Esztergom és Vidéke, 1937

1937-01-01 / 1.szám

Karácsony után elgondolkozom... Karácsony után jói esik az em. bérnek elgondolkozni az elmúlt ünnepekről, mérlegre tenni a jót a rosszal, a sikerültet a sikertelennel, a boldogságot a boldogtalansággal, felírni az „adott" és a „kapott" oldalakat és megállapítani, hogy az emberek lelkük bensőjében jók, mert csak egy ünnepi lendület kell ahhoz, hogy a szeretet igazi, meleg fényben bontakozzék ki. Van ennek a mérlegkészítésnek poézise, de van anyagi oldala is. De jó mindkettővel számolni, hogy belőle a jövő számára igazi tanulságokat vonhassunk le. A szeretet fényénél. Karácsonyfa gyújtáskor a Városháza ősrégi palotája előtt is villanykörték villantak fel a hatalmas szép szál dúsan feldíszített fenyőfán, Kipirult arcú gyermekek, fiatalok, öregek gyűlnek össze a „Mindenki karácsonyfája" alá, megihletett boldog örömmel várják azt a pillanatot, mikor a Kis Jézus őhozzájuk is bekopogtat és szive melegével melegíti fel elfáradt, nélkülöző, csak hideget ismerő sziveiket. Beállok egy pillanatra soraik közé. Fénylő, könnyben úszó szemeik nézésébe elmerülve eszembe jut az a sok jótékonyság, az a sok szeretet, amelyet Esztergom polgárai mutattak nélkülöző, szükséget szenvedő embertársaik felé. Azok az asztaltársaságok, baráti körök, amelyek hétről-hétre összejönnek, baráti beszélgetésre, kis szórakozásra ós nem feledkeznek meg nélkülöző, szükségben élő embertársaikról. Mennyi könnyet törölnek le, mily sok örömet varázsolnak szenvedő emberek szivébe ilyenkor Karácsony táján. Emeljük le kalapunkat a jótékonyság névtelen katonái előtt és kérjük az Istent, hogy nemes példájuk minél több utánzóra találjon... De ég a gyertya a „Mindenki karácsonyfáján" és Bayler István plébános beszél a szeretetről, a családi tűzhely melegéről azoknak, ^akiknek nincs részük benne a szeretet legnagyobb ünnepén. Glatz Gyula polgármester és felesége osztják szét a szeretetcsomagokat, a leszedett karácsonyfa édességeit a rászorulók nagy seregének. Mindenkihez van pár kedves, simogató, meleg szavuk és az emberek könnyes szemmel, örömet sugárzó arccal köszönik meg a feléjük mosolygó jóságot... Karácsony egy modern Robinsonnál. A nevét nem tudom, kormányos egy uszályon. Már huszonnégy éve járja a Dunát Regensburgtól egész a Fekete tengerig télen, nyáron, hidegben melegben, csak amikor zaj lik a jég, áll meg hajója kis időre ott, ahol éppen megállásra kényszerül. Egy igazi modern Robinson a XX. században, távol a világ zajától, küzdelmeitől. Számára az élettel való kapcsolatot csupán legfeljebb a rádió jelenti. őt látogattam meg karácsony este és megkértem, hogy meséljen nekem arról, hogy hogyan tölti a Szentestót, nem hiányzik-e neki ilyenkor az otthon meleg tűzhelye a karácsonyi gyertyácskáknak gyermekei szemében való visszatükröződése ? Szívesen mesél és látom is, hogy jól esik neki mesélni. — A Karácsony a hajósoknak talán még sokkal nagyobb ünnep, mint a többi embernek. Egész évben erre készül a hajóstársadalom szorongva, vájjon beáll-e a Duna, mert csak ilyenkor töltheti a hajós családjával a Szentestét, különben kint marad a Dunán és legfeljebb csak lélekben lehet együtt családjával. Persze azoknak jó dolguk van, akikkel a családjuk is együtt utazik. — Az idén sajnos nem zajlik a Duna és igy csak távolból gyönyörködhetem abban, hogy a hosszú hónapok alatt összekuporgatott kispénzbői vett ajándék milyen nagy örömet okoz kis fiamnak, aki Budapesten él feleségemmel együtt. De amint tetszik látni — mutat a mindenféle hazai jóval telt kis ládikára — az otthoniak sem feledkeztek el rólam. Magyaros szívességgel kinál meg a jófajta hazaiból és falatozás közben mesél a hajós életéről, a Duna romantikájáról. Mindegyik mondata egy külön cikktéma. Remélem lesz alkalmam még erről bővebben is irni. De most sajnos búcsúznom kell ettől a derék, egészséges gondolkodású hajóstól. Jó egészséges hideget kivánok neki 1937 karácsonyára, hogy jövőre azután saját kezével rakhassa oda a karácsonyfa alá ajándékait és necsak gondolatban örülhessen fia örömének . . . Akik nem kaptak karácsonyi segélyt... Az idén a karácsonyi segélyt bizony fukar kézzel osztogatták. Volt hivatalnok, aki 3*50 P-t (ez nem sajtóhiba) kapott, sőt voltak olyanok is, akik egyáltalán semmit sem kaptak. Itt első sorban a városi tisztviselőkre gondolok, hiszen ők állanak városunk polgárainak szivéhez legközelebb, az ő sorsuk szinte fokmérője Esztergom egész gazdasági életének, jólétének. Egész éven át szorgalommal, hivatásuk magaslatán állva szolgálják városunk érdekeit. Méltányos, hogy ilyenkor karácsony táján némi jutalmat is kapjanak, ne segélyt, ne könyöradományt hanem jutalmat. Tudom, hogy itt arra lehet hivatkozni, hogyha a pótadó bizonyos százalékot meghaladja, akkor nem lehet karácsonyi segélyt adni. Dehát vájjon hibásak-e ebben a városi tiszt viselőn ? Egészen bizonyos vagyok benne és velem együtt a város egész közönsége is, hogy a magas pótadónak egészen más okai vannak, és ezért nem lehet mintegy megbüntetni a tisztviselőket. Azt hiszem, hogy még ezzel a karácsonnyal kapcsolatban is lehetne orvosolni ezt a csalódást.^De ha nem, akkor a jövőre előre kell gondoskodni fedezetről, mert ezt nemcsak a szociális érzés, hanem a városnak jól felfogott gazdasági „érdeke" is megkívánja. Mit mond a kereskedő ? A kereskedő-társadalom számára a karácsony fellendülést, üzleti virágzást, eladási lehetőséget jelent. Nem csoda tehát, ha minden kereskedő örömmel várja a karácsonyi bevásárlásokat, mert ettől várja üzletmenete pangó vérkeringésének megélénkülését. Elmentem tehát városunk egyik kereskedőjéhez és megkérdeztem, hogy hogyan sikerült a karácsony számára. — Hát bizony — feleli — az idei karácsony nem mindenben váltotta be a hozzáfüződő reményeket. A közönség csak a filléres holmikat kereste. Legtöbben az egész bevásárlást 4—5 P-ből elintézték. Megkérdezem, hogy mi az oka ennek az üzleti hanyatlásnak, mikor az egész országban gazdasági fellendülésről írnak. — A gazdasági fellendülés — válaszolja — valóban igaz lehet, de Esztergom nem érzi, áll ez különösen a kereskedő-társadalomra. Ennek az oka is kézenfekvő, mert azok, akiknek van pénzük, azok Pestre mennek vásárolni, a nagy többség azonban, amely itt vásárolna, csak néhány pengőt tud áldozni a bevásárlásokra. Azelőtt, mikor nem volt meg a dorogi hetipiac, még csak volt módosabb fogyasztó közönség —gondolok elsősorban itt a dorogi bánya tisztviselőkre — de ezeket sajnos ma már mind felszippantotta a dorogi piac. Hát bizony nagy igazság rejlik a szavak mögött. Hogy mi lenne itt az orvosság, azt megmondani nagyon bajos, egy azonban teljesen bizonyos, hogy itt sürgős segítségre van szükség, mert különben Esztergom gazdasági élete teljesen elsorvad, amit nagyon megfog érezni városunk egész közönsége, minden vonatkozásban értett gazdasági élete. íme igy fest a karácsonyi mérleg, van rajta poézis, szeretet, romantika anyagi gond, nélkülözés. De mégis a szeretet képviseli a nagyobbik súlyt és megmulatja, hogy az emberek lelkük bensejében jók, csak „egy ünnepi lendület kell ahhoz, hogy igazi énjük, igazi fényben mutatkozhassak meg." A hercegprímás az ember istenfiái méltóságára figyelmeztetett karácsonyi beszédében Nagykarácsony ünnepén az esztergomi bazilikában dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás nagymisét pontifikált és utána szentbeszédet mondott. — Azokkal az irányzatokkal szemben, amelyek az embert még az állatnál is mélyebbre akarják alacsonyítani és egyes helyeken le is alacsonyítják, — Krisztus egyháza évenkint visszatérő liturgiájával figyelmeztet bennünket az ember nagy méltóságára, — kezdte beszédét a bíboros Főpásztor. — Krisztus akarata szerint ugyanis lényegében nincs különbség ember és ember, nemzet és nemzet között, mert mindnyájan ugyanannak az édesatyának gyermekei vagyunk, tehát egyformán nemesi származásúak, akik arra vagyunk hivatva, hogy a mennyei dicsőség örökösei legyünk. — Erről az emberi nemességről és szédületes emberi méltóságról érdemes elmélkedni ma, karácsonykor, amikor az emberi méltóság Krisztus születése révén szinte tetőpontját éri el. Miben áll ez a méltóság ? — folytatta a Hercegprímás: — Az Isten egyetlen „legyen" szóval teremtette a világot, azonban az embert saját képére ós hasonlatosságára teremtette és azt halhatatlan lélekkel ruházta fel, hogy az igazat, szépet és jót megismerje, — és az embert arra rendelte, hogy uralkodjék a földön, az ásvány-, növényés állatvilág felett. De ennél még többet is tett az Ür. Egyedül az embert emelte abba a világrendbe, ahol Isten gyermeke és a mennyország örököse lett. Amikor pedig ősszüleink bűne miatt kiesett ebből a világrendből, az Isten akkor sem taszította el az embert, hanem egyszülött Fiát küldötte Megváltóul. Igy még a bűnt is javunkra fordította és az Isten szédületes magasságába emelte az embert, amikor a testet és lelket az isteni természettel egyesitette. — Isten azonban nemcsak az emberiséget, hanem az egyes embert is fel akarja emelni, — folytatta a bíboros Hercegprímás — és ezért lehetővé tette, hogy Krisztus egyházára bízott szentségek révén minden ember megszabadulhasson a bűntől, megszerezhesse a kegyelmeket és a mennyország örökösévé lehessen. — Micsoda nagy méltóság az értelemmel, szabadakarattal felruházott ember és micioda nagy dicsőség a mennyország elnyerhetéss! BÍCSÜI jük meg ezt a nagy méltóságot a bűn kerülésével 1 Tegyünk róla, hogy az emberi méltóságot mindenki megbecsülje ezen a földön a magán- és a közéletben I — Ne feledjük, hogy nem azok az emberiség legnagyobb ellenségei, akik földi javaikból kiforgatják az embert I Azok is ellenségei, de még nagyobb ellenségei azok, akik emberi méltóságától és Istentől akarják megfosztani. Viszont — fejezte be beszédét a bíboros Főpásztor — az emberiség legnagyobb jótevője az Egyház, amely nemcsak az ember méltóságát őrzi, hanem még anyagi javairól is gondoskodni akar és azt akarja, hogy minden ember emberi életet éljen ezen a földön. A szentgyörgymezéi Olvasókör karácsonyfa-ünnepélye Karácsony második ünnepén, dec. 26-án, este 6 órai kezdettel tartotta évente szokásos karácsonyfa-ünnepélyét a Szentgyörgymezői Kat. Olvasókör. A termet zsúfolásig megtöltő közönség nagy gyönyörűséggel nézte végig az előadott, kitűnően sikerült pásztorjátékot. Felnőttek és gyermekek egyaránt alig tudtak betelni a darab szépségével. S a nehéz darabot az előadó ifjak és leányok oly mély átérzéssel és annyi melegséggel adták elő, hogy minden dicséretet megérdemelnek. Látszott rajtuk, hogy megértették a darabban karácsony fönséges misztikumát és annak minden jelenetét tökéletesen kidolgozták alakításaikban. A szép, családias jellegű ünnepélynek, mely egyébként a népművelési előadások sorozatában folyt le, műsora a következő volt: Első szám a köri dalárda által előadott karácsonyi ének volt. Majd Horváth Pali és Korentsi Feri iskolásfiúk szavaltak szép karácsonyi verseket. Dr. Horváth Rudolf plébános mondotta az ünnepi beszédet, melyben a karácsony jelentőségét fejtegette. Szépen felépített beszédében a szentgyörgymezői életből vett témákkal foglalkozott és karácsonyi ajándékul hivei sorsának ezekkel kapcsolatban való jobbrafordulását kérte a kis Jézustól. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után felgördült a függöny é5 leperSzilveszter estéjét olcsón és kellemesen töltheti a „Központi Éiíei eui"-öeii Egész éjjel meleg konyha leves különlegességek.