Esztergom és Vidéke, 1937

1937-01-01 / 1.szám

A tanácskozásra hívott okoskodó, filozofáló tanácsot j elfogatja, zord, hideg télben nyitott szánokra rakatja s fogságba ^meneszti. Csak környezete hosszú unszolására sikerül a tanácsuraknak nagyobb bajok nélkül nem feledni a több szabadságot. Erélyes, nem mindennapi eljárásának tulajdonítják, hogy később, a reformáció látogatásakor, nem igen merészkedtek harci állásokba a szintén „szabad levegő" után kapkodó salzburgi polgárok. Nem lehetünk olyan jelenségeknek tanúi, mint amilyenek Kölnben, Mainzban s Trierben bőségesen, tarkán-furcsán adódtak. Ő az „utolsó szerzetes". Még uralkodása idején a székeskáptalan elhagyja Szent Ágoston szabályait s felhagy a testületi élettel. Keutschach után Lang Máthé kerül az új idők tépő viharába. A régi tartó pillérek meginognak. Az új tanítás új világot hirdet. Az eltagadhatatlan bajok el nem intézése, a sebek nemtörődöm kezelése gazdaságilag is megrázza a régi világot. A parasztlázadás kétszer is felcsapó tűzvésze gyújt. Az érsek fellegvárba menekül, melynek víhatatlan falai mentik életét és szabadságát. Az ismerős viharok forgószelébe kerül az egyházi és állami élet. A részleges tartományi zsinatok nem nagy változást eredményeznek. Említésre méltó javulás csak akkor tapasztalható, amikor a trienti zsinat határozatai révén a papnevelő-intézetekből új képzésű klérus kerül ki s a kolostorok újra Istent kereső, az elvesztett állások visszaszerzéséért minden áldozatra kész lelkekkel telnek meg. Ez a kor már a győzelmes barokk iránytűje szerint igazodik. Ezeknek a barokk fejedelmeknek kemény, határozott vonallal megrajzolt alakjai között a legjellegzetesebb Wolf Dietrich von Raitenau. A bodeni-tó vidékéről származik. Atyja Hans Werner gyalogos ezredes. Anyai ágon a Meliciek tüzes vére forr ereiben. Tehetséges, tanult koponya. Rómában tanul a Collegium Germanicumban. Mikor 28 éves korában Salzburg érsekfejedelmévé választják, az alkotó tetterejével s a tudás teret kereső lázával kap bele a kormányzás minden ágába. He ves, szinte fékezhetetlen vérmérséklete minden akadályt elsöpör. A bajor udvarral való összeférni nem tudása okozza tragikus bukását Egész élete inkább a renaissanceidők szenvedélyes, túlfűtött fejedelmei közé utalná ezt a sok gyarlósággal megvert, annyi nagyot al kotó, tehetséges nagy embert. A szigorú és kötelező, jogos egyházi mérték alkalmazásával nagyon el kell marasztalni, de érdemeiről sem szabad hallgatni. Olyan építészeti remekművekkel ékesítette székváro sát, az Alpesek királynőjét, amelyek kel nevét kitörülhetetlenül beleírta a város és a művészetek történetébe Salzburgba beparancsolta a nagyvonalú ízlést, csínt, tervszerű rendet. Rákalapálta erre a városra ha talmas, forrongó egyéniségének nem egykönnyen eltüntethető nagyszerű vonásait. A földi, káprázatos, huszonöt esz tendeig tartó délverő napsütés után a gyötrelmesen megalázó fogság öt esztendejét kellett vezekelnie honén salzburgi börtönében. Gátakat nem igen ismerő lelke elmerenghetett a földi sors fordulásain! Utódja unokaöccse, Marcus Sitticus. Sok tekintetben hasonló nagybátyjához. Pompaszeretete, az olasz renaissanceért való rajongása is a közös családi kapcsolatokra vezethető vissza. Nincs meg benne nagybátyja fékezhetetlen temperamentuma. Javára kell írni bölcs mérsékletét, következetességét. Papi élete sem ad annyi szomorú szóbeszédre alkalmat. Építkezései a város halhatatlanjai közé sorolják. Figyelme kiterjed a vallási szakadások.okozta sebek gyógyítására. Az eredmény azonban inkább felszínes, mert hatalmi szóval s nem a lelkek megmunkálásával igyekezett a károkat helyrehozni 1 cius 11-én felolvasott újabb kegyes leiratában megállapítja, hogy a mult napokban megtartott pesti vásár alkalmával esti 9 óra tájban a lámpások már csak imitt-amott pislogtak és koromsötétség volt mindenfelé. Jelentést kér ezen tarthatatlanul visszás állapotok beszüntetésére vonatkozóan. A Nemes Tanács megidézi Fidler Ferencet s kihallgatja. A kihallgatás alkalmából Fidler Ferencnek saját alkalmazottja, a lámpagyújtogató Adolf Dániel a szemébe mondja, hogy a bérlő rossz kanócot vásáro 1 az eddigi jók helyett, az olaj pedig újabban oly sűrű és allyas, mint a szekérkenő. így még elegendő olaj esetén sem lehet megfelelő a világítás. Fidler ezt beismeri s megígéri, hogy ezentúl ő maga fogja a lámpák gyújtását elvégezni. A tanács ezt elfogadja s közli vele, hogy a bajok ismétlődése esetén felbontja vele a szerződést és új pályázatot hirdet. Fidlerben azonban dolgozik a harag s az ellene valló alkalmazottjának, Adolf Dánielnek, másik segédjével, Printz Józseffel együtt felmond, sőt bérüket sem akarja kiadni. Adolf ezért panasszal fordul a nemes tanácshoz s kéri az illetékes összeg megítélését. Ez meg is történik és végre Adolf Dániel Printz Józseffel együtt megkapja a 9 ezüst forintokat. Az április 28-án tartott ülésen felolvasott beadványában azonban Fidler azzal vádolja Adolfot, hogy nála az olajban és a cilinderekben lopásokat követett el, ezért bocsátotta el, nem pedig bosszúból. Adolf Dániel a következő gyűlésen, személyes kihallgatása alkalmából Fidlernek a szemébe cáfolja meg vádjait, igy a Nemes Tanács felmenti és Fidlert a köteles összeg megfizetésére itéli. A kifogások azonban nem szün nek meg a világítás ellen, azért a nemes város elhatározza, hogy új árlejtést hirdet, a szerződési feltételekbe azonban pontosabban beleveszi az eddigiek mellett azt is, hogy mennyi ideig kell a lámpáknak égniök s ezért mennyi olajat kell beléjük töltenie a bérlőnek. így elhatározzák, hogy mivel a Nemes Városnak az egész bérlés ideje alatt izetlenkedései és galibái voltak a világítással és a kötéseket a bérlő tsakugyan rösten teljesítette, a világítást újból bérbe adják, még pedig nem a régi bérlőnek. Azt azonban kikötik, hogy ezentúl annyi olajat öntsenek a lámpákba, hogy azok éjfélutáni egy óráig égjenek. Az árverés megtörténik s kétszeri kísérlet után 1.500 váltóforintokon a legkevesebbért vállaló fiarrer János úrnak adják ki. A bérlési sommát pedig január, április s október hónapokban fizetik majd ki neki. Még tovább is mennek a világítás megjavítása terén, mert sorra vizsgálják a lámpákat, Richter Károly bádogossal és Schenk Mihály lakatosmesterrel és kijavíttatják a hibákat — igaz, hogy csak az apróbbakat. Ezzel aztán, a november 4-én előterjesztett jelentés szerint, ez az ügy le is zárul. (Folytatjuk ) 1 ORION Szinte titáni alak az érsekfejedelmek sorában Paris Gráf Lodron, a nép „atyja", Salzburg Perikiese. Hatalmas készültséggel, mindent átfogó értelemmel fog az érsekfejedelemség meglehetősen megzilált százvonású arcának rendbehozásához. Tervszerű, a legapróbb részletekre kiterjedő gazdaságpolitikát valósít meg országában. Leszállítja a súlyos adókat, a hiányt új jövedelmi források nyitásával pótolja. Különösen a bányaművek felvirágoztatásával vág új medreket az ország gazdagodásának. Kulturális téren nagyjelentőségű a salzburgi egyetem megalapítása, melyet a bencésekre bíz. Ezzel Salzburgot a tudománnyal is eljegyzi. Ügyes diplomáciájával hazáját megmenti a harmincéves háború borzalmaitól. Körülötte minden ég, vonaglik, az ő országa a béke csendes kikötőjében horgonyoz s éli az erőgyarapodás zavartalan esztendeit. A westfáliai béke a szuverén fejedelmek sorába emeli. A nagy rengésekből megszépülve, tekintélyben gyarapodva kerül ki, mint a tenger korallszigete. A város szempontjából elévülhetetlen érdeme, hogy hatalmas erődítményekkel gondoskodik biztonságáról. A város falainak kitolásával hosszú időre megszabja ennek alakját, terjeszkedési lehetőségét. Utódjaira ezen keretek kitöltése s a további szépítés marad. A XVII. és XVIII. század fordulóján Johann Ernst Gráf Thun kerül az érsekek bíboros sorába. Korában Fischer von Erlach szórja a városra művészetének kincseit. Az osztrák barokk koronázatlan fejedelme múlhatatlan szépségű alkotásokkal tűzdeli tele az ősi fejedelmi székhelyet. Iránya egyúttal erős elfordulás az eddigi idegen, olasz művészi felfogástól. Az érsek uralma az ősi tűz gyújtotta s élesztette Vesta-láng erősebben meglobbanó világolása. Az élet még iramlott a századok megásta erekben, az arcon azonban már feltűnt, felpiroslott az öregedés láza, alkonyra hajló könynyes himnusza feketébe öltöző lemondó szépségeknek. Az időszaki nagyobb lobbanások a fogyó erő képleteit mutatják. Az átmeneti pislákolás korában elimbolyog Andreas Jacob von Dietrichstein népszerű, munkás, a néptől megbecsült alakja. Korai halálával sok reményt, még több gyászoló szeretetet vitt sírjába. A császár útján megszerzi a salzburgiaktól rég óta sóvárgott „PrimasinDeutschland" címet. Ezidőtől, 1750-től kezdve napjainkig Salzburg érsekét egyúttal a „primas Germaniae" cím is megilleti. Az utolsó fellobbanás Hieronymus Gráf Colloredo nőiesen finom arcára, hideg intelligenciájú homlokára világít. II. József eszmevilágának fanatikusa. Nagy újító. Takarékos. A gép kínos pontosságával él, zajlik minden. Fagyos észszel nézi a dolgokat. Csak azt felejti el, mit nagy gazdája: a világ nem szorítható mathematikai képletekbe s az igazi jólét nem a garmadákba sorakoztatott pénz és kincs, hanem a polgárok pirosarcú boldog megelégedettsége. Az új idők rohama őt is elragadja. Az európai határban nagy érdekek robbannak egymásra. A forgószelükbe került ősi udvarházak tetejét leszaggatja a harsogó orkán. A régi gazdák fülébe a minden idők legszomorúbb hangszerelésű melódiája zuhog: a „veteres migrate coloni" törött sorsokat sirató halotti búcsúztatója. A kis korzikai káplár keze nyomán régi országok tűnnek, újak születnek. Az előbbiek közé kerül a salzburgi érsek-fejedelemség is. Szent Rupert ezerszáz esztendős alapítása ragyogó mult után az idők árjába zuhan. 1802ben szekularizálják. Egykori ura a bécsi császárvárosban számlálgatta életének szürke napjait, miután a pirosak és rózsaszínűek, a kékek, sőt feketék is kihullottak ujjai közül. A szegény Mozarttal való fájdalmasan szomorú és méltatlan eljárása az erősen fekete napok közé tartozik. Salzburg további sorsa, a pár szakaszos utórezgéssel tragikus gördülésű, mint a Shakespeare-i királydrámák epilógusa. A szekularizáció után a toscanai nagyhercegségből elűzött Ferdinánd osztrák főherceg kapja meg, aki az egykori fejedelemségben, melyhez Berchtesgadent, Passaut és Eichshattet csatolják, 1805-ig uralkodik. Rövid ideig tartó havasi alkonypír. Az erőszakolt alakulás már születésekor magában hordta a pünkösdi fejedelemség halálos csíráját. 1809-ben francia uralom alá kerül. 1810-ben Bajorországhoz csatolják. 1816-ban véglegesen Ausztriába kebelezik s mint az osztrák örökös tartományok egyike szerepel a világháborút követő 1918-i forradalomig. Ettől kezdve az osztrák szövetségi államok egyik országa. E rövidesen megvázolt főbb események a történelem utcái, melyekben az adatok birtokában kissé ismerősebben tájékozódhatunk. Nagy uralkodók tevés-vevése, művészeik alkotásokba dermedt gondolatai, nagyjaik élete az apró emberek kisérő zenéjével, a korszakok formáló szellemei, erői ezeken az utcákon zuhognak végig. Föléjük borul a salzburgi égboltozat temérdek számú megcsillogó, majd hunyó csillagával. Rávetítik megélesztő fényüket alkotásaikra, melyek beszédesebben hirdetik atyjuk s alkotó művészeik szépség-, nagyság-sóvárgását minden írott betűnél, magasztalásnál. Baráti kezük, bezárt ajkuk hangtalan, magyarázó szava hűséges társunk lesz vándorlásainknál! (Folytatjuk.) öa is kóstolja meg a TI BORT 1 liter 70 fillér Vörösnél *