Esztergom és Vidéke, 1937

1937-05-02 / 35.szám

2 ESZTERGOM IB VIDÉKE ^ 1937 májul 2 A győri filléres vonat utasai között Az idegenforgalom szempontjából vasárnap volt az első értékes nap az idei szezonban Esztergom szá" mára. Nemcsak az egyénileg kirándulók érkeztek nagyobb számban városunkba, hanem Győrből külön filléres vonat hozta Esztergora világhírű nevezetességeit megtekinteni akarók százait. Elvegyültünk a győriek csoportjai közé, mert kíváncsiak voltunk azokra az impressziókra, amelyeket városunk az idegenekre gyakorol. Talán felesleges megjegyezni azt, hogy milyen fontosak ezek az impressziók a város idegenforgalma szempontjából. Hasznos propagandaeszköz az újságcikk, a prospektus, a plakát, de döntő tényező az idelátogató idegenek véleménye, mert ha ez kedvező akkor a város idegenforgalma szilárd alapokon nyugszik, ha pedig kedvezőtlen, akkor úgy sem segit semmi. Hiszen a kedvező benyomásokkal távozó idegen nemcsak maga fog visszatérni újra városunkba, hanem mások előtt is fogja propagálni a várost. Idejegyezzük tehát azokat az impressziókat, amelyeket a győriektől első kézből hallottunk és amelyek között vannak kedvezőek és kedvezőtlenek is. Nem az örökös kritika átkos szelleme vezet sorainkban, hanem a segíteni akarás őszinte vágya, hogy lássuk azokat a vonatkozásokat, amelyek jók, tehát fenntartásra érdemesek és azokat, amelyek roszszak, amelyeket tehát meg kell javítani. Kronologikus sorrendben haladva először is az ilyen nagyobb tömegű kirándulások előzetes megszervezéséről kell néhány szót szólni. Nem tudjuk, hogy a városnak mi lyen befolyása van a Mávnál a filléres vonatok indítására vagy egyéb hivataloknál, ahol nagyobb kiránduló társaságokat ^szerveznek, minden esetre azon kell lenni, hogy minél nagyobb tömeg érkezzék városunkba. Mindez nagyon természetesnek látszik. Nem is erre akarunk kitérni, hanem azt akarjuk megemlíteni, hogy arról azután egészen biztosan van tudomása városunknak, hogy hol Emlékezzünk a régiekről Irta O'sváti Andor Dr. Feichtinger Sándor Érdekes és jellegzetes alakja volt a mult század második felében Esztergomnak néhai való dr. Feichtinger Sándor volt városi főorvos. Tudós férfiú, aki nem elégedett meg azzal, hogy az orvosi tudományban annakidején eminenter képesittetett, hanem élete végéig — ez pedig kilencven évnél záródott be — folyton lépést tartott a tudományos haladóssal, sőt széleskörű gyakorlata és elfoglaltsága mellett — arra is völt ideje, hogy a növényi élet terén búvárkodjék és az ezt szolgáló tudományágat termékeny munkával gazdagítsa. Ez utóbbi értékes tevé kenységének köszönhető az Esztergomi Régészeti és Történelmi Tár sulat kiadásában megjelent „Esztergom vármegye flórája*' cimű terjedelmes műve is. Az öreg úr télen nyáron feketében járt. Nyaranta semmi sem volt feltűnő rajta, télen azonban hatalmas bundát és szőrmekucsmát viselt. Jártában-keltében mindig bot volt a kezében. Erős ébenfabot elefáncsontfogantyúval és a botnak ez a része halálfejben végződött. Erre a botra támaszkodott és ezt csapdosta a járdához olyan erősen, hogy amikor Lőrinc utcai házából reggel elindult, a házsor minden lakója tudta, szerveznek nagyobb kiránduló csoportokat Esztergomba. A szervező tényezőnek nagy érdeke, hogy a kiránduláson minél többen vegyenek részt, de még nagyo bb érdeke ez városunknak. Szükségesnek és hasznosnak gondoljuk, hogy az Idegenforgalmi Hivatal adódó esetben ezekkel a szervekkel lépjen érintkezésbe és készítsék elő közösen az illető kirándulás propagandáját. Nagyon célravezető lenne ebből a szempontból, hogy azokban a városokban, ahonnét kirándulást szerveznek, az élő szó erejével toboroz zanak résztvevőket. Azt hisszük, hogy ennek az előzetes közvetlen propagandának százszázalékos ered menye lenne. Az első panasz, amit a győriektől hallottunk, az a teljes zűrzavar volt, amely őket az esztergomi vasútállomáson fogadta. Voltak ugyan künn idegenvezetők kellő számban, de senki sem volt, aki ügyesen, simán összeállította volna csoportjaikat. Igy esett azután meg, hogy a győriek egy része vezető nélkül vágott neki a városnak, másik része pedig aránytalanul oszlott meg a vezetők között. Volt idegenvezető, akinek csoportjában kilencvenen is voltak, volt csoport, amely összesen négy tagból állott. Szerintünk ezt a jogos kifogást könnyen lehetne orvosolni. Nem kellene mást tenni, csupán az Idegenforgalmi Hivatalnak kellene valakit a a kiránduló-csoport elé küldeni, aki azután még a vonaton, vagy a hajón megszervezné a csoportokat. Esztergomban az állomáson azután minden idegenvezető táblával várná csoportjait. A táblákon fel lenne tüntetve a csoportnak a száma. Igy mindenki könnyen, keresgélés, türelmetlen várakozás nélkül megtalálhatná a maga vezetőjét. Ide jegyezzük azt is, hogy az autósok kalauzolását is intézményesen kell megszervezni olyanformán, hogy a vámnál megérkező autósokat a vámos megkérdezi, hogy van-e szükségük autóvezetőre. Ha van, akkor telefonál az Idegenforgalmi hogy ő megy a dolga után. Mint a modern haladás egészségügyi követelményeinek szigorú hive, a hygiénia feltóteleinek betartásit minden vonalon érvényesíteni akarta. Hogyha tehát pl. a földműves osztályhoz tartozó beteghez hivták és azt látta, hogy a helyiség szellőzetlen, vagy téli időben annak ablakai be vannak tapasztva, első dolga volt erős botjával az ablaküveget belülkivül betörni és szigorúan meghagyni, hogy amig ő a beteghez jár, a szobában állandóan friss levegő legyen. Igy szoktatta a népet a szel lőztetésre. Érdekes, hogy a haladással mindig lépést tartó ez a tudós fórfiú milyen ellenséges magatartást tanúsított akkor, amikor Esztergom a villamos világításról gondoskodni akart. Tagja lévén a város közgyűlésének, a világítás sorsáról határozni hivató.; testületben ezzel a tervvel szemben igy nyilatkozott : — Tisztelt közgyűlés I Hogyha a haldoklóhoz papot hivnak, a szentséget vivő pap előtt az egyházi! lámpát hordoz ; hogyha pedig az orvost éjjel beteghez hívják, lámpással jönnek érte. Másnak éj idején az utcán nincs helye, a lumpoknak pedig nem világítunk, én tehát ellenzem a tervet. — Ezzel nagy dirrel-durral leült. Már régen élvezte a megérdemelt nyugalmat, de a közélet hivatalos fórumán, mint virilis tag, makacsul ragaszkodott a közgyűlési asztal melHivatalba és az ott permanenciában | lévő idegenvezetőket értesiti erről. Az a zűrzavar, amelyet a győriek megérkezésekor a vasútállomáson láttunk, vörös fonálként húzódott végig a győriek egész esztergomi időzésén. A filléres vonat egész közönsége először a Bazilikát akarta megtekinteni, aminek következménye azután megint a tumultuózus jelenetek egész sorozata lett. A kincstár bejáratánál például valóságos közelharc volt, mert hiszen senki sem szeret várakozni és a kincstárba egyáltalán nem lehet nagyobb tömegeket egyszerre beereszteni. Ezt a kellemetlenséget is el lehetne kerülni. Minden idegenvezetőnek legyen meg az egész napra kidolgo zott programja. A programot egyeztessék össze egymással időbelileg és tórbelileg is, igy azután nem fog előfordulni az, hogy egyes helyeken a torlódás és a várakozás hangos kifakadásokat, elégedetlenséget okoz. A Bazilikában megfigyeltük vasárnap az idegenvezetőket működés közben. Hát bizony, sajnos, itt is elég sok kifogás merült tel. Az első mindjárt az esztergomiakat érdekli, u. i. a vezetők, miközben a Bazilikában szentmise volt, olyan hangosan, olyan nagy zajjal magyarázgattak, hogy a szentmisét hallgató híveket egészen bizonyosan zavarták áhítatukban. A második kifogás, amit ide jegyzünk, az idegenvezetőknek nem eléggé alapos felkészültsége és tudása. Nem akarunk erre vonatkozóan konkrét példákat említeni, pedig lehetne sokat, csak azt akarjuk hangsúlyozni, hogy az idegenvetők felkészültségétől, tudásától, fellépésétől igen sok függ. Nagyon helyesnek tartanánk azt, ami már más városokban eddig is megvan, hogy az idegenvezetők egy bizottság előtt tegyenek vizsgát és csak a vizsga sikeres letétele után bízzák meg őket az idegenek kalauzolásával. A győriek panaszkodtak arról is, hogy délután nagyon unalmas volt Esztergomban. Ha alaposan meggondoljuk a dolgot, ebben bizony van elég sok igazság. Nyáron, amikor fürdeni lehet, még csak kellemesen múlik el a délután, habár ett a főorvost megillető székhez. Tör ént különben, hogy gyengélkedése miatt több közgyűlésről elmaradt és az üres széket dr. Aldori Mór, későbbi városi főorvos és utódja foglalta el. Egyszer csak, amikor az egyik közgyűlés már javában folyt, váratlanul megjelent dr. Feichtinger és öreg korára erősen romlott szemmel igyekezett a szokott helyére s észrevéve, hogy azon már ül valaki, az illetőt közvetlen közelből jól megnézve, felismerve kollégáját ós erélyes hangon igy rivalt rá: — Rögtön pakolj a helyemről te — és itt oly kicsinyítő szót használt, amilyet a köznép a náthás gyermek állapotának megállapítására használni szokott. Notabene, az Öreg úr és kollégája között ekkor legfel jebb 6—8 óv különbség volt. Nos mi történt ezután ? D*. Áldori, a jelenlevők nagy megkönnyebbülésére mosolyogva, szó nélkül átadta a helyét. Öregség: gyengeség, mondja egyik szállóigénk. A lelkes emberbarátot és tudóst is egyre gyengítette és vitte a sir felé az aggok sorsa. Néha-néha még láttuk őt az utcán szemei felett zöld ernyővel, amint óvatosan lépegetett, de már nem ismert fel senkit, azaz, mert hogy köszöntötte —, sokakat hangjukról. Ilyenkor rendesen megállította az ismerőst e szavakkal: — Látod öcsém I Az orvos is em ;er, ő is megvénül és megvakul. Én ekkor sem ártana beállítani néhány szórakozási lehetőséget. Ilyen lehetőségek közül csak egyet-kettőt emiitünk : térzene, táncos ötórai tea budapesti mintára, stb.) A cikk végére hagytunk náhány dolgot, ami igazán örvendetes és jogos önbizalmat ad Esztergom jövendő idegenforgalmára vonatkozóan. Először is, hogy nevezetességeink szinte csodálatos módon lenyűgözik az idegeneket, még a kevésbbé művelteket is. Lép:en-nyomon hallottuk vasárnap, hogy gyönyörű, csodálatos, el se hinné az ember, ha nem látná stb., stb. Láthatjuk, hogy idegenforgalmunk alapja teljesen biztos, csak a feltálalást kell még ügyesebben megszervezni. A másik dicséret a vendéglősöket illeti. Az ittjáró idegenek vasárnap szinte kivétel nélkül mind meg vol tak elégedve ebből szempontból. Re" méljük, hogy a vendéglősök a dicsé" ret mellett anyagi számításaikat is" megtalálták. íme, igy fest a győri fllléresvonat mérlege. Van benne jó, van benne rossz. Rajtunk áll, hogy a jókat még jobbakká tegyük, a rosszakat pedig végleg küszöböljük ki. Pedagógiai szeminárium Tóvároson. A tatai járás tanítósága f. hó 22-én délelőtt 9 órai kezdettel Tóvároson, a községháza nagytermében pedagógiai szemináriumot tartott, amelyen a járás tanítóságán kívül szép számmal jelentek meg a vármegye más részeiből is a tanítók, akiknek pedig a tetszőleges megjelenés anyagi áldozatba is került. Megjelent a gyűlésen Reviczky István főszolgabíró, több plébános és más tanügyi érdeklődő, továbbá csaknem minden körzeti iskolafelügyelő. Borz Lajos kir. segédtanfelügyelő, tanügyi s. titkár elnöklése mellett folyt le a minden részletében sikerült, értékes szemináriumi gyűlés, kinek szép megnyitó beszéde után Wiesenbacher József népművelési titkár elméleti előadást tartott, amelyet Németh Paula bánhida bányatelepi társulati főtanitónő számtantaniazonban remélek, mert még volna egy kis elvégezni valóm. Azzal búcsúzott és egy napon Esztergom egy köztisztelt egyéniséggel lett ismét szegényebb ... Vargha Benedek Van-e meghatóbb valami, mint a sírig tartó barátság? Szövődött az ifjúság gondtalan idejében, megerősödött a közélet porondján folytatott küzdelmekben és az öregkorra megszilárdult közös emlékek közepette. Két esztergomi előkelő fórfiú barátságáról emlékezve meg e szerény elbeszélésben. Azok, akik őket ismerték, jobbára ép úgy lakói már az esztergomi temetőnek, mint ők, azonban tudom, hogy gyéren ugyan, de még tapossák ezt a sárgolyót egynéhányan olyanok, akik reájuk emlékeznek. A két jóbarát, az egymástól elválhatatlan Castor és Pollux, néhai Reusz József volt nagytakaróki vezérigazgató ós néhai nemes Vargha Benedek, Esztergom vármegye egykori viceispánja voltak. Azoknak a mozgalmas időknek szülöttjei, akik gyermekségükben élték át a 1848— 49-es időket és az azok után bekövetkezett elnyomatásnak tizenhét évig terjedt szomorú korszakát. Ebbe a korszakba esett nevelkedósi idejük is. Az akkor parancsolt irányzat az iskolákban arra törekedett, hogy a fiatal nemzedék lelkében elnyomja a magyar nemzeti törekvések iránti