 kocsival végigjárták az összes pusztákat, gyönyörködve a ritka szép állatállo­mányban. A pirostarka csordát az erdélyi-magyar váltotta fel. A kincs­tári csikók után a város ménesét te­kintették meg, a vágtató csikósok által a társaság elé terelve. órákig tartó kocsizás után eljutot­tak az utolsó stációig: Pusztaszinbe, ahol a város bőventeritett asztala fogadta őket. Itt evés, ivás, tánc, társasjáték, a csikósok mutatványai következtéi sűrű egymásután, ami­nek a hatása alatt utasaink szinte megfeledkeztek a hazaindulásról. Pusztaszinben dr. Szabó Ambrus és Reviczky István kölcsönösen tar­Áz OSzTGE elnökének beadvá­nyára egy igen szerencsés és hé zagpótló polgármesteri intézkedés körirata érkezett a helybeli társa­dalmi egyesületek vezetőihez, mely­ben Glatz Gyula polgármester arra kéri fel a címzetteket, hogy össze­jöveteleik, ünnepségeik, mulatságaik időrendjét a TESz helyi szervezeté­nek közvetítésével előre állapítsák meg maguk között, hogy egyrészt a közönség igénybevétele arányosítható másrészt az ünnepségek sikere biztositható legyen. Ezt az intézkedést — azt hisz­szük — minden egyesületi vezető nagy örömmel fogadja, mert hiszen nem lehet sikere semmiféle egyesü leti megmozdulásnak, ha azok kö­zül 2—3 esik egy ós ugyanazon napra. Az ünnepségek torlódása nemcsak anyagilag, de fizikailag is igénybe veszi a közönséget s igy nem lehet csodálkozni azon, ha igen tiszteletreméltó akciók és ünnepsé­gek maradnak közönség nélkül. A TESz elnöksége örömmel vál­lalja az irányítás munkáját s meg­bízta annak vitelével dr. Katona Gá­bor ügyvéd, helyi titkárt, oly érte­lemben,, hogy mindenek előtt legyen figyelemmel az egyes egyesületek hagyományos ünnepségeinek időpont­jára s igyekezzék a különböző ren­dezők között megegyezést lótesiteni az ünnepségek stb. időrendjének meg­állapítása tekin.etébent A TESz elgondolása az, hogy fel­kéri |a tagegyesületek vezetőségeit, hogy ünnepségeik időpontjáról jó előre — tehát rögtön a rendezést tottak üdvözlő beszédeket, mig a gazdaközönség nevében László Kál­mán kocs-i birtokos mondott köszö­netet a szives fogadtatásért, különö­sen kiemelve Kutas igazgató érde­meit, akit társai nevében a legme­legebb szeretetükről biztosított. Ta­lán még most is tartana a vigalom, ha egy sötét, komor felhő meg nem ijeszti utasainkat a nagy pusztában. Erre asztalt bontottak, felkerekedtek és szekérreülve vágtában igyekeztek a bugaci állomás felé. Vasárnap este ültek vonatra a nag/áUomison, hogy hétfőn reggel Komárom-Esztergom vármegye falvaiban láthassák viszont az otthonmaradtakat. A rengeteg látnivaló, a sok tapasz­talat és élvezet örök nyomot hagy gazdáinkban, s a felejthetetlen emlé­kek hatása alatt visszafelé jövet máris arra kérték Kutas igazgatót, hogy gondoljon rájuk jövőre is és részesítse őket hasonlóan kellemes és hasznos utazásban. A kisgazdákon kivül az értelmiség is szép számmal volt képviselve. A fentebb említettekenkivül részt vet­tek még: Vizváry Viktor tb. főszol­gabíró, dr. Gárday István szolgabíró, dr. Virágh Zsigmond ügyvéd, dr. Vi­rágh Elemér jt. orvos, dr. Tremmel István községi orvos, Molnár Kál­mán plébános. A főjegyzők közül: Láng József Kábik Ödön, Láng An­tal, Edelkraut Jenő, Dereskei János, Palkovics Béla, Henkel Rezső, Ves­tergomy Béla. A pedagógusok közül ott láttuk: dr. Kpkas János polg. isk. igazgatót, Francizy János, Mi­hályi Jenő, Gáli István, Kemenes János tanárokat és Klincsek Ferenc taníót. Ott volt még: Kiss Vince postamester és Somogyi József er­dész. Gazdáinkat a hölgyek tábora is követte mindenüvé, akiknek névso­rát itt közöljük; dr. Virágh Zsig­mondnó, Kutas Jánosné, Epressy Károlyné, dr. Kokas Jánosnó, Re­csák Gézánó, Gárday Lonci, Klin­csek Ferencné, Német Mtklósné, Ko­vács Eszter tanítónő ós Szinak Lenke. kimondó határozat meghozatala után — értesítsék dr. Katona Gábor tit­kárt (aki található Széchenyi-tór 13. sz. a. ügyvédi irodájában, telefonja 167) s aki a nála igy kialakuló nyil­vántartás segítségével előre tudja fi­gyelmeztetni a rendezőket, ha neta­lán az általuk kiválasztott napra már készül valami, illetőleg lebonyo­lítja az egyes rendezőségekkel az összeegyeztető tárgyalásokat. A TESz minden fenti tárgyban hozzáérkező indítványt hálásan fo­gad és igyekszik felhasználni abból a célból, hogy a társadalmi egyesü­letek működésének sikerét biztosítsa. Szomorú vallomás Boldog, aki hagymával beéri délben, boldog, akinek nem kell drága torta, boldog, aki nem hagy semmit félben, boldog, akinek bölcsője felett az altató nótát e paraszt föld dalolta. Bátor, ki hazudni tud, ha fáj a lelke, s fütyörész a viharban : nem fáj semmi •' Bátor, ki az életsorstól verve nedves szemében hideg harmattal dalol könnyeden, bután és vidám tud lenni. Erős, aki, mint a föld fia : egyszerű, aki a mezőn szántott, izzadt, dalolt, erős, aki kemény, durva kezű. és nem, mint én: a szavak zenésze, eltaposott, megrugdalt, álmoktól kirabolt. Ifj, Balázs János Tanulság a kecskeméti nagy útról Egyesületi ünnepségek és mulatságok sikerének biztosítása

Next

/
Thumbnails
Contents