Esztergom és Vidéke, 1937

1937-05-30 / 43.szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 43. SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztén? politikai és társadalmi lap VASÁRNAP, 1937. MÁJUS 30 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. Hősök vasárnapján Hősök ünnepe. Millió és millió szívbe nyilalik fájdalom ezen a napon, pedig az ő emléküknek hódolunk, azok emlékének, akik a hazáért legtöbbet áldoztak : akik életüket adták érte. Alig van ember a csonka ország határai között, aki a mai vasárnapon emlékébe ne idézné a hősi halált halt testvér, rokon, vagy barát kedves arcát, s ne gondolna forró szívvel azokra a fehér keresztekre, amelyek százezerszámra virítanak a galíciai dombok alján, Volhynia mocsaraiban, Doberdo sziklás üregeiben, avagy a nekünk annyira drága erdélyi bércek között. S ó, a mi fájdalmunk még több, még nagyobb, mint más nemzeteké. A világháború 580 ezer magyar drága életét kívánta, s ezek közül csak 40 ezer van eltemetve Magyarország területén. Még az emlékezés gyertyáit sem gyújthatjuk meg Mindenszentekkor sírjukon s örök kérdőjelként mered elénk: vájjon, vannak-e, akadnak-e áldozatos lelkek, akik a porladó hősök, sírjait behintik olykor néhány szál virággal, vagy csak a jó Isten minden sebet meggyógyító és minden fájdalomra írt adó keze virágosítja be sírjukat minden tavasszal. A mi fájdalmunk a legnagyobb, a legtöbb minden nemzetek között. Mert nemcsak több, mint félmillió hőst vesztettünk el az ország férfilakosságának elitjéből, de —jaj, szörnyű sors, meg kellett érnünk és elborult lélekkél tudomásul kellett vennünk, hogy ez a roppant véráldozat mindhiába volt, s a történelmi határok mentén üszkös, füstölgő romok jelzik magyar véreink üldöztetését. Ugy érezzük, hiába adták oda fiatal életüket. Hiába hagyták itthon az édesanyát, a könnyező szemű hitvest, a gondozó nélküli családtagokat s az árván maradt gyermekeket. Hiába indultak 23-24 évvel ezelőtt fölvirágozva a határ felé, az ő hősiességük áldozat volt csupán, amelyet idegen célok oltárán hoztak. Ha az élet zajlásában el is Feledkezünk arról, hogy minden nap legalább egy percet szen teljünk emléküknek, lehetetlen hogy ezen a vasárnapon ki ne menjünk hozzájuk, s akár ismerős, akár ismeretlen hőseink sírja felett könnyet ne ejtsünk, szeretettel meg ne simogassuk azt a keresztet, amelyik szivük dobogása, munkájuk, lelkesedésük helyett bizonyítja, hogy ők is éltek valamikor. A csonkaország területén 40 ezer hősi magyar halott nyugszik, olyan óriási hadsereg, amilyennel egykor birodalmakat döntöttek meg, vagy alapítottak. A többi 540 ezer nekünk ma idegen földben pihen és jaj lenne ennek a nemzetnek, jaj ennek a generációnak, ha a hősi halottak százezreinek néma ajka vádolni kezdene bennünket azért, mert nem készítjük el a jövőt, nem építjük meg az utat annak a Nagymamagyarországnak feltámadásához, amelyért ők gondolkodás és félelem nélkül életüket adták. Szörnyű lenne ezeknek a néma ajkaknak vádja, ha ők valóban hiába haltak volna meg. Menjünk ki tehát ma a hősök temetőjébe, öntözzük meg könnyeinkkel sírjaikat, öleljük át keresztjeiket és tegyünk lélekből jött fogadalmat arra, hogy életünknek egyetlen célja lesz csupán: Nagymagyarország. Vendégforgalom és közigazgatás Irta : dr. FREY VILMOS alispán. A háború, a forradalmak és az azokat követő változott idők a közigazgatás fogalmát, feladatait és megnyilvánulási módjait is gyökerében megváltoztatták. A háború előtti közigazgatás teljesítve látta feladatát a rendészetben és a törvényes intézkedéseknek és jogszabályoknak ad hoc alkalmazásában. Elintézte, — vagy sokszor csak elintézni vélte — az élet által felvetődő mindennapi problémákat, de hogy a bajok eredetét orvosolja, vagy prevencióval a kóros esetek megismétlődését ós terjedését megakadályozza, ahhoz sem hivatást, sem hatáskört nem érzett magában. A háború előtt nemzetünk politikai, társadalmi és hivatali életét irányítani hivatott egyének és szervek tisztánlátását elhomályosította az a szükségesség, hogy minden kérdést kizárólag a magasabbrendű közjog szemüvegén át kell nézni s ennélfogva csak közjogi vonatkozásaiban bírálták és irányították az eseményeket és nem vették észre a nemzetet alkotó tömegek életberendezkedésének „hétköznapi" problémáit. Csak a háborúból felocsúdó, függetlenné vált magyarság döbbent rá azokra az évtizedes mulasztásokra, melyek a nemzetgazdasági, kulturális, szociális és egészségügyi fejlődését megakadályozták és az egészséges fejlődésnek ezen hiánya vitte bele az országot a majdnem végzetessé váló forradalmakba és eredményezte hazánk megcsonkításának ily borzalmas mérvét. A bajok felismerését tetteknek kellett követni és a területének kétharmadától és természeti kincseitől megfosztott, elviselhetetlennek látszó terhekkel sújtott és céltudatos rosszindulattal életképtelenné szándékolt kis nemzetnek kellett és kell pótolnia az évtizedek vakságából származó, de életlehetőségünket egyedül biztosítani tudó hiányokat. És ime ezen óriási nemzetépítő munkához nem is kellett egy új, eddig ismeretlen, hatalmas apparátust beállítani. Itt volt és itt van a közigazgatás, amely a maga rugalmasságánál és a mindennapi élettel való egybeforrtságánál fogva a legtermészetesebb és legalkalmasabb szerve lett a nemzet sorsát intézni hivatott kormányhatalomnak, mely a magyar nép életviszonyait a modern kor követelményeinek megfelelően átalakítani és a magyarság gazdasági- és társadalmi rendjét megfelelő, a nemzet egészséges fejlődését biztosító új irányba terelni volt és van hivatva. Hogy a közigazgatásnak az egész nemzeti életet átformálni hivatott munkára való felhasználása mit jelent felelősség és munkaszaporulat szempontjából, azt nemcsak a közigazgatás intézői — kezdve annak legfőbb őrétől, a belügyminisztertől egészen a legkisebb községi díj nőkig — tudják és érzik, hanem látja és elismeri a nagyközönság is. Természetes, hogy az időközben lecsökkentett létszámú közigazgatási hivataloknak napról-napra fokozódó munkatöbblete ma már bizonyos tartózkodást vált ki minden oly ujabb elgondolással és szervezkedéssel szemben, ami a közigazgatás szerveinek — elsősorban a túlon-túl magterhelt jegyzői karnak — újabb elfoglaltságot ós aüg vállalható munkatöbbletet jelent. És mégis úgy érzem és saját vármegyémben örömmel ós megnyugvással tapasztalom, hogy a vendégforgalom meghonosítására irányu'ó mozgalommal és annak megszervezésével járó újabb munkakör nemcsak nem ellenszenves az azt vállalni és lelkiismeretesen teljesíteni hi vatott közigazgatási közegeknek, hanem kedvvel ós örömmel állnak ezen hazafias és praktikus cél szolgálatába. Hiszen mindnyájunknak, akik a közigazgatás révén ismerjük mind a városi, mind a falusi lakosság ezernyi baját- és fájdalmát és akiknek minden törekvése és vágya arra irányul, hogy sokat szenvedő, szeretett magyar népünk boldogulását előmozdítsuk, igaz örömmel kell üdvözölni ezt a mozgalmat, mely nemcsak az érdekelt vendéglátóknak és az üdülést keresőknek jelent kiszámithatatlan előnyöket, hanem végeredményben bőségesen meg fogja hozni a cél elérése érdekében kifejtett munka kamatait is azáltal, hogy a város és a falu legégetőbb gazdasági, szociális, kulturális és egészségügyi problémáit viszi közelebb a kedvező és kívánatos megoldáshoz és az e tereken elérhető minden javulás és fejlődés a jelenleg legtöbb gondot, aggodalmat és munkát okozó ügyektől fogja mentesíteni a helyi hatóságokat. Óriási hordereje van a vendégforgalmi mozgalomnak abból a szempontból, hogy a verejtékes munkával megtakarított magyar fillérek nem a külföldiek zsebébe vándorolnak és hogy a vendéglátás révén a maroknyi és most mégis annyi válaszfallal elkülönített magyarság — társadalmi és osztálykülönbség nélkül — egymásra talál és egymásrautaltságát felismerve, kölcsönös bizalomban és szeretetben egyesül. Általa a városok és falvak nevének gazdasági megerősödése, kultúrája, valamint egészségügyi berendezkedése végre a helyes és gyors fejlődés útjára terelődik. A vendégforgalom céltudatos és szakszerű kifejlesztésének legnagyobb jelentősége azonban annak helyi viszonylataiban domborodik ki. Nagy, nemes és tiszta örömet szerez a városok és községek felelős vezetőinek közületeik korszerű fejlődése ós hogy a közvetlen gondjaikra bizott lakosság érdekeinek megvédésén túl az egész elesett és szerencsétlen magyar nép boldogulását "és szebb jövőjét segíthetik elő. Átértve és átérezvén a vendégforgalom országos és helyi jelentőségét, magunk előtt látjuk a szép reményekre jogosító célt Nem kétlem, hogy az áldozatoktól ós a nemzetépítő munka fáradságaitól soha vissza nenn rettenő vármegyei, városi ós községi közigazgatás ember- és hazaszeretettől áthatott tagjai örömmel, megértéssel ós szeretettel kapcsolódnak bele ebbe a mozgalomba, hogy az intézmény hazafias és emberbaráti törekvéseinek mielőbbi sikerét odaadó és megértő munkájukkal elősegítsék. Vármegyei kisgyűlés és közgyűlés Nagy érdeklődés mellett tartotta meg a várm. kisgyűlés folyó év május hó 24-én rendkívüli ülését d. e. fél 10 órakor, majd utána d. e. 10 órakor a törvényhatósági bizottság tavaszi rendes közgyűlését. A kisgyűlés foglalkozott a közgyűlési ügyek előkészítésével, azonkívül elhatározta, hogy Pécsváradi Gyula szendi körjegyzőt saját kérelmére nyugdíjaztatja ós Csonka Ferenc dadi kisgazda-ifjú részére olaszországi tanulmányút céljaira 112 pengőt szavaz meg. A közgyűlést dr. Radocsay László főispán Mikfas Vilmos osztrák szövetségi elnök és az olasz király budapesti látogatásainak megemlítésével nyitotta meg. Különösen az olasz