Esztergom és Vidéke, 1937

1937-04-22 / 32.szám

ESZTI RfilWc/llf KE ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 32 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor-u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap CSÜTÖRTÖK, 1937. ÁPRILIS 22 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fii. A mai városi közélet talán valami kőszoborhoz hasonlítható leginkább. A nyugalom tisztes állapotában álló kőszoborhoz, amelyről ha nem is mondjuk azt, hogy szobor, amelynek fáj minden tagja, de amelyről elbeszélhetjük, hogy körülötte zajlik áz új szociális és politikai áramlatokkal hevített világ, lábainál folyik a sok más város által irigyelt Duna, fölötte repülőgépek zúgnak és sasok keringenek, mig cirádás tógáját körülfonja az ősszel szálló ökörnyál, fejére télen sapkát rak a hó és merevült karjára időnkint rászállnak a verebek. Pedig, amint a lélekben, hagyományokban és ideálokban meggyökeresedett nemzet élete nem halhat meg, csak tespedésnek indulhat a kedvezőtlen körülmények között, úgy egy város élete sem pusztulhat el, különösen nem az esztergomi névvel homlokán. Nem is halt meg, csak valahol megállott, az idő bizonytalan határai között szoborrá merevedett. De tegyük a homlokára a kezünket : meleg, — tapogassuk meg a szive tájékát: dobog ! Hiszen ezeréves álmok kergetik egymást és a jövő fejlődés és virágzás tervei szunnyadnak koponyájában, az akarás, a jószándék és jóreménység parazsa hajtja és melegíti még szive vérét, — csak valamiképpen nem kapcsol a központ, nem működik az idegrendszer, nem reagál a test, csak vegetál. Jól van-e ez igy, amint van, vagy nincs jól? A városi közélet körül terjengő nagy csöndességben alig is jut ilyesmi az eszünkbe. Igaz, hogy igy nagyobb baj nem érhet bennünket és igy talán megúszhatjuk a vajúdó időket, a közéleti férfiak idegei lassan, de biztosan megpihennek és megerősödnek, — de az is igaz, hogy semmivel sem jutunk előbbre, sőt szépen lemaradunk. A cselekvő és haladó élet — a közélet pedig a sokféle érdekkör összetalálkozásánál fogva még erősebben — súrlódásokat okoz maga körül, mozgó életet és frissen kelő erőket támaszt, amelyek mellette futnak, dolgoznak, alkotnak, — akár vele, akár ellene küzdve. A divergens erőknek a köz érdekében való nemes küzdelme és vetélkedése pedig maga a meginduló és fejlődő, haladó élet. Minden nagy gondolat és eszme körül kétféle erő küzdött, amely meg tudta mozgatni és érdekkörébe tudta vonni az emberi, társadalmi, kulturális és politikai élet minden ágát és ha a harc folyamán egyes emberi érdekcsoportokra vagy aspirációkra elvérzések és elbukások következtek is be, — de a küzdések nyomán és helyén előbbutóbb értékek származtak és alkotások maradtak fenn. Ezen letagadhatatlan tapasztalati tényen alapszik a pozitio alkotást) á$y és alkotó munka melleit a kritika létjogosultsága is. Különféle időket élt át az esztergomi közélet és ismerjük azt az időt amikor ez az alkotásvágy és munka a vele kapcsolatos kritikai szellemmel mozgatta az esztergomi közéletet. Ma már tudjuk, hogy mindkettőre szükség volt. Igaza volt az alkotás lázas tevékenységének, mert ugyan hol lennénk ma a modern városfejlődés alapjául szolgáló létesítések nélkül, — de igaza volt a kritikának is, mert sok mindent másként lehetett és kellett volna tenni. Egy bizonyos: mire az alkotás és kritika porzásai elültek, alkotások birtokában voltunk és megállapíthattuk, hogy nagyot léptünk előre. Ezek jutnak eszünkbe a kőszoborhoz hasonlóvá merevedett esztergomi közéletről elmélkedve, (g.) Mihelics Vid konkrét javaslatai az állástalan ifjúság és a mezőgazdasági munkásság kenyérhezjuttatása érdekében Teljesen tanácstalanok vagyunk az állástalan fiatal értelmiség és a mezőgazdásági munkásság jogos követeléseivel szemben, mert ezeknek a jogos követeléseknek csak részbeni kielégítése is a mai szánalmas „lehetőségek" határai között történik ós mindenki megalkuszik a „viszonyokkal". Éppen ezért — egyes kormányintézkedéseket kivéve — ami az ifjúság kenyérhez juttatása érdekében eddig történt, az nem volt más, mint egyrészt könyörgés egyes vállalatokhoz és gazdasági alakula tokhoz a több értelmiségi és munkás ifjú alkalmazásáért, másrészt letördelés az amúgy is megnyomorodott középosztály kisegzisztenciéinak kicsi darab kenyeréből az ifjúság számára. Ezeken a gondszárította kenyórdarabokon tengődjön az ifjúság, ilyenekért futkosson, hízelegjen és protekciózzon ? Ilyenek szerencsés nek tartott elnyerése után mímelje az „úri" snobizmus ma is élő figuráit és úrhatnám kreatúráit — az immár egész hadsereget kitevő művelt magyar ifjúság különb ideálokat megvalósító nagy kérdései és egységesen megszervezett munkája helyett ?. . . A kis darab kenyerek már szét vannak tördelve, de a magyar ifjúság munkaigényeihez méltó milliós forgótőkéket még nem sikerűit mobilizálni. Az ifjúság mai nagy kérdéseinek komoly, generális megoldásánál nem maradhatunk a mai lehetőségek reménytelen taposómalmában, hanem új lehetőségeket kell teremteni, — és nem megalkudni kell a viszonyokkal, hanem ezeket a kerékkötő viszonyokat bátor kézzel meg kell változtatni. » * * Szinte áthidalásként halnak azok a konkrét javaslatok, amelyeket Mihelics Vid egyetemi tanár, az esz tergomi nyári egyetem egyik kiváló előadója tett közzé az állástalan fiatal értelmiség kenyórhezjuttatása és a mezőgazdasági munkásság nyomorának megszüntetése érdekében. A tárgyilagos javaslatok konkrét intézkedést kérnek, az intézkedések megtétele pedig annál sürgősebb, mert a legújabb számítások szerint Magyarországon 3500 diplomás és 21000 középiskolai végzettségű fiatalember keres elhelyezkedést. Mihelics Vid megállapítja, hogy a munkanélküliség megszüntetése részben a munkaidő helyes rendezésének problémája. A munkaidő szabályozására pedig elsősorban a magyar magángazdaság szorul rá, mert az államnál és a közhivataloknál most sem haladja meg a munkaidő az 5—6 órát. Ha a magánintézeteknél Európa valamenyi kultúrállamához hasonlóan áttérnénk a hétórás mun kaidőre, akkor 27.720 új tisztviselőt alkalmazhatna a közgazdasági élet. Aligha vagyunk optimisták, ha a hét órás munkaidő törvényes bevezetésétől máról holnapra 15—18000 értelmiségi ifjú kenyérhez jutását reméljük. Az évi pár száz ifjú elhelyezésével a problémát megoldani nem lehet, — mondja Mihelics Vid. Számolni kell azzal, hogy a munkaidő ilyen megállapítása a fizetések csökkentésével járna — ismerem a tőke áthárító készségét és ez a régi — ma is eléggé rosszul fizetett értelmiségi tisztviselők rovására történne. Azonban céltudatos szociálpolitikai intézkedéssel ez a veszedelem is elhárítható. A magyar termelés ugyanis feltétlenül elbírna olyan állami beavatkozást, amely a minimális fizetések megállapításával az átháríthatóságot kiküszöbölné. Fellner Frigyes műegyetemi tanár kiszámítja, hogy Magyarországon a produktív termelési ágak tiszta hozadékából a bérmunka — tisztviselői .fizetések és munkabér formájában — mindössze 43 33 °/o-kal részesedik. Ezzel szemben a tőkegazdag nagy nyugati államokban a munka részesedése nagyobb mint nálunk. A helyzet tehát az — bátran kimondhatjuk — hogy nálunk a sokkal kisebb tőke sokkal nagyobb részt kap a nemzeti jövedelemből, mint Európa bármelyik más országában. A tőke sirámait, amikor szociálpolitikáról hallanak, vissza kell utasítani. Nincs komoly akadálya annak, hogy az államhatalom a magántisztviselők fizetésénél a minimumot megállapítsa. Nincs akadálya annak sem, hogy a munkaidő szabályozásával megnyíló új állások a tőke rovására töltessenek be. Annál kevésbbé, mert aránylag csekély összegről van szó. Ha ugyanis a 3500 állástalan diplomás számára havi 120 pengő kezdőfizetést, a középiskolai végzettségűek számára havi 80 pengőt számítunk, akkor ez 25.300.000 pengős kiadást jelent, amely azzal az eredménnyel járna, hogy a munka részesedése mindössze 1.62 °/o-kal emelkednék és még mindig messze alatta maradna a külföldi jövedelemmegosztásnak. A mezőgazdasági munkásság problémáját már bonyolultabnak látja Michelics Vid. Itt új, hatalmas tőkék megmozdítását kívánja, mert ezen a rétegen csak egy új prosperitás segíthet. Ennek kivárását azonban lehetővé kell tenni számukra. Itt elsősorban a betegbiztosításra kell gondolnunk, amelyre haladéktalanul szükség van. 50 fillér holdankónti megterhelést uradalmaink könnyen elviselhetnének erre a célra. Kezdetnek és átmeneti megindulásnak egy jobb magyar jövő felé — Mihelics Vid javaslatai az illetékes körök komoly figyelmére és megszívlelésére méltók. Gyűlések a Tármegyénél Április hó 13-án tartotta meg a vármegyei kisgyűlés rendes havi ülését dr. Radocsay László főispán elnöklete alatt. A 49 pontból álló tárgysorozat keretében javasolta a kisgyűlés a törvényhatósági bizottságnak, hogy írjon fel a kormányhoz a nyugellátásra igényt nem adó szolgálatban álló közületi alkalmazottak öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításáért az OTI-hoz, illetőleg a MABI-hoz való átutalása érdekében. A kisgyűlés javasolja a közgyűlésnek, hogy dr. Divéky Bezsilla Sándor tb. szolgabírót hatalmazza fel a rendőri büntetőügyek vitelével. A kisgyűlés megtagadta Komárom város képviselőtestületének azon határozatától a jóváhagyást, mely a vízdíj hátralékok 40 %-ának elengedésére vonatkozott. Továbbá feloldotta a város azon határozatát, mely a városi székház központi fűtőbe-