Esztergom és Vidéke, 1937

1937-04-22 / 32.szám

2 ESZXBRQNB is VIDÉKE 1037 április 22 rendezésének átalakítására beérkezett ajánlatot elutasította. Hozzájárul a kisgyűlés ahhoz, hogy Komárom város közvágóhíd építésére 60.000 P kölcsönt vegyen fel a MABHól. Morva Izidor dorogi községi jegyző nyugdíjazásával kapcsolatban dr. Schmidt Sándor részletesen felsorolta nevezettnek a község fejlesztése körül szerzett hervadhatatlan érdemeit, miért is a kisgyűlés dr. Frey Vilmos alispán felszólalása után jegyzőkönyvileg szögezte le Morva Izidor puritán ügybuzgó és eredményes közszolgálatát, amelyről a legutóbb itt járt miniszterközi bizottság is igen elismerőleg nyilatkozott. A különböző községi képviselőtestületi határozatok felülbírálása után vitéz Szivós-Waldvogel József sürgős intézkedést kér arra vonatkozólag, hogy az esztergomi Kolos kórház kibővítése és modernizálása és az OTI székház építése mielőbb folytatódjék, illetve megkezdődjék és befejeztessék. Elnöklő főispán részletesen tájékoztatta a kisgyűlést azokról a nehézségekről, amelyek ezzel kapcsolatban felmerültek, de éppen a kormányhatóságok jóindulatú és intenzív közreműködése folytán sikerült a kórház átépítése elől minden aka dályt elhárítani ugy, hogy a közel jövőben folytatják a két év előtt folyamatba tett munkálatokat az időközben kibővített tervek alapján. A kisgyűlés sürgönyileg üdvözölte elnöklő főispán javaslatára dr. Széli József titkos tanácsost, a m. kir. közig, bíróság másodelnökét belügyminiszterré történt kinevezése alkalmából. Elnöklő főispán meleg részvéttel emlékezett meg dr. Galambos Imre m. kir. belügyminiszteri segédtitkár korai elhalálozásáról, aki 10 éven keresztül volt vármegyénknek kitűnő tisztviselője. Emlékét jegyzőkönyvileg örökítette meg a kisgyűlés. A kisgyűlés után a közigazgatási bizottság ülésezett. Az alispáni jelentés beszámol arról, hogy március 15-ét a vármegye területén a polgári és katonai hatóságok a társadalmi egyesületekkel karöltve méltóan megülték. A március hó 1-én megnyílt közigazgatási továbbképző tanfolyamon a várm. tisztviselők közül dr. Thaly Dezső szolgabíró, Esztergom szab. kir. megyei városból dr. Kőhalmy László ós Komáromból dr. Szulacsik László városi aljegyzők vettek részt. A tiszti főorvosi jelentés szerint március hóban a vármegye egészségügyi viszonyai általában kíelógitőek, februárhoz viszonyítva kedvezőek voltak. Az államépitészeti hivatal március havi jelentése szerint az állami kezelésben lévő állandó burkolattal ellátott közutszakaszok az Esztergom —Dorog közötti szakasz kivételével kifogástalan állapotban vannak, Ezen szakasz sürgős kijavítása iránt a hivatal illetékes helyre előterjesztést tett. Az esőzések folytán az Esztergom-dobogókői közúton talaj csúszások fordultak elő. A várm. m. kir. gazdasági felügyelőség március havi jelentése szerint a sok csapadékos időjárás következtében a kalászosok tavaszi vetési munkálatai részben elkéstek, részben elmaradtak. Az őszi vetések fejlődése kielégítő, fagy- és rovarkár egészen jelentéktelen, ellenben a mélyebb fekvésű őszi kalászosok a tartós vízállás következtében kivesztek. A várm. m. kir. tanfelügyelő jelentése szerint március hóban a tanítás az egész vonalon zavartalanul folyt. A budapestvidéki ós a komáromi m, kir. pénzügyigazgatóság jelentése után az egyes albizottságok üléseztek. nem eléggé érvényesül az igazi bárok jelleg., előadásából hiányzik a stílus duzzadó bősége. Takács István festő. Munkái: a mezőkövesdi, budapesti Rózsatéritemplom falképei és az egri egyházmegye több temploma. Díszítésben kissé nehéz, ajánlatosnak látszik tervét a bárok szellemben egyszerűsíteni. Mezey Artúr festő, ösztöndíjas tagja volt a római Coll. Hungaricumnak. Csupán a két mennyezetfreskóképre ajánlkozik felfogásban érett, nemes bárok jelleget érvényre juttató terveivel. HiMIWIliWiWMliWi!^^ A pozitiv nemzetnevelés ügye az esztergomi tanítói szemináriumban A belvárosi templom kifestésé (E. F.J A belvárosi kegyúri templom alapos renoválásának kérdése végre elindult a megvalósulás felé. A városi mérnöki hivatal már elkészült az épiíés-helyreállitási tervekkel, a templom kifestésére beérkezett pályamunkákat pedig átvizsgálta a döntésre hivatott bizottság. Mielőtt beszámolnánk a pályázókós pályamunkákról, néhány sorban szükségesnek találjuk a nagyfontosságú kérdés közelebbi megvilágítását. Az 1780 körül épült templom egyike városunk legsikerültebb bárok alkotásainak. A korstiius követelte pompás alaprajzi elrendezése és finom kőportálja révén méltán rászolgált, hogy belső kiképzése is a töretlen bárok hangulatot kelthesse. A A bárok művészet a XVI. század derekán kezdődött korstiius ; közvetlen folytatása a röneszánsznak, melynek nyugalmi állapotából a fokozott mozgalmasság felé törekszik. Építészetben a nagy, egybetartott tömegek, díszítésben a gömbölyű, kanyargó és csigavonalak kora. Festészete és szobrászatában a mozgásban lévő, érett, duzzadó idomú ember a szépségideálja. Ékítményei színdúsak — főleg a jezsuitáknál —, szabadlendületűek és fő megnyilatkozása a mozgalmasság. A francia XIV. Lajos korának stil-iránya a barokstiius egyik válfaja. A pályázatok tárgyalása alkalmával gyakran elhangzott Maulbertsch Anton (1724—1796) hires barokfestő, osztrák művész neve, kinek igazi működési tere a mennyezetfreskó volt. Képzeletének gazdagsága tüneményes technikai tudással párosult és a bárok művészet szellemében utolérhetetlen szingazdag műveket alkotott. Magyar művei itt, közelünkben a győri, székesfehérvári, váci, pápai, egri, zirci stb. templomokban őrzött alkotások. A bizottság, a végleges döntés előtt a pályaműveket a városház kis kistermében, az érdeklődő hívek részére közszemlére teszi ki, hogy már eleve is bizonyságot tegyen arról, hogy a templomfestést az adott korlátok keretében a legmegfelelőbb mó don akarja megoldani. Az előzetes bemutatón a bizottság szakértő tagjainak véleménye alapján abban állapodott meg, hogy a festett architektúra, alkalmazkodva az épitészetihez

f a valódi bárok szellemet visszatükröző könnyű és derűs legyen, színeiben pedig levegős és világos. Az aranydiszités mellőzhető, mert a valódit nem tudjuk megfizetni. De mert szegény időkben élünk, azért alkotásunk becsületes, igaz és őszinte legyen. A pályázaton résztvevő művészeket alábbiakban soroljuk fel: Lohr Ferenc festő (* 1871.) Munkái az óbudai, kecskeméti, miskolci, aradi templomban, képzőművészeti múzeum röneszánsz terme, buda pesti angolkisasszonyok és a barátok templomának mennyezete. Pályaterve a gyakorlott mester munkája. Rovátkay (Rennold) Lajos dekorációs terve átmenetet jelez a barokstilből a rokokóba s mint ilyen, számításba nem volt vehető. Leszkovszky György (* 1891) az Iparművészeti iskola tanára, Körösfői Kriesch tanítványa. Munkái: Uj Szent János-kórház, Országház Kossuthfreskója. Résztvett Gróh Bélával az esztergomi Jópásztor temetőkápolna festési munkájában. Tervezetében Esztergom város és környékének tanítói f. hó 17-én, szombaton délelőtt szemináriumi gyűlésre jöttek egybe az érseki tanítóképző dísztermében. A gyűlés érdeklődóst keltett a távolabbi községek tanítói körében is, akik közül szintén szép számmal érkeztek ebből az alkalomból Esztergomba. Más pedagógiai testületek képviselői is résztvettek a gyűlésen és több előkelő érdeklődő között megjelent dr. Ernszt Sándor ny. kultuszminiszter, Esztergom város országgyűlési képviselője is, akit a tanítóság lelkesen fogadott. Vitéz Szabó István kir. tanfelügyelő üdvözlő szavakkal nyitotta meg a szemináriumi gyűlést és beszódében utalt a magyar nemzetnevelés és lelkes tanítói munka fontosságára és rámutatott a mai idők sorsdöntőén súlyos voltára, — mert nem lehetetlen — mondotta —, hogy amikor mi itt pedagógiai tanulmányokat végzünk, azalatt odaát szovjetrepülőgépek gyakorlatoznak. Dr. Beyer Ede m. kir. tanügyi tanácsos üdvözölte ezután a kultuszminiszter képviseletében a munkálkodó tanítóságot és értékes előadást tartott a pozitiv irányban való nemzetnevelés szükségességéről, amely kötelességévé teszi a magyar tanítóságnak az egyszerűbb néposztályokkal való törődést és foglalkozást nemcsak pedagógiai és iskolapoliti kai, hanem szociális és népkulturai szempontból is. Ne legyen egyetlen szegény magyar gyermek, akit tanítója személyileg ne ismerne, akinek családi, társadalmi és megélhetési viszonyairól részletesen ne tájékozódott volna, és ne legyen egyetlen elhagyatott, vagy nyomorúságos köEGYRŐL-MÁSRÓL Majdnem bizonyos, hogy a kisgyermeknek ma is azt mondja az édesanyja: „Aztán köszönj szépen a néninek I" Ezt a gyöngéd figyelmeztetést a gyermek a maga módján teljesiti is. Vagy a gyermekek világában nemzetközi használatú és jelentésű „Pá, pál"-val köszön a kicsike, vagy a felnőtteket illető „Kezét csókolom" hangzik el a gyermek ajkáról. Mégis aggodalmaim vannak e két megszokott köszönési mód tekintetében, mert attól tartok, hogy mire e sorok megjelennek, a divat a gyermekeknek is mást fog parancsolni. Valami újat fognak tanulni a szintén igen tanulékony felnőttektől. A felnőttek ugyanis lassanként leszoknak a régi köszönési módról. Régente a közös használatú magyar köszöntés annyira állandó szövegű volt, hogy a közmondás is változatlanul igy „örökítette" meg: „amilyen a jónapot, olyan a fogadj Isten". A vidékünk magyarja a megszokott köszöntés elé még a hangos „ Dicsértessék"-et tette, amit mindenki szívesen fogadott. Amióta szóval ós Írásban a nemzet egységét hirdetik, ez is megváltozott. Az összefogás olyan jelszó lett, amelyet gyorsan megértettek egyes csoportok, osztályok, alakulatok, irányzatok és haladéktalanul összefogtak egymás ellen. Régente közismert volt a bányárülmények között élő magyar gyer mek sem, akinek sorsa megjavításáért tanítója — akár a községi elöljáróságok, akár a karitatív intézmények útján — minden lehetőt meg ne tenne. — Meggyőződésem, hogy a szegény, nélkülöző gyermekekről való gondoskodás pusztán adminisztratív kérdés — mondotta az ország népiskoláinak felügyeletével megbízott illusztris előadó, akinek fejtegetéseit lelkes figyelemmel hallgatták a jelenvoltak. Vitéz Szabó István köszönte meg a szép előadást és kapcsolatosan kijelentette, hogy Komárom-Esztergom vármegyében nagyrészt megoldották az iskolai gyermekek szociális és megélhetési nehézségeinek leküzdését a jól bevált ebédeltetést és egyéb iskolai jótékony akciókkal, egyben pedig felhívta a vármegye tanítóságát, hogy azokon a helyeken is tegyen meg minden lehetőt az ebédeltetési akcióért, ahol ez még nem vezetett teljes sikerre. Jeney Gyula felsőgallai igazgatótanítónak a mai állampolgár jogairól és kötelességeiről bemutatott szép mintatanitása következett ezután, amelyhez ,dr. Beyer Ede, vitéz Szabó István, Árpássy Gyula szólottak hozzá, majd Bartal Alajos tanitóképezdei igazgató az elemi iskolai fi .ikai és kémiai kísérletekről adott elő. A szemináriumi gyűlést bankett követte a Három Szerecsenben, amelyen vitéz Szabó István kir. tanfelügyelő a Kormányzóra, Nagy Imre tokodaltárói igazgató-tanitó pedig vitéz Szabó Istvánra mondott felköszöntőt. szok köszönése „Jó szerencsét 1", a cserkészek „Jó munkát" üdvözlése. Ujabban a leventék „Szebb jövőt" kívánnak, ha találkoznak, a szociáldemokrata elv hitvallói „Barátság-"ot hangoztatnak, a nyilaskeresztesek a „Bátorság" mellett tartanak ki, a kék-keresztesek „Harc"-ot kiáltanak, néhol a „Bajtárs" divatozik, de feltehető, hogy a kommunisták szintén mondanak valamit. Sok volna felsorolni valamennyit, itt csupán az ismertebbeket jegyeztem fel. Amint látjuk, mind más és más s bár mind magyar: a közös magyar szellemet, a magyar lelki egységet egyik sem szolgálja és egyikből sem hallatszik a békességes mult „Aggyonisten I"-je I Mi ez ? Egyénenként nagyon szép valamennyi, de teljesen beláthatatlan, hogy hová fog mindez fejlődni. Maholnap az egyes foglalkozási ágak választanak maguknak köszönő formát. A tűzoltók „Tűz", a vízművek emberei „Víz", a pékek „Kovász", a bankárok „Kamatláb", a kéményseprők „Létra" szóval mondanak egymásnak jónapot. A legelső, ami fájdalmas, hogy minden köszöntésből kihagyják a lelket, az Istent és vagy csak a nyers erő nyilatkozik meg, vagy a közös föld szenvedő népét összekapcsoló egységes nemzeti érzület hiányzik belőlük és csupán a széttagolt társadalom tagjai kapják meg a jelszavakra épült biztatást ezekből a karmozdulattal kisért köszönésekből. Én nagyon jól tudom, hogy mind"